ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-03-03 / 10. szám

szt. Vince egyletet azért bátorkodunk ajánlani, mert ennek szervezete legtöbb biztosítékot nyújt az esetleges visszaélésekkel szemben. Működő tagjai u. i. személyesen szereznek tudomást az illető személy házi viszonyairól és csak akkor ajánlják öt támogatásra, ha érdemes voltáról meggyezödtek. Igy tehát igazán szegények részesülnek az egylet támogatásában s olyanok, kik a pálinkásbódékat is látogatják, nincsenek pártfogoltjai között; mig egyszerű kiosztásnál ez nincsen kizárva. Meg vagyunk róla győződve, hogy az emiitett perselyek igen tisztelt kezelői a tényállásnak ez uton adott ismertetése, illetve nyert megismerése után egy percig sem fognak habozni, gyűjtéseiket ezentúl egyenesen a szent Vince egyletnek átadni. Csak is igy remélhető némi javulás szegényeink sorsában. Nem az emiitett egylet érdekében hangoztatjuk ezeket, hanem egyedül a szegények jól felfogott érdekében, hogy eleje vétessék minden visszaélésnek és minél többen részesüljenek a falatot megosztó szeretet áldásaiban. a—u. Templomszámadási nyugtabélyeg. Az adók és illetékek nagysága- és aránytalanságáról honunkban, senki sem panaszkodhatok alaposabban, mint mi egyháziak. Elég legyen e tekintetben rámutatnom: a misealapitványi és illetékegyenértéki adónemekre! De ha mi, mint leglelkiösmeretesebb adózók megadjuk a »császárnak a mi a császáré« ebből még nem következik, hogy önként még uj adónemeket is oktrojáljunk magunkra. Ily önmegadóztatás veszélye származhatik pedig nagyon könnyen templomvagyon-kezelési »Szabalyzatunk« (101.) következő rendelkezéséből: »kellöen bélyeggel ellátott nyugta nélkül a legcsekélyebb kiadásnak sem szabad történnie.« A bélyegtörvények útvesztőjében gyakran még a szakemberek sem ismerik ki magukat; miért is a templomszámadási nyugták bélyegilletékére nézve közlöm a következő két szabályt. 1. Az illetéki díjjegyzék fmely az 1881. évi 26. tc. 29. §. értelmében a m. kir. p. ü. miniszter által hivatalosan kiadott törvények és szabályok kiegészítő részét képezi) 101 tétel c. pont jegyzete szerint: »azon vétbizonyitványok (nyugták), melyek 2 forintnál kisebb pénzösszeg, vagy 2 forintnál csekélyebb értékű tárgyak felől vannak kiállítva, belyegmentesek.« 2. Az 1880. febr. 10-én 1235. sz. a. kiadott pénzügyminiszteri rendelet szerint: »azon nyugták, melyek nem magán érdekben, hanem a hivatalos egyházi bélkezelés céljaira állíttatnak ki, belyegmentesek.« Ezen kétrendbeli kiváltságból kifolyólag : a 2 forinton alóli kiadási és bevételi nyugtákra soha sem kell bélyeget ragasztanunk, a 2 forinton felüliekre pedig csak azon kivételes esetekben, ha nyugtáink »nem hivatalos egyházi beikezelés celjaira« állíttatnak ki. Ily esetek lehetnek, ha a templomszámadás (mely ilyenkor is bélyegmentes) okmányaival együtt megvizsgálás vagy betekintés végett hatóságokhoz, vagy pénztári kezelés tekintetéből pénztárakhoz beterjesztetnek például a városi patronátusi plébániáknál. Azonban tudvalevőleg templomszámadásaink 99

/ioo részének megvizsgálása oly módon ejtetik meg, hogy a számadás az illető okmányokkal revizor által összehasonlittatván és megegyezőnek találtatván: a megvizsgált anyaszámadás az egyházi hatósághoz beterjesztetik, az okmányok pedig (tehát a nyugták is) a plébániai levéltárban viszszatartatnak »hivatalos belkezelés celjaira.« Azon netáni ellenvetésre, hogy ily »kiesiségekre fölösleges oly nagy súlyt fektetni,« álljon e két megjegyzésem. 