ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-02-03 / 6. szám

hercegprímást, dr. Kohl Medárd felszentelt püs­pököt, Wenckheim Krisztina grófnő O Excellen­ciáját, kiket a jelenlevők zajosan megéljeneztek. Végül dr. Kohl Medárd püspök meleg szavak­ban üdvözölte az elnököt. Az ünnepély után 200 terítékű társas-vacsora volt, melyen az első fel­köszöntőt Spamberger Alajos fővárosi iskola-igaz­gató mondotta. Utánna Schiffer Ferenc köszön­tötte fel a vendégeket. A vacsora lelkes hangu­latban és a legényegylet beléletébe vágó sike­rült toasztok között késő estig tartott. * Szőlészetünk. Hegedűs Sándor kir. szölő­szeti felügyelő, aki a mult hóban hegyközség alakítása és szőlőszeti téli előadások tartása végett Farnád, Piszke, Bajna, Nagy-Sáp, Kesztölc, Epöl, Kirva és Garam-Kövesdet látogatta meg, folyó hóban a következő működési programmal utazik : Február hó 4-én Lábatlanra, 6. és 8-án Ipoly­ságra, 11. és 14-én Bajtára és Leiedre, 15. és 17-én Kéméndre, 18-án Dághra és Csolnokra, 21-én Táthra és Tokodra, 22-én Bajóthra, végül 25 és 28-ika között Kobölkúthrá, Muzslára és Ebedre. * Kérelem. Tisztelettel kérem szeretett paptársaimat, legyenek kegyesek velem tudatni: hol szerezhetnék jutányosán templomra való kovácsolt, esetleg öntött vas ablak-rámákat! Ke­gyes értesitésöket előre is szívélyesen köszönve, maradtam mély tisztelettel Boltizár Boldizsár, kopcsáni plébános, Nyitra megye. * A hamis pénz. Juhász István és Qágyor Mihály esztergomi lakosok azon ideig-óráig jö­vedelmező üzlethez folyamodtak, hogy terjesz­teni fogják egy már szinte leleplezett hamis fo­rintgyár termékeit. Egy ideig ment is a bolt szépen, de mert a hamis forintot hamarabb meg­ismerik, mint a hamis embert, még is csak rá jöttek az agenciára, s a hatóságilag nem enge­délyezett üzletágat beszüntették. Ezen kivül a törvény Juhásznak 6 hónapi ingyen lakást biz­tosit, Gágyort pedig egy korábbi bűne tekintetbe vételével, 10 hónapra ítélte. * Szegények kenyere Vágkirályfan. Né­hány jámbor lélek kegyelete »Paduai sz. Antal« iránt megteremtette Vágkirályfan is azt a nemes és keresztény szociális intézményt, a melyet a világ »Szegények kenyere« cimén ismer, és bá­mul. Január hó 23-ikán ment végbe a templom­ban felállított szobor megszentelése, melyet Ho­léczy Ignác kerületi esperes végzett, előzetesen lelkes és szívhez szóló beszédben ismertetvén sz. Antal tiszteletének áldásait a seregesen össze­gyűlt hivek előtt. Igaz, nagy összegek nem fog­nak összegyűlni a vágkirályfai perselyben, mert szegény népnek szegény az alamizsnája, de ha csak egyetlen porszemmel fog is járulni a nagy­szerű szociális intézmény megvalósításához, min­dig meg lesz azon megnyugtató tudata, hogy az emeletes paloták is csak porszemekből állanak. Nem reklám, nem bál kell a szegényeknek, ha­nem kenyér. * A számadó baja. Csepregi Gyula sári-sápi számadó juhász keservesen összekuporgatott vagy tizennégyszáz fényes koronát, s e rá nézve rop­pant nagy összeget takarékba tette, hogy majd öreg napjaira, ha már nem járhat ki a juhok után, legyen mihez nyúlnia. Csak hogy ha sze­gény embert fekszi meg ennyi pénz, nem marad az csendben, hanem kamatoztatni akarja nem csak 4 1 / 8 °/o"k: a i> hanem dicsőséggel is. Ezért hát Csepregi gazda is eldicsekedett a nagykorcsmá­ban, hogy bizon Öreg napjaira gondoskodott ma­gáról, s elmondta, hogy mennyi pénze van a ta­karékba. Meghallotta ezt egyik bojtárja és nagyot gondolt. A gondolatot csíny követte, s Csepregi takarékpénztári könyvecskéje eltűnt. Midőn a számadó észrevette a tolvajlást, már a pénzt is kivette a csinytévő, s igy most már nem dicsek­szik az öreg juhász, hanem panaszkodik, hogy volt ő neki egy kis pénzmagja is. A hatóság azonban erélyes nyomozást indított ezen ügyben. * Áttérés. Alaksa szül. Ferencz Katalin fókáptalani uradalmi béres neje, református val­lású és Bartik Zsuzsanna hajadon ág. evang. val­lású bozóki lakósok, az egyedül üdvözítő római kath. egyház kebelébe tértek át. A hitvallást, miután előbb hosszabb időn át a vallástanból alapos oktatást nyertek, mult vasárnapon, az az január hó 27-én tették le a bozóki templomban, Novotny János bozóki plébános előtt, ki az át­tértekhez alkalmi buzdító