ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-09-21 / 39. szám
kirakataiban még ott diszlett a nagy szabadsághős képe s minden kirakatban lehetett látni a nemzeti szint. Mint megállapítva volt, az ünnepségek sorrendje szerint legelsöbben a városházán Összegyűlt képviselő-testület és tanács a kegyúri templomba ment, hogy ott az előre kifejezett óhajához képest misét hallgasson. A sz. misén Vimmer Imre polgármester vezetése alatt a tanács diszmagyarban vett részt, valamint a megye tisztikarának küldöttsége is ünneplő magyarban jelent meg B. Szabó Mihály megyei főjegyző vezetése alatt. A misét dr. Fehér Gyula a kegyúri templom plébánosa tartotta, melynek megtörténtével az egész közönség az ősi Bottyán palota tanácstermébe gyülekezett, hogy a nagy napot mint nemzeti ünnepet megüljék. A város képviselőtestülete teljes számban és feketében jelent meg ez alkalommal. A polgármester hazafias bevezetéssel megnyitván az ülést, Helcz Antal jelentkezett szólásra s nagy szónoki erővel*kiváló eszméktől duzzadó beszédet tartott Kossuthról és szerepléséről. Többször éljenzésekkel szakították meg a beszédet s midőn pedig bevégezte, számosan üdvözölték. A szép beszéd elhangzása után a polgármester indítványozta, hogy Helcz Antal ünnepi beszédét egész terjedelmében a rendkívüli közgyűlés jegyzökönyvébe vegyék fel. Ez indítványt a közgyűlés elfogadta. Ezután még dr. Horn Károly ügyvéd a városi kör titkára tett egy indítványt, mely szerint határozza el a képviselő testület, hogy a város egyik legforgalmasabb és legjelentékenyebb utcáját a Buda-utcát Kossuth nevéről Kossuth Lajos-utcának nevezi el. Ez indítványt is elfogadta a közgyűlés, s miután ezt mint határozatot a polgármester kimondotta, a közgyűlés feloszlott s a város emberei a készen tartott öntött vas táblákat fölszegezték a volt Buda-utca két végére s egy félóra múlva már senki sem mondta rá régi nevét. A városi díszközgyűlés után a város és megye notabilitásai és nagyszámú előkelő közönség az izraelita imaházba vonult, mely zsúfolásig megtelt. Rövid istentisztelet után, melyen az ezen alkalomra szervezett dalárda szép vallásos és hazafias dalokat énekelt, Weisz Izsák esztergomi rabbi mondott találó hasonlatokban gazdag alkalmi beszédet. Az istentisztelet a »Hymnus« eléneklésével végződött, melyet a közönség állva énekelt. Délután a város polgársága a Széchenyitéren gyülekezett. Az iskolák ifjúsága tanáraik vezetése és nemzeti lobogók alatt sorakozott a nagy térre s a kath. legényegylet is kivonult testületileg. 3 órakor az annavölgyi bányász zenekar hangjai mellett indult meg a menet kisérve hosszú kocsisortól a 48. honvédek temetkezési helyére, hol a Himnusz eléneklése után Brutsy János városi képviselő lépett az emelvényre s hatásos szavakkal méltatta Kossuthot, majd e névvel a honvédség nevét ragyogtató dicsőségről beszélt. A zajosan megéljenzett beszéd után Tátas János jónevü polgár alkalmi költeményt szavalt. A Kossuth nóta és más hazafias dalok eléneklése után, a menet azon rendben mint jött, n a zenekar hangjai mellett visszatért a városba. Ősi szokásunkhoz hiven este a Fürdő vendéglőben bankett volt, melylyel Schleiffer Lajos jóhirü vendéglős kitüntette magát. Evés közben több toaszt hangzott el. Vimmer Imre polgármester a királyra mondott köszöntöt, Frey Ferenc orszggy. képviselő Kossuth emlékére, Földváry István városi főügyész a város közönségére. A jelenlevők, mintegy 200-an, 12 óra felé oszlottak szét, lelkükben a szabadság fenkölt eszméjével. — Beszéljünk magyarul! Sajnálatos esemény volt a pozsonyi gazdasági kiállításon Károlyi Sándor grófnak az a kijelentése, melyben a népet védő szövetkezeti mozgalom élére a »überaus« zászlót óhajtotta tűzni. Sajnálatos azért, mert zavart okozott; már pedig egy hadseregnél a zavar végzetes veszélylyel járhat. Ez a zavar pedig abból keletkezett, hogy a jelszót nem a csapat nyelvén mondták, hanem olyan százféle értelmű idegen szót használtak, melynek