ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-02-17 / 8. szám

elveken nyugszik; érdem és kiváltság a képesítés. S a mikor az életben ez még nincs igy, ugyan ki fogja ezt a kánonjog rovására irni ? A pápa is bizonyára csak azért teszi nyíltan encyklikájában az elnevezéseket, hogy azoknak fogalmát tisztázza, azoknak a helyes tartalmát megadja, hogy a kik félnek, ne féljenek; hogy a kik aggodalmaskodnak e név miatt, épüljenek annak értelmén. Köszönet és hála az egyház fejének, hogy biztató és bölcs szavát hallatja, midőn a hullámok magasra verődnek s tán sokan félnek, hogy a hajó elmerül. Mit féltek kicsinyhitűek ? Krisztus él, a kőszikla áll, a kereszt biztatóan ragyog. Csak jó kormányosok és jó munkások kellenek a hajóra, kik a pápa szavát meghallják, parancsát teljesítsék. Csak lelkek kellenek, kik a nép javáért, az emberiségért, a hajóért hevülni s tenni tudnak s kik a megkezdett ker. akciót támogatni s folytatni birják és akarják. Túri. Friss Újság. — Ellenméreg. — (W. G) A keresztény sajtó fellendítését első rangú feladatnak kell elismernünk. A keresztény hírlapirodalom teljesen nélkülözi az egykrajcáros lapocskát. Az első pillanatra e hiány talán csak csekélységnek tűnik fel, de ha behatóbban fogjuk vizsgálni a dolgot, akkor fel kell ismernünk, hogy ilynemű sajtóterméknek a létesítése nemcsak nem felesleges munka, hanem ellenkezőleg feltétlenül szükséges dolog. Tartsunk csak egy kis szemlét a fővárosban létező kis lapocskák felett. Ott találjuk az ortodox-liberális Budapester-Abendlatt-ot, a radikális-liberális Friss Ujság-ot, Kleines-Journal-t és a Kossuth-párti Magyar Estilap-ot s végül a mérsékelt szabadelvű Esti-Ujság-ot. Ime a szabadelvüségnek minden árnyalata rendelkezik egy ilyen sajtótermékkel, csak a keresztény politika az, mely eddig ilyent nélkülözni kénytelen. És tatán megvigasztalnék magunkat, ha e lapocskák legalább az Esti Újság szinvonalára emelkedni akarnának! Az igaz, hogy az E. U. az ö szintelenségével igen messze áll a keresztény állásponttól, de legalább a tisztesség korlátai között mozogva, a közerkölcsiségre nem hat oly rombolólag; ámbár keresztény érzületének teljes hiánya folytán a vallási közönyösséget minden olvasójánál nagyban táplálja. Csakugyan szégyene a magyar sajtónak, hogy ezen lapocskák közül, különösen egyik-másik mit produkál. A sajtónak nemes és magasztos hivatását ugyan ismerik, de követni nem akarják, mert hiszen nem az eszmékért, elvekért való küzdelem a főcéljuk ! Igen ! csupán az elveknek hirdetése nem hozná meg a busás jövedelmet; oly eszközökhöz kell tehát folyamodni, melyek segítségével az elérhető. Találóan festi e sajtó kinövéseit Majláth gróf erdélyi püspök, midőn az Országos Pázmány Egyesület elnökéhez intézett levelében a többek között ezeket mondja: »Latjuk az ellenséges hatalom térfoglalását, látjuk azt a lázas tevékenységet, melylyel nem annyira a meggyőződés, mint inkább a szenvedély s kivált az önzés sugallata dolgozik, hogy a hitetlenségnek és anyagi gondolkozásnak mérgével beoltsa a gyengülő magyar társadalom szervezetét.« Bizony fáj a szivünk, ha látjuk, a mint a fővárosban, a falun és vidéki városokban egyaránt tisztes keresztény polgárok, munkások és gazdák mohón szívják magukba a lelket ölő mérges miazmákat ez üzletéhes sajtó révén. A Friss Újság, mely egyike a legelterjedtebb ilynemű lapoknak, mindennap a legnagyobb trágárságokkal tartja olvasó közönségét. Reklám és szenzáció, ezen alapul az ö egész mestersége. Az egész lap nem egyéb, mint egy bűnügyi rovat. Betörések, csalások, sikkasztások, gyilkosságok, öngyilkosságok, szerelmi kalandok és drámák. Ezek az események képezik fötartalmát. Feltűnő betűkkel és feltűnő helyen, kiszínezve lesz minderről a nagy közönség tudósítva. Hogy e lapok a serdülő ifjúság kezei közé is kerülnek s hogy ily eseményeknek érdekessé való tétele mennyire ártalmas befolyással van az alacsonyabb s műveletlenebb néprétegekre, azzal nem törődnek ! Tisztesség és erkölcsiség, az elveknek tiszta mérkőzése, az mellékes; fődolog: a minél nagyobb anyagi haszon. Hiszen ma már minden üzlet! Ok a modern világ fiai, csak nem fognak holmi ósdi szokásokat követni! De nemcsak a közerkölcsiség rovására grasszálnak e lapok, hanem politikai irányzatukkal nem egy keresztény lelkületét formálják át a saját magukéra! Csak ne legyen az illetőkben elég élő hit s műveltség hiányában kellő ítélőképesség, ugy bizony ilyeneket megejteni nem nehéz feladat. Á néppárt igen nagy súlyt helyez arra, hogy a nép széles rétegeire támaszkodjék és épp ez a politika nélkülözi azt a legalkalmasabb eszközt, melylyel az ellentábor nemcsak rendelkezik, hanem a melyet még méltányosság nélkül is alkalmaz. Nem elég, hogy a keresztény politika egy egész légió liberális lap folytonos gyanúsításának van