ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-24 / 48. szám

Mert a városokat leszámítva a választók legnagyobb tömege személyesen nem foglalkozik a politikával, hanem vezető után indul. Falukon pedig többnyire más alkalmas vezető nincs, mint a lelkész

; vagy a zsidó. Vagy az egyik, vagy a másik aszerint, amint az egyiknek, vagy a másiknak nagyobb a szellemi fölénye és erkölcsi befolyása. — Hogy a jegyzőt és általában a közigazgatási hivatalokat a törvény letiltotta a választás irányításától, ez igazságos azért, mert a közigazgatási közegnek külső hatalma is van, melylyel minden véleményt megsemmisíthet. Láttuk a Bánffy-rendszerben, hogy mit ér a meggyőződés a csendörök szuronyával és a katonai kordonnal szemben. — A képviselőválasztás a politikai vélemény nyilvánítása. E vélemény csak akkor lesz szabad, ha azt nem befolyásolja az anyagi erö. De erkölcsi eszközökkel, felvilágosítással, meggyőzéssel hatni: kifogástalan dolog. Hiszen ugy alakul az Ítélet, hogy az ész mérlegeli a felhozott bizonyítékokat. Ha tehát a magyar szabadelvüség a lelkészeknek megtiltani óhajtja a politikai működést, ezzel csak azt árulja el, hogy a magyar politikát is teljesen zsidókézbe akarja adni. — Igazságtalanság volt Széli Kálmántól azt mondani, hogy tudomása van a néppárti lelkészek kihágásairól. Hát más párti lelkészek nem működtek hasonló erővel? Vagy a kormány mellett korteskedni már nem képez kihágást ? És a protestáns lelkészek nem korteskedtek ? Azután végre nincs ott a kancellparagrafus, melylyel megtorolhatja a kihágásokat, ha vannak ? Világos az irány, hogy a katholikus és pedig csak a valódi katholikus lelkész a gyűlölet tárgya, mert a többitől nincs oka félteni a zsidóliberalizmust. — Vannak azonban még elfogulatlan szellemek, kiknek szemét a gyűlölet el nem vakította; vannak még független férfiak, kiknek torkán nem tartja kezét a zsidó; és ezek véleményét fejezte ki a parlamentben Hellebronth Géza, midön nyíltan kimondta, hogy a haza jóléte szempontjából kívánatos, hogy »inkabb a pap vezesse a népet mint a korcsmáros.« Tisztességtelen pénzkeresés. (Dr. P.) Nem akarunk rekriminációkba esni. Végre is ránk fognák, hogy stenkerek vagyunk s nem tudjuk méltányolni a világot. Azért tehát vártunk s olvastuk a magyar közvélemény megnyilatkozását az aradi, veszprémi, kis-celli s végre szivböl jövő köszönetünket fejezzük ki a költőnek, kinek gyönyörű müveiből oly sokszor merített lelkesedést a vallásos érzület : egyszersmind buzgón óhajtjuk, hogy az Isten öt a magyar irodalom díszére, a magyar katholicizmus fölmagasztalására sokáig éltesse ! Bozóky Mihály emlékezete. Az >Esztergom-járási róm. kath. Tanitoegyesulet« f. évi októ. ber hó 29 én tartott közgyűlésén felolvasta: Karácsonyi Béla tanitó. II. Egykorú tanügytörténeti adatok bizonyítják, hogy Esztergommegye népiskolai viszonyai a XVIII. század végén, valamint a XIX. század elején is kielégítők voltak s a kántortanítók képzettségi foka, — kevés kivétellel — a kor szellemi nívójának megfelelő volt. E kielégítő eredmény annál megnyugtatóbb s annál szebb világításban tűnik elénk, ha tudjuk, hogy a kor felfogása a népiskola ügyét nagyon is alsórangu kérdésnek tekintette, s nem lehet csodálni, ha az- iskola-ügy egyengetését, fejlesztését a társadalom alsó néposztálya még inkább nem szorgalmazta. E felfogást tükrözi vissza a kántortanítóknak az elnevezés kérdésében követett azon általános gyakorlata, mely szerint az életben következetesen a község nótáriusának vallották magukat. Bozóky életének körülményeit, a sopronyi eset s nevezetesen Schladerer úr és elszánt neje fölött. S nem olvastunk semmi ujat; mindaz meg volt írva régen, hogy rosz a világ, s hogy a társadalom maga neveli romlott légkörében az erkölcstelenségnek s alávalóságnak szomorú alakjait. Olvastunk és épültünk azon az őszinte szörnyüködésen, melylyel a sajtó kifejezést adott felebaráti és honfiúi bánatának ily erkölcsi romlottság fölött; épültünk azon a filozofáláson, melylyel mindenkit pörbe fogtak : a társadalmat, mely a strébert, a nagyzás bolondját elősegítette bűnös törekvéseiben, — a közszellemet, melynek imponál a vakmerőség s az urhatnámság s mely nem tudja megválasztani a közélet vezető egyéniségeit, — a hitvest, ki a végső igazságokat kergette s az élet forrásait kutatta, mialatt férjét a pokolba kergette, — az intézet vezetőségét, mely laza ellenőrzést gyakorolt, — s végre magát a sikkasztót, ki az arany nimbusával s gavallér-életével tudta magának megszerezni a közbizalmat. Tehát ezek mind bűnösök, ugy-e ? igen, mindnyájan azok s el is veszik büntetésüket; de van egy nagy bűnös, ha aem a legnagyobb, s ez az, aki vezércikkez tiszta erkölcsről, aki szörnyűködik a társadalom romlottsága fölött, mialatt napszámba rontja a tiszta erkölcsöknek alapját, a hitet, hirdeti a bűnt hirdetési rovataiban s csiklandozza a »bestianak« — pardon a kifejezésért, ezt is a modern kor legnépszerűbb filozófusától, Nietzsché-töl kölcsönöztem, — a bestiának alacsony szenvedélyeit. Tessék megnézni, hogy miről hoznak tárcákat azok a lapok, melyek ily nagy katasztrófák alkalmával az Isten itélöszékére is hivatkoznak, mint kiengesztelő momentumra ; tessék megnézni, hogy ugyanabban a számban, melynek első lapján erkölcspredikátori pózban tartanak prelekciót a köztisztességröl, mit hirdetnek pénzért a hirdetési rovatokban s tisztába jövünk azonnal, hogy az ilyen társadalomban, melynek szócsövei az erkölcsöt nem veszik komolyba, a közéletnek gyökerei rothadtak. Az ilyen sajtó-vállalatok pénzkereső részvénytársulatok; az ilyen irók irnak, mert fizetik őket, s azt irják, amit fizetnek ; soproni bankbukás alkalmából erkölcsi paedikációt, holnap buzdítást a házasságtörésre, holnapután szöveget a »Szüz imájához« s azután ha nem lesz mit irni, fejbe lövik magukat. Mindebben az erőtlen moralizálásban, ebben, a sok léha beszédben, ebben az öntudatos vagy öntudatlan komédiázásban nincs társadalmi szereplésének nyomait kutatva, a rokonsága körében kegyeletesen őrzött adatok az iskolamestereinkről megalkotott dicséretes véleményt csak megerősítik és igazolják. Bozóky nagyon kiterjedt rokonsággal bírt s e rokonság kötelékébe tartozott a megyei kántortanítóknak java része, a kik — már a szoros rokonságikapocs következtében is — élénk szellemi összeköttetésben állottak egymással, amely gyakori érintkezésük jótékony hatása enyhítő és üditö eszközül szolgált a falusi élet elszigeteltségéből könnyen eredhető szellemi elmaradottság ellenében. Bozókynak e rokoni- és ismeretségi köréhez tartozó méltó kortársai voltak a többek között: Kovács József párkányi kántortanító, ki maga is ügyes verselő lévén, az esztergomi vár egykorú leírását tartalmazó hosszabb költeményt — sok más kézirattal együtt — hagyott hátra; Endrödy János muzslai kántortanító, korának egyik kiváló munkás tanitója, ki a közélet s az iskolaügy terén szerzett érdemeiért királyi kitüntetésben is részesült; továbbá Csongrády István szölgyémi kántortanító, kinek komoly tudásvágyát, hátrahagyott érdekes etnográfiai jegyzetei dicsérik stb. Azonban e régmúlt időkből megőrzött s elsárgult érdekes kéziratok nem mindenike beszél régi elődeink komolyságáról. Vannak e kéziratok között versben megirt levelek, amelyek az aránylag kevés jövedelemmel biró s többszörös devalvátiót megért kartársak derűs gondolkodásmódegy mákszemnyi igazság, nincs annyi erkölcsi erő, amennyivel föl kellene szerelni akárcsak egy tisztességes kondást. De hogyha ennyi erkölcsi nihilizmus szorult már a sajtó részvényes uraiba s fizetett napszámosaiba, még sem értjük, hogy a társadalom hogyan tűrheti meg ezt a drága komédiát s hogyan fizethet lapokért, melyek az erkölcstelenség mételyét hozzák be a családba. Mert hiszen nem hunyhat szemet az előtt, hogy e lapok a mezítelenség s a szemtelenség kultúrájának béresei s hogy maguk az irók egy és négykrajcáros rikkancsai azoknak a vállalatoknak, melyek haldokló népeknek olcsón szolgálnak festett arcú romlottsággal. A pénzkereső napi sajtó révén árad szét a vidékre a romlás, egy és négy krajcáros lapokkal tesznek tönkre erkölcsöt, melyet kincsen sem lehet venni. Igy lesznek hervadtak a szivek s fáradtak a fejek; igy vesznek el rothadásban a nemzetek s kifordulnak a Babylon és Ninive falai a pogány költő szavai szerint: Cernimus mirantes, oppida posse mori. E métely ellen egyetlen egy orvosszernek van biztos gyógyító ereje: ne fizesd a komédiást s nem fog játszani, illetőleg irni; ne fizess elö s a tisztelt részvényesek sietve kiadják majd a jelszót a szerkesztőségnek, hogy necsak vezércikkekben, de tárcákban, színházi rovatokban s hírekben is hirdesse a tízparancsolatot. De mivel tényleg úgy vagyunk, hogy az egyetlen » Alkotmanyt«, s az ösi »M. Allamot« kivéve, nincs modern igényeknek megfelelő erkölcsös budapesti lapunk, — ismétlem, egyetlen egy sincs, — legalább azt tegyük, hogy lapjáratási kényszerben lévén, sűrűn küldjük föl az intő levelező-lapokat a szerkesztőségekhez, melyeken protestálunk az irodalmi kútmérgezés s erkölcstelen hirdetések ellen. Talán akkor a profit veszedelme magábatérésre birja a kultúra apostolait, mert hiszen nálunk is ugy lesz mint más közönséges halandóknál, hogy a zseben s a gyomron keresztül juthatunk el a szívhez. Ezzel útját állnók a tisztességtelen üzletek legveszedelmesebb nemének. Nem kell jelleg, szellem nélkül! Érsekújvár, 1901. nov. 20. Van Nyitramegyében egy város, Érsekújvárnak, vagy ha tetszik »

Neuhäusel«-nek hívják. A rossz nyelvek azt fogják e jámbor városra

; hogy »rendezett tanacsa« ís volna. Van-e, nincs-e az nagyon mellékes, mivel bizonyos dolog, hogy járói s eredeti humoráról tesznek tanúságot. A Csokonai korát, Ízlését és humorát jellemző verses levelekből álljon itt mutatóul néhány sor, melyet Kováts József párkányi kántor irt sógorának, Kiss József héreghi kántornak (a ki magát leveleiben állandóan »lelki bögös«-nek titulálja) 1812. évben, szt. József napján : Sógor! nagy selma vagy, látom már valóban. Mert mérges tolladdal azt ugy megcsipkedted. Goromba tréfáddal nagyon megsértetted. Hogy a vak is azt itt könnyen sajdéthatja, Mi vala célodnak egész foglalatja Csak csúfságot űzni akartál belőlem, Még olyakat irni mertél én felőlem: Hogy mint a fa-sulyok, olyan nagy a fejem, Széles vállaim közt helyét alig lelem. Nem nézem én másnak, hogy milyen a feje, Mint a tied, mert már kopott az eleje ; Hogy malomba jártál, én azt nem vizsgálom, Bár lisztes a hajad, én még sem csudálom. De megbocsáss Sógor! ha talán vastagon Tréfáltam, s a kölcsönt meg*adtam gazdagon. Mert a mint te mérted, én is visszamértem Et sic verseimnek a végére értem. E vázlatos kortörténeti kitérés után, mely a Bozóky-korabeli tanügyi viszonyokra s elődeink társadalmi életére vet érdekes világot, —• térjünk át Bozóky irod. érdemeinek további méltatásához.