ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-05-11 / 20. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. május 11. 1974 ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, őfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes száin ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szent Imre leventéi. Esztergom, május 11. (dr. ti.) Esztergom, az ősrégi primási iros ma nagy újdonságra ébred. Egyetemi ak lelkes kis csapata jelenik meg ma kő­inkben, a Szt.-Imre-kör és az Emericanum, igyis a ker. egyetemi internátus tagjai; meg­lennek itt mint a vallásnak és erkölcsnek )ostolai, hogy városunk ifjúságát és közön­igét a budapesti egyetemen megindult val­sos szellemnek meghóditsák. Újdonság számba megy e tünemény ílunk Magyarországon, hol a fiatalság, kivált 5 egyetemi, eddig mindig a vallást felforgató ánynak s a kozmopolita erkölcstelenségnek olt mindenkor tüntetésre kész hadapródja. lig egy-két éve annak, hogy a budapesti juság jobb része, a sár közé keveredett yémánt, különvált s ugy a maga, mint a rvő ifjú nemzedékek hitének és erkölcsei­ek megmentésére a Szent-Imre-körben tes­áletté alakult, s ma már hóditó hadjáratra ídul. Célja nem kevesebb, mint az egész er. magyar ifjúság sziveinek meghóditása. I e célból városról-városra fog járni, ván­iorgyüléseket tartva, s a középiskolai ifjú­ágot már előre zászlaja alá toborozva. Való­tan ideális eszme, ifjakhoz méltó vállalat! Ifjak még s már nevelni akarnak! ne­elni vallásosságra, tiszta erkölcsökre! Még. iem foglalnak el tekintélyes állást a társa­lalombaia s ajkukon már a bátor szó; »Ja­itani akarjuk a kojt!« Ki ne állna lélekben '.lbüvölve ily álomszerű jelenség előtt, ki rí? látná egy szebb jövő hajnalát piroslani a haza látóhatárán *? Üdvözlünk benneteket szent Imre her­ceg lelkes ifjú leventéi, üdvözlünk bennete­ket a keresztény sajtó nevében! Üdvözlünk benneteket, mint hazánk zsengéit, .mint nem­zetünk aranyifjuságát s egy uj, egy szebb kor elöharcosait. Amit a ker. sajtó eddig csak álmodni mert, az Ti megvalósitjátok; önerőtökből keltetek fel megundorodva a kor­tól annak romlottságától s a mint értelmi­ségieknél fogva hivatva vagytok az egész országnak irányt adni, a jó irányba, a val­lás és erkölcs ösvényeire terelitek azt, me­lyen haladt hajdanta. Esztergom városa ma oly vendégeket üd­vözölhet, kik értik a szót, mely a magyar Sión ormára van irva aranybetükkel: Quae sursum sunt quaerite. A magasban levőket keressétek. Nem csak értik, de széjjel akar­ják vinni az egész országba. »Mi emelkedni s nem sülyedni akarunk.« Nagyon termé­szetes, hogy első sorban a történelmi emlé­kékben gazdag Esztergomra vetették szemü­ket,- azon városra, melynek története a ma­gyar kereszténység történetével összeforr. Németországban, Franciaországban, Bel­giumban már közönséges dolog, hogy a nagyszámú ker. diákegyletek commerc-eket tartanak, szerepelnek, hódítanak s az ottani hitetlen sajtó ezen meg sem ütközik. Nálunk még újkapu lesz a vallástalan újságok előtt -a Szent-Imre-egylet vándorgyűlése. De majd megszokják nálunk is idővel, ha kell. Nem felekezetek ellen izgatni jönnek a a Szent-Imre egylet tagjai hozzánk! Nem akar­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. János apostol temetése. — Legenda. — Nyugvóra szállt a nap az égről. Végső sugara még elétör, Pathmosra, a kicsiny szigetre, Búcsúzóul visszatekintve. Az éj nyugalma száll a földre. A tengerhab, egymásra törve, Zúg csak, amint a sziklapartrul Foszlányra tépve visszazajdul. Mig zúg a hab és szellő szárnyon Moraja száll-száll át a tájon : Halk, mélabús halotti ének Vegyül belé s száll fel az égnek. Hol elfödik a titkos árnyak, A »hivoke összegyűlve állnak. A »szeretett tanítvány* népe Titokrejtő, sejtelmes éjbe ; Midőn az üldöző hitetlen Alszik, s csak Ő, az Ur virraszt fenn, Ki atyjok, őrük, mindenük volt: Most temetik János apostolt. Hol nem zajong a földi lárma, S zavartalan lesz siri álma, Erdő ölén, virágos téren Ásták a sírt a földbe mélyen. A szeretet a sziv virága, S virág a szeretet jele. Nem lenne édes álma, hogyha Sírján virág nem lengene, ö szeretett­, az volt az élete. Érezte is, nemcsak beszélte : >A gyűlölet az égben vétek * Fiacskám, egymást szeressétek!« De ím', beszédes ajka zárva. Testének a föld keble tárva, S amíg a gyászének kesergőn Felzúg s busán sir át az erdőn : Takarva hófehér lepelbe — A sir ölébe most teszik le — Halk zokogás búg át a légen. A nép »vénje,« hanttal kezében Ott áll, hogy azt a holtra vesse. Könnyes szemét égre emelve, Imát rebeg remegő ajka . . . Egyszerre a csendes morajba, Mintha galamb sereg repülne : Sebes szárnycsattogás vegyül be. És mintha ott fenn a magasba, Az éj felén hajnal hasadna, Mint ifjú nap keleti égen : Fény tör keresztül a setéten. És át a fényen, át homályon, A szívbe hatva lelket rázón, Zeng mennyei harmónia : » Hallelujah! . . . Halleluja! . . . .. . Mig a szivekbe döbbenet száll, Gyorsabban röpke pillanatnál, Öltözve fénybe, napsugárba. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. nak más vallású ifjakat hóditani, vagy azok­nak ártani. Tudjuk, hogy vallásunknak ma­napság nem a másvallásúak közt vannak legádázabb ellenségei, hanem saját hűtlen fiai közt. Tehát csak azt keressük, a mi a miénk, a saját ifjainkat akarjuk összegyűjteni. Ám alakítsanak más vallások is diák-egyle­teket, jogukkal élnek, de mi sem hagyjuk háborgatni magunkat senki által jogainkban. Tisztelet és elismerés Esztergom vár­megye nemes gondolkozású főispánjának, a vándorgyűlés diszelnökének! Nagyon helyes, ha a kormány és közegei pártfogásba veszik az ifjak vallásos mozgalmát. Hisz kimondta a kultuszminiszter ur a napokban, hogy a jelenlegi kormány a bevett vallásokat nem csak hogy gátolni nem szándékszik, hanem istápolni. Az állam csak örülhet azon, ha az ifjú­ság az eddigi léhaságnak s erkölcstelenség­nek hadat üzen s a vallásosság és a tiszta erkölcs szeplőtelen zászlajára esküszik. Mert a vallásossággal karöltve jár az igaz munkás hazaszeretet. A szülök is térdenállva adhat­nak hálát az Istennek, hogyha a Szent-Imre­kör intézménye felvirul s igy fiaikat testben lélekben épen kaphatják vissza az egyete­mekről, nem pedig elsatnyulva, blazírt lélekkel, mint eddig. Nincs kedvesebb és becsesebb itt a föl­dön, mint az ártatlanságban átélt ifjúság. Záloga az egy munkás, férfias életnek. Mint ezen nagy ideálnak apostolait, üdvözlünk ben­neteket szent Imre leventéi! Az éj sötétén átcikázva Angyal sereg a földre szárnj Kezökben nyíló rózsaszállal Megszállanak a sir felett, S mig zengnek édes éneket, — Amit szivével hall az em És visszaálmodik ezerszer : Virágjukat — repülve körbe — Belevetik a sírgödörbe. Mikor betelt a földnek keble, A honnan jöttek, —- fel a mennybe Elszállnak villámröptü szárnyon, Mint pillanatnyi fényes álom. S mig eltűnnek a végtelenbe, A gyászoló nép kicsi serege Még hallja zengni át a légen: Ki szeretett, kedves az égben ! Hallelujah 1 Hallelujah I Borsos István. A kötéltáncos. — Rajz. '— Furcsa mesterség, — keserves kenyér, me­lyet a halál torkából kell kilopni. Jobbra is, balra is széditö mélység, melyből kajánul vigyorog feléje az enyészet. Oly keskeny az a kötél és oly széles az ür, mely éhesen áhítozik prédája után. De amaz ügyesen balanszírozza magát — hisz mestersége — és ha nehéz verejtékcseppek ütik is ki homlokát, hisz' kenyere, melyről már a paradicsomban mondotta az Ur, hogy verej­tékkel lesz áztatva, — szerencsésen áttámolyog >

Next

/
Oldalképek
Tartalom