ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-28 / 18. szám

ság hűséget esküszik a szt. kereszt és a magyar keresztény szabadság zászlójának, hogy felszabadítson bennünket abból a rabigából, melyet hitetlen és istentelen szövetség rakott a keresztény magyarságra ; hogy megnyissa szemeinket és láttassa állapotunkat egész valójában, a melybe különben saját hibáink és hanyagságunk folytán jutottunk. És milyen ez az állapot ? Ha erkölcsi oldaláról akarjuk szemlélni, hát csak tekintsünk a »legmagasabb közéleti erkölcs« képviselőjére, a ki saját vallomása szerint szerfölött tiszta, más légkörben szőtte meg ifjúsága aranyálmait és úgy látszik ilyen légkörben is akarja azokat megvalósítani; a ki a néki idegességet okozó keresztet és ennek szent tanát a régiségtanból tanulta, még pedig nagyon, de nagyon régen, úgy hogy már nem is emlékszik belőle semmire; a ki nyelvtani tudománya alapján, a hol vallásról, felekezetről van szó, igen szereti alkalmazni a fosztó képzőket; szóval ö az, a kiben megvan minden képesség arra nézve, hogy a nálunk létező »symbolikus« erőket és elemeket koncentrálja, egyesítse. Vallás-erkölcsi tekintetben tehát a legkitűnőbb világi vezetővel dicsekedhetünk, a kit nem ijeszt meg holmi klerikális mumus még akkor sem, midőn liberális pap képviselőink követelik töle az egyetemi keresztek viszszahelyezését. Tovább menni nem érdemes e téren, mert nagyobb változatosságra, eltérésre ugy sem találunk, hiszen köztudomású dolog, hogy nálunk akadnak igen sokan, akik mint az »alacsonyabb közéleti erkölcs« követői törekednek arra az erkölcsi magaslatra, a hol a fömester áll, de hiába, ö utolérhetetlen. Ami az anyagi oldalt illeti, tartsunk egy kicsit az ország északkeleti része felé, s a kinek szeme és füle van, az látni fogja a kazárok varázsitalától (pálinka) elbűvölt ruthének elkorcsosodását, hallani fogja a ruthének jaj-szavát, akik már-már roskadoznak (de azt hiszem derék Egánunk már elegendő ellenszert adott be több helyen) a nyomasztó és pusztító teher alatt, a melynek tág kaput nyitott kormányainknak az utóbbi három évtized óta folytatott áldatlan zsidóliberális politikája. — Az ország többi részében pedig a nyugodt boldogság melege áradoz, a mely azonban végső eredményében a tönk Szibériájába juttatja a magyar gazda- és iparos közönséget. —• Ime rövid vonásokban mostani állapotunk; az ebből való kiszabadítás eszméje lelkesíti és viszi előre a kereszt-védő hősöket, a kik mellé ma már az egész keresztény magyar ifjúság sorakozott, de az ország »apraja-nagyja« még nem egészen. A papság, melynek erkölcsi kötelessége a keresztet védeni, siet is az ország minden részéből kifejezést adni helyeslésének, melylyel e kiemelkedő mozgalmat kiséri. De, sajnos, még sokan vannak, a kik nem akarnak e »gyermekes hecc«-nek felülni és csendes nyugodva várják a fejleményeket; pedig csak vigyázzunk egy kissé, n-ert könnyen megtörténhetik, hogy a mit most önkényt meg nem tesznek, majd megteszik oly kényszer alatt, a milyennek nem régiben, söt épen mostanában tanúi voltunk és vagyunk Budapesten, a mikor a keresztény magyar nép lesve-lesi, hogy miként és milyen módon nyilatkozik egy katholikus pap a keresztkérdésben, s hogyan itéli el azokat, a kik Krisztus keresztjének a keresztény magyar államban érvényt akarnak szerezni. A ,keresztény* magyar nép, különösen pedig protestáns testvéreink még mindig szunnyadoznak és némán szemlélik az eseményeket, s sokan talán még mindig azt hiszik, hogy a »középkori sötetencek« machinációjával állanak szemközt; ennek megcáfolása végett igen üdvös lesz, ha elolvassák a most megjelent „Kereszt" c. röpiratot, (Irta Brázovay Kálmán, ára 50 fillér. Kapható: Budapest, A keresztény egyetemi ifjak nagybizottságánál. IV. Egyetemi központi épület.) a mely józan keresztény magyar észszel tárja elénk a kereszt-mozgalom indító okait és ezzel kapcsolatosan a célt, melyet a kereszt-bizottság tűzött maga elé. S ha valaki ezt, valamint a napi eseményeket latba veti, látni fogja, hogy nem éretlen gyermek-tréfával vagy csinnel van dolga, hanem egy komoly törekvéssel, melynek beláthatlan üdvös következményei lesznek. Ki kell lépni tehát a porondra még idejében, s ha a fenevadak vicsorgatják is ránk keresztény vértől fogaikat, ne ijedjünk meg, hanem nyíltan valljuk meg hitünket és kövessük mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel a keresztény magyarság érdekében kibontott lobogót, melyre maga a megérett és elérkezett idö irta föl: „az Istenért és a hazáért

