ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-03-17 / 12. szám

lezö barátjává lesz a szolgabírónak. Annyi azonban tény, akár igy, akár ugy, a jegyző a maga kis birodalmában nagy ur, pláne mióta anyakönyvvezető is és ha esetleg a postát is kezeli. Uraim, oly nagy ur, hogy a tanitó előtte tán ép oly pária, mint a minőnek ő véli a papjával szemben a pap részéről. összehasonlítani, párhuzamba állítani a papot é*> a tanitót ö vele, az a jegyzői tekintélytlek szerinte alázására volna. Fölötte áll mindkettőnek, mert nála van a hatalom és a dicsőség, mely előtt meg kell, vagy legalább is meg kellene hajolnia. Nem ugy van? Oh! ha nem ugy volna. Hanem ugy, hogy a pap. jegyző és a tanitó mint osztatlan egység, egymásra utaló hivatásuk, rendeltetésük, kötelezettségeik felértésében együttesen munkálkodnának az istenadta nép javán. Oh! ha ugy volna, hogy mindegyikök felértené minő és mennyi a közösség a három tisztség betöltésében. Oh ! ha ugy volna, hogy átérteni tudnák azon érzületi kívánalmakat, melyeknek csak egy célja lehet: oktatni és nevelni. Ha vannak, és nem kétlem, hogy vannak ilyen jegyzők, megemelem a kalapomat azok előtt, kikre az én tapasztalataim nem illenek. Sajnos, azonban kevesen vannak, amit legjobban abból lehet bebizonyítani, hogy különösen a kath. iskolák elállamositása rendszerint a jegyzők e nemű mozgalmában keresendő. S miért ? Mert egyrészről nem akarják vagy nem tudják felérteni a hitvallásos iskolák minden tekintetre kiterjedő erkölcsi fölényét a többi iskolák fölött; másrészről nincsenek tisztában a kath. iskolák eredetével és mindazon fentartási kötelezettségekkel, melyeket tételes törvényeik alapján elvi döntvényeink védenek s végre mivel ök pusztán a politikai községek tisztviselői lévén, a hitvallásos iskolákban is inkább a politikai községek jogát, mint a hitfelekezetét keresik. Mihez azután hozzá járul a szives község és előzékenységének szives tanúsítása, mikor a bármi kisebb ok folytán kifogásolt iskola felekezeti létének fentartásáról van szó. Protestáns iskolákkal szemben az nem történhetik meg, még akkor sem, ha esetleg annak a protestáns községnek pápista jegyzője volna, de annál inkább nálunk katholikusoknál, bármily felekezetű jegyzője is legyen. És azt szeretném én látni, vájjon az a protestáns jegyző, protestánsok lakta községben meg merné-e még csak kezdeni is a protestáns iskolának elközösitését és elállamositását, mint nálunk annyi kath. jegyző katholikusok lakta községben, a kath. iskolának ?! Valami megmagyarázhatlan felfogás uralkodik világi értelmiségünkben, igy tehát a jegyzőben is, hogy mig a kath. iskolákat szabad prédának tartják, addig a protestánsokét nebántsd virágnak. — Vagy azoknak a kath. iskoláknak múltja és jelene oly sötét, oly nemzetellenes, oly butitó és bitang, hogy azokat ki kell irtani a nemzet közművelődéséből! ? Ily alávaló, ily gyáva rágalomtól megrázkódik az ember és a szeplötelenség szentsége tiltakozik a legkisebb, a legparányibb feltevéstől is akkor, mikor kath. iskoláról van szó. Arról a kath. iskoláról, melynek nemzetalkotó életrevalóságát kilencszáz éves múltja tanúsítja. Miért tehát az üldözés, hogy mindenütt a kath. iskolákat ragadják el állami iskoláknak ? A mi elvégre nem volna baj, ha felekezeti jellegét is megtartva, az állam részéről csak a nemzeti érzület fentartásának szempontjából, a tananyag feldogozása tekintetéből gyakoroltatnék a főfelügyelet. De igy, a mint az rendszeren van, bizony nagy baj. Jegyzőkről lévén szó, biz azt szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ök a kath. iskoláknak nem barátjai. Pedig hát mi volna szebb, nemesebb és jobb, ha ök is karöltve a pappal, tanítóval, összes igyekezetüket arra fordítanák, hogy az iskola a népnevelés aetikai értékének szempontjából egyedül az arra illetékes egyház kebelében maradna meg. De hát, tisztelet és becsület a kivételeknek, nem igy tesznek és nem igy éreznek. Mit tevők legyünk tehát ? Először is a lehető legjobb viszonyban törekedjünk lenni a jegyzőkkel. Ha tán ellentétes nézeteik volnának, világosítsuk fel őket, de ne bocsátkozzunk alkuba, hol ellentétes nézetet érvényesíteni akarnánk. És ezen esetben a kath. iskolák jogait illetőleg semmi néven nevezendő joggyakorlatot ne engedjünk s öt csak olyannak tekintsük, mint ügyvivő közeget, mely a kath. iskola és a törvényes rendelkezések között áll. Legyünk büszkék arra, ha a jegyző hitvallásos érzületének kifolyásából a kath. iskola fentartása mellett áll. Osszuk meg vele jogainkat, a hol lehetséges és szabad. Munkálkodjunk vele együtt közre a népnevelés fejlesztése érdekében, hisz a jegyzői hivatás teljesítésének ez is egyik alkatrésze volna. De legyünk ridegek, mihelyt olyasmiről győződtünk meg, mely törekvésében a kath. iskola jellegét veszélyeztetné. Megjegyzem azonban, ha esetleg beteges önérzetből eredő fenhéjázás kielégítése céljából az iskolák elközösitését, elállamositását abból a célból, vagy abban a reményben hajhászná, hogy a tanitók fölött uralkodjon. Akkor az a jegyző nagyon, de nagyon téved, mert a tanitói kar akár felekezeti, akár községi, akár állami iskolában működjék is, fölötte csak magasabb és ha csak lehet, saját kebele adta szellemi fensőbbségét fog elismerni, mint olyan tényezőt, ki az ö munkáját elbírálja s ügyeiben Ítéletet hozzon. A jegyzőt soha és soha, mert nem csak hogy képzettsége egy színvonalon áll vele, hanem azért is, mert a tanitói hivatal mindig több lesz, mint a jegyzőé. S miért több f Mert abban az idealizmus nemcsak hogy nagyobb, hanem örök is, mint az igazság, '— tehát a tekintély is. Bertalan Vince. Szerkesztőségi Telefon. Roma. Nikon. Köszönettel vettük és reméljük, hogy többször is lesz szerencsénk. — Ismét egy plébános. Szives türelmet kérünk; az anyaghalmaz késlelteti. Felelős szerkesztő : Dr. CSAJKA ERNŐ. Hirdetések az „ESZTERGOM" részére jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban, valamint Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. - Többszöri közlésnél megfelelő árengedmény. Bvi hirdetések megegyezés szerint. Az eddigi 60 fillér kincstári bélyegületék többé nem fizetendő