ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-08 / 50. szám

Igy hát 100 dijnok 1902. január 1-töl megy! Hogy hová ? Hát kérem a nyomorba. Az igaz, hogy télviz idején 100 proletár­ral több lesz, de ezzel megvan mentve a haza, mely ápol és eltakar; 100 dijnok koldulni megy, de milliók jóléte biztositva van. Klió. * Jótékonysági bazár a zárdában. A vizi­városi zárdában a Mária-kongregáció zászlója ja­vára csütörtökön délután vásárt rendeztek a ked­ves nővérek. Az emeleti nagyterem ez alkalomra gyönyörűen volt diszitve, s a falmentén 5 sá­tor, szines drapériákból, s bennök két kedves elárusító nö, kik ezerféle apróságot kínáltak. Az egybegyűlt közönség, midön belépett, vásári zene fogadta, nyomban rá megindult a vásári hangulat. Az egymásra licitáló árus-nök, a tré­fásan alkudó vevők pajzán zsivaja tölte be a termet. Az első sátorban festői olasz öltözékben szivart és édes füstű csanakleszt árult Strobencz Margitka, s ehhez mindjárt szipkákat és saját festésű díszmunkáit. A második sátorban cuk­rázda volt. Itt Nagyfejeö Gabika és társnője édesgették a vevőket. A harmadik sátorban Lévay Margitka szedte a pénzt kézi munkákért; -a negyedikben Helcz Gizuska árult holmi emlék­tárgyakat, s végül az ötödik árúhely hüsitö ita­lokat szolgáltatott. A zárda növendékei is bele­vegyültek a vásárló publikumba, s kavargott a nép, mint egy igazi vásárban, s hogy semmisem hiányozzék a kép keretéből, a közönség között aranyos virágárus leányka Hegedűs Margit kínál­gatta szép virágait. Legnagyobb forgalmat a •cukrászbolt csinált, itt már egy óra múlva vég­eladást hirdetett Nagyfejeö Gabika ismert, s pláne most elöárusitónöi skálában tartott hangja. Végtére csak füge maradt a sok édességből, de még ezt is megvette a közönség. A kedélyes vá­.sár fétnyolcig tartott, s 520 koronát jövedelme­zett. Ott láttunk sokat városunk előkelőségei közül, kik alaposan bevásároltak. Megjelent még a vásárban egy-két szép eladó leány is, de ilyen árúkra, vásári nyelven mondva : nem volt kereslet. * Pisuth István f Esztergom városának kiváló alakja dőlt ki Pisuth István kir. közjegy­zőben. Az öreg úr már hónapok óta ágyban fekvő beteg volt, úgy, hogy a pozsonyi közjegyzői ka­mara helyettest nevezett ki az utóbbi időben hivatalába. Pisuth korábban élénk szerepet vitt a város és megye közéletében. Országgyűlési képviselő s Esztergom város polgármestere is volt egy időben. Temetése szombaton délután 3 órakor volt a család és nagy közönség részvéte mellett. Az egyházi szertartást dr. Wal­ter Gyula praelatus-kanonok végezte nagy segéd­lettel. A koporsó mellett a városi tanács tagjai vitték a gyertyákat, s a gyászoló család mögött a vármegye tisztikara ment. A szomorú esetről a család a következő jelentést adta ki: özv. Pisuth Istvánné szül. Paál Jozefa úgy Csaját, mint alulírottak és az összes rokonok ne­vében mély fájdalommal tudatja, hogy felejthe­tetlen férje, a legjobb após és nagyapa Pisuth István esztergomi kir. közjegyző, volt országgyű­lési képviselő, Esztergom sz. kir. város volt pol­gármestere, Esztergom megye törvényhatóságá­nak és Esztergom város képviselőtestületének tagja f. hó 5-én d. e. 9 órakor, hosszas betegség után, életének 74-ik évében, az Úrban csendesen elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó hó 7-én délután 3 órakor fognak a sz. kir. városi sírkertben a róm. kath. vallás szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanazon napon délelőtt 10 órakor fog a szent Ferencrendiek templomában az Úrnak bemutattatni. Esztergom, 1901. évi december hó 5-én. Az örök világosság fényesked­jék neki ! Ilka férj. Fiedler Ferencné, Rezső, Ma­riska, Amália férj. Sólyomy Lajosné, Izabella férj. ifj. Feichtinger Sándorné, Paula, Kálmán, Aladár gyermekei, özv. Knapik Jánosné nővére. Feich­tinger Dittuska, Feichtinger Gabika, Feichtinger Sanyika, Feichtinger Alizka unokái. Fiedler Fe­renc, Sólyomy Lajos, ifj. Feichtinger Sándor vejei. * Városi közgyűlés volt csütörtökön délután. Napirend előtt az elnöklő polgármester Pisuth Istvánról emlékezett meg szép szavakban s kérte a közönséget, hogy részvétét jegyzőkönyvbe vegye. Ennek megtörténte után Brutsy János szólalt fel, ugyancsak napirend előtt és erélyesen támadta a város rendörségét a felmerülő sok be­törés és lopás miatt. Niedermann