u

. Kapisztrán. Horváth Béla beiktatása. Esztergom uj főispánját f. hó 26-án fogadta és másnap 27-én iktatta be ünnepélyesen a vármegye közönsége. Az a lelkesedés, az a rajongás, mely ezen a két napon az ösi vármegye és város közönsége lelkében nyilvánult, kell, hogy jó benyomást keltsen maga iránt a kormány-képviselőben. Már pénteken reggel meglátszott a városon az ünnepélyes hangulat. Kék-fehér és nemzeti szinü lobogó-erdö borult az utcákra, és az emberek valami különös várakozásteli arccal jártakkeltek a felcicomázott utcákon. 11 óra felé már gyülekeztek a fogatok a vármegyeház udvarára és megkapták lila-fehér karszalagjokat. A rendező bizottság 35" kocsit állított össze részint magánfogatokból, részint fiakkerekböl. A hosszú kocsisor 3

/

4 12-kor indult a nánai állomásra; a legelső kocsiban Kakass László főszolgabíró, utána Andrássy János alispán és B. Szabó Mihály főjegyző és a rendező bizottság és megyei tisztikar többi tagjai egyszerű uti ruhában. Kint a pályaudvaron csatlakozott a gyülekezethez Perényi Kálmán párkányi föbiró is. Egy kis negyedórát sem vártak, midőn berobogott az ipolysághi vonat és kiugráltak a hontiak piros ruhás, ezüstsujtásos huszárjai, mind nyalka, fess legények, s utánuk a honti, selmeci és bélabányai küldöttségek jól táplált gentry-alakjai. Egy kint levő cigánybanda a Rákóczy-indulót húzta és ennek hangjai mellett üdvözölte Andrássy alispán a hontiak vezetőjét, Czobor László alispánt és Horváth Miklós ny. törv. elnököt, az uj főispán édes atyját, egy szép galambősz öreg urat. Ezután mindnyájan az I. oszt. étterembe vonultak, hol már egy U alakú hatalmas asztal megterítve várta a főispán-várókat. A hontiak, ugylátszik, szerethették főispánjukat, mert feltűnő számban jelentek meg, hogy búcsút vegyenek töle és egyúttal itteni beiktatását ünnepeljék. Azok, akik bejelentették jövetelüket és lakásra számot tartanak, a következők : Czobor László alispán, Horváth Miklós ny. törv. elnök, Vajda Pál ny. árvsz. elnök, gróf Wilcsek Frigyes tb. főjegyző, Pongrácz Elemér képv.-házi pénztárnok, Pauer János akad. tanár, Kuti István r.-alkapitány, Farbay István orsz.-gyül. képviselő, Marschalko Gyula kereskedő, ifj. Jankovics Béla földbirtokos, Huszár József műszaki tanácsos, dr. Öffner Oszkár földbirtokos, Herczeg Vince városi jegyző, Totovics Kálmán tb. főjegyző, dr. Kovács I. Endre főorvos, Konkoly Th. Sándor orsz.-gyül. képviselő, Somogyi Béla tb. főjegyző, Salkoczy Ferenc t. főügyész, Matunak Mihály isk. igazgató, Kudora János esperesplébános, Kovács József esp.-plébános, Machovits Izidor apát, Berkó István takarékpénzt, igazgató, Cservenák György gyógyszerész, Foltin János plébános, dr. Schvarcz Otto föbánya tanácsos, Szittnyai József polgármester, , Krausz Kálmán r.