kitéve; még egy serege a kis lapoknak is — persze még közönségesebb módon — tervszerű eljárással ellenségeket nevel a kereszténységnek ; holott más sajtó viszonyok mellett a társadalomnak nagy része hü maradt volna a keresztény eszmékhez. A választójognak kiterjesztése elvitázhatatlan. Az ez évben összeülő uj parlamentnek egyik legfontosabb feladata leend e kérdést megoldani. A néppártnak lesz rá gondja, hogy ez az ügy újból el ne altassék. A kormány és pártja pedig nem fog elzárkózhatni a megoldástól, mivel máskülönben maga ismerné be, hogy hatalmát csak a mai elavult választási rendszer mellett tarthatja fenn. — A választási törvények revíziója folytán a választási jog a társadalomnak azon rétegeire fog kiterjesztetni, melyet a gazdasági életben a »kis emberek« gyűjtő neve alatt szoktunk megjelölni. A társadalomnak ez az osztálya — az ö anyagi viszonyánál fogva — föolvasó kontingensét képezi épp az egykrajcáros lapoknak. Ezek az elemek tehát ezen — liberálisnak elnevezett — sajtó termékekből szedik a lelki és szellemi táplálékot. A néppárt, mely a kis embereknek lelki és anyagi érdekeit őszintén viseli a szivén, hogy nyerje meg ezeket az elemeket az ő politikájának, ha az egyedüli eszközzel — kivált nagyobb városokban — egy olcsó sajtótermékkel nem rendelkezik ?! A munkásnak, az iparosnak az ö mindennapi fáradságos munkája közben és után, nincs ideje arra, .hogy az újságban olvasottakat kellőkép átgondolja s műveltsége sem áll oly fokon, hogy a szóban forgó ügyet helyesen mérlegelje. A szenzációt hajhászó sajtó nem tesz egyebet, minthogy csak folytonosan szidalmazza, rágalmazza azokat a politikai irányzatokat, melyek nem az ö malmára hajtják a vizet. Hogy a száz és száz társadalmi és gazdasági bajok és kérdések megoldásánál részét komolyan kivenné, arról szó sincs! E sajtónak a közönsége olvas-e lapjában olyant, a minek az életben hasznát vehetné ! ? Tanul-e szépet, jót és nemeset e sajtótól! ? Ime, hasábokon keresztül sorolhatnánk fel ujabb és ujabb érveket, melyekkel bizonyíthatnánk, hogy mily fontos, mily elodázhatlan az egykrajcáros kis lapnak a megteremtése! Egy ilyen lappal szemben nem lesznek oly nagy igények támasztva és sokkal könyebben és több olvasója akad — olcsóságánál fogva — mint egy rendes nagy lapnak. Sokaknak talán az a véleményük, hogy ilyen lapot, irányánál fogva, nem vennék. Dehogy nem! Magának a fővárosnak vannak oly kerületei, a hol a legelső időben is ezrekre menő példányt lehetne eladni. Ha a szándékolt újság teljesen szakitana azzal a szellemmel, melyet a nevezett lapok meghonosítottak s a helyett a társadalmi és gazdasági kérdések, pld. a kötelező baleset és nyugdij biztosítás; tandíjmentesség; a teljes vasárnapi munkaszünet; a középosztály felsegitése mellett törne lándzsát ; ha síkra szállana a tisztességtelén verseny és a kiszipolyozó irány nyal biró kartellek ellen; ha a székes-főváros gazdálkodását behatóan ellenőrizné s egy erös ellenzéki pártnak — mely a klikk és paktum rendszernek a megbuktatására törne — megteremtése mellett agitálna. Egyszóval, ha nem holmi rendőri hírekkel kedveskedne folyton olvasóinak, hanem belenyúlva a gyakorlati életbe, komoly, hazafias keresztény szellemtől áthatott munkát végezne, akkor meg vagyok győződve, hogy a legrövidebb idő alatt oly nagy számú olvasóközönséget gyűjtene maga köré, mely méltán felvehetne a versenyt. De miből teremtsük e lapot, fogják többen kérdeni ! ? Részemről egy részvénytársaságnak az alapításával vélném a célt elérhetni. A részvények 25, 50 és 100 koronára szólhatnának. Igy ki-ki tehetsége szerint hozhatná meg az áldozatot, azaz nem is áldozatot, hanem csak egy kis jóakaratot, mert hiszen legfeljebb csak az első években nem jövedelmeznének a részvények. Bármily uton-módon jöjjön is létre e kis lap, az egy bizonyos, hogy már nem szabad késnie! Nem szabad várnunk mindaddig mig a választójogot kiterjesztik, hanem ellenkezőleg már most kellene művelni a talajt. Meggyőződhettünk, hogy a betegség, mely az egész keresztény társadalom lelki és szellemi egészségét aláaknázza — a jelek után Ítélve — erös vallásellenes mérgezésre vall. A végveszély közel van, tartsuk lelkiismeretbeli kötelességünknek ellenméregről gondoskodni. Az ipolysági róm. kath. elemi leányiskola. Ipolyságnak, Hontmegye székhelyének, ez ideig nem volt leányiskolája. Az öszszel Foltin János plébános, iskolaszéki-elnök többször fönnjárt a magyar kir. minisztériumnál, hogy évi állami segély biztosíttassák két megválasztott s államilag megerősített tanítónő számára. Végre a miniszteri referens ily kikötéssel adott okiratot 1400 kor. állami segélyről: »csak addig élvezi a kath. leányiskola az állami segélyt, mig Ipolyságon állami leányiskola nem állíttatik.« O Eminenciája is hozzájárul 400 kor. évi segélylyel, s 'gy e

