ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-01 / 49. szám

* Kinevezések a vármegyénél. A főispán kinevezési jogával három kitüntető cimet adott. Kinevezte tiszteletbeli árvaszéki ülnökké dr. Hütt Árpádot, ki mint gyakorló ügyvéd kiváló értelmi erejéről, előkelő föllépéséről ismeretes. Szakkép­zettségét a honi és a legkiválóbb külföldi egye­temeken szerezte és gazdag ismeretkörével, valamint erélyes munkabirásával diszes és hasznos helyet fog betölteni a vármegye tisztikarában. Hasonló örömet okozott a másik két kitüntetés. Dr. Kabina Sándor tb. ügyész, Palkovics László tb. föbiró lett. Mindketten az ifjabb korban, a pálya kezdetén vannak, de rokonszenves maga­tartásukkal, buzgó munkakedvükkel a legszebb reményét keltik a közhasznú és sikerdus tevé­kenységnek. * Fogadalom megújítás. December 8-án a vizivárosi zárdatemplomban d. u. 5 órakor ün­nepség lesz. Prédikáció után letenye, azután pedig az irg. növ. fogadalmainak megujitása. A nyolcad alatt pedig naponkint d. u. 4 órakor áldás. * Névnapi üdvözlés. A dorogi tanfelügyelő esperes-plébánost, Pelczer Lipótot a járási tanitó egyesület névünnepe alkalmából meleg hangon üdvözölte. Az esperes, ki tudvalevőleg egyházi elnöke e testületnek, udvarias hangon köszönte meg e kitüntetést Gyarmathy Józsefnek, mint világi elnöknek. * A petíció. A Kúria a dorogi mandátum ellen beadott petíciót előre jelzett pótlások miatt visszaadta. Ez a hir élénken foglalkoztatta a megyei közvéleményt, s többen már nagy garral hirdették, hogy végleg visszadobta a biróság a néppártiak kérvényét. Az »Esztergom és Videke« téves értesülésére vonatkozva itt emiitjük meg, hogy Percei Béla volt néppárti jelölt nem aláíró­kat keresett Dorogon, hanem ott Pelczet Lipót esperes-plébánost látogatta meg, s aláírókat egy­általán nem kellett keresni. * A kath. kör Katalin báljáról a mult számunkban nem számolhattunk el részletesebben, de most annál inkább tehetjük, mert még min­dég élénk emlékezetünkben van az a kedélyes estély. A programm első pontja a 76. - gyalogez­red zenekara által előadott gyönyörű nyitány volt, a leláncolt Prometheusból. A szép kezdet után Feigler Károly énekelt három dalt: Werner bucsudalát Neszler Säckingeni trombitásából ; »Fürdik a holdvilág« és »Iszogatok, dalolgatok« kezdetüeket. A kedvvel és szépen előadott ének­számokat Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy kisérte zongorán. És mikor elhalt a taps, mely Feigler Károlyt honorálta méltán, meglebbent a függöny és egymásután a pódiumra lépett a szépségben viruló 18 leány, s végül laky Gyu­láné úrnő. Mig e nagy nöi kar egyenkint a pó­diumra lépett, folyton zúgott a taps. Aztán a a zongorához ült Kersch és egyszerre megszólal­tatta a szép hangú leányokat. Ilyen impozáns női kar még nem lépett fel Esztergom kö­zönsége előtt. Gyönyörűen összeillesztett hang­nemekben énekeltek Esztergom leányai s közbe Takyné kellemes behízelgő orgánumát élveztük, melylyel a Bolygó hollandi Fonódal és Balladá­jának szólóit énekelte. E kedves és vonzó szám összeállítása, mint mult számunkban is megje­gyeztük, Kersch Ferenc sikere. A negyedik szám egy felolvasás volt, melyet dr. Walter Gyula praelatus tartott a képzelet csapongásáról. Ez különben füzetben is megielent s 50 fillérért árusítják a kórház kápolnájának javára. A felol­vasás végén tapsolt a közönség s aztán Feigler János lépett