-főkapitány, báró Nyári Alfonz árvaszéki elnök, Plachy Gyula polgármester, Herczeg Bertalan számtanácsos. Héderváry Lajos árv. ülnök, Donát Szilárd ügyvéd, Sólyomi Lajos uradalmi intéző, Kádár Kálmán ügyvéd, Halmay László főszolgabíró, Soltész István főispáni titkár, Halász Ferenc árvaszéki ülnök, dr. Landauer Béla III. aljegyző, Czompó Ede szolgabíró, Sárpy Antal számvevő, Soltész Gábor számvevő, Kondor József földbirtokos, Veres Gyula földbirtokos, Bedros Péter föpénztárnok. De ezeken kivül még számosan jöttek, kik csak egyszerű tanúi akartak lenni az ünnepségeknek. Az étkezés a vasúti vendéglőben ügyesen összeállított étlap szerint volt s az ut fáradalmaitól megtört hontiak nem nagyon kináltatták magukat, hanem kedélyes hangúlatban lakmároztak. Itt az első köszöntöt Andrássy alispánunk mondta. Igy szólt: Uraim! Nem szokásom a toasztozás, de hallom a jó cigányt és megpezsdül bennem az igaz magyar vendégszerető vér, és nem állhatom meg, hogy kedves vendégeink tiszteletére ne emeljem pohar-am és különösen pedig azoknak vezetőjére Czobor László alispán úrra. Riadó éljenzés kisérte a rövid de talpraesett beszédet s nyomban rá felállt Czobor alispán és a következőkép válaszolt: Neki sem szokása a toasztozás, hanem igen is az igaz mondás. Borongósan indult, úgymond, ezen nap, esővel,- sürü felhővel, de lám mire ide értek, kiderült. Ok is borongó szomorúsággal indultak útnak, szeretett volt főispánjuk után szomorkodtak, de felderült a kedvük, amint ide, szeretett testvéreik közé értek, midőn összeölelkezett a két törvényhatóság, mert olyan sziveslátást, mint a milyennel a nagy számban megjelent testvérek fogadták n e küldöttséget, szives örömmel kell fogadni, ük, úgymond, szivük verésével kisérik ide Horváth Bélát és hiszi, hogy az esztergomiak is szeretni fogják főispánjukat. Végül kéri, hogy továbbra is tartsa meg Esztergom vármegye a Hontiak iránt tanusitqtt rokonszenvét, s Andrássy alispánra ürítette poharát. Ezután kis vártatva B. Szabó Mihály főjegyző emelkedett szólásra és szokott modorában, költői hasonlattal, szép beszédben üdvözölte Horváth Mihályt, a főispán édes atyját: Ha a gazda fát ültet, azért ülteti, azért ápolja, óvja és edzi a viharok elíen, hogy az meghozza gyümölcsét. Ha az ember lát egy ily gyümölcsöző fát, látja rajt a mosolygó almát, melylyel fizet annak, aki ültette, eszébe kell jutnia a kertésznek is, a ki a fát ültette. Mi most, egy már erős fa gyümölcséért jöttünk ki, melynek kertésze, nevelője itt üli közöttünk. Eddig a fa gyümölcseit Hont vármegye szedte, de ezentúl már minekünk jut az a gyümölcs, melyet a kertész gonddal és szeretettel termesztett. Általános ováció tárgyát képezte az öreg ur, mikor megjelent a teremben a város tanácsa is. Hamarosan összekeveredett e három csoport, s ebéd után kint a perronon és bent a teremben, egyformán jó, barátságos hangulat uralkodott. Szivarozva, beszélgetve várták a- gyorsvonatot, mely 2 óra 58 perckor berobogott a főispánnal. A már ekkor hatalmas csoporttá alakult fogadók élén Andrássy alispán, a vonat egy I. oszt. kocsijából