ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-24 / 35. szám

Vasárnapi levél. — A nyaralásból. — Alt-Eggenberg, 902. VIII/22. Kedves Redaktor úr ! — megkéstem ugy-e ? De higyje meg kedves Szerkesztő ur, ilyenkor, midőn a nap sugarai merőlegesen esnek az ember fejére, nincs az embernek kedve irni, ha pedig megembereli magát a föld ezen tüzes udvarlója s enged valamit kiállhatatlanságából, ugy nyomban a hegyeket mászom. De különben mit is irjak ? leirom a környezetemet : Egyszerű de nagy falusi ház emeletén lakunk, mely megtöltve zsúfolásig boldog emberekkel. Ugy mondom : zsúfolásig, mert lakik itt egy 94 éves dédapa, két nagyapa, három apa és 9 fiu. A gyöngédebb nemet egy db. nagymama, három mama és a 14 éves Kataréna képezi. A férfiakat, mióta itt lakunk, alig láttam, mert a déd és két nagyapán kivül valamennyi vezető és igy napokig barangolják a vidéket. Keveset vannak odahaza és ha egy napra valamelyik meg is jön, másnap már útra kél. A legfiatalabb, a 16 éves Johan is, önálló üzletet folytat; van egy perselye, abba rakja jövedelmét s csak minden hét elején ad háztartásra egy öt megillető részt. Az asszonyok folyton dolgoznak. Sajtot, túrót készítenek, hogy ha a férfiak bármikor akarják megtölteni a tarisznyájukat, legyen elemózsia. Nagyon becsületes, szorgalmas népség s ha bár paraszt, ment minden durvaságtól. Figyelmes és kedves. Mikor ide értünk, ugy volt, hogy valamelyik szállodában veszünk lakást, de egy már itt lakó ismerősünk lebeszélt ezen szándékunkról. O is ilyen praktikusan, vagyis a szabadban akarja élvezni a nyarat. A szük szállodai fülke, ha legszebb kilátás nyilik is belőle, nem ad kényelmet. A szállodában körül van véve az ember zajos szomszédokkal, kik az ebédlőben, a parkban, a játékhelyen, mindenütt egyenlő joggal birnak, kiknek társasága sokszor terhes. Itt azt hiszem mi vagyunk az urak. Fizetünk és mégis otthon képzeljük magunkat. Ennyi elég a környezetről, most leirom időtöltésemet. Járok, járok és járok. Ha örökké élnék és mindég itt laknék, nem unnám meg a vidéket. Meg van itt minden. Ha nagy várost akarok, egy ugrás Grátz, ha nyaraló helyet akarok, itt van Eggenberg egyik fele, mely csupa villa, csupa park, gyógyintézet, árnyas sétány, mulató hely stb. Ha meg falut akarok, ide jövök AltEggenbergre. Ez valóságos falu. Szétszórt, egymástól távol eső házakkal. Csendes, mert még a szomszédasszonyok sem kaphatnak hajba, oly távol vannak egymástól a porták. Remek kirándulásokat teszünk minden nap, de leggyönyörűségesebb volt a mult csütörtöki, mikor Radegundba mentünk kocsin s onnét felmásztunk az 1446 méter magas Schöckl hegyre, honnét egész Stájert és Felső-Stájert belátni, söt ködbe burkoltan még a Salckammergut és Magyarország is látható volt. Ha mama pihen, ugy én a közeli hegyeket és erdőket járom a kis Katarénával, ki okos, önérzetes, kellemes külsejű, fejlett leányka. Minap együtt őriztem vele a kecskéket s ekkor tudtam meg, hogy 14 éves kora dacára: menyasszony. Vőlegénye a Kari, egy árva fiu, ki most rukkol be a tiroli vadászokhoz s három év múlva, ha kiszabadul, elveszi. A Kharl csak egy évig volt náluk a tehenek mellett, egy év múlva magával vitte egy grazi ur inasnak s ma Kataréna szerint roppant gazdag, mert ha látogatóba jön, mindig valami ajándékot hoz s az óralánca is merő aranyból van. Kérdésemre, hogy szereti-e vőlegényét f — valósággal rajongott érte. Kharl derék, egészséges, dolgos és a bajusza is kezd nőni. Mig ezt mesélte, egy bokrot csapdosott a vesszejével s mikor kérdeztem, hogy megcsókolta-e már a vőlegényét, elpirult és felvilágosított, hogy itt az nem igen szokás az esküvő előtt. Nemde boldog vidék, hol a csókok ideje a házassággal kezdődik. Nálunk már akkor megunják. A kis Katarenát különben egész tanulmány tárgyává tettem, mert gondolkozása oly különös és egészen a bájos vidékhez alkalmazkodó. Tegnap este nézegette az Esztergomból és Kovácspatakról kapott képeslapjaimat. Megütközve kérdezte, hogy miért nem maradtunk otthon, ha ilyen szép a vidékünk ? Es ezen én is elgondolkoztani s végre azt mondtam, hogy : megszoktuk nagyon s meguntuk. Kataréna ezen elmerengett s lelkével mintegy átölelte az esti homályban elmerült láthatárt. Mintha álmot látna, mondta. — Csodálom ! — hisz én minél jobban megszoktam valamit, annál jobban megszeretem. És én beláttam, hogy erre nincs mondani valóm; ez a kis lányka az ó boldogságával lefőzött. Pedig ö nem az angol kisasszonyoknál nevelkedett, sem vasárnapi leveleket nem ir. Márga. HIREK. A dédai csárdánál. Zamárd alján, egymagában állva. Fehérlik egy rozzant, üres csárda. Valaha benn' vigan folyt az élet, Ki-kihangzott a vig zsivaj, ének. Most csend honol a szépséges tájon, Melynek párja nincs messze határon : Hívogat a hegy-völgy, erdő lombja, S nem hallszik más, csak a nyáj kolompja . . . Hanem ott a Duna túlsó partján Szól a nóta, hangosan vannak ám ! Nyüzsög a nép; villa villát éri . . . Hej, a szivem szomorodva nézi. Zamárd-hegyi kies, szép vidékre Onnan túlról néz át hűtlen népe. Mig e hely itt máig lesi, várja: Mikor hangzik újra fel a csárda. Karácsonyi Béla. * Ő Eminentiája, Magyarország Bibornok Hercegprímása f. hó 21-én a délutáni vonattal Esztergomba érkezett. Másnap a fökáptalani nagyprépost vezetése alatt a városi papság testületileg üdvözölte Ö Eminentiáját ki a hódolatot szívélyes szeretetlel fogadta. Legközelebb fökáptalani consistorium lesz a főpásztor elnöklete alatt, melyben a hivatalos ügyeket intézik el és az egyik megüresedett Adalbertinum-helyet töltik be. * A király születésnapja. Hétfőn volt hetvenkettedik születésnapja szeretett királyunknak, s ezt a szokott fénynyel ünnepelte meg a primási város lojális közönsége. Már kora reggel mozsárlövések hirdették a várfokról, hogy ünnep van. Minden középületen, és sok magánházon is nemzeti lobogókat lengetett a szellő, s a templomokban hálaadó istentiszteletet tartottak. A nap fénypontja a Bazilikában délelőtt 9 órakor tartott főistentisztelet volt, melyen a főpapság teljes díszben és teljes számban jelen volt. A templom felső padsoraiban helyet foglaltak még a polgári és katonai hatóságok testületei. A polgáriak Andrássy János kir. tan. alispán, a katonaiak pedig Stanicz alezredes vezetése alatt. Az ünnepi misét Boltizár József érseki helynök mondta fényes segédlettel. Az ének és zenekar a mise végeztével a Király-Hymnust adta elö. * Főegyházmegyei hirek. Pongrácz József hitoktató Budapesten, Horváth Bonifác hitoktató Budapesten, Novinszky Gusztáv segédlelkész Diószeghen, Cservenka Kálmán segédlelkész Dunaszentpálon, Ozoray István hitoktató Budapesten, Miskovicz András segédlelkész Kernenden, Kristóf József hitoktató Budapesten, Bányász Jónás segédlelkész Bajnán, Wéber János hitoktató Budapesten, Simon Lajos segédlelkész Somorján, Morvay László segédlelkész Garam-Kövesden, Skrzpiecz József hitoktató Budapesten, Etele Károly segédlelkész Szent-Endrén, Halkó István a Selmecbányái főgimnáziumban hittanár, — Vlasek János a budai vöröskereszt kórház lelkésze 1902. aug. 16-án meghalt. * Papi nyugdíj. O Eminenciája kijelentette, hogy több fontos ügynek megbeszélése végett konzistoriumot akar tartani a káptalannal. Ez ügyek közt bizonyára előkelő helyet foglal a papi nyugdij ügye s a nyugdijt szervező kongreszszusnak munkálata. Nincs kétség benne, hogy ő Eminenciája ezt az ügyet szivén viseli s lelkében bizonyára visszhangra talál a papságnak ez érdekben kifejtett ügyszeretete. A káptalan pedig a Prímással és papsággal szemben bizonyára föladja tartózkodó álláspontját és lábra segiti a még csak lábbadozó intézményt. — A káplániák szük anyagi ellátása sem kerüli el ő Eminenciájának atyai gondját; mindkét pont valóban beillik a XX. század szociális programmjába. * Szent István napja. Szerdán reggel ismét dörögtek a mozsarak, ismét ünneplőt öltött az ezeréves romok alatt lakó nép, s ünnepelt azon szent király emlékére, ki itt született, állítólag abban a kápolnává alakított oszlopos csarnokban, mely még az időbeli építkezésből maradt meg. Sok ezer idegen jött az idén is Esztergomba, kivált Budapestről és környékéről, hogy* itt, a magyar Sión ormáról, a szent király idejebeli falakról fohászkodhassanak az ország védszentjéhez. E nagy ünnepen a Bazilikában fényes segédlettel misét mondott Esztergom föegyh. ált. érseki helynöke : Boltizár József. A fényes egyházi ornatusban, a remek egyházi zenében kellemesen gyönyörködött az ide sereglett idegen közönség. A helyi hatóságok is felvonultak testületileg s ott volt az első padsorokban a katonaság képviselete is. Mise után az idegenek a látni való nevezetességeket nézték meg, s még másnap is sok idegent lehetett az utcán látni. * A szombathelyi püspök Esztergomban. Dr. István Vilmos, Szombathely megyés püspöke az elmúlt napokban Horváth István prépost-kanonok társaságában mint Graeffel János pápai praelátus vendége városunk falai között időzött. Látogatást tett még Sujánszky Antal nagyprépostnál, ki egykor a püspöknek a Pázmaneumban rektora volt, továbbá Boltizár Jó/.sef ált. érseki helynöknél. Régi ismerősei kozott, köztük Frey Ferenc országgyűlési képviselő családja köreben is kellemes órákat töltött. * Szobor-megáldás. Ebed község búcsúja sz. István napján van, melyet minden évben példás kegyelettel ünnepel e rendezett, csinos község. De az idei búcsú különösen ünnepélyes volt, mert ezzel az alkalommal a templom számára szerzett diszes sz. Antal-szobrot jött oda megáldani Venczell Antal praelátus-kanonok. Az egész istentiszteletet és a kórmenetet is ő tartotta, miután szivböl jövő szónoklat kíséretében megáldotta a szegények pártfogójának szobrát, buzdítván a híveket bizalomra a kedves Szent iránt. Lélekemelő emléket hagyott az ebedieknél e fényes ünnep és hálás szívvel beszélnek a jóságos főpap látogatásáról. * Himen. Metz Sándor helybeli jónevü kereskedő és a kereskedő ifjak önképző egyletének alelnöke eljegyezte Szvoboda Margit kisasszonyt helyben. — Salfai Szita László nyitrai adótiszt eljegyezte Monoki Sóváry Ilonkát Szent-Goithárdról. * A hercegprímás a pozsonyi kiállításnak. Vaszary Kolos hercegprímás a pozsonyi kiállítás igazgatóságának ezer koronát ajánlott föl, hogy abból valamelyik kiállítási csoportban értékes dijakat adjanak a kiállítóknak. * A magyar katb. tanitók római zarándoklata. A jelentkezés határideje, aug. 31. napja, mind jobban közeledik. Ugy halljuk, hogy a városból többen szándékoznak a zarándoklathoz csatlakozni, ami ismét egy szép megnyilatkozása volna a magyar Róma vallásos közérzületének. Azt már előre is jelezhetjük, hogy a zarándoklat vezetése tapintatos kezekben van és Rómában a fogadtatás méltó lesz a Mária-országából