beszédet intézett. * Súlyos baleset érte Heller József zsám­béki földmivest. Ugyanis a kenyérmezei üveg­gyár előtt oly szerencsétlenül ugrott le menet­közben kövekkel terhelt kocsijáról, hogy egyik lába a kerekek alá csúszott és három helyen összeroncsolódott. Lábtörése felette súlyos; a közkórházba szállították. * Elitélt duhaj ember. Multkorában Hágen Ambrus korcsmájában igen hangosan voltak. Bi­tyovszky Ferenc 45 éves esztergomi gazda a ko­csiról neszelte a jó pajtások vig hangjait és nem tudta megállni, hogy be ne nézzen kö­zibük. Be is tért hát, a kocsiját pedig lovastul kin hagyta az utcán. Közben beesteledett s Ri­tyovszky még mindég bent volt azon a bizonyos kortyon, mikor az arra cirkáló Beszik Ágoston rendőr észre vette a lámpás nélkül az út közepén álló kocsit. Bement tehát az ivóba és felszólította Bityovszkyt, hogy vagy lámpát tegyen a kocsi­jára, vagy pedig menjen haza. A végnélküli kortytól berúgott ember nem engedelmeskedett, hanem e helyett nyakon rippentette a rendőrt és ráadásul mellbe lökte. Ezért a duhajságáért most a komáromi törvényszék hét hónapi börtönt sza­bott rá. Rityovszky már hasonló eset miatt bün­tetve volt. * Tolvaj cseléd. Burián Mária 39 éves sz.­tamási születésű cselédleány, a Pest-melletti Er­zsébetfalván szállásadónéjától ruhaneműt és edényeket lopott. A pestvidéki törvényszék hét havi börtönre ítélte. A magyar katholikus iskolák feladata és fejlesztése. VI. Tudom, hogy az elszigeteltségnek meg van­nak a maga árnyoldalai, de arról is meg vagyok győződve, hogy fényoldalai sem különbek. És valamint a nyelvi elszigeteltség a nemzeti érzü­letet és szellemet csodás határokig csak fokozni képes, azonképpen egyes társadalmi kialakulások és intézmények bizonyos érdekszerü elszigetelt­sége moraliter véve sokkal intensivebb erejű, mint sem gondolnák. És ez áll különösen azon esetben, midőn jó lehet egy irányban, de külön­féle társadalmi csoportok versenyeznek egymással. Igaz, a katholicizmus a maga fenségében soha nem is volt és nem is lehetett és nem is lesz oly értelemben elszigetelt, hogy vele az érintkezés egyátalán ki legyen zárva. Söt ellen­kezőleg mindenütt és mindenkor mindenben ő keresi az érintkezést. Olyan ö, mint szerzőjének szive, ki mindenütt, mindenkor és mindenütt meg­nyilatkozik, magáénak vallván az egész világot; de tanának zárkövével, hitelveivel és jogszoká­saival mégis annyira elszigetelt, hogy változtatá­suk végett érinthetlenek, mint az igazság, mely örök életét az Istenben birja. És ebben a tan zárkövében, hitelveinkben és jogszokásainkban nekünk a vitézlő egyház harco­sainak a mai társadalmi viszonyok egyenesen megkívánják, hogy elszigeteltek legyünk s ne azonosítsuk magunkat saját önmagunk, egyházunk és hazánk romlására. Ezen elszigeteltségünkben kettős erkölcsi kötelezettségünk az iskoláink fölötti s legme­szebb határokig terjedő gondoskodásunk. Ameny­nyire csak lehet, el kell szigetelni minden oly törekvéstől, mely a mi iskoláink munkásságát akár félre értve, akár megbecstelenitve akarja magához ragadni, hogy saját elszigetelt érdekei­nek használja fel ugy és olyba' alakítván azokat, a hogy mi sohasem akarhatjuk s a melytől, ha másért nem : a nemzeti lét szempontjából rettegünk. Mert tudnia kell mindenkinek : a kath. iskolák fel­adatainak célja soha sem volt más, mint a ma­gyar nemzet életének az idők végtelenségéig való fenmaradásának biztosítása. S ha valakinek, ugy mi magunknak kell azt tudnunk leginkább, kik katholikusoknak valljuk magunkat és hatvá­nyozottan azoknak, kiknek az iskola feladatának teljesítésére, rendelkezésére áll a tanítótól kezdve a főpásztorig. Mivel pedig tudnia kell, összes törekvésé­nek oda kell irányulni, hogy vezetése, őrködése és gondoskodása hatáskörében gyökeredző jogá­nál, közreműködésénél, munkásságánál, tehetségé­hez mért szellemi és anyagi áldozatánál fogva minden irányban elszigetelt legyen abban az érte­lemben véve, mely mig egyrészről védképessé­get és benső erőt, másrészről elleneitől meghó­dolást biztosit céljainak elérésére. Ahol azonban az érintkezés megengedhető, ott nem zárkózhatunk el, sőt kötelességünk is ; de tegyük azt óvatosan és szeretettel, előttünk lebeg­vén a mester szava : »Légy szelid mint a galamb és óvatos mint a kígyó a majd: »add meg a császárnak ami a császáré, Istennek a mi az Istené.« De ezen érintkezésben önmagunk közötti érintkezésre is terjedjen ki figyelmünk. És pedig számbavetve minden emberi gyarlóságunkat s ügyeljünk arra, hogy az az eszményi célnak, hi­vatásnak és rendeltetésünknek megfelelőleg helyes legyen. Ezen érintkezésünkben első helyen áll a felsőbbségnek, tehát a tekintélynek elismerése és be kell ismernünk, hogy bizonyos szempon­tokból, valamint körülményekben senki sem lehet önmagának ura, önmagának feltétlen elbírálója, melynek alapján azután kénye-kedve szerint cselekedhessek bármit és ítélhessen elevenek és holtak fölött. Eltekintve a tekintélynek, a felsőbbségnek kath. hitelvi alapon felépülő és szükségszerű követelményeinek magyarázatától, ha csak a nyers erőre támaszkodom is, lehetetlen el nem ismerni, hogy a tekintély oly sajátos társulást kívánalom, mely nélkül az ember ha másodma­gával legyen is a földön: boldogulni képtelen. És ha képtelen, mi valószínűbb, minthogy tekin­tély nélkül társadalmat is elképzelni lehetetlen. Amint számbelileg szaporodott az ember és ezen megsokasodásában akár testi akár szellemi erőn fejlődött a tekintély: annak ápolása és fen­tartása céljából irányeszmék bontakoztak ki. Ezen irányeszmék alapján jöttek létre a társadalmi kialakulások annyiban és oly annyira, hogy a tekintély erkölcsi értékének felismerése után annak fokához mérten az egyes kialakulások között mindig az volt a győztes, a melyben a. tekintély korának eszméi szerint egész valójában át tudta hatni az egyedeket. Es ma ? Nem különben; csakhogy megerősödve abban, hogy az igazi tekintély maga Krisztus, ki ezt az eszmét isteni eszmévé emelte. Ennek a krisztusi eszmének megtestesitése, az életben való gyakorlati alkalmazása, bár min­den halandónak első rendű feladata, de senkinek sem annyira, mint azon tényezőknek, melyeknek és a kiknek az egyház tanának, szellemének, szer­vezetének sérthetetlensége, fejlesztése, terjesztése és ápolása vállaira vannak téve. Ezen tényezők az iskola, utánna első sorban a pap és a tanitó. De erről majd jövőre. Bertalan Vince. Saison. A kath. kör nagy bálja. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Már bocsánatot kérek, de az egyszer én voltam az »Esztergom« báli riportere. A dolog ugy történt. Megláttam én az ön tudósítóját, amint féktelen hévvel törte magát a névsorért, és felborzolva sörényét, pardon: haját! kétségbe esetten védekezett egy-egy rendező táncra paran­csoló szózata ellen. Magamhoz hivattam hát és elkértem a kis »Mitugrász«-tói a jegyzékét, hogy azt kitöltőm. Persze, hogy megörült, és alborákí léptekkel futott ki a teremből: sörözni. Azóta sem láttam, tehát miután fiatal embernek nem illik írni, egyenesen önhöz küldöm a referadát. (Jól van irva, Szerkesztő úr ?) Tehát a bál! Ah! Szerkesztő ur! Tudja annyi-annyi mondani valóm van, de — nem, ön is csak férfi — nem mondom el. Pedig tudja, hogy nem tudtam aludni reggel, hanem azon álmatlanul mentem a lányokhoz tracscsolni ?! Mert roppant érdekes volt. Már t. i. az idei farsang­ban eddig még ez volt az egyetlen jó napom. Oh Szerkesztő ur, hiába nyilvánul meg a kaján­ság ezer emlék ellen, mert én döntöm el, hogy jól sikerült. Én, aki azért mentem oda, hogy mu­lassak. Mert azok az urak, akik ásítanak, mikor felkérnek bennünket, mit tudják, hogy sikerült-e a bál vagy sem. Mondhatom jól ment, igaz ugyan hogy a zsebkendőmet, a szép pleuche táncren­demet, meg a legyezőmet ellopták azok a frakkos betyárok, (vájjon nem lógnak ezért a tréfáért megharagudni?) de jól mulattam. A papa verte az asztalt, hogy ö nem vesz több legyezőt, mert én már olyan vagyok, hogy minden uj legyező­höz uj ruhát is varratok. »De papa! — mondtam én — hát ha a szivemet lopták volna el?« »Bár egészben ellopnának.« Ez volt a válasz. Lássa édes Szerkesztő ur, ilyenek a papák. Hanem azért mégis csináltatok uj ruhát a házi estélyre. A papának kissé rossz kedve van, megszidta a mindenest, a mindenes összepörölt a Katival, a Kati eltört egy félig tele befőttes üveget; ezért meg a mama pörölt. Szóval az egész ház felfor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom