ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-03-17 / 12. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. március 17. 12. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Az egyetemi ifjúság mozgalma. Esztergom, március 16. Minden szónál szebben beszél a tett. Egy magasztosán beszélő mozgalom van most a budapesti tudományegyetemen, melyet ismerni kell mindenkinek, ha helyes képet akar alkotni a szellemi világ jelen alakulásáról és reményt óhajt táplálni egy szép jövőről. Az ismeretes »kereszt-kérdés«, melyet az egyetemi tanács többsége szomorú blazirtsággal akart agyonütni és melyet a magyar közoktatási és vallási miniszter félreismerhetetlen ellenszenvvel óhajtott eltemetni, dicső ragyogással emelkedik az ifjúság szivében és a meggyalázás után a felmagasztalás ideje következik a keresztre. Az ifjúság vezetői országos mozgalmat inditottak azon férfiak üdvözlése végett, kik ebben az ügyben sikra-szálltak. E célból 300 aláírási ivet köröztet az ifjúság a tudomány- és műegyetemen és valamennyi vidéki főiskolán; hasonlókép azon külföldi egyetemeken is, hol magyar ifjak tanulnak. Az aláírási ivek szövege ez: Mi alulírott budapesti kir. tudomány-egyetemi polgárok, minden politikai pártfelfogástól eltekintve, hálás köszönetünket fejezzük ki Concha Győző egyetemi tanár úrnak azért, hogy egyetemünk keresztény jellegére s ebből kifolyólag a kereszt régi jogaiba való visszahelyezésére nézve a jogi kar ülésén mint előadó, mélyreható tanulmányával kétségbevonhatatlanul megállapította a kereszt jogát az egyetemen; továbbá Zichy János gróf és Rakóvszky István cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő uraknak azért, hogy a kereszt szent ügyét, illetve egyetemünkön régi jogaiba való visszahelyezését, hathatós és nagyszabású beszédekkel támogatták a képviselőházban. Budapesten, 1901. március. Eddig bár az iveknek csak kis része került vissza, már is több mint másfélezer aláírás gyűlt össze! Jenából, Lipcséből, Pisából is érkeztek aláírások. Ily hatalmas módon eddig még soha sem nyilatkozott meg a keresztény főiskolai ifjúság közvéleménye. A napokban az egyetemi ifjúság küldöttsége a három üdvözlöttnek átadja az aláírásokat. Természetes dolog, hogy a zsidó liberális hírlapok ezt a keresztény mozgalmat vagy agyonhallgatják, vagy pedig lovagiatlan gyanúsítással népszerűtlenné tenni törekszenek. Szükséges azért az igazságot terjeszteni, hogy a keresztény közönség tájékozva legyen az ifjúság igazi szándékáról. Erre vonatkozólag mint hiteles nyilatkozatot közöljük az Egyetemi Lapok f. évi március 13-iki számában megjelent közleményt: A kereszt az egyetemen. Az egyetemi ifjúság még a mult évben az egyetemi cimer- és keresztcsonkitás alkalmával tartott gyűlésének határozata folytán kérvényt intézett az egyetemi tanács utján a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy a kereszt az egyetem összes tantermeiben kifüggesztessék. A kérvény dolgában — sok és hosszas tárgyalások után — minap hangzott el az utolsó szó a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásánál. Megvártuk a kérvény elintézését. Most, elintézés után erre visszatérni jogunk, söt kötelességünk. Kötelességünk azért, mert az ifjúság kérelmét sokfelé ugy magyarázták, mint a melyben politikai s tudja Isten miféle motívumok játszottak közre. A mult évi cimer- és keresztcsonkitás története ismeretes. Nem foglalkozunk most bővebben ezzel az ügygyei. Csak azért emiitettük meg, mert ez a történet a háttere az ifjúság kérelmének. A kereszt meggyalázása után következett szükségképen a kereszt fölmagasztaltatása és igy a kereszt visszahelyezésének gondolata. Hogy az ifjúság ezen kérése alapjában, indokaiban őszinte és becsületes, ezt már kezdetben elismerte minden független és józan gondolkozó ; hogy megszívlelendő és egyszerűen vissza nem utasítható, ezt pedig igazolta az egyetem jogi karának ez ügyben tett fölterjesztése. Csak rosszakarat vagy pedig alapos tájékozatlanság minősíthette az ifjúságnak ezt a mozgalmát is másodrendű politikai kérdéssé. Csak felekezeti vakbuzgóság és türelmetlenség, avagy