ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-15 / 51. szám

A magyar polgári házasság törvénye többszörösen vét a természetes és kinyilatkoztatott isteni törvény ellen, többszörösen sérti a kath. egyház jogait és a Syllabusnak 65., 67., 68., 71., 73. és 74. pontjaiban van kárhoztatva. Az általános vallásszabadság törvénye a józan ész és erkölcs ellen van, mert az államnak van ugyan joga a már bevett felekezeteket tűrni, mint kisebb rosszat a béke kedvéért, de sehonnan sem kapta azt a jogot, hogy eleve, törvény által tág kaput nyisson akárminemü vallási hóbortoknak és oktalan szektáknak. Ezt a törvényt elitéli és kárhoztatja a Syllabus 78., 79. és a Quanta cura Encyclikának 3-ik pontja. Ugyanezt a sérelmet tartalmazza és pedig minden korlát és megszorítás nélkül a felekezetlenség törvénye, amely szerint a magyar törvény nem kivan a magyar állampolgártól vallást és istentiszteletet. Már pedig tudhatná a magyar állam is, hogy olyan polgár, kinek se temploma, se oltára, se szentsége, se papja, az azután csakugyan nem több, mint az állat. Ime, ezek volnának eddig a magyar liberalizmus nemes fájának érett egyházpolitikai gyümölcsei; mondom egyházpolitikai, mert más liberális gyümölcsöt eleget élvezünk már. Ki tudja, hogy mennyi nagyreményű gyümölcs függ még ezen az áldott fán rügy- és bimbóformában. Annyit tudunk, hogy a 48-as zsenge liberalizmus már ilynemű dolgokat is feszegetett: törvényjavaslat egyházi személyekről, az egyházi vagyon elkobzásáról, a szerzetesrendek eltörléséről, stb. stb. Tehát ez a magyar liberalizmus! A magyar liberalizmus elvitázhatlan, szentesitett törvényeiben sokszorosan sérti nemcsak az egyházat, hanem magát a józan ész által hirdetett természetes isteni törvényt és a kinyilatkoztatott isteni törvényt, csak ép úgy, mint minden más liberalizmus. A magyar liberalizmus a maga törvényhozásában teljesen ugyanazon istentelen alapra helyezkedik, mint a többi liberalizmus, azaz a magyar liberalizmus is annak az elvnek az alapján áll, amely a Syllabusnak 39., 57. és a Quanta cura Encyclicának 4-ik pontjában van kárhoztatva; ugyanis, hogy az állami törvénynek szabad és kell az egyházi, söt az vén, lett a város neve Istergram, később magyar nyelven Esztergom. Hogy itt a város alatt elterülő rész, melyen mi lakunk, honnét vette nevét, nem tudható. Annyit azonban tudunk, hogy már hétszáz év előtt említve van a szent Györgyről nevezett zöldmezei prépostság. Püspöki székhelyen a káptalan képezte mindig a püspöki tanácsot, de püspöki székhelyekhez közel is alakultak társas káptalanok, melyeknek feje prépost cimet viselt, ilyen prépostság volt itt is. Az idők változtak, hosszú ideig, a török igája miatt, a fökáptalan sem volt Esztergomban ; a szentgyörgymezei prépostságnak csak neve maradt meg, mint cimet viseli azt mindig egyik esztergomi kanonok. Esztergom város századokon át nagy változásokon ment keresztül. A történetírók ugy irják le Esztergomot, mint Pannoniának legszebb, leggazdagabb városát, mely lakhelye vala fejedelmeinknek s királyainknak. Esztergom nagyságát, fényét a tatárok tiporták le. IV. Béla király igyekezett királyi bőkezűséggel helyre állítani a várost, de előbbi fényébe nem hozhatta. A török uralmat Esztergom is sokáig viselte. 1708-ik évben lett Esztergom királyi városi rangra emelve. 1820-ik évben jött az érsek Pozsonyból s a fökáptalan Nagyszombatból ide vissza, ott laktak elűzve innen a török által. Természetes, hogy Szentgyörgymezönek, mint a várossal egybekapcsolt kis községnek sorsa, a várossal mindig együtt járt. Külön történelmi följegyzések alig találhatók. Szentgyörgy isteni törvénynyel is ellenkeznie, mert az állam minden jognak a forrása. És ebben áll a modern államok istentelenségének a veleje. Most kérdem, te jámbor magyar katholicizmus, még mindig azt hiszed, hogy a magyar liberalizmus is olyan jámbor extrafajta? Kérdem, szabad öntudatos kath. embernek ezt a méreg-fát még tovább öntöznie és ápolnia? Szabad még mindig rossz szemmel nézni a néppártnak azt az isteni ajkak által szentesitett elvét, hogy a rossz fát ki kell vágni és a tűzre vetni? Ugyan mit mentettünk eddig opportunuskodásunkkal és nyájaskodásunkkal? A Syllabus 80. és utolsó pontjában kárhoztatja azt az elvet, hogy a római pápának ki lehet és ki kell egyeznie a modern haladással és liberalizmussal. És ezzel szemben a magyar katholicizmus meg tudna férni ezzel a liberalizmussal?! Nincs mentségünk! Ha ki nem kerülhetjük sorsunkat, amely a liberalizmus felöl fenyeget, legalább hősök módjára essünk el jogaink, kötelmeink védelmében, igy kivánja ezt legszentebb ügyünk becsülete ! !! — A szociális politika. Végre valahára a magyar parlamentben is hallunk olyan hangokat, melyeket régen vártunk. A világ majdnem minden parlamentje eljutott már arra a belátásra, hogy meddő elméleti vitákkal az ország jólétét előmozdítani nem lehet, hanem a nép gyakorlati helyzetét kell szem előtt tartani. Az állam feladata a földi jólét előmozdítása és semmi más. Magasan járó közjogi kérdések stb. a tudósok könyveibe valók, a kormányzók feladata azonban az, hogy az alattvalók megélhetése és minden irányú biztonsága meg legyen. Azonban a magyar mindig csak politizáló nemzet volt. Beszélni, szónokolni sokat szokott, de a praktikus téren a kényelmet szerette. Már Vörösmarty is gúnyolódott e felett: «Nagyot iszik a hazáért s felsivit; csakhogy egyszer tenne is már valamit!» Most azonban egyre ijesztőbben lép elö a népek nyomasztó helyzete és ez komoly gondolatokat kelt. Lassankint kezdik belátni, hogy a törvényhozásnak nemcsak arra kell irányulni, hogy a kormány befolyását erősítsék és a hatalmi törekvéseket kiterjesszék, de a népek magánérdekeit is gondozzák. Az állam nemcsak a felső tizezerek javára van, hanem az alsó milliók is szem előtt tartandók. És abban áll a szociális politika, hogy az ország minden rétegébe lehatoljon a gondoskodás, az ellentétes érdekek kiegyenlítése megvalósuljon. Azonban e cél megvalósítására az államhatalom egyedül nem elegendő, mert hímező község volt, földesura pedig a hercegprimás. Ott állott a község mindig, a hol most, mert hisz a templom körül mindenütt régi falak maradványaira akadunk, ezek tanúsítják, hogy a I régi templom is azon a helyen állott a hol a mostani, tehát körülötte kellett lenni a lakosság házainak. Nagy városok eredetét is homály födi s igy Szentgyörgymezö község régi történetét hiába keresnénk. Templomunkat a földesúr, gróf Csáky Miklós hercegprimás építette 1755. A hercegprimás volt a kegyúr mindig s teljesítette is a kegyúr kötelmeit. Draveczky Ferencz kanonok (szentgyörgymezei prépost), 1790-ben nagy öszszeget költött a templomra és a plébániára; e jótevőn kivül mindig a kegyuraság viselte gondját templomunknak. Rudnay Sándor hercegprimás földeket adott a templomnak, hogy ennek jövedelme szolgáljon a napi kiadásokra, mert nem illő, hogy a templomra, mint azelőtt tették, házról-házra kéregessenek. Legújabban a mult évben uj ruhába öltöztette templomunkat 3000 forintot költvén annak javítására. A hívek közül is mindig akadtak, kik szeretvén az Úr házát, hozzájárultak adományaikkal a költségek fedezéséhez. Különösen kitűnnek e tekintetben Tiszó András gazdag nemes ember és Nagy Mihály templomatya. Az istenitiszteletnél régebben a német nyelv is használtatott, az ötvenes évek óta azonban már felesleges. A német nyelvű hivek sokan sohasem voltak. A templomon kivül és többször nem üres szavakban, hanem áldozatokban nyilvánult a hivek buzgósága, erről tanúskodnak a ányzik benne egy lényeges elem, mely nélkül a szociális működés a gyakorlati téren el sem képzelhető. Az állam önmagában véve egy rideg jogi szervezet, melynek szive nincs. Már pedig sziv nélkül az életet megérteni nem lehet. A munkásnak és munkaadónak egymáshoz való viszonya olyan, hogy azt a megnyugtató mederbe csakis erkölcsi tényezők segélyével lehet hozni. Annak az őszinte igazságosságnak és méltányos türelemnek érzete szükséges ide, melyet a törvény szakaszaival megteremteni nem lehet. Ezért meddőnek bizonyult mindenütt a munkáskérdés megoldása ott, hol csak anyagi szempontból indult ki a törvényhozás. Mert a népek nyomora nem pusztán gyomor-kérdés. Az is, de csak felében. Másik fele pedig a lelkületben van. Munkakedv, önmegtagadás, takarékosság, megbízhatóság a munkásban, a munkaadó részéről jóindulatú méltányosság, önzetlen igazságérzet épen olyan szükséges itt, mint a szorosan vett fizetés. — De a magyar liberalismus a vallás-erkölcsi tényezők iránt ellenséges indulattal viseltetik, tehát azokkal együtt működni nem fog. Ezért eredményes szociális politikát töle várni nem lehet. Vasárnapi levél. — Megoldás. — A nép kenyeret kért cirkusz nélkül. Ez utóbbiról már gondoskodott az alkotmány, mikor a sándor-utcai palotát megnyitotta a felvezetett nagyságos urak előtt. Tehát csak kenyér kell; erről kellene gondoskodni a parlamentnek, de az mindeddig csak ágyukat adott a népnek. A milliókba kerülő bronz csövekbe azonban nem haraphat az ember, mert az keményebb a kenyérnél s bele törik a legerősebb napszámos-fog is, de a gyomor sem emészti meg, igy hát kérni mert a nép. Rudnay főkapitányt táviratilag hivták haza Kecskeméthi kéjutjáról, midön a 10000 munkanélküli ellepte a múzeum környékét és farkasszemet nézett a m. kir. karhatalommal. A főkapitány délfelé érkezett meg Trieszt felöl s bevágva magát kocsijába, lóhalálába repült a T. Házhoz. Útjában meglátta a belügyminisztert, ki gyalogosan jött a képviselőházból. Rögtön megállította a kocsiját. — Kegyelmes uram! Milyen könyelmüség, hogy csak igy gyalogosan jársz ilyenkor. — Ugyan kérlek, hisz nem oly veszedelmes a helyzet. Ez a tömeg intelligensebb a jogászoknál, egész nyugodtan viseli magát. Hisz még most csak kér! Nem is üllt fel a felajánlott kocsira, hanem határban levő keresztek és szobrok. Az alapítók ezeket Isten dicsőségére, saját lelkük javára, utódaik oktatására állították ; e keresztek és szobrok nyilt hitvallomások. A földművelő ember minden munkájában tapasztalja, hogy fáradságának sikere Isten kezében van; az élet tanítja öt istenfélelemre. Az Istenbe vetett bizodalom vezette azokat, kik egy század előtt kint a kútnál a szent János kápolnát épitették közadakozásból. Százhúsz év előtt a temető a mostani primási téglaház helyén volt, midőn már ott üres hely nem volt, akkor adta a primás, mint földesúr, a mostani temetőt a híveknek. A temetőben Miklósffy Endre ügyvéd által 1831-ben épitett kápolna soká nem volt fölszentelhető, mert fentartásáról nem volt alapitványnyal gondoskodva. Midőn Bubla Károly esztergomi kanonok alapítványt tett annak fentartására, akkor lett csak fölszentelhető, fölépítése után 50 év múlva. A honvéd temető, hová az 1848/49-ik évi szabadságharca áldozataiból 604 lett eltemetve, az Ötvenes években elhagyatva állott, még a holtak iránti kegyeletben sem mert megnyilatkozni a hazafias érzés, igy csak később a viszonyok jobbra fordultával lett ott emlékkő állítva s ünnepélyesen fölszentelve. A temetéseknél fáklyák a régibb időben itt nem voltak használatban, 1799-ik évben Mó czik József községi biró a megyei hatósághoz azon kérelemmel fordult, hogy a község szalma és nádfedelü házaira való tekintetből legyen itt megtiltva a temetéseknél a fáklyákat használni.