ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-03-31 / 14. szám

ség csinytevéseit a legelő-bér megfizetése ellen. Mint mondja, sokkal több szarvasmarha jár ki a legelőre, mint amennyi be van jelentve. Erre nézve az elnöklő polgármester azt javasolja, hogy a pásztoroknak tegyék kötelességükké, hogy ha észreveszik, hogy valahonnan több marhát hajtottak ki, szolgálatvesztés terhe alatt három nap alatt jelentsék be felettes hatóságuknál. Ez indítványt elfogadták. Élénken figyelmeztette ezután a polgármester a közgyűlést egy pontra. Ugyanis a Lőrinc-utca szabályozási vonalát évek előtt a közgyűlés meghatározta. Az egyik oldal teljesen kiépült a szabály szerint, de a másik felén még nem. Ezen az oldalon most a Buzárovits-cég kezdi meg az építkezést, ugyanolyan stilü emeletes házat emelve, mint a Takarék palotái. Az új* szabályozási vonal szerint ez az épület egy méternyire kijönne a járdára, söt ha mint nemikára tervezik, a Kilián-ház is kiépül, közel 2 éternyire esik majd be a Gerendás-féle ház, nely oly karban van, hogy kiépítése egy száid múlva sem várható. Az volt a kérdés tehát, 3gy a közgyűlés megmarad-e régi álláspontja és az szabályzat mellett, vagy elfogadja a tanács azon vaslatát, mely szerint meghagyják ezt a vonalat, nint most van ez az oldal, s igy elkerülik azt, hogy DSSZÚ időkig egyes házak méterekre kiszögeljenek ; csúfítsák az utcát. Igen heves vita indult meg re, sokan a kiépítés mellett szóltak, mert yymond egyszer csak mégis meg kell kezeni a város utcáinak szabályozását, mások lene voltak ennek és igen helyesen oda yilatkoztak, hogy a mostani elhajlás' nem oly :embeötlö, mint a milyen szemsértö lenne, ha gyes házak kiállnának a sorból. Helye volna nnek akkor, ha az építkezés a közeljövőben árható volna, de semmi kilátás nincs arra, hogy i az oldal egy 200 év előtt teljesen ujjá épitissék. Egyes hangok kikeltek a tanács ellen s alaki oda kiáltotta : »A tanács csak a görbe utaat szereti.« A polgármester végre is névszerinti ;avazást rendelt el, mire 5 szótöbbséggel elfoadták a tanács azon javaslatát, hogy a régi onalat hagyják meg. Mellette szavazott 28, llene 23. Mint lapunk zártakor értesülünk, azok, ik az. egyenes vonal barátai, ezt a határozatot íegfelebbezték. * Általánosan elismerik ugy nálunk, mint ülföldön, hogy a Mauthner-féle gazdasági és kerti nagvak gyakran háromszor akkora termést adak, mint sok másféle magvak, különösen impregált csillagjegyü répamagjai ritkítják párjukat és issze nem tévesztendők más utánzott hasonló 'édjegyü, de nem impregnált répamagokkal. A /lauthner-féle magok tehát felülmúlhatatlanok és gazdáink csak helyesen cselekszenek, ha magzükségletüket mindig Mauthner-féle magokkal edezik. * A Fejérmegyei Napló f. évi március 6-iki számában a következő hirt hozza : „Depuíció. Azoknak, akik tegnap d. e. a püspökség örül jártak, felköltötte figyelmüket egy nayobb, cilinderes urakból és polgári állású egyéekböl álló társaság. Duna-Bogdányból jöttek a özség vezetői s legelőkelőbb polgári, akik egyázmegyénk jelenlegi vezetőjét, Károlyi János :áptalani helynököt keresték, hogy

