ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-31 / 36. szám

Vasárnapi levél. — Egy felmentett bűnösről. — Molnár János dejtári gazda kihizlalta a sertéseit jó gömböldedre, s aztán behajtott Esztergomba, hogy majd itt valutára váltja a röfögő mangalicákat. El is kelt a két jószág, még pedig, úgylátszik, jó áron, mert Molnár gazda ősi virtus szerint még áldomást is tartott, hol ugyancsak a hagyományokhoz hiven : becsipekedett. Mikor már gondolta, hogy a feje épp oly nehéz, mint lábai, elindult, hogy haza ballag. Útközben találkozott egy csapat suhanccal, kiket boros illedelmességgel köszöntve, elmondta, hogy biz ő nagy pénzt visz haza az anyjuknak. A suhancok egyike, a 17 éves Német Jóska, úgy elgondolkozott ezen: De jó is volna neki ez a pénz . . . Elváltak a gazdától s a Jóska gyerek betért egy kis sziverősitőre; mert hiába, hogy valaki nagy dolgokat elkövethessen, inspirációra is van szüksége. A szesz pedig inspirál. Ezt súgta Jóskának : — Ugyan mit gondolkozol oly sokáig ? Menj utána, fogd meg a részeg ember torkát és szoritsd meg. Mi baja eshetik neki ? Legfeljebb megfullad s igy annál könnyebb elvenni a pénzt. Jóska szót fogadott. Utána lopózott a gazdának és megszorította a torkát. Molnár gazda azonban mert védekezni és kupán ütötte a Józsit. A Józsi gyerek sem volt rest, hát az árokba vágta a részeget és egy keze ügyébe eső kővel meglapította Molnár gazda fejét, ki ettől a józanító kúrától egy kicsit meghalt. A Jóska gyerek kivette a pénzét, s aztán pajtásokat hitt, segítsenek neki elverni, mert sok volt ám, ő maga erre nem lett volna képes. Molnár gazdát három orvos iparkodott az életnek megtartani, három napig haldoklott, de életben maradt. A suhancok pedig három nap és három éjjel szerencsésen elverték a pénzt, nem törődve azzal, hogy egykori tulajdonosa miként mulat a kórágyon. Megtörtént azonban, hogy Jóskát elfogták. O bevallotta bűnét, s kezesség mellett szabadlábra helyezték. Molnár gazda is felgyógyult, s csak a feje lett nehezebb kissé, a bugyellárisa pedig könnyebb, mert az elrabolt pénz hiánya mellett a kórházi költségek is szerepeltek. E héten volt ennek az erkölcs-rajznak a fötárgyalása Komáromban, összeült az igazság és törvénytudó társaság és hogy tarkább legyen a képe a király nevében döntő és felebbezhetlen ítélet mondó társaságnak: belevettek egykét tekintélyes polgárt. vezhessük s lelkünket a benyomások friss harmatában megfüröszthessük, ajánlatos, hogy másmás úton közelítsük meg s hagyjuk el MáriaCellt. Csak egy ilyen oda-vissza útra akarok figyelmeztetni, melyet kevésbé koptatnak a stereotip zarándokok, s mely a vállalkozó turistának igényeit is kielégítené. Menjünk a déli vonaton egész Kapfenbergig s onnan a keskeny vágányú vasúton föl Seewiesenig. Seewiesentöl mienk a világ; postán is, kocsin is mehetünk, de legszebb s legcélszerűbb a gyalogjárás. Seewiesentöl tereferélő, anyókás tempóban is elérünk Cellbe 7—8 óra alatt. Szedje tehát mindenki a sátorfáját s menjen ahogy tud s ameddig tud; ahol éri az éj, ott meghál; minden faluban tisztességes szállót talál. Mikor Seewiesen fölött a hegyre ér, ott nézzen végig a vidéken, a Hochschwab s a Staricok völgyébe s egy tekintettel fölérti, hogy miért mászik a turista a hegyek csúcsaira; ez a tekintet isteni; hasonlít ahhoz, melyről a zsoltáros mondja: »et altitudines montium ipse conspicit«, a hegyek csúcsaira letekint. Visszafelé pedig menjünk Wegscheidon át Wildalpeba. Wegscheidra elmehetünk postán, vagy kocsin. Három személy fogadhat egy egyfogatú kocsit három forintért, s azon elhajt Wegscheidra; onnan gyalog Weichselbodenen keresztül Wildalpeba. Ezt az utat már nem írom le; elég annyit mondanom, hogy két poklon keresztül vezet az út a »Vordere« s a »Hintere Höllé«-n Ezek a tekintélyes polgárok szalonkabátba és dicsőségbe állig begombolózva ülnek le a birói asztalhoz, eltökélvén, hogy méltóságukhoz méltón szigorúak lesznek. Mert nagy dolog ám bírónak lenni! Otthon legfeljebb a legapróbb háziállatkák fölött mondanak halálos ítéletet; s itt lám : emberélet függ az ő szavuktól. Előrevezetik Német Jóskát és az esküdtek tekintete fogja kereszttűzbe. — Ah! — hát ez az a megátalkodott gazember? No várj csak! Aztán beszél az ügyész: szándékos emberölésről, rablásról; majd a védő beszámithatlanságról, gyerek észről, enyhítő körülményről, botlásról stb. Végül pedig a védő kéri az esküdteket, legyenek arra is tekintettel, hogy a Jóska még javulhat is s nem következés, miszerint ne legyen belőle tisztességes ember. Szavait pedig végzi ilykép : — Legyenek a t. esküdt urak igazságosak, de jól fontolják meg, hogy most mily magas tisztet töltenek be s egy ép, erős, munkabíró, s még romlatlan ifjúnak egész életére kiható határozatot hoznak. Mindegyik saját lelkiismerete előtt felelős szaváért. Az esküdtek megilletődnek fontos szerepükben s hogy lelküket a csöndes munkájukban semmi furdalás ne érintse, felmentik a tömlöcvirágot. Német Jóska most Párkányban veri a mellét s dicsekszik a pajtásainak, Molnár gazda meg Dejtáron ad hálát az Istennek, hogy be volt borozva s igy csak gyöngét ütött ama nevezetes este a zsivány fejére, mert biz annak könnyen lehetett volna valami baja s ki tudja, még őt csukták volna el a jeles esküdtek. A rablótámadás idején a friss újság izü lapok apró részletességgel hasábokban irták meg az esetet. Hogy mily borzalmas hidegséggel verte halálra Jóska a gazdát, hogy mily angol hideg vérrel költötte el Jóska a nagy bankót; és hogy mily kínokat állt ki Molnár János. És most, hogy felmentették három-négy sorral tudatják a nagy közönséggel ezt, mintegy következetesnek tartva, hogy Német Jóska nagy bűne dacára szabadon van és egészséges. Lám, én nem tudom, de olyan furcsa hangulatba ejt engem mindez. A Német Jóska gazembersége, az esküdtek verdiktje; a hírlapok szenzációs tudósítása, apró gondossága a bűn első leírásánál és hideg, természetes nyugalmuk e rettenetes elvetemültség büntetlenül hagyása alkalmából ! Viziók kelnek gondolataim nyomán. Látom át. Ezek Dante poklai, s Doré-féle képzeleteknek iskolái. Mindezt kényelmesen egy nap alatt megtehetni. Utazzunk el reggel kocsin Wegscheidra, onnan gyalogszerrel délben vagyunk Weichselbodenban s este Wildalpéban. Wildalpéböl két út kínálkozik, vagy hegyi ösvényen Éisenerzbe (hét óra) vagy postán Hiflauba (5 kor.) s onnan gyalog a Gesäusse-n át Admontba. A Gesäussen a zúgó Ens folyó vágtat, zúg és morog; itt silentium soha sincsen; gyalogosan nem tart az út öt óránál tovább s nem okosan cselekszik, ki e bámulatos, gyönyörű vidéken vonaton száguld végig. Admontban meghálunk tiszta, kedves szállókban, hol már nem csak a vidéket, hanem az olcsóságot is bámuljuk s reggel visszautazunk a Gesäussen s Hiflánon át, most már vonaton a Leopoldstein-i tóig. Ez körülbelül két órát vesz igénybe. A Leopoldstein-i tavon megfürösztjük tekintetünket s azután a tó partján elmegyünk Éisenerzbe. Az eisenerzi festői templom mellett fölhaladva, két-három órai séta után ott vagyunk a híres Erzberg lejtóin az olasz trattoriá-ban, melynek nevét — szégyenemre mondom — elfelejtettem, de ha jól emlékszem Buccentoro s I Cepaldi közt ingadozik. Itt az ember a terasszon foglal helyet s bámulja az Erzberg nagyszerű földarabolását. Ez a hegy tiszta vasérc s már a rómaiak foglalkoztak kiaknázásával. Aknázni különben ezt a hegyet nem igen kell, mert az ércet úgy törhetni ki belőle, mint a követ a szobi kőbányában. a törvény nevetségessé tételét; látom a lapok rossz felfogását — és látom végül egy egész nemzet züllését! A modern törvénykezési felfogás s a civilizációt hajtó egyik dinamógép az ujságirodalom, tehát arra való, hogy az emberiséget öntudatlanul (vagy öntudattal ?) a kloákába mártsa ? Mert tessék a figyelmes és szives olvasónak a fenti történet morális következményeit elképzelni, levonni. Ugyanazt fogja kapni eredményül, mit mi újságírók könyveigetünk az utókor számára : bajt, bűnt, romlottságot, lopások, gyilkosságok és tragédiák sorozatát . . . És mikor e sorokat írom, csodás jelenség támad előttem. A kis fiam kegyetlenül sirva fakad az udvaron. Behívom az ipsét. — Gyere be Jenőkém! Mi baj fiacskám? — A Lajos megütött . . . — Lajos, gyere be! Miért verted meg az öcsédet ? — Papa kérem, Jenő elvette a házmesterek kis fiától a játékot és bedobta a kanálisba, hát ezért egy kicsit a kezére ütöttem, mert ugy-e papa, ez bűn, másét elvenni ? — No persze-persze. Jenő, mars térdepelni.. . A Lajos fiam is el akart menni, de én ölembe kaptam és össze csókolva simogattam a szőke fürtéit. Büszke voltam erre a kis koponyára és szivdobogva kérdeztem 7 éves fiamtól: — Mi akarsz lenni fiacskám ? A gyerek sugárzó szemekkel mondta : — Püspök ! — Püspök ?! Istenem, Istenem ! Hát igaza van annak az amerikai tudósnak, ki azt állítja, hogy egy ember sem megy arra a pályára, melyre teremtve van. Hisz ezzel a kis koponyával kúriai elnök lehetnél, édes kis fiam. Ypsilon. Negyven éves találkozó. Szép és megható ünnepélynek volt színhelye folyó hó 28-án az érseki tanítóképző. Ekkor tartották ugyanis 40 éves összejövetelüket azok az öreg tanitók, a kik még a mult század 60-as éveinek elején nyerték a helybeli képzőben tanitói képesitésöket. E ritka alkalomra a még élő veterán tanitók közül a következők jelentek meg: Csongrádg Lajos (Szölgyén), Hajdú Lajos (Ugod), Juhász Béla (Köhidgyarmat), Smeringai Ferenc (Bars-Endréd), Endrödy Gyula (Muzsla), Vargha Nándor (Béla), Bitvai Tódor (Bátorkesz), Biró Lajos (Komárom), Gergely József (Herencsény), Pirovits János (Ballony), Szöllősi János (Esztergom) és Thuróczy Gábor (Diós-Jenő), ez utóbbi magával hozta feleségét is. Az ember itt az olasz nevü trattoria hagyományainak tiszteletére risoflfo-t eszik s fölindul a Herrsenhaushoz, honnan négy órakor délután nézi az aknák robbantását. Mont Pellet kicsiben; ami lyukat, aknát fúrtak, ástak napközben, azt most robbantják. E robbantás és a manoevrezés közt csak az a különbség, hogy a manoevre-knél elpuskázott puskapor csakis lármát s füstöt csinál, itt pedig a puskapor közhasznú célra fordittatik. Miután az aknák mind fölrobbantak, elmegyünk a magas Erzberg párkányán a keskeny vágányú vasút állomásáig, ahol felülünk a nyilt, különben követ szállító, most padokkal ellátott kocsikra. A vasút erősen lejt, úgy hogy nem kell mozdony a vonat elé, hanem erdőn, hegyen, alagúton, hidon át robog a négy-öt kocsiból álló vonat; kocsisa a dörzsfékezö, a kinek köszönjük, hogy végre a Vorderbergi vonal egy állomásánál megállunk. Hogy hogyan hívják, hogyan nem ezt az állomást, ezt nem tudom, de annyit tudok, hogy a mozdony nélküli vasút tovább nem megy s igy a kedélyes utazásnak itt okvetlenül vége szakad. Innen az út Leoben, Bruck s Grác felé nyilt titok, mint ahogy azt minden térkép bizonyítja. Ha tehát valakit Mária-Cellbe vonz a szive, az hozza el magával a szemeit is a természet e pompáinak élvezésére, hozza el magával a lábait is, akkor a zsebeit nem kell nagyon megterhelnie.