a pódiumra, kezében remek hangú régi hegedűjével. Igazi művész megjelenés volt az öreg úr. Chopin éji dalát és Cherwenka ro­máncát játszotta el kotta nélkül és művészie­sen. Igazán az öreg hegedűművészt láttuk benne ott a pódiumon, amint abból a kiját­szott száraz fából a szív örökké ifjú hangjait csalta ki, és lopta vissza azokba a szivekbe, me­lyekből már halni készülnek ezek az ifjú eröt adó, tavaszt lehelő hangszálak. Az öreg úr ked­ves játékát ismét Kersch kisérte zongorán. Hato­dik számnak pedig felvonult a kör dalárdája. Ott láttuk a kör házi tagjait, élükön az elnökkel. Mind komoly arccal álltak ott, mintha soha egye­bet sem tettek volna. A kart Kersch vezette s minden tagja kitett magáért, de különösen Taky Gyula, ki a szólót énekelte Abt Őrszem cimü dalában. Az élvezetes hangversenyt a katona­zenekar száma zárta be, mely a Nürnbergi mester dalnokokból játszott remek részleteket. A hang­versenyt kiválóan előkelő közönség hallgatta vé­gig. Ott láttuk a város számottevő egyéneit és a katonaság részéről a mindkét ezredbeli teljes tisztikart, kik közül sokan feleségeiket is el­hozták a saison első táncmulatságára. Mert tudni való ám, hogy azután tánc következett. Kovács reál­tanár szép táncrendet festett ez alkalomra, mely üveg alatt berámázva a Schleiffer-terem falán függött. A körtáncokat a katona zenekar, a csár­dást Pali-Géza fuzionált zenekara adta talp alá. A társaság fényes jókedvvel egész a reggelig táncolt és mulatott és nemcsak saját kedvét töl­tötte, de a kórház kápolnájának perselyét is. Hogy az eladott jegyeken felül is mily arányban, azt máshelyen tüntetjük ki, itt csak azokról szá­molunk el, kiket ott láttunk: Asszonyok: Bugsch Aladámé, özv. Bajosné, Choma Pe­temé, özv. Csukass Lászlóné, Dankó Józsefné, Draxler Alajosné, Ekessy Adolfné, dr. Gönczy Béláné, Gyarmathy Józsefné, özv. Hardtné Katalin, Hübschl Sándorné, Kersch Ferenoné, özv. Környey Józsefné, Lendvay Józsefné, Paál Dénesné, Perényi Árpádné, Petry Viktorné. Szecskay Antalné, Taky Gyuláné, Usztanek Antalné, Vantsó Gyuláné, Wanitsek Rezsőné, Wald­vogel Józsefné. Leányok: Bolla Erzsébet, Burián Erzsike, Csukass nő­vérek, Dankó nővérek, Ecsery Piroska, Ekessy Berta, Gratzer Irma, Gyarmathy Mariska, Hätz Erzsike, Hübschl Erzsike, Károly Erzsébet, Kersch Etelka, Kecskés Ilona, Környei Ilona, Krizmanits Borbála, Lendvay Clemmike, Mattyasóvszky Mari­anna, Német Ilona, Rácz Erzsébet. Rastovszky Ilona, Rothnagel Ninus, Sághy nővérek, Szecskay Valika, Usztanek Margit, Vancsó Annika, Walter Mariska, Waldvogel Etuska. * A kath. legényegyesület kedden tartott választmányi ülésében tárgyalta az országos iparművészeti kiállítás bizottságának a kiállítás megtekintésére irányuló felhívását. Ugyanis a kiállítás bizottsága nagy kedvezményeket ad a vidéki iparos ifjúságnak, s igy lehetetlen elsza­lasztani az alkalmat, hogy derék iparos ifjaink oly olcsón és kellemesen tágítsák szakismeretü­ket. A lerándulás iránt a fiatalság körében moz­galom indult meg, s a dátumot dec. 8-ára tették. * Felülfizetések az esztergomi városi kór­ház kápolna felszerelésére a kath. kör által folyó hó 23-án tartott hangverseny alkalmával: Boltizár József 20 kor., dr. Csernoch János 10 kor., Venczell Antal 10 kor., Vimmer Imre 10 kor., Frey Ferenc 10 kor., Bogisich Mihály 8 kor., Vézinger Károly 8 kor., Mattyasóvszky Lajos 6 kor., Laczkó