n töle volt áplánjuknak, Grósz Ferencnek, akit O Szentsége sak az elmúlt napokban tüntetett ki a »B'enelerenti« ezüstkeresztjével — visszahelyezését kérjék. Nem tudjuk, hogy milyen eredménynyel járt küldetésük, amelyet egy egész község lakosságának megbízatásából magukra vállaltak, de valóban meglepi az embert, hogy a mai világban, amikor a papi állásban levőket a legválogatottabb mellőzésekben szokták részesíteni, akad egy község, melynek lakói nem tudják elviselni azt a gondolatot, hogy attól, aki éjét és nappalát a közügyeknek, az egyház és haza ügyének szenteli, hogy attól most megválniok kell. Azt hisszük, nagy érdeke lehet az egyházmegyének, ha a Grósz Ferenchez hasonló embereket is el kell állásukból mozdítani.« E hir magyarázatára azt írják nekünk Duna-Bogdányból: »Nyilt titok, hogy Grósz Ferenc, a buzgó káplán, bizonyos hatalmas urak által lett oly rögtön áthelyeztetve Pázmándra, Fejérmegyében csupán azért, mert fáradhatlan tevékenysége által a mult évben a hírhedt szent-endrei választó kerületben három helyen, t. i. Duna-Bogdányban, Pilis-Szent-Kereszten, és Zsámbékon lettek megtartva néppárti-gyűlések. Grósz szervezte Duna-Bogdányban a néppárti kört is, melynek tagjai egyre szapoi ódnak. A jó ügynek esküdt ellenségei mindent elkövettek, hogy a néppártot elnyomhassák ; ugyanis kimondották a hatalmas köbánya-urak, miszerint mindazon munkás, aki néppárti, el lesz bocsátva a kőbányából, stb. és mivel egyre szaporodik a néppárt Duna-Bogdányban, végre kivitték azt is egy leghatalmasabb urnái, aki a »jog, törvény és igazság« mellett kardoskodik, hogy Grósznak rögtön távoznia kellett. De mind ezen üldözések dacára győzni fog a keresztény néppárt a kereszt ellenségei fölött.« * A kocsis bosszúja. Kellemetlen eset érte f. hó 21-én Starnberger Mór oroszkai lakost. Szépen, lassan, ügetve jött pejkóival városunk felé, de csak Párkányig tudott eljutni, mivel ott már az egyik lova felmondta a szolgálatot. Hiába volt minden nógatás, biztatás, a szegény pára már nem birta tovább. Nézegeti a gazda, nem lát rajta semmi különöset, végre is lepokrócozva át jött vele Dankó István törvényh. állatorvoshoz, hogy vizsgálná meg. Az állatorvos vizsgálás közben látja, hogy a lónak az oldala, fönn egészen a gerinchez közel, két helyen is be van kenve erősen kocsikenöcscsel. Vizsgálgatja, lemossa a helyet s akkor látja, hogy a szegény párán két erös és mély szúrt seb van, a mely föltétlen meg fogja ölni az állatot. Valamiért aznap reggel megdorgálta a gazda kocsisát s ez bosszúból a szegény lovon vett magának elégtételt. * A petroleum áldozata. Régi rossz szokása a mi cselédeinknek, hogy a reggeli tűzgyújtásnál, mivel lusták sokat bíbelődni a nehezen gyúló fával, petróleumot locsolnak a hasábokra. Ez a régi rossz szokás némely cselédben annyira megrögződik, hogy az érzékeny fenyítés sem képes attól elmozdítani. Ilyen régi rossz szokása volt Hertl örzsi 18 éves cselédleánynak is, akit már egyik gazdája, Herczeg e miatt el is bocsátott a szolgálatból. Dacára ennek, a kényelmes tűzgyújtásnak eme veszedelmes nemét örzsi még se hagyta abba, hanem űzte azt azután is, későbbi gazdájánál, Brenner Ferenc esztergomi takarékpénztári tisztviselőnél is. F. hó 24-én, vasárnap reggel is ilyen módon akart tüzet gyújtani. Leguggolt a takaréktűzhely elé, leöntötte a fahasábokat petroleummal és a petroleumos kannát térdei közé szorította. Azután meggyújtotta a leöntött hasábokat, melyeknek lángja mintegy sárkány torkából elócsapódó lángnyelv kilobbant a nyitott tűzhely ajtón és lángra lobbantotta a kanna petroleum tartalmát. A kanna explodált s az égő petroleum szét folyván a szerencsétlen teremtés ruháin, pillanat alatt égő fáklya lett a szegény leányból. Jajveszékelve, sikoltva rohant szobáról-szobára, a mig alvó gazdája hálószobájába ért. Az álmából felriadt gazda rögtön segítségére sietett s a mosdó viz tartalmát locsolta a most már kifelé menekülő leányra. A szerencsétlenség nagy lármájára figyelmessé lett Székely Henrik városi állatorvos is segítségre szaladt s igy elég hosszas égés után sikerült az élő fáklya tüzét eloltani. De ekkorra már a leány égési sebei halálosan súlyosak voltak. Testének bőre felhámlott, felhólyagzott; itt ott cafatokban lógott le róla a hús. Borzalom nélkül ránézni sem lehetett. Azonnal beszállították a városi közkórházba, ahol eszméletéhez tért és a rendőrség által kihallgattatott. Maga mesélte el szerencsétlenségének részleteit. A kihallgatás után egyre rosszabbul lett, s állapota a leggondosabb orvosi kezelés dacára sem javult egy pillanatra sem, mig nem hétfőn a halál megváltotta iszonyatos szenvedéseitől. Temetése szerdán délután volt. * Passió-játék NagyöTveden. A nemrégen megalakult ifjúsági egylet tagjai a passió-hét kezdetén Nagyölveden az iskola helyiségében 12 igen jól sikerült élőképben mutatták be az Ur életének és főleg kínszenvedésének néhány magasztos jelenetét, melyeket az ó-szövetség három jól megválasztott előképe előzött meg. A szereplök annyi komolyságot és ügyességet fejtettek ki sokszor igen nehéz helyzetű szerepeik ábrázolásában, hogy a kényesebb igényű szemlélők is meghatottan és megelégedéssel szemlélték az igen változatosan kosztümirozott és jónevű festők képei után összeállított, több ízben bengáli tüzfénynyel megélénkített jeleneteket. Igen szép bevezetés volt ez Nagyölveden az Ur szenvedésének emlékhetébe és a virágvasárnapon a templomban elénekeltetni szokásos passióhoz. Az előadás Jurik Jakab káplánnak érdeme, ki fáradtságot nem ismerő kitartással gyakorolta be a fiatalsággal az előadott szerepeket. Megragadó volt különösen Izsák föláldozása, József eladása, Krisztusnak töviskoronázása és anyjával Máriával való találkozása, mely jelenetek könynyeket csaltak a nézők szemeibe. Ez is egy fáradságos bár, de háládatos eszköz a nép vallásos érzületének hathatós emelésére. * Rejtélyes gyilkosság. F. hó 26-án esti 11 óra tájban Tokod-Ujbányán lövés zaja riasztotta fel a bánya-őrséget és a 10. számú ház szomszédait. Rögtön benyitottak a házba, ahol Matévi József lakik, s ott rémes látvány tárult szemeik elé. Egy kis fiú vonaglott a szoba padlóján vértócsában és iszonyatos kinos nyögések között. Elő hivták azonnal Rauscher Zsigmond bánya-orvost, ki konstatálta, hogy a fiú hasán egy óriási lőtt seb van. Segíteni nem lehetett a szerencsétlenen, s igy egy órai szenvedés után elvérzett. Ez a kis fiú Rosenbecker Imre 13 éves töröcskei (Somogy m.) születésű iskolás fiú, kit Mátévi József, mint unokaöcscsét már régebb idő óta magánál tart. Mátévi az esetet úgy adja elö, hogy ő a szegen lógó töltött fegyverét akarta levenni, miközben az leesett. A fegyvert esés közben még a levegőben elkapta, de véletlenül a ravaszt érintette, mire a fegyver elsült és a nem messze álló fiú összerogyott. Rögtön hozzá sietett, s látta, hogy a löveg hasába fúródott. Nyomba kisietett, hogy vizet és kötőszereket hozzon, s ekkor jöttek már a szomszédok is. A rejtélyes ügy vizsgálata foglalkoztatja a járásbíróságot, s a vizsgálóbíró, Körmendy Mihály pénteken járt az eset színhelyén, dr. Weisz Samu és Fái Adolf komáromi törvényszéki orvosokkal, kik az áldozatot felboncolták. * Passió-játék Komáromban. A komáromi róm. kath. műkedvelők ma virágvasárnap és az ezt követő nagy kedden, a hitközségi alap javára passió játékot tartanak. Igen szép és nemes törekvés ez, a mit mi esztergomiak méltán sajnálhatunk a komáromiaktól, * Gyújtogatás. Kesztölcön f. hó 23-án este 10 órakor tüzilárma riasztotta fel a lakosságot. A tüz Nagy Ignác ottani lakos szérűjén támadt és egy terjedelmes szalmakazal esett a lángok martalékául. Hogy a tüz gyújtogatás müve, bizonyos; abból, hogy a felgyújtott kazal és a szalma között valaki jó vastagon szalmát teritett el, így akarván a tüzet a pajtára is átvinni. Ez a terv azonban nem sikerült, mert a lakosság elejét vette a nagyobb bajnak, mi azért is sikerült,, mert a szél nem a pajta felé, hanem ellenkező* irányban fújt. Különös a dologban az, hogy Nagy Ignác károsult nem hive bizonyos rendszernek s ennek nyíltan kifejezést is adott s íme most felgyújtották, tehát bosszút álltak rajta ép* ugy, mint ahogy Szlovák Bertalanon, akinek hasonló elveiért, mint azt már megírtuk, pincéjét; törték fel és borait eresztették ki. A tűznél a nemrég 1600 koronáért vásárolt tűzi fecskendő teljesen hasznavehetetlen volt. A tüzeset felett a vizsgálat folyik, Selmeci dolgok. (Geramb-Unio, képviselő.) Selmecbányán meghalt egy óriás alak: a Geramb J. József-féle bányatársulat. Kár érte! Vagy 200 évig élt és hozta ki a föld alól a töménytelen ezüstöt, aranyat, ólmot. A Selmecbányái rk. templom legszebb kincsei, legértékesebb fölszerelése töle való. Az egész vidék érezte a nobilis és vallásos társulat bőkezűségét. Isten fizessen meg érte ezen rettentő napokban, mikor a nagy alak utolsókat vonaglik. Március 23-án közgyűlést tartottak a részvényesek és az eddigi üzemvezetőséget fölmentvén hivatalától, az ügy vezetését Farbaky István orsz. képviselőre, Kachelmann Károly gépgyárosra, báró Foullon Henrikre és d. Goldstüker Márk ügyvédre bizta. Az agónia már 1 éve tart. Sok az adósság, ott sok vér folyt ki. Mi a végelgyengülés oka ? A társulat 10 éven belül egy nagy ezüstgyárat épített Hodrusbányán, mely egyetlen az Osztrák-Magyar Monarchiában és egy ólomcsögyárat Bélabányán. Veszedelmes vállalkozás volt és rendkívül költséges. Mondják, hogy hiányzott a legfőbb fölügyelet s igy valóságos elvérzés állott be egészséges növekedés helyett. # Selmecen is készült valami képviselőválasztás. Selmec a kormány legbiztosabb kerületje. — Selmecen a bányászatot a kincstár veszteséggel tartja fönn; az ország ráfizet a selmeci aranyra,