József kapitány erre válaszolva kijelentette, hogy a legutóbb tör­tént pincebetörések a határban lettek elkövetve s igy az inkább a mezörendörök rovásán van. A polgármester ezt megcáfolta s ezzel a kevés és lényegtelen tárgyú közgyűlés megkezdődött s legérdekesebb pontja a Sastelek árából befolyt 40,000 korona hovaforditásának kérdése volt. A takarékpénztári tartozás törlesztésére adták ezt a pénzt nagyon okosan. * Gazdasági tanfolyam. Csepreghy Gyula m. kir. szaktanár, ma kezdi meg Ebeden három hónapra tervezett szakelőadásait. Felvilágosítás gazdasági ügyekben bizony nagyon el kell me­gyénk népének. Ép azért örvendetes azon hir is, hogy a gazdasági egyesület a megyebeli falvak­ban felolvasásokat rendez, melyben a földet művelő népnek okszerű tanácsokat fog adni. * Nyilvános köszönet. Az érseki felsőbb nönevelö intézet Mária-Társulatának tagjai hálás köszönetüket nyilvánítják mindazoknak, kik a társulat zászlója javára rendezett jótékonycélu bazár anyagi sikeréhez hozzájárultak, melynek bevétele 520 korona volt. * A kath. legényegyesület már készülődik a farsangra. Első nagyobb mulatságát január 12-ére tervezi. Hihetőleg jól fog sikerülni, mint minden estélye a helybeli derék iparos ifjaknak. * A megyei pénztárak és számvevőségek reformja. A belügyminiszter ismét az országház elé terjesztette azt a mult országgyűlésen is már benyújtva volt törvényjavaslatát, amelynek értel­mében a vármegyei pénzkezelés és a számviteli teendők államosittatnának. A javaslat szerint a megyék központi pénztári teendőit, ideértve a gyámpénztári teendőket is, a megyék székhelyén lévő kir. állampénztárak, (adóhivatalok) látják el. A járási pénztárak pénzkezelése postatakarék­pénztári uton, a cheque- és clearing-forgalom igénybevételével történik. A megyei központi, valamint a gyámügyi számvevőségi teendőket, a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számve­vőségek látják el. A járási számvevőségek teen­dőik ellátása végett a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől a járási föszolga­birákhoz egy-egy szakközeg (járási számvevő) osztatik be. A javaslat törvényerőre emelkedése után a megyei törvényhatóságoknál rendszeresí­tett összes pénztári és számvevőségi állások meg­szűnnek. Az ekkép államosítandó tisztviselők alkalmazására, szolgálati viszonyaira és felelőssé­gére vonatkozólag az állami tisztviselőkre jelen­leg érvényben álló törvények és szabályok irány­adók s azok minden tekintetben a pénzügymi­niszter rendelkezései alá tartoznak. * Az „Esztergom és vidéke szépítő társu­lat" 1901. évi december hó 8-án d. e. 11 órakor a megyeháza nagytermében tartja évi rendes közgyűlését. * Matunák Mihály lapunknak nov. 24 iki számában reá vonatkozó hirére választ küldött hozzánk, melyből közöljük a következőket: »Az­zal vádolnak, hogy én Érsekujvárott és vidékén 1 ímon Ákos úr érdekében korteskedtem s ezen liberális korteskedés jutalmául kaptam meg oly sok esztergomi főegyházmegyei érdemes pályázó mellőzésével a komjáthi »fenyes« plébániát. Erre a méltatlan és igaztalan vádra van szerencsém kijelenteni, hogy én Timon úr érdekében sem Érsekujvárott, hol már másfél éve nem is voltam, sem vidékén soha nem korteskedtem, mert a politikával abszolúte nem foglalkozom. A kom­játhi plébániát, miután nem korteskedtem, nem kortes-jutalomért kaptam, tanúim lehetnének azon általában mélyen tisztelt és előkelő urak, kik ismerik szerény egyéniségemet, irodalmi s haza­fias társadalmi működésemet s kiknek ajánlatára szerencsés voltam Wodianer Albert báró bizalmát és kegyét a legmagasabb fokban megnyerhetni s a »fenyes« komjáthi plébániát megkaptam. De hogy az illetékes köröket s a pályázásnál volt tisztelt ellenfeleimet meggyőzzem arról, hogy engem, ki Komjáth vidéki, nagysurányi születésű vagyok, tanuló koromban papnövendéknek Esz­tergomba konkuráltam, de szegénységem miatti protekció hiánya folytán, jeles bizonyítványom mellett sem fogadtak be, Nagysurányban van boldogult drága szüleim sirja s szerény tehetsé­gem szerint valóban Isten dicsőségére, a Forgá­chok és Pázmányok szelleme által megszentelt, történelmi nevezetességű Komjáth hivei vallásos és hazafias nevelésének érdekében s Komjáth és vidéke történetírásának javára (az esztergomi ér­sekek által alapított és felvirágoztatott Érsekúj­várról most is megjelenik egyik nagyobb tanul­mányom a Nyitramegyei Szemlében s az ugyancsak esztergomi érsek tulajdonát képező Drégely és Palánkról is már sokat irtam, irok és irni fogok, habár nem lehettem szerencsés esztergomi főegy­házmegyei papnak lenni s a miért a Szondy­kápolna nagy létesítőjének korában talán nagyobb méltánylásban részesültem volna) akartam mű­ködni, nem stréberség, nem anyagi érdek, nem tisztességtelen szándék vezérelt, midön a kom­játhi plébániát kértem : ezennel kijelentem, hogy a már elnyert komjáthi plébániai javadalomról le­mondtam. 11 * Színház. Elmentek szegények, el Tatára. Búsan, szomorúan keltek útra, mert bár Bokody direktor csak két telt házat könyörgött a pla­kátjain Esztergomtól, azt se kapták meg. Miért ? Szegénykék pedig oly igyekezettel játszott k, s úgy meglátszott rajtuk a mostoha sors csapása. Bokodi direktor kijelentette utolsó plakátján, hogy 30 évi működése alatt nem küzdött oly közönynyel, mint itt. Ez már vád tisztelt publi­kum ! Minekünk már megszokott és tudott do­log, hogy nem igen megy a gyalog vándorló Múzsák hajlékába, de ö nekik ez érthetetlenül furcsa lehetett. Szegény Bokodit azonban Esz­tergomban mégis valami kellemes dolog lepte meg. Két első rangú színésze látván az itteni állapotokat, megszökött, mire a direktor színész­humorral monda: »60 pengőt kellett vón még fizetnem ennek a két ripacsnak, de igy a zse­bemben marad—na a pénz, ha egyáltalán volna.« Ez volt az ő tiszta jövedelme Esztergomban. * Párkányból vesszük a hirt, hogy a róm. kath. templomban a vasárnapi litánia előtt ren­desen ájtatos elmélkedések tartatnak, melyeken a község vallásosabb része és a Nánáról bese­reglö hivek vannak jelen. A hitéletet fejlesztő mozgalmat Szőke Kázmár ottani káplán indí­totta meg. * Élelmi szerek a földön. A vármegye alis­pánja a városi rendőrkapitányt a piaci rendszabá­lyok szigorúbb ellenőrzésére utasította. Ugyanis a kofanénik még mindig nincsenek kellően fel­szerelve s az élelmi szereket a tilalom ellenére még mindig a földön árulják. Ezentúl ugy látszik a rendőrség is nagyobb figyelmet fordit ezekre; látszik ez abból is, hogy sűrűn érkezik feljelen­tés a város polgármesteréhez a földön áruló kofák ellen. * A vasipar érdekében. A belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértöleg rendeletet küldött a megyének, melyben a ma­gyar vasmüvek és gépgyárak kedvezőtlen köz­gazdasági viszonyokból folyó munkanélküliségét tárja fel, megjegyezvén, hogy ezen állapot ered­ményezi, hogy egyes iparvállalatok maholnap kénytelenek lesznek a munkát beszüntetni és munkásaikat elbocsátani. Ezen közgazdasági és az ebből fejlődő társadalmi baj megelőzésére felhívja a vármegye közönségét, hogy a vasipar tevékenységébe tartozó mindennemű közmunká­kat minél előbb kezdje meg, sőt azokat soron kivül is eszközölje; s ezen rendeletről a közsé­geket is rögtön értesítse. A megrendeléseket pedig egyenesen a »Magyar vasmüvek és gép­gyárak országos egyesületehez« kell címezni. * Jelentés. Dr. Ében (Zsámbokról) tiszte­lettel jelenti, hogy a kik számgépe mellett (az aszódi javitó intézet tévedése folytán) Vezér­könyvet nem találnak, azt egyszerű felszólam­lásra azonnal megkaphatják. * A párkányi kath. legényegyesület f. évi nov. 24-én tánccal egybekötött szavaló es­télyt rendezett a következő műsorral: 1. »A borivó betyár;« előadta Jakubek Árpád, segéd­kezett Lovas Gyula. 2, »Kutyakaparo« ; szavalta Dejczö Lajos. 3. »Szomjas ember tünödese« ; előadta Lovas Gyula, segédkezett Jakubek Ár­pád. — A szavalatok általában megnyerték a szép számban megjelent közönség tetszését, bár az egyik szereplő, ki valóban feltűnő tehetséget és rátermettséget árult el, egyes helyeken nagyon szabadon nyújtotta és toldozta a szöveget. A mulatság jól sikerült, miben nagy érdeme van a pártoló közönségen kivül Cservik Gábor vendég­lősnek, nemkülönben a szorgoskodó rendezőség­nek. — Köszönettel nyugtázzuk ezúttal a követ­kező felülfizetéseket : Cservik Gábor 2 kor., báró Jeszenák Gábor, Szőke Kázmér, Drozdy Aladár 1 — 1 kor., Polacsek József 60 fill., Csanky Vince, Szalma János, Jakubek Árpád, Hofmann József, N. N. 40—40 fill., Bernát Ignác, Igali János, Német Ferenc, Lovas Gyula, Dejczö Lajos, István 20—20 fill.

Next

/
Oldalképek
Tartalom