ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-11-10 / 46. szám
tása. Nem kevésbbé érdemel dicséretet Giber VIII. oszt. tanuló, Imre herceg nevelőjének, Kál atyának személyében szép drámai tehetségével és közvetlenül ható előadásával. Kedves jelenség volt Imre herceg szerepében a kis Schleißer fiu, aki édes naivitással adta az égiekbe szerelmes gyermekherceget. Különben az összes szereplök minden tehetségükkel igyekeztek szerető tanáraik és a nagyszámú előkelő közönség közös elismerését kiérdemelni. Dicséret illeti ezért dr. Bárdos Rémig tanárt, aki igazán teljes lelkesedéssel oktatta a szereplőket és Schedl Arnulf tanárt, aki viszont a zeneszámok mesteri elöadatásában ért el szép sikert. Az ünnepély este 7 órakor végződött. * Felolvasó-estéTy. Ma, vasárnap este 6 órakor tartja a «Magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egyleté»-nek esztergomi fiókja saját helyiségében, Porgesz Béla vendéglőjében felolvasó-estélyét. Az estélynek különös érdekességet kölcsönöz Nagy Antal reáliskolai tanár A munkás társadalmi helyzete cimü szociológiai értekezése. A második felolvasó Zeke József, lapunk könyvnyomdájának művezetője lesz, aki A szervezkedés és az iparosok nyugdíjbiztosítása cim alatt az egyesülés, a szervezkedés hasznát, valamint a nyugdij-egylet humánus céljait és előnyeit fogja ismertetni. Krajniker Ferenc, Váradi A. Az utolsó sor cimü elbeszélő költeményét fogja szavalni, mig Vavrovits Ferenc Gabányi Á. Bányaszerencsétlenség cimü monológját adja elö. A felolvasást társas-vacsora követi. Az egylet vezetősége, élén Magyary László elnökkel, serényen buzgólkodik az est minél sikeresebbé tétele érdekében. Óhajtandó, hogy azon iparosaink, saját érdekükben, minél nagyobb számban vegyenek részt. * A T. Ház bizottságaiba a következő ismerős képviselők osztattak be : a közlekedésügyi bizottságba Frey Ferenc, a közoktatásügyi bizottságba dr. Csernoch János, a napló biráló bizottságba Eggenhof er József, végül a zárszámadásokat vizsgáló bizottságba Kobek István. * Az esztergomi kath. legényegyesület szép ünnepet rendezett f. hó 3-án saját helyiségében a Hercegprimás magas névünnepe alkalmából, midön egyszersmind O Eminentiája arcképét is ünnepélyesen elhelyezték a diszes nagy teremben. Az alkalmi beszédet dr Csernoch János praelatus-kanonok tartotta és az egyesületi tagok lelkére mély hatást tettek szivböl jövö szavai, melyekkel a jóságos lelkű főpap erényeit magasztalva, őket a vallásos szellemű munkaszeretetre buzditotta. Nagyon tanulságos fölolvasást tartott Haliczky Béla vizivárosi káplán a munkás-kérdésről, melynek keresztény szellemben való megoldását állitotta világosan szem elé. A korszerű tartalom ilyen kellemes módon előadva nem téveszti el hatását és mindenki gazdagabb lélekkel emlékezik vissza a hallott fejtegetésre. — Változatosság céljából művészi előadásokban is gyönyörködtetett az ünnepély. Taky Gyula szép hangjával Schumann R. dalait énekelte Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy zongorakisérete mellett. Az előadó művészek ismert nevei bizonyítják, hogy a hallgatóság ritka élvezetben részesült és hálás elismeréssel adózik azon szívességért, melyet a kath. legényegyesület érdekében olyan készséggel kifejtenek. Két egyleti tag is fellépett: Vékony Sándor egy Üdvözlő ódát szavalt, Gara Károly pedig Pály Ede »Vatikan« cimü költeményét. Mindketten átérezve, gondos betanulással és ízléses előadással adták a darabot és örömmel győződtünk meg arról, hogy e kiváló legény-egyesület mint mindig, úgy most is művelő hatású és lelket nemesítő ünnepeket rendez és vendégei a legnagyobb megelégedéssel gondolnak az ott töltött órákra. * Felülfizetések a főgymn. ünnepi előadásán. Schlick I. 11 kor., Mattyasóvszky Lajos, Reusz J., Szilányi F. 10—10 kor., Boltizár J., dr. Csernoch J., Graeffel J., Maszlaghy F., Venczell A., Vézinger K. 7 — 7 kor., Wagner L. (Kiscell) 5 kor., dr. Földváry I 4 kor., Andrássy J., Walter Károly, N. N., dr. Rott N. 3—3 kor., Keményfy K., Keller B., Mally J., Pongrácz Zs., dr. Roszival I., N. N., N. N., N. N. 2—2 kor., Brühl J., Csóka Lajosné, Hulényi P. Számord I. 1 — 1 kor., összesen 124 korona. Fogadják az intézet hálás köszönetét. * r Az árvaszékek államosítása. A vármegyeipénztárak államosításával kapcsolatban a kormány az árvapénztárakat is állami kezelés alá akarja venni. Tervszerint az árvaszékek kezelése és az árvavagyon megőrzése már 1902. január 1-töl kezdödöleg az állam hatáskörébe tartoznék. * Megyebizottsági tagok. Megtörtént a megye bizottsági tagok választása. Esztergomban: I. ker. Pehér Gyula, II. ker. Hollósy Rupert, Dóczi Ferenc, III. ker. Kiffer János, Áldori Mór, a IV. ker.-ben dr. Csernoch János, Beusz József és Hegedűs József. Párkányban : Ivanits Gyula és Bádi Géza. Nyerges- Újfalun : Rédli István, Zsitva József, Nedeczky Kálmán. Kesztölcz: Apáti Gyula. Muzslán egyhangúlag Usztanek Antalt választottak meg újból. Több jegyzőkönyv még nem érkezett be a megyéből. Egyébiránt, ilyen alkalmakkor kedves munkatársaink fogadják szívélyes üdvözletünket szives értesítéseikért. * Kitűnő eredménynyel végződött az idén a kinai theaszüret. Folytonosan kedvező időjárás érlelte a thea-növényt, mely igy kiváló minőségű áru-cikket nyújt. Ebből az idei termelésből szállít a kinai lazarista hitté/itók gondnoka Brutsy Gyula kereskedésébe, hol az 8 és 4 koronás dobozokban, vagy kisebb mennyiségben is kapható! * Aczél Vilmos, kispiactéri fűszer- és csemege-kereskedő lapunk mai számában foglalt hirdetésére e helyen is felhívjuk t. olvasóink szives figyelmét. E törekvő, keresztény fiatal kereskedőt pontos kiszolgálása és áruinak jósága méltóvá teszik a közönség pártfogására. * Uj hazai gyártmány. Saját gyártmányú Guillon-féle öröklámpabél és jó, bűzt nem terjesztő méhviaszgyertyák, valamint kitünö égö-olaj kaphatók Dokupil Lajos viaszgyertya-öntőnél NagyLévárd (Pozsony m.). * Hivatalos hajtóvadászat. A minisztérium utasítása folytán, Párkány, Köhidgyarmat, Muzsla határában hivatalos hajtóvadászat volt oroszlánra. Lőttek: egy rókát és 17 nyulat. Irodalom és művészet. Rajner praelatus könyve. A harci zaj elnémultával visszatérnek a békét és csendet szerető múzsák. Inter arma silent musae. De még azért sem referálhattam mindezideig Bajner praelatus munkájáról, bár körülbelül hat hete van már kezeim között, mert ez nem olyan munka, hogy az ember átnézi a tartalomjegyzéket, egy-egy érdekesebb fejezetet elolvas, átfut egy-két recensiót és csinál egy ujabb recensiót a recensiókból. Tudvalevőleg sok helyütt igy csinálódnak a recensiók. Ezt a könyvet alaposan meg kell rágni, át kell tanulmányozni, meg kell emészteni. Megköveteli ezt a tárgy fontossága „A püspöki székek betöltésének története különös tekintettel Magyarországra" oly tárgy, mely nemcsak minden egyházi-férfiúnak, de minden müveit embernek kell, hogy figyelmét lekösse. Annyi vallás-erkölcsi, egyházi, állami és nemzeti érdekszálak fűződnek e kérdéshez, hogy lehetetlen bárkinek is érdeklődés nélkül mellette elmennie. A munkán meglátszik, hogy hosszú évek gondos tanulmányozásának gyümölcse, de hogy épen most jelent meg, annak oka, ha nem csalódunk az, hogy a kath. autonom, congressus 27-es bizottsága, melynek a praelatus is egyik kiváló tagja, épen most tartja ülésezéseit. Ennek ellenére a könyvön nyoma sincs az alkalomszerűségnek vagy tendenciának. A könyv tiszta és absolut tudományos munka, mely a történelmi adatok szigorú kritikai tudományos felhasználásával oldja meg a felvetett kérdést. Ismerjük a praelatus egyenes, szerény természetét, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy ki ne jelentsük, hogy e könyv nemcsak a magyar, hanem akár a német, francia vagy angol tudományos irodalomnak is díszére válnék, Esztergomra pedig valóságos dicsőség, hogy innen indult ki hóditó körútjára. Lapunknak nem lehet célja egyes kérdésekről hosszadalmas dissertatiókba bocsájtkozni, sem pedig a könyvből nagyobb kivonatokat hozni — ez a szakfolyóiratok dolga — csak annyit jegyzünk meg, hogy a munkát tudományos alaposság, világosság, elegáns magyaros stíl és előkelő hang jellemzik. Mivel a méltóságos szerzőtárgya fölött tökéletesen uralkodik, annak minden legkisebb részletében teljesen otthon van,, azért előadása oly világos, érthető, átlátszó, mint a kristály. Az investitura kérdésről például sokat öszszeolvastam külföldi munkákban is, de annak oly világos, érthető előadását sehol sem találtam, mint a praelatus könyvében. Ugyanezen objectiv igazság teszi azt, hogy ahol az ellenkező nézetüekkel polemizál, ott sem hagyja el öt a higgadt, csendes, hogy ugy mondjam, nagyurian. előkelő hang. Laikus embernek egy-két részlet talán túlságosan terjedelmesnek fog látszani pl. a képrombolás, a Photius-féle szakadás, az investitura harc történetének beszövése; ámde jogfejlődést történelmi háttér nélkül megérteni nem lehetHa valahol, ugy itt áll: compendia sunt dispendia. Minden dolog kiragadva környezetéből, hátteréből: érthetetlen, ennélfogva unalmas. Ezért oly unalmasak Horatius, Tacitus és a többi irók a diákoknak, mert nem tudják, hol, mikor, miért Íródott a Delicta maiorum vagy a Germania.. 2000 év múlva ép ugy leszünk Petőfivel, Aranynyal meg Vörösmartyval is. Hát még mily unalmasak a Corpus Juris Canonici decretalisai és canonjai folytonos történelmi commentár nélkül ! A jogfejlődés a legszorosabb összefüggésben van az emberi élet többi ágainak fejleményeivel, mert hisz a tételes jog története nem is egyéb, mint az igazságosságnak és bizonyos alapelveknek az élet különböző, változó szükségletei szerint való kijegecesedése. Milyen más volna a tanulók érdeklődése,, lelkesedése tanulmányaik iránt, ha a klasszikus irókat és egyéb stúdiumaikat ily módszerben adnák nekik elö ? Minket természetesen a könyvnek Magyarországról szóló részletei érdekelnek leginkább. Bebizonyítja, hogy II. Szilveszter nem adott szent István királynak apostoli jogkört, sem Kálmán király a Guastallai zsinaton nem mondott le az investituráról, amennyiben azt sohasem gyakorolták a magyar királyok, tehát le sem mondhattak. Egyúttal igazi tudományos módszerrel kimutatja, hogy miként jöttek át e tudományos babonák, mert ilyenek is vannak, a köztudatba. Az első a konstanci zsinat óta kapott lábra és Verböczy hármas könyvében rögzítette meg; a másikat, mint sok más mesét, például a Johanna papissa meséjét, Martinus Polonus XIII. századbeli krónikás hozta forgalomba. Bámulatos az a jártasság, melylyel szerző úgy az egykori forrásokban, mint a legújabb kritikai kutatások terén bir és az éles, elemző szem, melylyel e bonyolódott és homályos kérdésekben az igazságot felismeri. Egyet sajnálunk, hogy sem tartalom-jegyzék, sem betüsoros név- és tárgymutató nincs a munkához, pedig ily alapos munkában sokszor kell az embernek egy-más után nézni, és ilyenkor az egész könyvet át kell lapozni. Mindezek után egyebet nem mondhatunk: kérjük, várjuk, de söt követeljük a tudós praelatus úrtól, hogy munkájának hátralevő köteteivel mentül hamarább ajándékozza meg a magyar tudományosságot. Dr. Wargha Dezső.
