ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-25 / 52. szám

Restauratió. 190L. december Olvasóinkhoz! Jelen számunkkal lezárjuk ez évet, legközelebbi lapszámunkkal pedig újult erővel, új munkakedvvel kezdjük az újat, az 1902-iket. Az »Esztergomc maga ajánl/a magát és nem szorul a mi saját dicséretünkre, mert az elismerés, a pártolás, mivel a nagy közönség lapunkat fentartja, élénk bizonyítéka annak, hogy az »Esztergom«-ra szükség van. Lapunk megbízhatóságával, aktuális cikkeivel, szabad véleménynyilvánításával elérte azt a célt, mit alakulásakor maga elé tűzött: a katholikus világ minden rétegében elterjedt és elismert jó lap lett. Isten, Király és Haza! Ezzel a jelszóval indulunk az újévnek is, azon szent meggyőződéssel, hogy fáradságos munkánk, törekvésünk, melylyel a katholikus ügyek mellett harcolunk, jutalmat talál abban a bizalomban és pártolásban, melyet már eddig is élveztünk, és melylyel ezentúl is találkozni óhajtunk. Tisztelettel fordulunk tehát ez ősi város és nagy környéke katholikus újságolvasó közönségéhez, hogy az »Esztergom«-ot tovább is támogassa, mert csak igy leszünk elég erősek küzdeni azon áramlatok ellen, melyek a katholikus magyarságot megmételyezni és elnyelni iparkodnak. Terjesszük tehát az »Esztergom«-ot, mert minél erösebb alapokon áll a katholikus hírlapirodalom, annál erösebb bástyája lesz az a hitéletnek, a hazaszeretetnek és a loyalitásnak. Az új év közeledtével nem mulaszthatjuk el, miszerint igen tisztelt olvasó közönségünket ne figyelmeztessük, hogy jelen számunkhoz postautalványt mellékeltünk, melynek kapcsán kérjük az új esztendőre szóló előfizetéseket beküldeni. Egyúttal pedig hátralékos előfizetőinket ez évben utoljára kérjük, miszerint ne terheltessenek azon csekély összeget beküldeni, melylyel még az elmúlt évről hátramaradtak, hogy a lap küldésében fenakadás ne történjék. Az »Esztergom« előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Tisztelettel az „Esztergom" szerkesztősége és kiadóhivatala. tele. Magának jó szivének kell lenni. Magának meg kell engem érteni, — gyermekem meghalt! Mindig izgatottabb, szenvedélyesebb lett a hölgy beszéde. — Csak hathónapos volt, mert én, én esztelenül szerettem, mert érette egy másik gyermektől elraboltam atyját és otthonát — de önmagamat is megfosztottam férjemtől, az ő atyjától .. . ért már engem kedves testvér ? -— Még nem egészen, asszonyom. — Férjem azt monda — jó, legyen meg kívánságod, Palika menjen intézetbe, mig magad vissza nem hozod. Es ma magam jövök, hogy elvigyem, kedves testvér, magam ma karácsonyestéjén. Fél napig utaztam, mert ma egyszerre megragadott a vágy és nem bocsátott el. Férjem már néhány napja elutazott. Azt mondta: »Karacsonyest, gyermek nélkül ?« ... a többit elnyelte és én elhagyatottnak éreztem magam. Oh mily szerencsés maga, kedves testvér ! arcáról lesugárzik az öröm. Az árvák és eltaszítottak a maga gyermekei. Magának van karácsonya, magának vannak gyermekei, maga nem tudja, mi az a féltékenység. Ahol a szeretet hajlékot épit, a féltékenység ördögje földúlja azt. Én vak voltam ! Férjem szivéből ki akartam tépni első szerelmét és én szerencsétlen nem láttam be, hogy ezáltal napról-napra jobban elidegenitem férjemet. A béke kedvéért engedett, Palikát kitette otthonából . . . magukhoz adta, miután meggyőződött, hogy itt jobb helyen lesz, mint mostoha anyjánál. De mióta Palika eltávozott, férjem és köztem óriási ür kezdett tátongani. Férjem saját útjaira tért, s most sem tudom merre van . . . — Mire van s mire nincs pénz ? A munkásbiztositásokra állítólag nincs pénze Magyarországnak. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, melyben a németek vannak, kik 10 év óta a rokkantság s a baleset ellen szervezett munkásbiztositás révén már sok millió márkát fizettek a kárvallottaknak. Mert bármilyen- kívánatos is volna a munkásbiztositás, azt a magyar állam pénzviszonyai nem birják el. Egy olyan kisebb fokát a biztositásnak, milyet a földmivelési munkások érdekében szerveztek, elbirná a gyáripar, de a kisipar már nehezen. Átlag igy beszéltek a tisztelt honatyák a mult héten a magyar parlamentben. Nekünk az ilyen beszédekre három megjegyzésünk van s mindegyik főbenjáró, mert rámutat épp a fölpanaszolt hiányra, arra, hogy Magyarországon igenis van pénz a munkásbiztositásokra, csak keressék ott, a hol van. Először is a magyar munkások rokkant- és nyugdij egylete ország-világ előtt rámutat a munkásoknak nagy részére, a kik a munkásbiztositásba beállhatnának, ha komolyan akarnának, mint a hogy beállt már tényleg az a sok száz és ezer, kik hiven fizetik illetékeiket. Hogy sok kisiparos a munkásbiztositásnak illetékeit nem birja megfizetni, azt nem tagadjuk; de mily óriási terhet emelnek el az állam vállairól, ha biztosításokat szerveznek mindazon munkások, akik győzik és birják. — Ez tehát az első pénzforrás. —• Másodszor: Magyarország az anyakönyvi hivatalokra évenkint 1,500.000 forintot költ; ez egy nagyképűsködő kiadás, nagyzási mánia és pénzpazarlás! Minek az, mikor az egyház s a felekezetek eddig jól és ingyen végezték az anyakönyvezést?! Munkás polgártársak, hassatok oda, hogy a szegény Magyarország ne dobjon ki évenkint 1,500,000 forintot hiábava, hanem fordítsa azt a munkásbiztositásra. Hány munkáson és munkanélkülin segítünk 1,500.000 segélylyel f! Ez a második hatalmas pénzforrás. — Harmadszor: Mivel Franciaországnak deficitjét ez idén 300 millió frankra számítják, a közvélemény sürgetni kezdi a takarékoskodást s azt kivánja, hogy a képviselők számát csökkenteni kell. Minek nekünk — mondják a franciák — 600 képviselő ; elég lesz abból 300 ! Ha Franciaországnak az ő vagyona és 39 millió lakosa mellett sok a honatyja, mit mondjunk akkor mi ? Minden képviselőnek van 3,500 frt. körül fizetése. Száz képviselő fizetése már 350000 forintot tesz ki; Magyarország kétszáz képviselővel kevesebbet választhatna, akkor is elég volna e brancsból s 700.000 forintot takaríthatna meg. Tehát hozzávetőlegesen az állam, ha igazán szeretné és gondozná a népet, 2,200.000 forintot juttathatna munkásbiztositásokra ! S mikor ez a számítás oly világos, mint a napsugár, mégis egyre hajtogatják, hogy Magyarország a munkásbiztositást nem birja el; de hogy nem birja; csak jó helyen kell a dolgot megfogni, akkor megbírja. Zakariás testvér meleg részvéttel nézte a megtört asszonyt. — Nagyságos asszonyom, a kis Jézus önt is meg akarja örvendeztetni. Kellemes meglepetésben lesz része. — Hogy értsem ezt? — Engedje meg, hogy megnézzem, vájjon készen van-e a karácsonyfa? A hölgy belső felindulástól remegett. Az ebédlő tündéri fényben ragyog, akárcsak a mennyországnak a földre hullott darabkája volna. Mikor Zakariás testvér bevezette a hölgyet, a másik ajtó feltárult. A fiúk vigan özönlöttek be, majd elnyelték tekintetükkel a ragyogó karácsonyfát. A hölgy majd elszédül ennyi boldogság láttára. A szőke Palika pedig tele torokkal ujjong, midön Cyprian testvér atyját vezeti be, aki aztán szorosan öleli keblére feleségét és gyermekét. Azon forró, rég nélkülözött csókban, melyet a hölgy az idegen asszony fiának ajkára nyomott, feltalálta férjét is. Csendes, de határozott hangon, komoly tekintettel kérdé a férj : »Akarod ezt a gyermeket, az én és az ő gyermekét, gyermekedül fogadni és jó anyja lenni ?« Miként nehéz küzdelmek után a diadalmi ének, úgy tor ki a nö szivéből: »Igen, akarom!« Cyprian testvér pedig csendben leült a harmoniumhoz és vidám örömmel zengte az ünneplő sereg: »Dicsoseg mennyben az Istennek, Békesség földön az embérnek.