ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-17 / 34. szám

únyi, Faul Sebestyén kirvai és Üveges Mihály epöli birok és pénztárnokok is. A vizsgálat során kivált Epölön észlelt a föbiró nagy hanyagságot. Itt a pénztárból 96 korona 43 fillér készpénz és a község tulajdonát képező 1800 korona értékű regálé kötvény hiányzott, s ez okvetlen a jegyző és biró felfüggesztését vonta volna maga után, de később az 1800 koronás kötvényt az elöljáróság valahonnan előkerítette, s a főbírónak hivatalában be is mutatta, tehát csak egy kis fegyelmiben van részük a sáfároknak. A vaskezü föbiró vizsgálatot tartott Nagy-Sáp községben is, hova a szintén tapasztalt rendellenességek hián ugyancsak lecsap a fegyelmi. * Levél a Szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Miután nem tudom, kinek felügyelete alá tartozik az esztergomi vasúti állomáshoz vezető út, soraimmal önnek szerzek több gondot, mert panaszomat, azt hiszem, b. lapjában is közre fogja adni. Ugyanis ha az ember a mondott úttesten nappal vagy este megérkezik, s gyalog kénytelen a városba jönni, a társaskocsik és a bérfogatok oly port vernek fel, hogy lehetetlen egészséggel és ép szemmel a Buda-utcára jutni. Ne tessék gondolni, hogy túlkövetelö vagyok, s hogy az esztergomi port nem emészti meg a tüdőm, mert az utcáinkon levő port már megszoktam, s már szeretni kezdem, de az úton levő por valami delicát, még az esztergomi porfaló tüdőnek is. Az ottani por, a vasútról kidobott szénpor, egészen fekete, és roppantul fujtós. Még három nap múlva is ropog az ember foga alatt, és a mosdóvizem fekete lesz tőle. Ezen uttestet soha nem öntözik talán, vagy ha öntözik és mégis oly roppant poros, miért nem hintik be más földdel, mitől a már megszokott port élvezhetnénk ? Ezen kivül a fekete por arra se jó, hogy sötétben világítson. A rosz világítás mellett az út is, árok is egyformán fekete, s az ember azt veszi észre, hogy a töltésről legurult, vagy neki megy a korlátot pótoló csonka karóknak, melyek a közkórház beteg állományát vannak hivatva gyarapítani, s a közönség figyelme okozza, hogy még nem törte ki senki a lábát. Summa summarum, ha port kell szívnunk, hát inkább a régi olcsót, ne ilyen delikát dolgot adjanak. L. F. * A rendőrség figyelmébe ajánljuk tisztelettel azon tapasztalt körülményt, hogy pláne ünnepek alkalmával. a várhegyen annyira elszaporodnak a koldusok, hogy alig férnek el a közönség számára elhelyezett padokon. * A honvéd egylet uj elnöke. A helybeli 48-as honvédek egy küldöttsége tisztelgett kisapponyi Frankner Károly volt főhadnagynál, hogy őt az elnökségre felkérje. A mint halijuk, Frankner az elnökséget készségei vállalta el s a jövő héten értekezletre hívja az agg honvédeket. * Csendélet Nógrád-Yadkerten. Vettük a következő hírt: Vadkert egyre jobban iparkodik megfelelni nevének s oly jeleneteket rögtönöz, melyek ugyancsak fölzavarják a vakációs csendéletet. Legutóbb jul. 31-kén kántortanító-választás folyt le Vadkerten, az az hogy kántort kellett volna választani, de a leitatott nép erre képtelen volt. Az elmúlt képviselő választások alkalmából az odavaló kántortanítót, Nagy Sándort, gróf Forgách, mivel nem az ö pártján volt, föladta a Prímásnak, hogy vadházasságban élt és két gyermeke van egy férjétől elvált parasztasszonytól. Nagy Sándor kántortanítót ezért a kiküldött bizottság lemondásra kényszeritette, mit ö meg is tett, s a miniszter 520 korona nyugdij mellett május hó 1-töl nyugdíjazta. — A pályázat jul. 31-ére, Ignác napjára volt kitűzve, mely nap Vadkerten fogadalmi ünnep, azaz félbúcsú. — A nevezett kántortanító fölizgatva és itatva a népet, rettenetes komédiát rögtönzött ez alkalommal. Hottovinszky gyarmati t. kanonok, mint tanfelügyelő jött ki. Litánia után az énekpróbát megtartották a templomban, a hol végül gyalázatos éljenzések mentek végbe a helybeli vadházasságban élö kántortanító mellett. A leitatott nép kijelentette, hogy, »ha megettük a húsát, együk meg a csontját is« s iszonyú szitkokban tört ki a papok ellen. Pedig nem a papok okai a kántor elmozdittatásának. Kicsinyben mult, hogy vérontás nem történt, amire talán rövidesen van kilátás. — Eddig a hírmondó. Nekünk pedig az a meggyőződésünk van erre, hogy a nép ilyetén elvadulását ne az itatásban, ne is a lazításban keressék, hanem a közállapotokban. Ahol minden rothadt, ott megterem a dudva, a nadragulya bőven. Ahol a népet egy vadházasságban élö kántortanító tanítja, — ahol a kath. iskolának a mestere a közerkölcsöt lábbal taposhatja; s azt éveken át tűrik, ott ne csodálkozzanak, hogy a nép durva, rosz, s hogy szidja a papokat. Vájjon nem szidja-e őket méltán ? S hogyan tarthatja magát egy vadházasságban élö kántortanító a kath. iskolában plébánossal, tanfelügyelővel, esperessel szemben ? Fejtsék meg kérem ezt a talányt! Hogyan replikázhat az ilyen kántor az őt intő, feddő egyházi elüljáróságának ? mert hogy nem intették, azt már csak föl nem tételezhetjük. Ugy-e ezek nyilt kérdések, melyekre mindenki felelhet; mi pedig csak azt mondjuk: szép kert vala egykor Pannónia, ... de nem vadkert I * A párkányi pénzhamisító. A barsmegyei csendőrség nyomára jött annak, hogy NagySallón és tájékán hamis pénzt gyártó banda működik, melynek tagjai közül többeket elfogott. Az elfogottak között volt egy magát Szlankó Kollár Katalinnak nevező nő, ki rendes lakásul Párkányt jelentett be, minek folytán az ottani csendőrség megkeresésére csendörségünk f. hó 3-án nyomozást és annak párkányi lakásán házkutatást tartott, s megállapította, hogy nevezett nő nemrégen költözött Párkányba három gyermekével, ott magának lakást fogadott és saját, magával hozott bútoraival bútorozta azt be. A nő előadása szerint, ő egy hivatalnok neje, kit azonban meg nem nevez, s minden egyéb felvilágosítást megtagadott. A házkutatás alkalmából 5 koronás ezüst és 50 koronás papírpénz gyártásához szükséges eszközöket találtak. Az eddigi nyomok arra engednek következtetni, hogy az elfogottak társai azoknak, kik Bars vármegyében nagy menynyiségü hamis pénzt hoztak forgalomba és akik az elmúlt évben az erzsébetfalvi kasszabetörést követték el. * Esztergom vármegye területén, 1902. évi július hó Il-ik felében a következő hevenyfertözö kórok fordultak elő: Vörheny : Kernenden, Karván és Bátorkeszin; dyphteritisz: Nánán és Farnadon; hökhurut : Köhidgyarmaton ; hagymáz : Esztergomban ; kanyaró : Esztergomkan, Piszkén, Lábatlanon, Ny.-Újfalun, Párkányban és Karván. * Verekedés. Folyó hó 10-én éjjel Csiri István, 29 éves földmives, Dics Sándor bajnai lakost, mivel ez Kovács András biai lakost meg akarta verni, tettleg bántalmazta. Öklével arcába vágott és orrát beverte ugy, hogy az orvosi vizsgálat szerint e sérülés csak egy hónap alatt gyógyítható meg. Csirit a csendörök bekísérték. A vizsgálat folyamatban van. * Egy koldusasszony halála. Csév községben halva találták Hajdú Julianna koldusaszszonyt. Miután az orvosi vizsgálat megállapította, hogy büncselekméuy esete nem forog fenn, eltemették. A szegény asszony sok éven át küzdött a nyomorral s életét f. hó 12-én egy szalmakazal tövében végezte be. * Szerencsétlenség. Kardos József 11 éves fiú a basaharci István-téglagyárban kíváncsiságból a járgányos kútba belenézett, miközben a kút serlegei fejét elkapták és teljesen összeroncsolták. Negyedórai roppant szenvedések után folyó hó 14-én meghalt. * Kifogott holttest. Mult számunkban megírtuk, hogy egy szegény özvegy asszony 8 éves kis fia Fint József a szabadfürdés áldozata lett. A szerencsétlen fiú holttestét Vác alatt fogták ki a Dunából. * TÜZ. Köbölkuton e hó 5-én éjjel 11 óra tájban Vas István gazdának gabonaasztagjai és takarmánykészlete eddig ismeretlen okból elégtek. * Baleset. Az annavölgyi köszénbányában dolgozó Muszela Mihály, 24 éves csillérnek, valószínűleg saját vigyázatlansága folytán, egy csille balkezének mutatóujját elszakította. * Titokzatos halál. Kopcsányi János 40 éves dömösi lakost, ki egészséges ember volt, f hó 10-ére viradóra, Vitéz János a Dömös községen átfolyó kis patak vizében találta fetrengve. Vitéz Kopcsányit lakására vitte, ki ép, hogy csak életjelt adott magáról, de beszélni nem tudott. Neje lefektette ittasnak vélt férjét, s midőn délfelé fel akarta kelteni, rémülve látta, hogy az meg van halva. A községben az a nézet van elterjedve, hogy valószínűleg legények verték el, s okozták azzal halálát. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban, az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint f. hó 9—16-ig: Születtek: Biber János r. k. földm. fia, — Nóvák Rozália r. k. földm. leánya, — Saliga Rozália r. k. földm. leánya. — Szabó József r. k. földm. fia. — Sajnovics József r. k. szitásmester leánya. — Kósik Ferenc, István r. k. építész fia. — Bárdos Jenő Gyula r. k. fia. — Lerner Ilona r. k. cipészmester leánya. — Krausz Krála izr. füszerkereskedö leánya, — Tóth Imre r. k. földm. fia. — Supina Margit r. k. napszámos leánya. Kihirdetés végett jelentkeztek : Pecsenka József r. k. püspöki portás Vác és Fleischer Mária r. k. Esztergom. — Steiner Mór izr. magánhivatalnok Párkány és Weisz Jenny izr. Esztergom. Házasságot kötöttek: Viczéna Lajos r. k. kőmüvessegéd és Kovács Mária r. k. mindenes Esztergom. — Nagy Béla r. k. kéményseprősegéd és özv. Mann Ferencné, szül. Bognár Borbála r. k. Esztecgom. — Krebsz István r. k. bádogos mester és Gábris Gizella r. k. varrónő Esztergom. Meghaltak: Pándi Mihály r. k. 3 éves városi rendőr fia (agylob). — Szőke Anna, Szilvia r. k. 25 napos cipészsegéd leánya (veleszül. gyengeség.) — Özv. Kirschneider Ignácné szül. Stenzl Mária r. k. 76 éves (agyszélhüdés). — özv. Herbák Jánosné szül. Hafner Anna 74 éves r. k. magánzónö (aggkór). — Szendrei Lajos r. k. 5 hónapos földm. fia (fogzásigörcsök). — Nagy Julianna r. k. 1 hónapos földm. leánya (bélhurut). — Hübler Ferenc r. k. 5 hónapos. — Wotka Ferenc r. k. 58 éves mészáros (tüdővizenyő). = Ujitás. Nagy árukészletem, valamint azon körülmény, hogy az üzleti forgalom csökkent és az ujonan átalakított üzletemben annyira tulhalmozva lévő áruk, úgymint ajándéktárgyak,, háztartási dolgok, pipere-cikkek, iskolai szerek, fésű, fogkefék, egyszóval minden a mi egy nagy bazárban elképzelhető és ezen árukat kényszerítve vagyok tetemesen leszállított árakon áruba bocsátani, miről is kérem a n. é. közönséget meggyőződni. Kardos Dezső Korona-bazárja Esztergom, Buda-utca. Jubileumi zarándoklat Lourdesba a Szent Rózsafüzér ünnepére. Kompánek József esp.-pleb. és Kada Mihály plébános főtisztelendő urak lelki vezérlete alatt Budapestről indul 1902. év szeptenber hó 28-án. Visszaérkezés október 15-én. Útirány : Budapest —Zágráb—Fiume—Szt.-Péter—Cormons—Mestre —Milano (tartózkodás), Genua—Nizza (tartózkodás), Lourdes (4 napi tartózkodás), Toulouse, Marseille (tartózkodás), Genua (tartózkodás) Milano —Mestre Cormons—Sz.-Péter—Fiume—-Budapest. Jelentkezni lehet szeptember hó 10-ig a lelki vezetőknél. Ugyanott részletes programmok is kaphatók. Kompánek József, esperes-plébános, a Pro Ecclesia et Pontífice, pápai érdemkereszt tulajdonosa Nagy-Sztricén (Trencsénmegye). Kada Mihály, plébános, a »Benemerenti« pápai érdemkereszt tulajdonosa Szent- Endrén, Budapest mellett, a zarándoklat vezetői. Irodalom és művészet. Segneri beszédei. A nagyhírű^ jeszuita páter beszédeinek II. kötete leszállított áron kapható Szokolszky Bertalan, plébánosnál Sziiványfalván (u. p. Kozma, Zemplén m). Ára kötve 3 kor. 65 fill, fűzve 3 kor. 40 fillér. E beszédek a 17. században hangzottak el Olaszország legnagyobb városaiban. Minden beszéd önálló. A II. kötet tehát magában is használható. Az I. kötet, ha elégséges megrendelő jelentkezik, utánnyomatik. A szegedi államfogházban. Visszaemlékezések az egyházpolitikai küzdelmek korára. Ily czimü, tiz ivre terjedő csinos kiállítású munkát kaptunk, melynek szerzője Gelsei Biró Zoltán katholikus iró, ez idő szerint a »Dunantuli Hirlap» felelős szerkesztője, győri újságíró. A mü két részből áll. Az első részben vonzó, kedves előadással, csevegésszerüleg adja elö a kath. íróknak, az egyházpolitikai küzdelmek alatt folytatott harczát, a néppárt, a kath. sajtó keletkezését, a hires Lepsényi-mozgalmakat, a Bánffi-uralom üldözéseit, a zsidósajtó hajszáját s azokat a számtalan sajtópöröket, melyekből egymásután tiz jutott neki osztályrészül. A Bánffy-aera túlzásainak hűbb tükrét ennél érdekfeszitöbben, igazabban, vonzóbban nem tudná megírni senki. A mü második része a szegedi államfogházi életet irja le, nyújtva annak belső világáról, foglyairól, szokásairól, csendéletéről számtalan tarka eleven képet. A visszaemlékezések valamikor nagybecsüek lesznek, amikor objektiv megvilá-