kiszálló főispánhoz ment s miután Horváth Béla kísérete is leszállt, néhány szóban kifejtve, hogy szeretettel várják, üdvözölte és kivánta, hogy jól érezze magát Esztergomban. Horváth Bélát látszólag kellemesen lepte meg a nagyszámban megjelentek csoportja, hol sok régi ismerőst, jóbarátot látott és igy felelt az alispán üdvözlő szavaira: Nagyságos Alispán ur! Látom a szeretetet, melyei fogadnak engem, ki örömmel jöttem Önök közé és érzem azt már most, hogy jól fogom magam körükben érezni. Kcr^-fR. az urakat tartsanak meg továbbra is ezen szives barátságukban, melyet most előlegeztek, hogy én is megtarthassam a most jólesőn érző örömet. Ezután a cigány Rákóczyjának hangjai mellett kocsikra ült a nagy társaság és megindult az 57 kocsiból álló sor. Legelői Perényi Kálmán járási föbiró fogata, utánna egy zárt primási kocsiban az alispán a főispánnal foglalt helyet és sorba a többiek. Midőn a kocsisor megindult, megszólalt egy dombon a mozsár, mely már a vonat érkeztét is üdvlövésekkel fogadta. A szépen fellobogózott Párkányban a Hungária szálló előtti fordulónál volt felállítva a kivonult iskolásfiúk serege, utánuk az önkéntes tűzoltó-egylet díszben és zászlója alatt, majd a község elöljárósága élén br. Jeszenák Gábor plébánossal. A kocsisor előtt a fellobogózott Mária-Valéria hidon túl már Niedermann József rendőr-kapitány nyitott és igy a Kolos-hidon a primási palota elé értek, hol a főispánt azok, kik fogadták, lakosztályába kisérték, hol Andrássy alispán újból üdvözölte a főispánt s elbúcsúztak a másnapi viszontlátásra. Ekkor midőn magára hagyták, tisztelgett nála Boltizár József püspök, érsekihelynök és üdvözölte a házigazda hercegprimás nevében. A főispán ezután átöltözött és az alispánnál kezdve több helyt vizittelt Esztergom értelmiségénél. Este 8 órakor a »Fürdö« szálloda emeleti nagytermében ismerkedési estély volt, melyen az összes honti és esztergomi installáló urak késő órákig beszélgettek és mulattak a fehér asztalok mellett, Schleiffer vendéglős gondos kiszolgálásával és Jónás Pali, Balog Géza egyesült zenekara hangjainál. Másnap reggel 5 és 6 óra között már harsogott a katona-zenekar ébresztője és 7 órakor pedig mozsárdörgések reszkettetek meg a levegőt. 8 óra után már szállingóztak a diszmagyar urak és vakitó pompa töltötte be a régi megyeházát. A hontiak mesés diszmagyarjain ragyogott az arany és drágakő, cifra huszárjaikon meg az ezüst árulta el, hogy Hontban sokkal jobb világ lehet, mint Esztergomban. A mi uraink kivéve B. Szabó Mihály és Perényi Kálmán öltözékeiket, egészen elvesztek az idegenek gazdag ragyogásában. */

2

9 órakor indult el a menet a főispánért. Elöl egy megyei lovas huszár és városi rendőr, majd Kádár megyei számvevő lóháton, magyarban vitte a megye zászlóját, aztán Andrássy alispán kocsin. 9 óra előtt néhány perccel értek vissza a diszbe öltözött ^főispánnal s rövidesen utánna gyalog átsétált az egész gyü-