jelentése mindenfelé forgatható. »Liberalis« — ez nem magyar szó. Ha Károlyi Sándor gróf egy magyar gyülekezetben vezérlő szót mond, akkor a hallgatóság nyelvén kellett volna ezt a leglényegesebb dolgot kifejezni. De az az idegen szó olyan valami, hogy ahány ember hallja, annyifélekép értelmezhetik. Emlékezzünk csak vissza a lefolyt országgyűlési időszakra, midőn Széli Kálmán a főrendiházban ennek a szónak a meghatározására igyekezett! Kétségbe esett az ember a szörnyen bőbeszédű értelmezés hallatára, melynek végén még az is kizavarodott a fejéből, ami eddig ott lézengett. Ne kínozzuk a magyar fület idegen szavakkal, nem veszi az be az ilyeneket! Mondjuk meg neki egyenesen, hogy a »Überaus« szóval Magyarországban a féktelen szabadságot jelzik. Tehát azt a szabadságot, melyet nem fékez semmi erkölcsi tekintet; azt a szabadságot, mely nem tartja szem előtt az Isten örök törvényeit, hanem egészen a saját vágyai szerint akar cselekedni minden téren. Tehát például a »Überaus« felfogású nemzetgazdasági politika nincsen tekintettel az Isten által parancsolt felebaráti szeretetre, hanem azt tartja szabadnak, a mit erejével megvalósíthat. Igy aztán a hatalmas tökepénz elgázolhatta a szegény kis embert, vagyonából kiforgathatta, földönfutóvá tehette. A liberalizmus szellemében ez teljesen következetes dolog. Mivel pedig ez a szellem nélkülözi azokat az eszméket, melyekkel a keresztény világnézet az emberek cselekvéseit szabályozza, azért ez a szellem nem keresztény, hanem — pogány. Ez a magyar fordítása a Magyarországban szereplő liberálismusnak. A szavak értelmét a közhasználat állapítja meg, már pedig nálunk igy ment a köztudatba a »Überaus« szó. Ennek ellentéte az a másik szellem, mely a »kereszteny« elveket vallja. — Harmadik irány nincs. Ne feledjük Szilágyi Dezső szavait: csak két párt van nálunk: a liberális és a néppárt. Ez a tényleges állapot. Tehát vagy »pogány,« vagy »kereszteny.« Ez magyarul van mondva. A »überaus« szó idegen és hamis. Vasárnapi levél. — Egyről-másról. — Kedves Redaktor úr ! Megérkezve a nyári útról, igazán nem tudom, mit irjak meg egy vasárnapi levél keretében. A nyaralásról már irtam, s hogy haza csöppentem, a vicináliákat nem ismertem úgy, hogy hozzá is szólhatnék. Pedig sok minden történt, mióta nem voltam itthon. Megnépesedett a város a sok diáktól, a hadgyakorlatok pedig kissé megszűrték a hadállományt. Az elsőnek a diáktartó kávésnénikék örülnek, a másikat, pedig mint hallottam, a hölgyek sajnálták addig, mig ismét vissza nem jöttek. Most már minden helyén van. Esztergom a régi kerékvágásba zökkent, s halad tovább. Hogy haza értem, nyomban szembeötlött a sok nemzeti színnel keretezett falragasz. Kossuth apánk születés-napját az esztergomi társadalom minden osztálya megünnepelte, és sok felekezetű gyermekei a szabadság bajnokának szépen megegyeztek. Minden különbözet elsimult, s a hazaszeretet egyesitette a sziveket. Legalább igy kellett lenni, mert Esztergom széthúzó fiatalsága közösen megbecsülte egymást. A fiatalság fáklyásmenetén lehetett látni kivált, hogy mily üdvös az összetartás. Mert higyje el, kedves Redaktor úr, nincs nehezebb, mint egy leánynak a helyzete, mikor a legjobb szórakoztatói hadilábon állanak egymással szemben. Akár egyik, akár másik, de valamelyik biztosan kimarad a házból, és az utcán is úgy köszönnek, mintha nem esne jól nekik, ha mással megyek. Eszlelem továbbá, hogy rettenetes sok szereimi történet játszódott le, részben a nyilvánosság előtt, részben pedig annak kizárásával, de több esetben céltalanul. Jellemző tapasztalatok ! Csak azt szeretném megtudni, mikor fogja megelégelni az esztergomi világ az ilyen mulatságot ? Mert hogy némelyek már megelégelték, tapasztalni lehetett. Csodálatosan rossz fogalmat alkotnak maguknak az esztergomi mulatók arról a bizonyos erkölcsi alapról! Nem ismerik talán, hogy annak rovására oly sok jóhiszemű ballépést követnek el ? Nem tudom ugyan, hogy ha én férjhez megyek, nem bocsátok-e meg nekik, de azt hiszem, követni akkor sem fogom barátnőimet. Mert kedves Redaktor úr ! mama és papa legnagyobb örömére tudatom, hogy komoly kérőt fogtam magamnak. Igaz ugyan, hogy ez nem lesz férjem, mert én ezt is elakarom utasítani, csak azért, hogy ne gondolja a világ, miszerint erővel férjhez akarok menni. Szóval tudom, hogy a kosarakat osztogató leány mindég értékesebb, mint az, aki oly hamar megadja magát. A mama fél, hogy megvénülök. Istenem! Hát oly nagy baj volna az ? De miért is van az, hogy úgy gúnyolják a vén lányokat ? Maguk újságírók nagy dob és sípjukkal kivihetnék azt, hogy a kötelező házasságot behozzák. Mennyi rossz vicctől szabadulna meg a világ! Bocsásson meg, kedves Redaktor úr, hogy nem irok arról, miről szeretnék még egy-két szót ejteni, mert pletyka hirébe keverednék. Márga. HIREK. Felhívás Magyarország kath. tanítóihoz! Ismeretes dolog, hogy földművelő népünk ifjúságának erkölcseit, testi kifejlődését, vallás-erkölcsi életét a legtöbb veszély abban az időben fenyegeti, midőn eleget téve iskolakötelezettségének, kikerül az iskola falai közöl s meglazulva érzi maga körül a szülői ház, az iskola s az egyház fegyelmező kezét. Ezen veszélyek megakadályozására szolgálnak az ifjúsági egyesületek, melyek helyes vallás-erkölcsi vezetés és irányítás mellett tovább nevelik, fejlesztik az ifjúságot, gondoskodnak hozzávaló, értelmet fejlesztő, szivet képző nemes szórakozásokról, elvonják őket az utczai, korcsmai kicsapongásoktól s az ifjúra nézve legveszedelmesebb időben is megtartják öt a vallás jótékony vezetése és befolyása alatt. Az ifjúsági egyesületek ezen fontossága s lehet mondani nemzeti jelentősége indította a tanügyi kormányt is arra, hogy az állami népiskolákkal kapcsolatban az ifjúsági egyesületeket szervezze, de különösen indítani lelkesíteni kell minket katholikusokat, a katholikus nép vezetőit, ezen intézvény felkarolására, kik ifjúságunk erkölcseit gondos kezekkel védve és ápolva, nemcsak testi jólétét tartjuk szemeink előtt, de lelkükért, lelkük örök üdveért lelkesülünk, s a nemzet jövő reményeiből buzgó fiaikat akarunk nevelni egyházunknak, a mi szeretett hitünknek, vallásunknak is. A Magyarországi kath. egyesületek orsz. szövetsége épen ezért tiszteletteljes felterjesztéssel járult a Nagym. Püspöki kar elé, hogy föpásztori hatáskörükben a katholikus ifjúsági egyesületek ügyét felkarolni szíveskedjenek, de bizalommal, lelkesedéssel fordul a magyar katholikus néptanítókhoz is, akik a múltban és jelenben annyi lelkesedéssel, önfeláldozással szolgálják katholikus Anyaszentegyházunk ügyeit, kérve katholikus néptanítóinkat a katholikus ifjúsági egyesületek alakítására, vezetésére s ennek a nagyfontosságú ügyek, a melyhez az Egyház és haza annyi érdeke fűződik, lelkes felkarolására ! Hogy pedig az országos szövetség ezen munkát a katholikus néptanítóknak a maga részéről is megkönnyítse : 1. szívesen megküldi mindenkinek a katholikus ifjúsági egyesületek alapszabályait, akik eziránt irodánkhoz (Budapest, IV., Molnárutcza 11.) fordulnak; 2. hasonlóképen küld útmutató füzetet az ifjúsági egyesületek alakítására nézve; 3. vezérkönyvet irat a katholikus ifjúsági egyletek vezetésére, az azokban rendezendő előadások szervezésére, melyet szintén díjtalanul fog megküldeni a katholikus tanitó uraknak; é. anyagi erejéhez mérten segélyezni fogja a kaholikus ifjúsági egyleteket könyvtáruk berendezésében; 5. anyagi erejéhez képest jutalomban fogja részesíteni azokat a katholikus tanítókat, kik a katholikus ifjúsági egyetületek körül maguknak érdemeket szereztek. Magyarország katholikus néptanítói! A keresztény magyar nép jóléte, egyházunk jövője, ifjúságunk földi és égi boldogsága kéri e munkát mi tőlünk. Fogjunk hozzá mindnyájan bátran, lelkesedéssel s Egyház és Haza hálája fogja kisérni működésünket! Budapest, 1902. évi szeptember hó 8-án. Ifj. Zichy János gróf elnök. Gyürky Ödön titkár.