1. A templomi kiadásoknál 50 tételt, vagyis kiadási nyugtát véve föl átlag, csak a legkisebb 14 filléres bélyeggel = 7 k., melyet névleg a nyugtakiállitó, de tényleg mégis a templom fizet, mert az illető kereskedő, iparos stb. a nyugtabélyeget már előre betudja s beszámítja az árucikk stb. árába, ez annyival drágább lesz. 2. Ha azon álláspontra állunk, hogy a kiadási nyugtákat fölbélyegezzük, egyúttal rálépünk azon lejtőre, hogy kénytelenek leszünk a templomi bevételekre vonatkozó nyugtáinkat is fölbélyegezni, mert a törvény nem tesz különbséget a kiadási és bevételi nyugták közt, a mi átlag 100 bevételi tételt véve = 14 k. kiadás. A kétféle nyugtabélyeg — mindig csak a legkisebb 40 k. kiadást, vagy bevételt véve föl — az esztergomi főegyházmegye 478 plébániának templomszámadásánál ä 21 koronával számítva, kerekszámban 10.038 k. felesleges kiadást okozna, amitől a ránk bizott és úgyis tulmegadóztatott templomainkat megvédeni nemcsak jogunkban, de kötelességünkben is áll Odia sunt restringenda. Régi plébános. Vasárnapi levél. — Nagy problémák — kis emberek. — Megszokott dolog a szúnyogoknál, hogy saját saisonjukban körülrepkedik a fényt, s mennél nagyobb az : annál többen. Igy van az kérem a társadalomban is, a politikában is. Vannak eszmék, melyek világítanak, s a lobogó világok körül nyüzsög sok-sok szúnyog. Vagy igen: emberek ök, akik ott lebzselnek a fény körül, hogy ök valami kiváltságos személyeknek látszassanak; és azt higyje a világ, hogy tulajdonképen befolyásolják a fényt. Pedig dehogy, ök csak olyan vékony dongáju szúnyogok, akik zümmögnek s csak egyszer csíphetik meg ellenfelüket, együgyüen annak tenyerébe ülve. A nagy problémák megvilágítást követelnek; az eszme, ha késik is, megjön, de előre jönnek a szúnyogok, s mielőtt megvon világítva a kérdés, összezsingenek annyi minden furcsaságot, hogy aztán nem győzik a blamáget. Nem kell más, csak egy igazán nagy kérdés merüljön fel az országban: ezer meg ezer ahhoz értő ember ugrik érte a sötétség tengerébe. Kis emberek szúnyogok, — kik csak alattomban csípnek, — kelnek fel, s aztán hajrá : körülkavarogják az igazi fáklyavivöket. Emberek, akik talán Konstantinápolyban a szemét-ügy »fejlesztéseért« Medsidje rendjelet kaphatnának, a magas politikát »üzik«. Ok nem veszik észre, hogy ök csak szúnyogok: azt hiszik, hogy ök irányítják a lámpást. És ha hallgatod öt, óh ember, azt véled, hogy igen: ez az úr a kisujjában hordja a megoldás erejét. De ez nem mindegyiknél stréberség. Olyik bután becsületes ; másik tudákosan bárgyú, s csak a harmadik : hatszor nyúzott róka. Rendszerint a legnagyobb lámpást röpködik körül, amelyik uralja a többit. Az első két osztálynak hamis jelszavak mutatják az útat,

n a harmadiknak meg a saját fedhető jelleme. Ok élnek, mert örökké vannak problémák e világon, amelyekhez úgy szólnak hozzá, mintha csak akaratuktól függne annak megvilágítása. Ha politikáról van szó, a húsosfazék köré tolakodnak, s rém nagy képpel adják elő a sötét kérdésekben botrogó emberiségnek: hogy ők mindent tudnak és ha akarnák ...(?) Pedig ha lehúznád róla az avult szalon-rokkot és dr. Pertik Ottó vegyelemzési laboratóriumába küldenéd, onnan bizton azzal a" véleménynyel kerülne vissza, hogy tulajdonosa a legnagyobb valószínűség szerint vegetárius, mert 320 pecsét közül 270 főzelék, 45 viz; és csak 2 találtatott olyan, amely zsírtól származik. Tehát nem sok frecscsent rá a húsosfazék zsiros eszméiből. De más pályán is igy van ám. Olyan, aki ha minden oldalú tehetségét egyesítené, tűrhetően dobná a drótot a kóbor kutyák nyakába : magas fogalmak tisztázására vezércikket ir; akivel mindenki rendelkezik. Aki — tekintettel az Ítéletnap hosszú dátumára — már előre a poklok mélyére van szánva: itél elevenek és holtak fölött; és igy tovább. Már most lépjünk csak a papiros másik oldalára és fordítsuk meg a szemüveget. Azok, akik tudnák megmozgatni a világot ? — mit csinálnak. Mert ezek az urak nem értettek ahhoz, amibe bele tottyantak — hát most hol vannak azok, akiknek tehetsége megbirkózna a problémákkal és azzal a hétfejű sárkánynyal: a közvéleménynyeL Igen, nagy ember kevés van azon a helyen, ahol kellene lennie. Itt épen az a kép áll: aki ideált tudna adni az emberiségnek egy eszmében, az talán valahol erdőkerülő a Retyezát tövében, vagy ha már a jó ügy szolgálatában áll, úgy elveszti a fejét a szúnyogok zümmögésétól; végre, ha már minden eszköz hatalmában van, befolyásoltatja magát egyesektől. Tehát alapjában véve ezek is kis emberek a nagy problémákhoz, ép úgy, mint amazok. Hogy már most hasznára vannak-e a világnak, vagy nem, az megint más ; kisül azonban egy nagy hiba, az t. i., hogy az emberek csatlakoznak az eszmékhez és nem az eszmék az emberekhez. Hisz mennyi küzd saját meggyőződése ellenére és mennyi romlására az eszmének. Megfordítva kellene lenni: az eszme választhatná az embereit, és nem az ember válogasson amazokban. Hisz ha a világ egyet fordulna — a szúnyogok elpusztulnának — minden máskép volna . . . Pont. HIREK. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 10-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz, gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig '^7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Főegyházmegyei hirek. Plébánosok lettek : Ballon József Felsö-Attrakon, Klacsánszky József Eözdöghén, Borovszky József Grinádon, Srobár József Kesztölcön. Plébános-helyettesek: Simkó Károly Tótmegyeren, Balázsy József Szemöcén, Csögley Kálmán Csesztvén, Szabó János Boldogfalván. Pollák Ferenc Galgóc-Lipótváron javitó-intézeti lelkész. Segédlelkésznex: küldettek : Moravek Boltizár Vágsellyére, ifj. Pathy Gyula Nagy-Kosztolányba, Dobrovodszky Mihály Sopornyára, Berkes Pál Modorba, Weber János (veszprémmegyei áldozár) Bátorkeszre subsidiariusnak. Takács Marcell kapucinus áldozár Pozsonyban a protestáns Lyceumban hittanárnak neveztetett. * Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök folyó évi IV. számú körlevelében melegen buzdítja egyházmegyéje papságát az oltáregyesületek szervezésére és hangsúlyozza a bpesti központhoz való csatlakozás előnyeit és szükségességét. * A nagyböjti szónokok Esztergomban: a Bazilikában Skoda János (d u. 3 órakor), a királyvárosban dr. Fehér Gyula (37g ó.), a Vízivárosban Némethy Lajos (német nyelven 4 ó.), Szt. Anna templomban dr. Babura László (3 ó.), Szt.Györgymezön Perger Lajos (4 ó.) * Az esztergomi papnevelőnek gyásza van. Egyik legkiválóbb növendéke, Mészáros Ferenc III. éves hittanhallgató, f. hó 2-án éjjel 1 órakor influenzában meghalt. Nemcsak kitűnő tehetség és példás viseletű növendék, de müveit lelkű költő is volt, kinek szivet emelő költeményeiben a nyilvános ünnepségeken és a lapokban sokszor gyönyörködtünk. Tiszta lelke szent halállal ment az örök boldogság hónába, mély gyászba borítva a nagy veszteségen bánkódó papnevelő intézetet, szerető szüleit és jó barátait. Temetése ma, vasárnap d. u. 4 órakor lesz a vizivárosi temetőházból. * Tanügyi hirek. Hulyák Pál baracskai, Francsovics Teréz unini, Fekete Auguszta várkonyi tanerők állásukban véglegesen; Valent Ilona oki. óvónő dorogili tanítónő pedig ideiglenesen megerősíttettek. — Ozompó Andor naszvadi és Kapai József karancssághi kántortanítók főtanitókká neveztettek ki. * A magyarországi sz. Erzsébetről nevezett esztergomi jótékony-egylet működésére vonatkozólag közöljük, hogy az egylet legutóbb tartott közgyűlése óta — 1900. évi nov. 17. — a szegények között kiosztott készpénzben 3028 koronát és 14 métermázsa kenyeret. Szegény óvodások részére adott 170 koronát. A hetenkint foganatosíttatni szokott kenyérosztásnál az egylet kétszerannyi kenyeret oszt ki, mint amennyit a sz. Antal perselyéből nyert bevétele fedez. Azon összeg, melyet az utóbb rendezett jótékonysági estély jövedelmezett, nem födözi azt a többletet sem, melyet az egylet a szegények segélyezésére előirányzott 2000 koronán felül már eddig is kiadott. Az egylet ezek szerint a szegények rovására nem takarékoskodik. Esztergom, 1901. márc. 1. Dr. Fehér Gyula, egyleti alelnök. * Pályázó tanárjelölt. A reáliskolánál betöltendő magyar és német nyelvi tanári állásra