g

v

*

e

gy tanítónőre jut 800 korona évenkint. Január 10-én teljes számú és lelkes iskolaszéki-gyülés volt Foltin János plébános lakásán. Az elnök először is jelentést tett a testületnek az iskola építési terveinek végleges helybenhagyásáról, az állami segélyről; azután tudomásukra hozta, hogy az építésre már gyűjtött 3000 koronát, melyben t. kanonok, Fábián János érsekújvári plébános nagylelkű adománya szerepel 2000 korona összegben. Végül vita tárgyává tette az épités előmunkálatainak módozatait. A vita eredménye az lett, hogy az ipolysági úrbéres kis-biitokosság szólittassék fel az építéshez szükséges összes kő- és homok ingyenes adományozására, a gazda-közönség a nyers anyag ingyenes beszállítására, s a nagyközönség rangkülönbség nélkül az adakozásra. Az úrbéres kis-birtokosság csakugyan megengedte a szükséges kő-anyag és homok hordását saját bányájából. Azután a gazda-közönség előtt osztatlan népszerűségnek örvendő, Foltin János plébános bejárta maga Ipolyságot, s 3—4 nap alatt meg volt gyűjtő-ivén a szükséges fuvar : 200 szekér homok és 200 öl kő beszállítása. Ki 10 szekér követ s 10 szekér homokot ígért, ki 6—6 szekeret. Ugyanazon idő alatt a pénzbeli adakozásból begyült 1000 korona Ipolyságon. Megindító volt látni, mint vitte a szekerek egész karavánja a homokot az Ipoly jegén át az iskola felé. A mult század elején a nemzeti színház építésénél is akadtak szegények, kik ingyen hordták taligán a homokot az építéshez. Ezeket a nemzet napszámosainak nevezte el egy nagy írónk s regényt irt róluk. Minek nevezzük az ipolysági iskola önkéntes munkásait ? A hit napszámosainak vagy inkább a vallásos, a felekezeti iskola napszámosainak. Néhány nap múlva következik a kő behordása. Az iskola építésére összegyűjtött pénz tehát összesen 4000 korona, azaz 2000 frt. Csekély összeg az igaz, de a lelkes iskolaszék belemegy e csekély összeggel is az építésbe, még ismeretlen jótevőkre számítva, legrosszabb esetben kölcsönpénzzel dolgozva. Azért, akinek Esztergom-egyházmegye nagylelkűségről hires férfiai közül valami vonatkozása volna Ipolysággal, s ki érezné szivében a szentírás sugallatát: »adj alamizsnát a vagyonodbol«, az könyörüljön a nevelés nevében az e tavasszal építendő ipolysági kath. leányiskolán. Van Ipolyságnak 700 tagból álló temetkezési egylete. Foltin János plébánosnak mentő-gondolata támadt, hogy a temetkezési egylettől 6000 koronás kamatnélküli kölcsönt eszközöl ki az építendő leányiskola számára, melyet csak akkor kelljen visszafizetni, midőn az egyletnek reá szüksége leszen. A legvérmesebb reményeket is fölülmulta az a lelkesedés, melylyel az egylet közgyűlése egyhangúlag megszavazta a kamat-nélküli kölcsönt. Ekkép rövid idő alatt összegyűlt volna már 5000 frt az építkezésre s behordva körülbelül 1000 frt értékű nyersanyag. Mindez nagyobbára a szegények filléreiből és munkájából. Megérdemelné ily kipróbált hűségű hitközség egy-két mecénás érdeklődését, hogy a hiányzó 3000 frt még összejönne valahogy. Bármily szomorú eseményeket hozzon a jövő, minket vigasztal a tudat, hogy kötelessé-