Pálné 6 kor., ifjú Paál Dénes 6 kor., id. Sinka Ferenc 5 kor., Babura László 5 kor., Fehér Gyula 5 kor,, dr. Gedeon Kálmán 5 kor., Reviczky Gábor 5 kor., Nedeczky Miklósné 5 kor., Usztanek Antal 4 kor., Lend­vay József 4 kor., Leitgeb János 4 kor., Wani­tsek Rezső 4 kor., Számord Ignác 3 kor., Drax­ler Alajos 3 kor., Gräffel János 3 kor., Vargyas Andor 2 kor., Kovács Vidor 2 kor., Bleszl Ferenc 2 kor., Borovicska Adolf 2 kor., id. Tóth Béla 2 kor., Miller Imre 2 kor., N. N. 2 kor., Metz Sándor 1 kor. * Megyei közgyűlés volt mult hó 26-án. A közgyűlésen Horváth Béla főispán elnökölt, s még a napirend előtt tudomásul adta, hogy Heya Ti­vadar és Reviczky Károly m. biz. tagok többé nem kivannak a szakbizottságokban részt venni. A főispán a két tag lemondását, tekintettel köz­hasznú és hazafias működésére, és arra, hogy e munkával járó fáradságot mindkettő még soká birja, nem fogadta el, és hasonló magatartásra kérte a biz. tagokat is. A tárgysorozat kevésbbé érdekes pontjait nem nagy figyelemmel tárgyalta a bizottság s csak a különféle bizottságok kiegé­szítésére irányuló korteskedések tették az ősi termet élénkké, mikor is a főispán a szavazás időtartamára felfüggesztette a gyűlést. A bizott­ságok kiegészítésénél beválasztattak : a) a közp. választmányba Gotthard Ede, Geiger Ferenc, Etter Gyula, dr. Burián János, dr. Prokopp Gyula, Oltósy Ferenc, Hamar Árpád, B. Szabó Mihály, dr. Perényi Kálmán, Veres Ede, dr. Földváry István, Reusz József, Benedek József, Boronkay Jenő, dr. Áldory Mór és Kakass László; b) a kijelölő választmányba: Heya Tivadar, Frey Ferenc és Reviczky Károly; c) az igazoló választ­mányba : Reusz József, dr. Horn Károly, Vimmer Imre, Etter Gyula, Zsiga Zsigmond, dr. Földváry István, Frey Ferenc és Magurányi József; d) az áll. biráló bizottságba: Heya Tivadar, dr. Wargha Dezső, Kobek István, Mattyasóvszky Lajos és Prokopp Gyula; e) a pénztárvizsgáló küldöttségbe Reusz József elnöklete alatt: Rudolf Mihály és Zsiga Zsigmond; f) az egyenesadó kivető bizott­ságba mint bányaszakértök id. Eggenhoffer József, Nedeczky Árpád rendes, Vimmer Ferenc és Ridly István póttagokul; g) a bor ellenőrző bizottságba Füredy József; végül a lóavató bizottságba az eszt. járásban elnökül Gangéi János, a párk. járás­ban elnökül Vancsó Gyula; becsüsökül Reviczky Károly, Vimmer Imre, Gotthard Ede; állator­vosul Székely Henrik. Ezután az általános tiszt­újítás elöintézkedéseinek megtételére tett indít­ványt ajánlotta a főispán elfogadásra, ez után az általános tisztújítás napját december 19-ére tűz­ték ki. Az útadó tárgyalásánál Brutsy János a Nána és Köbölkút közötti utak tűrhetetlen volta miatt szólalt fel, utána Héya Tivadar a kövezetet bírálgatta. Thaly műszaki tanácsos kielégítő nyi­latkozatot tett e két interpellációra. Vimmer Imre polgármesternek a képviselő testület tudvalevő­leg bizalmat szavazott. A bizalmi nyilatkozat meg lett felebbezve, (?) azonban a bizottság e felebbezést elutasította. * Színház. Persze nem tudta szegény jó Bokodi, hogy inkább megy színházba a tokodi, mint az esztergomi. A holnapi nappal Thália targoncáját kigörditik az esztergomi múzsák haj­lékából, s a kisded csapat lehangoltan megy az esö és sors verte diszletes szekér után; néma melancholiával szemléli a kerék forgását; majd a monoton döcögésre ütemezi Petőfit: «Meleg ruhája nincs ugyan, de mindazáltal — éhezik . . . És te jó közönség, mely most szánakozol Thália szegény papjain, miért nem váltottad fel e ro­konszenvet csengő koronákra addig, mig tehet­ted : a kasszájuknál ? Talán van igazság is a védekezésedben, a mit nem irok meg, mert hisz én is ugy védekezném. Az igazgató az utolsó napokban gyöngéd hangon kérte a közönséget, hogy legyen figyelemmel aggasztó helyzetére. En ebben több vádat látok, sokkal többet — mint a mennyit a közönség tett a szegény szi­nészek érdekében a kérelem után. No még egy előadás, aztán még talán egy «viss^avonhatlanul» utolsó — és elválunk jó Bokodi bácsitól, igazán elválunk tőle, mert ö —• ezt sejtem — kerülni fog bennünket. * Nagyon kérjük azon t. előfizetőin­ket, akik talán feledékenységből még nem küldték be a lap árát. szívesked­jenek ezt a kis faradságot maguknak megengedni, ne hogy a kiadói könyv­ben egy új lapot kelljen kezdeni az ,,utófizetők" cimén. * A tiszti főorvos kinevezése alkalmából irják a vidékről: »Szivböl örülünk, hogy a köz­pályán a megérdemlett jutalom nyert győzedel­met, Esztergommegyét, különösen annak jelen­legi főispánját illeti az érdem, hogy a megyei tiszti orvosi állásra oly férfiút nevezett ki, aki minden oldalról kiállja a próbát. Dr. Seyler Emil a közegészségügyi bizottság által, melynek az összes orvosok tagjai, éppen úgy volt első helyre kandidálva a vidéki orvosok között, mint Be­rényi a helybeliek között. Dr. Seyler Emil elő­ször is egy kiválóan müveit és vallásos katho­likus ember, ki nemcsak orvos, hogy mulandó­kat szerezzen, hanem a szenvedőn segítsen. O nem teszen különbséget a szegény és gazdag között, hanem ép úgy segit a legszegényebben, mint a gazdagon, mert szerinte nemcsak a gazdagokért, hanem a szegényekért is felelős leszen Isten előtt. Tanulmányait Bécsben, Prágában és Buda­pesten végezte. Dr. Fodornál Budapesten egy évig segédkezett, Bécsben pedig br. Wieder­hoffer és dr. Montinál l l / 2 évig. Ha osztrák állam­polgár akart volna lenni, Bécsben is kinevezték volna tanárnak. Több orvosi szakmunkát irt, melyek a sajtó által is nagy méltatásban része­sültek, azonkívül jogvégzett ember is, mivel ta­lán egy orvos sem dicsekedhetik. A katonaság­nál 10 évet töltött és mint kitünö mütö ismere­tes. Ily bizonyítványokkal szemben nem lehet helye annak, hogy protekció útján nyerte el az állást, vagy ha igen, úgy protegálta ötet kitűnő minösitvénye. Midön tehát gratulálunk neki és Esztergommegyének, csak fájós szívvel veszünk búcsút töle, kívánván, hogy ezen állásában, melybe a főispán bölcs tapintata által jutott, az emberiség üdvére sokáig éljen.« * Yádhatározat. Reviczky volt központi főszolgabíró ismert ügyében a vádtanács elren­delte a vizsgálatot s ennek megejtésével az esz­tergomi kir. járásbiróság büntető osztályának vezetőjét Körmendy Mihály vizsgáló bírót bízta meg. A vizsgálat tárgya 26 rendbeli sikkasztás és 31 féle megvesztegetés kiderítése. * Itt a tél. Poétáink, kik eddig az ősz hervadó virágait, hulló leveleit énekelték meg édes-bús versekben, kedden búcsúztak el hálás témájuktól. Ugyanis ezen a nevezetes napon esett le nálunk az első hó. Reggel 7 órafelé kezdett el erőtelenül, aprón hullani a fehér pihe, és esik mostanig, mig e sorokat irjuk., A háztetőket fe­hérre, a járdákat pedig lucskosra varázsolta. Tehát itt a tél s vele a nyomor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom