ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-02-03 / 6. szám

hercegprímást, dr. Kohl Medárd felszentelt püspököt, Wenckheim Krisztina grófnő O Excellenciáját, kiket a jelenlevők zajosan megéljeneztek. Végül dr. Kohl Medárd püspök meleg szavakban üdvözölte az elnököt. Az ünnepély után 200 terítékű társas-vacsora volt, melyen az első felköszöntőt Spamberger Alajos fővárosi iskola-igazgató mondotta. Utánna Schiffer Ferenc köszöntötte fel a vendégeket. A vacsora lelkes hangulatban és a legényegylet beléletébe vágó sikerült toasztok között késő estig tartott. * Szőlészetünk. Hegedűs Sándor kir. szölőszeti felügyelő, aki a mult hóban hegyközség alakítása és szőlőszeti téli előadások tartása végett Farnád, Piszke, Bajna, Nagy-Sáp, Kesztölc, Epöl, Kirva és Garam-Kövesdet látogatta meg, folyó hóban a következő működési programmal utazik : Február hó 4-én Lábatlanra, 6. és 8-án Ipolyságra, 11. és 14-én Bajtára és Leiedre, 15. és 17-én Kéméndre, 18-án Dághra és Csolnokra, 21-én Táthra és Tokodra, 22-én Bajóthra, végül 25 és 28-ika között Kobölkúthrá, Muzslára és Ebedre. * Kérelem. Tisztelettel kérem szeretett paptársaimat, legyenek kegyesek velem tudatni: hol szerezhetnék jutányosán templomra való kovácsolt, esetleg öntött vas ablak-rámákat! Kegyes értesitésöket előre is szívélyesen köszönve, maradtam mély tisztelettel Boltizár Boldizsár, kopcsáni plébános, Nyitra megye. * A hamis pénz. Juhász István és Qágyor Mihály esztergomi lakosok azon ideig-óráig jövedelmező üzlethez folyamodtak, hogy terjeszteni fogják egy már szinte leleplezett hamis forintgyár termékeit. Egy ideig ment is a bolt szépen, de mert a hamis forintot hamarabb megismerik, mint a hamis embert, még is csak rá jöttek az agenciára, s a hatóságilag nem engedélyezett üzletágat beszüntették. Ezen kivül a törvény Juhásznak 6 hónapi ingyen lakást biztosit, Gágyort pedig egy korábbi bűne tekintetbe vételével, 10 hónapra ítélte. * Szegények kenyere Vágkirályfan. Néhány jámbor lélek kegyelete »Paduai sz. Antal« iránt megteremtette Vágkirályfan is azt a nemes és keresztény szociális intézményt, a melyet a világ »Szegények kenyere« cimén ismer, és bámul. Január hó 23-ikán ment végbe a templomban felállított szobor megszentelése, melyet Holéczy Ignác kerületi esperes végzett, előzetesen lelkes és szívhez szóló beszédben ismertetvén sz. Antal tiszteletének áldásait a seregesen összegyűlt hivek előtt. Igaz, nagy összegek nem fognak összegyűlni a vágkirályfai perselyben, mert szegény népnek szegény az alamizsnája, de ha csak egyetlen porszemmel fog is járulni a nagyszerű szociális intézmény megvalósításához, mindig meg lesz azon megnyugtató tudata, hogy az emeletes paloták is csak porszemekből állanak. Nem reklám, nem bál kell a szegényeknek, hanem kenyér. * A számadó baja. Csepregi Gyula sári-sápi számadó juhász keservesen összekuporgatott vagy tizennégyszáz fényes koronát, s e rá nézve roppant nagy összeget takarékba tette, hogy majd öreg napjaira, ha már nem járhat ki a juhok után, legyen mihez nyúlnia. Csak hogy ha szegény embert fekszi meg ennyi pénz, nem marad az csendben, hanem kamatoztatni akarja nem csak 4

1

/

8

°/o"k:

