ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-10 / 33. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. augusztus 10. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A vasárnapi munkaszünetről.* Hat nap munkálkodjál és tedd meg minden dolgaidat. A hetedik napon pedig a te Urad Istened szombatja vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belül van. A mózesi törvény ezen intézkedését negyedfél évezreden át szent tiszteletben tartották az ó-szövetségben nemcsak a zsidók, hanem még több pogány nép is, melyhez a kinyilatkoztatás sugarai eljutottak s az új-szövetségben a kereszténység népei. De az emberi ész, ha a maga útjain akar haladni, s elzárkózik Isten világossága elöl, oly tévedésekbe merül, melyek veszedelmet hoznak egész népekre s nagy nemzetekre. Isten harmadik parancsolatjának meglazulását hozta ugyan maga után a reformáció, de eltörülni ez sem törülte el. A. vasárnap megszentelése, melyet a kath. egyház annyi évszázadon keresztül hiveinek lelkére kötött, szigorú kötelességévé tett, az egyház tekintélyének lerontásával nagy csorbát szenvedet az egyháztól elszakadt népek között Csak az egy angol nép volt az, mely kónzervativ hajlandóságánál fogva, a kath. ősök hagyományához ragaszkodva, a mai napig is példás lelkiismeretességgel őrizte meg a vasárnap megszentelésének tiszteletben tartását. A tizennyolcadik század hitetlensége volt * A Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége külön fölkérésére közöljük lapunkban is e sorokat. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Heine dalaiból. — Elmúlás. — L Éjszak sivár hegyén Árván áll egy fenyő; Mereng; reáborul Jég — és hó — szemfedő. Egy déli pálmafa Az. melyről álmodik, S mely délnek szirtfalán Szinte szomorkodik. II. Fényes, arany égi fények, >0t« ott messze köszöntsétek I Mondjátok el, most is még Fáj a szivem s érte ég. III. Mig üde orcád pirja, Mint forró nyár-vidék. Piciny szivedben tél van, Kérget vont rajt' a jég. Megváltozik ez egykor, Te édes kedvesem! Orcádra ül a tél majd, S szivedben nyár lesz. Forditotta: Meggyfalvy Tihamér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHlSZKA OTTO Kill. az, mely a vasárnap megszentelését a népek szivéből kitépte. A francia foradalom e téren is uj rendet próbált behozni. Elég lesz az embernek — igy gondolták — minden tizedik nap a pihenőre; nem kell a nemzet erejét annyi ünnepnapon a munkától elvonni. S a liberális nemzetgazdászok farizeus képpel mondogatták: minek megfosztani azt a szegény népet minden vasárnap munkakeresetétöl'? Jól esik annak a szegény embernek, ha vasárnap is kereshet valamit. Persze, hogy ez a liberális humanizmus nem annyira a szegény népre gondolt, mint azokra, kik a nép munkájából gazdagodnak. De lám, az igaz tudomány csúfíá tette az ilyen bölcsek okoskodásait. Az emberi szervezet tudományos tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy az ember természete maga is megkivánja a heted-napi pihenést. Az Isten harmadik parancsolatja tehát természeti törvényen alapszik, melyet Isten Mózes törvényében külön is kinyilatkoztatott. S aki megszegi ezt a törvényt, az vét nemcsak Isten parancsolatja ellen, hanem a természet ellen is. De természeti törvényt nem lehet büntetlenül áthágni; megszegése magában hordozza a büntetés csiráját. Igy Isten harmadik parancsának tömeges áthágása is reázúditja a népekre és a társadalomra a büntetés átkát, erkölcsi és testi romlást hozván maga után. A vallástalanság, az anyagi gondolkozás terjedésének egyik kiváló előmozdítója az, Duke of Fife. Mint a Sári-Sáp-on megjelenő »Irodalmi Kritika« szerkesztője akadtam rá egy angol sportújság címlapján. Kackiás zsoké sapkájában inkább lóidomitónak nézett ki, mint hercegnek, és ezért, csupán csak ezért belekezdtem egy regénybe, melynek hősévé tettem. Sikerült egy regény volt, az már igaz. Az »Irodalmi Kritika« kedves olvasói valósággal falták a hasábokat, és a gratulációk idealistává tettek. Majd hogy nem imádtam regényhősömet. Rokonszenves külsejű, de szórakozott embernek festettem, aki azért örökké kedélyes. Még akkor is, mikor öcscse sikkasztás miatt vádat emelt ellene. Egészen beleszerettem hercegembe, s hogy meggyőzzem mély vonzalmamról, 24 száz, szóval: huszonnégyszáz millió font értékű vagyon urává tettem, — persze csak papiroson. Lehet, hogy ez bőkezűség, vagy talán éppen vétkes könnyelműség volt tőlem; de igy gondolkoztam: Egy herceg, ha nincs ekkora jövedelme, nem mehet saját jachtján a nizzai galamb-lövő versenyre; sem pedig a Sandvich szigetekre nem rándulhat, hogy egy érdekesnek ígérkező napfogyatkozást megtekintsen. Vagy ha ezt éppen kisebb vagyonnal, de nagyobb beosztással meg is tehetné, ott van Monte-Carlo, a budapesti gyöp, ott a Somossi-mulató donnái. Ezekre bizonynyal nem jutna egy rongyos husz milliócskából. De szerintem nem is telivér herceg, ha tiz milliót nem költhet évenkint. Az enyém az volt. Egy fűtetlen reggelen, kis szobámban, melySzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. hogy a munkásnép nagy részének nincs alkalma s módja lelki táplálékot magához venni. Lélekölő egyformaságban darálja le napjait, mint egy gép, melyet fűtenek, hogy munkaerőt fejtsen ki. Hogy munkájától megpihenve, Istennek is áldozzék, hogy felsőbb rendeltetésére is gondoljon, arra a jelenlegi viszonyok között alig marad ideje. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között sok munkás szivében kihal az ember felsőbb rendeltetésének tudata; hisz van olyan, kinek arra sem jut ideje, hogy családja körében övéinek szentelhessen néhány órát, s hogy azt az imádságot, amelyet valamikor édes anyjától tanult, gyermekének ajkáról tanulja meg újból megszeretni. Igy lesz a vasárnap megszentségtelenitése az a talaj, ahol az anarchizmus mérget lehelő palántája felburjánzik. A társadalmi rend s nemzeti felvirágzásunk szempontjából is felette kivánatos, hogy a vasárnap megszentelése törvénynyel biztosítva legyen. A magyar törvényhozás nem is feledkezett meg egészen a vasárnapi munkaszünetröl; az 1891: XIII. t.-c. arról intézkedik, hogy az ipari munkának vasárnapokon és Szent István király napján szünetelnie kell. De ez a törvény még nagyon hiányos, igen sok kibúvója van, s nélkülözi az erkölcsi alapot, a vasárnapot inkább csak pihenőnek tekinti, mint szent napnak. Örömmel kell azért minden keresztényileg és humánusan gondolkozó embernek üdvözölnie azt a törekvést, mely a vasárnapi nek ablaka egy világitó, vagyis lichthofra nézett, azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa is ez a regényirás. Milyen könnyen adunk hőseinknek milliókat, hogy örülünk, ha szerencsésen elköltettük vele, mig magunknak alig jut abból a szivar csutakból, amit azok eldobnak. Már-már szociális érvelésekkel kezdtem irigyelni hercegem sorsát, mikor házigazdám fitos szobalánya egy névjegyet hoz be, azzal a megjegyzéssel, miként azt egy fiákeros küldi. Szemügyre vettem a karton-lapot. Valóságos névjegymonstrum volt. Négyrét hajtva is nagyobb lett volna akármelyik képzőművész névjegyénél; pedig ezek már csodaszámba mennek. Az óriási lap kellő közepén a parányi apró betűkből csak ennyi állt: Duke of Fife. Homlokomra csaptam s talán össze is esem, ha a kis fitos karjaiba nem zár. Oh, én szerencsétlen, mit műveltem. Hát csakugyan van élő Fifei herceg, aki most eljött, hogy feleljek neki mindazon badarságokért, miket róla összefirkáltam. Átkozott regény. És láttam előttem egy botrányos pört, becsületbiróságot, egy csomó párbajt és utoljára a szegedi államház egy kis zárkáját. Reszkető kézzel és gyöngyöző homlokkal tártam fel az ajtót. Belépett. Csakugyan ő volt. Bár soha nem láttam, mégis lehetetlen volt rá nem ismernem. Épp úgy nézett ki, ahogy én regényemben is leirtam. A szoba közepén megállt, épp olyan pózban, mint azon a sportlapon, ahol témát kereső fantáziám belebotlott. Sárga cipő, térdig érő kamásli, sárga lovagló nadrág és kockás kabát. Ilyen volt öltözéke. Kezeit most is hátra