az elvakult politikai pártállás tüntethette föl ebben az ügyben ugy az egyetemi ifjúságot, mint valamely politikai párt vagy vallásfelekezet fölbérelt zsoldosait. Soha ifjúság becsületesebb ügy szolgálatában nem állott. Soha becsületesebb szándék, őszintébb érzés nem vezette az ifjúságot, mint épen ebben a mozgalmában. Ez az ügy az igazság ügye volt. Azé az Igazságé, mely a keresztény kultúrában öltött testet. Azé az Igazságé, melyért Isten fia a keresztfán kiszenvedett s a melynek ezóta szent jelvénye lett a kereszt. Ez a szent igazságokat magában foglaló jelvény nem egy felekezet jelvénye, aminthogy azok az elvek, melyeket jelképez s a melyekért Isten fia a keresztfán kiszenvedett, nem egy felekezet igazságai, hanem az egész emberiségé. Ezeken nyugszik a mai keresztény társadalom; ezeken épültek föl összes tudományaink. Érezte ezt a magyar ifjúság akkor, midőn azon a gyűlésen, hol egybegyűltek, hogy elégtételt szerezzenek a magyar szent koronán s a rajta lévő szent kereszten elkövetett sértésért, elhatározta a kereszt fölmagasztalását. Mintha érezte volna ez az ifjúság, hogy a mai ezer és ezer megtévelyedett társadalmi irány és tan között erös vallásos érzésre van szüksége. Mintha föltámadt volna az ifjúságban annak a magyar fajnak a szelleme, mely hazánk egész il „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nagyböjtben. Messze, messze vágyakoztam, . . Oda, hol a sziv nem fáj ; S éjjel-nappal tépelődtem, Hol, merre van ez a táj ?! Elbolyongtam az erdőbe, Bejártam a réteket, Hallottam zajt, zúgó vihart S andalító éneket; De hiába tettem mindezt: Testem fáradt, lelkem ég . . . S hinni kezdem, hogy szivemnek Egész világ sem elég! A pusztába menjek tehát, Hol nem zavar lomb, madár, Hol az ég s föld összeolvad S ködbe vész a láthatár? Búcsút vettem a hegyektől, A völgyet is otthagyám S elsiettem a pusztába: Itt tán édesb a magány! De üdvömet itt sem lelem; Testem roskad, lelkem ég . . . S meggyőződtem, hogy szivemnek Egész világ sem elég! Hová menjek, hát emberek, Mondjátok meg, mit tegyek, Ha nyugalmat nem ád sem völgy Sem a puszta, sem hegyek ?! Emelkedjem a magasba : örvény felett lebegek! Ha leszállok a mélységbe: Nehéz hantok temetnek ! Hová menjek, mondjátok hát, Hol, merre van az a táj, Hol az ember megpihenhet, S szive érez, de nem fáj ?! Nincs ki szólna, néma minden, Egyedül csak az egek Mosolygnak rám — s én megtörve: »A keresztfához megyek!« Jaross Károly. A király a Pázmáneumban. Bécs, március 10. Nagy kitüntetésben részesült ma az újonnan felépített Pázmáneum, midőn O Felségét tisztelhette vendégként az uj épület. Több mint 100 éve, hogy hasonló kitüntetésben részesült a papnevelő intézet s 100 év előtt is a Pázmány intézetet tekintette meg II. József. Könnyen elgondolható lelkesedést s örömet keltett a hir a Pázmány intézetben, hogy Fölséges királyunk az intézet iránt való érdeklődésének legmagasabb látogatásával szándékozik bizonyságát adni. Március 9-én délelőtti 11 órára volt bejelentve a látogatás. Pontosan a jelzett órában robogott a Pázmány intézet elé az udvari fogat. A fogadásra már jóval előbb gyülekezett a portán dr. Széchenyi Miklós gróf praelatus rector, Széchenyi Gyula gróf m. k. miniszter, dr. Bergmann József kinevezett pozsonyi kanonok, vicerector, Drexler Antal spirituális, Mössmer József praefectus, Czigler Győző műegyetemi tanár, az intézet építője s Angyallfy Erzsébet kisasszony a kápolna oltárképének művészi festője. A mint O Felsége kiszállt a kocsiból, dr. Széchenyi Miklós gróf rector fogadta szívélyes üdvözléssel a királyt s bemutatta O Felségének az intézeti elöljárókat, Czigler építészt s Angyallfy Erzsébet kisasszonyt. A bemutatottak mindegyikéhez volt O Felségének szívélyes szava. O Felségét Paar gróf főhadsegéd s Ditrichstein herceg hadsegéd kisérték a Pázmáneumba. A bemutatások után elindultak az intézet megtekintésére. Először is a mezzaninon levő tágas ebédlöt nézte meg O Felsége, hol a növendékek ellátása iránt érdeklődött s az asztalon levő bort látva kérdezte : — Magyar bor ez ? — Igen Fölség, — válaszolt a rector.