« Az angyali seregek, vigan igy énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek. Az ősi vármegye tekintetes közönsége kiadta utolsó mohikáni mérgét, s egy eléggé viharos közgyűlésben kicsiben megmutatta a mai nemzedéknek, hogy mi is volt hajdan a megye. Az államosítás eszméje azonban már ott lebegett a viharzó éljenektöl zúgó teremben. Az ősi terem falain a megye egykori főispánjai már nem mosolyogtak oly megelégedetten, mint máskor, mintha sejtenék, hogy a tekintetes Esztertergom vármegye ezzel a lelkesedéssel egy még egészen használható csizmát foltozott és sarkalt meg csak azért, mert élni akart mindenható jogával még egyszer, mielőtt a kormány ujat csinál, új kaptafára, a mely talán — szorítani fogja. Ez azonban a jövö zenéje . . . A nagy készülődésnek, a nagy mozgalomnak tehát megvan a gyümölcse. Megtörtént. Igaz ugyan, hogy sokan máskép szerették volna, de elvégre akkor is lettek volna elégedetlenek, igy hát egyre megy. A közgyűlés napján, f. hó 19-én reggel nagy mozgalom volt az utcákon. A vidéki megyebizottsági tagok, s a régi megyei tisztviselők nagyobbára diszmagyarban robogtattak a megyeház elé, hol a diszbe öltözött kapus és hajdúk nyitogatták a kocsiajtót. Fent a teremben gyorsan gyűltek össze, s innen 9 órakor a városi plébániára mentek a hálaadó istentiszteletre, A diszes népet Horváth Béla főispán vezette az ősi megye zászlajának elövitele mellett. Dr. Fehér Gyula cs. és kir. udv. káplán szolgáltatta a misét nagy segédlettel, mely után ismét a régi arcképekkel dekorált tanácsteremben gyűltek össze, hová később az érdeklődő nagy számú közönség is beszorult. Horváth Béla főispán, miután tapintatos bevezető beszédben a megyebizottságot figyelmeztette hozandó nagyfontosságú határozataira, tudomására hozta, hogy az alispáni tisztre a kijelölő választmány Andrássy János kir. tan. eddig is volt alispánt jelölte. Frenetikus éljenzés és taps kisérte ezen kijelentését. A nagy ováció szüntével a főispán Andrássyt közfelkiáltással megválasztott alispánnak jelentette ki. Ugyanígy választották B. Szabó Mihályt ismét főjegyzővé ; valamint Ihnránszky Lajost I., és Pisuth Istvánt II. aljegyzőkké. Következet*" azután a tiszti főügyészi állás betöltése. Erre az állásra, mint tudva van, dr. Burián János és Hulényi Győző, — mindkettő neves esztergomi ügyvéd — pályáztak, itt már felpezsdült az ősi vér, és a pártok egymást akarták túllicitálni éljenzésükkel és kiabálásaikkal, melyben aztán élénk -részt vett a tisztelettel felülemlitett beszorult közönség is. A főispán elrendelte a szavazást, s a szavazatszedö küldöttséget Boltizár József püspök elnöklete alatt Prey Ferenc és Kobek István biz. tagokból alakította meg, kikhez dr. Hulényire 65-en, dr. Buriánra 55 en adták le szavazatukat. Hulényi dr. tehát 10 szótöbbséggel tiszti főügyész lett. Árvaszéki elnökké a többi pályázók visszalépése után, nagy lelkesedéssel, egyhangúlag kiáltotta ki a megye közönsége Hamar Árpádot, az eddigi elnököt, szintúgy Kollár Pétert I., Major Ödönt pedig II. árvaszéki ülnökké. Hütt Árpád dr. pályázatát időközben visszavonta. A föpénztárosi állásra Nedeczky Bélát egyhangúlag, az ellenőrire pedig Koller László kir. adótisztet Hegedűs Béla kéméndi jegyző ellenében 52 szótöbbséggel választották meg. A központi föbiró állásnál Perényi Kálmán muzslai és Kakass László eddigi főbíró között is elrendelte a szavazást a vármegye tapintatos főispánja, minek eredménye lett, hogy Perényi a központi állásba jutott. Ámde kárpótlásul Kakasst a muzslai főbiróságra elsőnek jelölték, melléje pedig még Reviczky Győzőt, a közelmúltban sze^ repelt föbirót tették. Midőn Reviczkyt jelöícöbt hozták, a közönség, és kivált az, mely nem ren delkezett voksokkal, határtalan riadalomba tör ki, mely riadalomból az sült ki, hogy 53 megye bizottsági tag adott neki előnyt a 62 szavazató nyert Kakassal szemben. Erös küzdelem volt ez de a bizottsági tagok még sem b -ték meg, hogj Kakasst degredálják: 9 szó

1 >séggel muzsla főbírónak választották. Szolgabírói állásokra Pongrácz Kázmér é Palkovics Lászlót választották meg s az előbbit ; központba, az utóbbit pedig Muzslára helyezt a főispán. Utoljára pedig az árvaszéki jegyzc állást Hollósy Mórral töltötték be, ki a szolga bíróságot is megpályázta, de időközben VÍSSZE vonta pályázatát. A főispán még a közgyűlésnek bejelentett* hogy saját hatáskörében a következőket neve: