ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-07 / 37. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. szeptember 7. 37. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Penelope vászna. Esztergom, szeptember 6. Valahányszor a lapokat olvasom a kiegyezésről, úgy tűnik elém, mintha a görög mythologiát olvasnám. S abban is a Penelope történetét, aki éveken keresztül szövi Laertes szem födelét, de sohasem készül el vele. Nem — azért, mert a mit nappal sző, éjjel felbontja. Szakasztott igy vagyunk a kiegyezéssel. Amit egyik szaktanácskozáson megszönek, azt a másikon felbontják. Úgy, hogy semmivel sem vagyunk előbbre, mint voltunk az országgyűlés feloszlatásakor, söt ahol voltunk még Bánffy alatt. BániTyt haza-árulónak tartottuk az ischli klauzula miatt, most pedig ischli klauzula nélkül is ott vagyunk, hogy az örökös egyezkedés dacára nem tudunk kiegyezni, s marad a statusquo. Hiszen nem is régen hozták hirül a lapok, hogy ha januáriusig nem tudunk megegyezni, marad a statusquo 1907-ig. Méltán kérdezhettük, nem fognak-e ekkor ismét találni egy formulát, mely a statusquo-t tovább nyújtja? Vagy lesz-e akkorra már elég bátorság a mi politikusainkban, hogy rálépnek az önálló vámterületre'? Hiszen nem olyan süppedékes talaj ám az, mint amilyennek sokan képzelik. Maga az ipar- és kereskedelmi kamara legutóbbi jelentésében oda nyilatkozott, hogy több iparág megmentését egyedül az önálló vámterület hozhatja meg. De hiszen ez olyan természetes is. Két ellentétes érdekekkel biró országterületet nem lehet egyforma vámzsinórral választani el a külföldtől. Magyarországnak mezőgazdaAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csillagfényes nyári est van. Csillagfényes nyári est van. Lágyan zsongó esti szellő Enyelegve száll köröttünk; Fönn az égen nincs egy felhő. Kinn ülünk az udvar-padon, S gondolatink messze-messze, Csillagszárnyon elvezetnek. Túl a csillag-tengerekre. Elnézzük a messzeséget, A végtelen csillag-rónát, - Mely bűbájos arany fénynyel Beföd annyi pásztorórát. Eltűnődünk, el-elnézzük . . . Ámde ajkunk szóra nem lel, Ugy, mint akkor, midőn szivünk Telt volt vágyó szerelemmel. Akkor ifjan, vágyó szívvel Hallgatásban gyönyört leltünk; És ma: mért ne hallgatnánk el, Hisz rég' egygyé forrt a lelkünk. Karácsonyi Béla. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. sági terményeit kell megvédenie, de egyszersmind iparát is fejlesztenie kell, hogy a mai világforgalomban helyt tudjon állni. Ezért Magyarországra életkérdés a nyersanyagvámok felemelése. De ez magában korántsem elég. Az iparcikkekre kivetett túlságosan nagy vám szintúgy tönkreteszi, mert teljesen kiszolgáltatja az osztrák-ipar önkényének. Megforditva, Ausztriának az az érdeke, hogy az iparvámok felemelésével konkurrencia nélkül uralkodjék Magyarországon s keleten. Másrészt meg érdekében áll, hogy a nyersanyagvámok leszállításával olcsón jusson az iparához szükséges anyagokhoz, innen van, hogy még mindig a legnagyobb differenciák állnak fenn a len, kender, juta és gyapot-nyersanyagokra nézve. Széli Kálmán törvénybe igtatta az ország érdekeinek megóvását. Szavát adta az 1899. XXX. t.-cikkben, hogy a régebbnél rosszabb kiegyezést nem köt Ausztriával. Reméljük, hogy ezavának becsülettel akar megfelelni s a réginél jobbat fog kötni. Azért nem hiszszük, hogy beleegyezett volna az ipari vámok felemelésébe avval az okadatolással, hogy a nyersanyagvámok is felemelkedtek. Mert ezt az alternatívát, hogy ha Koerber a nyersanyagvámok felemelésébe beleegyezik, mi is beleegyezhetünk az ipari vámok némi felemelésébe: egyszerű szemfényvesztésnek kellene neveznünk. Bűnös játék a szavakkal, melynek áldozata a nemzet ipara lesz, s éppen az a fajtája, mely a mezőgazdasághoz legközelebb áll, s mely nélkül a mezőgazdasági termékek elkallódnak. Söt egyik-másik állattenyésztési águnk is ép az autonom vámtarifa tételei miatt ment tönkre. Annyira Katholikus mozgalmak. Irta: Reviczky Aladár. Ma más világot élünk, mint a középkorban. Más a katholicizmus arcszíne, jóllehet lelke nem változott. Akkor egy üdvös egyeduralkodás szelleme hatotta át a társadalmat, a politikai államot, az egyházat, a testületeket. S ez igen jó volt, mert kényszerítve voltak egyesek az igazság, a vallás, az erkölcs alapján állani. Igaz, hogy teher volt ez. De Krisztus maga megmondta: »Az én igám édes, az én terhem könnyű.« Ilyen iga kell nekünk ! Ne rajongjunk a szabadságért oly nagyon s ne énekeljük átszellemült ajkakkal: »szent szabadság áldva légy«, mert az emberek a szabadsággal visszaélnek. Látjuk ezt főleg napjainkban. Ma minden szabad. Lehetek jó katholikus, vagy elvetemült szabadkőműves. Epébe márthatom a tollamat s lekaphatok minden nemes intézményt. Megrágalmazhatom a szeplőtelen jellemet. Kiszínezhetem képzeletem legélénkebb színeivel az erkölcstelenségnek hitványságait. Leránthatom az Egyházat a sárga földig. Szóval a szabadság jegyében élünk. A szabadság csak akkor lesz szent, ha soha szem elöl nem téveszti az igazságot s ha vele vissza nem élnek. Mig ez lobog a zászlaján: melléje állunk s lelkes hivei leszünk. A középkorban tehát a katholicizmus szellemét az államba, a családba, a társadalomba az államfő, az egyesületek fejei vitték be. Ma a kath. elvek máskép érvényesülnek. Hogy hogyan ? Az alábbiakban fogjuk látni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. össze vannak e kérdések szövődve, hogy itt a legkisebb engedékenység az ország óriási kárát okozhatja. Itt van például a kipusztulóban levő juhtenyésztés, a mi pedig egyik oka az északvidéki lakosok kivándorlásának. Miért ment a juhtenyésztés tönkre ? Mert az észak-amerikai és egyptomi gyapot vámmentesen jöhetett be a közös vámterületre. Mert mit használ még a gyapjúvám is, ha az olcsó gyapot úgy lenyomja az árát, hogy a termelés nem fizeti ki magát? A juhtenyésztés hiányának meg a mezőgazdaság vallja kárát. Ime egy példa, hogy mily körültekintéssel kell az autonom vámtarifát megcsinálni. Mi tehát nagyon is tuajuk méltányolni a komoly és megfontolt munkát. Azt is tudjuk, hogy a kiegyezés nehézségei nem is annyira a tulajdonképeni kiegyezés Ausztria és Magyarország között, hanem az autonom vámtarifa körül állnak még fenn. Tehát nagyon is értjük, hogy a kiegyezés miért jutott a Penelope vászna sorsára. Csak figyelmeztetni akarjuk a föminisztert, hogy mit igért a formulájában. Söt azt is elismerjük, hogy a német vámtarifa sorsa nagyon befolyásolhatja a mi vámtarifánkat s hogy sokkal elönyösebb helyzetben volnánk, ha már előttünk állna a kész német vámtarifa. De mindez nem elég ok arra, hogy az örökös egyezkedés révén az 1868. XII. t.-c. biztosította jogunkat elalkudjuk és elegyezkedjük. A kérők is megunták Penelope késedéi mezesét s végre záros határidőt tűztek ki. Szegény boldogult Horánszky ezt 1903-ra tervezte. Neki volt bátorsága erre. Miért nincs Széli Kálmánnak ? Nem érez rá kötelezettséget, hogy a jó barát végrendeletét végrehajtsa 9 Mi magyar katholikusok, valljuk be őszintén, sokáig aludtunk. Végre nagy nehezen megmozdult a kath. társadalom.' Ez nagy szó. Az egyházpolitikai törvények érzékeny csapást mértek rá s e csapásra megmozdult a kath. öntudat. S ha nem bántották volna, talán még ma is mély álmát aludna. De, hála Istennek, föleszméltünk Az utóbbi időben a küzdő tér porondjára hivott az isteni Gondviselés lelkes férfiakat, kik kath. tanításunk igazságait igyekeztek bevinni a tudományba, a politikába, a hírlapirodalomba, a társadalom összes rétegeibe. Igy alakultak a Mária-Kongregációk, melyek hivatása egy öntudatos, derék kath. intelligenciát teremteni, mely az élet ezer viszontagságai közt mindig képes megállani a helyét; igy alakultak meg a kath. körök, hogy ne legyenek a kath. férfiak olyanok, mint az oldott kéve, mely széthull, hanem hogy az egyesülés utján erősbüljenek az elvekben, a szeretetben, kogy érezzék is a katholikusok az ö összetartóságukat, mint ahogy érezték ezt az első keresztények az apostolok idejében, s hogy ha valamit ki akarnak vivni, ne hagyassék az egyes ember egymagára, mert gyengeségének tudatában önbizalmát veszítené el; létre jöttek a legényegyletek, ifjúsági körök, hogy a fiatalság a helyes úton járjon ; megalapittattak a jámbor társulatok, hogy a hitben megerősödjenek s a kegyelemben állhatatosak legyenek; felebaráti intézmények létesültek, hogy az emberi nyomor segítségére siessenek, mert a felebaráti szeretet törvénye kényszeritette erre a nemes lelkeket; hitel- és