a

i> hanem dicsőséggel is. Ezért hát Csepregi gazda is eldicsekedett a nagykorcsmában, hogy bizon Öreg napjaira gondoskodott magáról, s elmondta, hogy mennyi pénze van a takarékba. Meghallotta ezt egyik bojtárja és nagyot gondolt. A gondolatot csíny követte, s Csepregi takarékpénztári könyvecskéje eltűnt. Midőn a számadó észrevette a tolvajlást, már a pénzt is kivette a csinytévő, s igy most már nem dicsekszik az öreg juhász, hanem panaszkodik, hogy volt ő neki egy kis pénzmagja is. A hatóság azonban erélyes nyomozást indított ezen ügyben. * Áttérés. Alaksa szül. Ferencz Katalin fókáptalani uradalmi béres neje, református vallású és Bartik Zsuzsanna hajadon ág. evang. vallású bozóki lakósok, az egyedül üdvözítő római kath. egyház kebelébe tértek át. A hitvallást, miután előbb hosszabb időn át a vallástanból alapos oktatást nyertek, mult vasárnapon, az az január hó 27-én tették le a bozóki templomban, Novotny János bozóki plébános előtt, ki az áttértekhez alkalmi buzdító beszédet intézett. * Súlyos baleset érte Heller József zsámbéki földmivest. Ugyanis a kenyérmezei üveggyár előtt oly szerencsétlenül ugrott le menetközben kövekkel terhelt kocsijáról, hogy egyik lába a kerekek alá csúszott és három helyen összeroncsolódott. Lábtörése felette súlyos; a közkórházba szállították. * Elitélt duhaj ember. Multkorában Hágen Ambrus korcsmájában igen hangosan voltak. Bityovszky Ferenc 45 éves esztergomi gazda a kocsiról neszelte a jó pajtások vig hangjait és nem tudta megállni, hogy be ne nézzen közibük. Be is tért hát, a kocsiját pedig lovastul kin hagyta az utcán. Közben beesteledett s Rityovszky még mindég bent volt azon a bizonyos kortyon, mikor az arra cirkáló Beszik Ágoston rendőr észre vette a lámpás nélkül az út közepén álló kocsit. Bement tehát az ivóba és felszólította Bityovszkyt, hogy vagy lámpát tegyen a kocsijára, vagy pedig menjen haza. A végnélküli kortytól berúgott ember nem engedelmeskedett, hanem e helyett nyakon rippentette a rendőrt és ráadásul mellbe lökte. Ezért a duhajságáért most a komáromi törvényszék hét hónapi börtönt szabott rá. Rityovszky már hasonló eset miatt büntetve volt. * Tolvaj cseléd. Burián Mária 39 éves sz.tamási születésű cselédleány, a Pest-melletti Erzsébetfalván szállásadónéjától ruhaneműt és edényeket lopott. A pestvidéki törvényszék hét havi börtönre ítélte. A magyar katholikus iskolák feladata és fejlesztése. VI. Tudom, hogy az elszigeteltségnek meg vannak a maga árnyoldalai, de arról is meg vagyok győződve, hogy fényoldalai sem különbek. És valamint a nyelvi elszigeteltség a nemzeti érzületet és szellemet csodás határokig csak fokozni képes, azonképpen egyes társadalmi kialakulások és intézmények bizonyos érdekszerü elszigeteltsége moraliter véve sokkal intensivebb erejű, mint sem gondolnák. És ez áll különösen azon esetben, midőn jó lehet egy irányban, de különféle társadalmi csoportok versenyeznek egymással. Igaz, a katholicizmus a maga fenségében soha nem is volt és nem is lehetett és nem is lesz oly értelemben elszigetelt, hogy vele az érintkezés egyátalán ki legyen zárva. Söt ellenkezőleg mindenütt és mindenkor mindenben ő keresi az érintkezést. Olyan ö, mint szerzőjének szive, ki mindenütt, mindenkor és mindenütt megnyilatkozik, magáénak vallván az egész világot; de tanának zárkövével, hitelveivel és jogszokásaival mégis annyira elszigetelt, hogy változtatásuk végett érinthetlenek, mint az igazság, mely örök életét az Istenben birja. És ebben a tan zárkövében, hitelveinkben és jogszokásainkban nekünk a vitézlő egyház harcosainak a mai társadalmi viszonyok egyenesen megkívánják, hogy elszigeteltek legyünk s ne azonosítsuk magunkat saját önmagunk, egyházunk és hazánk romlására. Ezen elszigeteltségünkben kettős erkölcsi kötelezettségünk az iskoláink fölötti s legmeszebb határokig terjedő gondoskodásunk. Amenynyire csak lehet, el kell szigetelni minden oly törekvéstől, mely a mi iskoláink munkásságát akár félre értve, akár megbecstelenitve akarja magához ragadni, hogy saját elszigetelt érdekeinek használja fel ugy és olyba' alakítván azokat, a hogy mi sohasem akarhatjuk s a melytől, ha másért nem : a nemzeti lét szempontjából rettegünk. Mert tudnia kell mindenkinek : a kath. iskolák feladatainak célja soha sem volt más, mint a magyar nemzet életének az idők végtelenségéig való fenmaradásának biztosítása. S ha valakinek, ugy mi magunknak kell azt tudnunk leginkább, kik katholikusoknak valljuk magunkat és hatványozottan azoknak, kiknek az iskola feladatának teljesítésére, rendelkezésére áll a tanítótól kezdve a főpásztorig. Mivel pedig tudnia kell, összes törekvésének oda kell irányulni, hogy vezetése, őrködése és gondoskodása hatáskörében gyökeredző jogánál, közreműködésénél, munkásságánál, tehetségéhez mért szellemi és anyagi áldozatánál fogva minden irányban elszigetelt legyen abban az értelemben véve, mely mig egyrészről védképességet és benső erőt, másrészről elleneitől meghódolást biztosit céljainak elérésére. Ahol azonban az érintkezés megengedhető, ott nem zárkózhatunk el, sőt kötelességünk is ; de tegyük azt óvatosan és szeretettel, előttünk lebegvén a mester szava : »Légy szelid mint a galamb és óvatos mint a kígyó a majd: »add meg a császárnak ami a császáré, Istennek a mi az Istené.« De ezen érintkezésben önmagunk közötti érintkezésre is terjedjen ki figyelmünk. És pedig számbavetve minden emberi gyarlóságunkat s ügyeljünk arra, hogy az az eszményi célnak, hivatásnak és rendeltetésünknek megfelelőleg helyes legyen. Ezen érintkezésünkben első helyen áll a felsőbbségnek, tehát a tekintélynek elismerése és be kell ismernünk, hogy bizonyos szempontokból, valamint körülményekben senki sem lehet önmagának ura, önmagának feltétlen elbírálója, melynek alapján azután kénye-kedve szerint cselekedhessek bármit és ítélhessen elevenek és holtak fölött. Eltekintve a tekintélynek, a felsőbbségnek kath. hitelvi alapon felépülő és szükségszerű követelményeinek magyarázatától, ha csak a nyers erőre támaszkodom is, lehetetlen el nem ismerni, hogy a tekintély oly sajátos társulást kívánalom, mely nélkül az ember ha másodmagával legyen is a földön: boldogulni képtelen. És ha képtelen, mi valószínűbb, minthogy tekintély nélkül társadalmat is elképzelni lehetetlen. Amint számbelileg szaporodott az ember és ezen megsokasodásában akár testi akár szellemi erőn fejlődött a tekintély: annak ápolása és fentartása céljából irányeszmék bontakoztak ki. Ezen irányeszmék alapján jöttek létre a társadalmi kialakulások annyiban és oly annyira, hogy a tekintély erkölcsi értékének felismerése után annak fokához mérten az egyes kialakulások között mindig az volt a győztes, a melyben a. tekintély korának eszméi szerint egész valójában át tudta hatni az egyedeket. Es ma ? Nem különben; csakhogy megerősödve abban, hogy az igazi tekintély maga Krisztus, ki ezt az eszmét isteni eszmévé emelte. Ennek a krisztusi eszmének megtestesitése, az életben való gyakorlati alkalmazása, bár minden halandónak első rendű feladata, de senkinek sem annyira, mint azon tényezőknek, melyeknek és a kiknek az egyház tanának, szellemének, szervezetének sérthetetlensége, fejlesztése, terjesztése és ápolása vállaira vannak téve. Ezen tényezők az iskola, utánna első sorban a pap és a tanitó. De erről majd jövőre. Bertalan Vince. Saison. A kath. kör nagy bálja. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Már bocsánatot kérek, de az egyszer én voltam az »Esztergom« báli riportere. A dolog ugy történt. Megláttam én az ön tudósítóját, amint féktelen hévvel törte magát a névsorért, és felborzolva sörényét, pardon: haját! kétségbe esetten védekezett egy-egy rendező táncra parancsoló szózata ellen. Magamhoz hivattam hát és elkértem a kis »Mitugrász«-tói a jegyzékét, hogy azt kitöltőm. Persze, hogy megörült, és alborákí léptekkel futott ki a teremből: sörözni. Azóta sem láttam, tehát miután fiatal embernek nem illik írni, egyenesen önhöz küldöm a referadát. (Jól van irva, Szerkesztő úr ?) Tehát a bál! Ah! Szerkesztő ur! Tudja annyi-annyi mondani valóm van, de — nem, ön is csak férfi — nem mondom el. Pedig tudja, hogy nem tudtam aludni reggel, hanem azon álmatlanul mentem a lányokhoz tracscsolni ?! Mert roppant érdekes volt. Már t. i. az idei farsangban eddig még ez volt az egyetlen jó napom. Oh Szerkesztő ur, hiába nyilvánul meg a kajánság ezer emlék ellen, mert én döntöm el, hogy jól sikerült. Én, aki azért mentem oda, hogy mulassak. Mert azok az urak, akik ásítanak, mikor felkérnek bennünket, mit tudják, hogy sikerült-e a bál vagy sem. Mondhatom jól ment, igaz ugyan hogy a zsebkendőmet, a szép pleuche táncrendemet, meg a legyezőmet ellopták azok a frakkos betyárok, (vájjon nem lógnak ezért a tréfáért megharagudni?) de jól mulattam. A papa verte az asztalt, hogy ö nem vesz több legyezőt, mert én már olyan vagyok, hogy minden uj legyezőhöz uj ruhát is varratok. »De papa! — mondtam én — hát ha a szivemet lopták volna el?« »Bár egészben ellopnának.« Ez volt a válasz. Lássa édes Szerkesztő ur, ilyenek a papák. Hanem azért mégis csináltatok uj ruhát a házi estélyre. A papának kissé rossz kedve van, megszidta a mindenest, a mindenes összepörölt a Katival, a Kati eltört egy félig tele befőttes üveget; ezért meg a mama pörölt. Szóval az egész ház felfor-