ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-12-01 / 49. szám
meg, anyagi viszonyai rendezettek, szigorú és pontos fegyelemtartó. Több mint egy évi helyettes fószolgabirósága alatt rendet csinált a járásban, ellenőriz a lehető lelkiismeretességgel, s a hánytorgatott kesztölci jegyzői megrendszabályozás nem a jegyző politikai magatartása, hanem hivatali hibák miatt történt. S miután helyt állott hivatalában, szedje össze sátorfáját s menjen Muzslára? Mi ez, ha nem a legnagyobb igazságtalanság, jogtalanság? Keresztülvitele csak azt bizonyítaná, hogy a vármegye közönsége nincs érzékkel és méltánylással lelkiismeretes tisztviselője iránt. Ha ide rendeltetett a jelenlegi főszolgabíró annak idején helyettesnek s később megválasztatva megfelelt a beléje helyezett bizalomnak, ennek mindenesetre oka van. A megye békéje, a közszolgálat érdeke, az igazság a mostani állapot föntartását kivánja. Montes pietatis és a papzsák. (0.) A papzsák cimet azért irom, hogy soraimat egyik másik világi ember is olvassa, mert a közönség igen mohón fogyasztja azokat a cikkeket, a melyek papi pikantériákról, avagy a közmondásos papzsákról szólnak. A cim tehát csalétek, hogy az olvasó közönség rá menjen a lépre. Nem régen egy jómódú gazdám kisebb kölcsönt akart fölvenni a kezelésem alatt levő templomi pénztárból. Szép vagyona van, tehát a kölcsönt, ugy véltem, könnyűszerrel adhatom. Nagy nehezen rávettem, hogy egyezzék bele a kölcsön betáblázásába, mert máskülönben nem adhatom meg. Ráállottt erre is. Ekkor a kölcsön megadására engedélyt kértem. Követeltek tőlem ügyészi véleményt, birtokivet, a kölcsönkérönek hiteles vagyoni kimutatását, szóval oly dolgokat, melyek a tetemes ki- és betáblázási költségeken felül még külön kiadásokkal jártak volna — mert hisz köztudomású dolog, az ügyvéd urak nem dolgoznak ingyen, ami természetes, mert nekik is kell élni. Mikor emberemnek a tényállást elmondottam, megköszönte szépen a pénzt, mert kapott a zsidótól betáblázás nélkül 6 százalékra. Én pedig megfogadtam, hogy soha életemben nem adok a templompénztárból kölcsönt senkinek, hanem a helyett magam is a többiek példájára hizlalom a helybeli takarékpénztár zsidó és egyéb vallású részvény-tökéit. De egyúttal gondolkozni is kezdtem és furcsa gondolatok kergetödztek agyamban, amilyen rapszodice jöttek, ugy irom le azokat. Legelső sorban azon meggyőződés vert bennem gyökeret, hogy mi a sociologia terén valóságos pigramassa vagyunk, ugy hogy bátran beállittathatnának bennünket kinai copfos mandarinoknak, egészen beillenénk oda, söt valóságos díszpéldányok volnánk, kik még boldogult Li-Hu-Csang eszmekörének nívójára sem tudunk emelkedni, mert az »modern« kinai volt, viselte a copfot, de európai módon gondolkodott, mi pedig viseljük a copfot, de a copfnál tovább nem látunk. Tessék elhinni, hogy a sociologia terén még ott fenn állunk, ahol 400 évvel előbb voltunk. 1464-ben egy szegény franciskánus barátnak, Barnabás atyának s ugyancsak 1494-ben ismét egy szegény olasz franciskánusnak, Bernardin atyának több szociális érzéke volt, mint az utána következő négy századnak. Ez a két szegény barát az ö természetes eszével azon gondolatra jött, hogy az egyházi különféle vagyon nem arra való, a mire az angol lordok a gyapjúzsákot használják, hanem a néptömegek szociális bajainak enyhítésére és megoldására és megalakították a »montes pietatis« nevü intézményt. E két barát volt a 15. század Raiffeisenje. Céljuk volt az egyházi pénzek részére takarékpénztárakat létesíteni s azokból igen olcsó pénzen a népnek hitelt adni és nyújtani. A takarékpénztári eszmének első bajnokai és hírnökei, a kik nemcsak kárhoztatják az uzsorát, nemcsak nagyhangú népbarátok, hanem egyúttal megadják annak a gyógymódját is. Ezóta elmúlt már több mint négyszáz esztendő és a montes pietatis maradtak a papíron. De mégis valami történt. Akadtak élelmes emberek s e század közepén »takarékpénztárakat gründoltak és 12°/ 0-ot szedtek és szednek máig is sok helyen. Ám ez nem baj, illetve kisebb baj a 25—100 százalékos uzsora kölcsönöknél és jó, hogy legalább ilyenek akadtak. És most ezen takarékpénztárakba vándorolt az egész óriási egyházi vagyon és ezzel gsefteltek a gründolók, ezen pénzre keservesen dolgozott a szegény nép és a boldog alapítók 50 koronás részvényei 1,000 — 20,000 koronás értékre szöktek, annyit érnek és évenkint busásan kamatoznak. Mert ne tessék azt hinni, hogy a befektetett részvénytőkékből nőttek nagyra a takarékpénztárak; korántsem, azok igen igénytelen összeget képeztek. A takarékpénztárak nagyra nőttek az élelmesség nélküli kapitalisták együgyüsége folytán, kik az ügyes és élelmes gründolók kezei közé helyezték tőkéiket azért, hogy azok szedjék a tejfölt, mig amazok a visszamaradt savóért hálásan kezet csókoltak. Tessék e tényeket cáfolni. És kérdem, nem vagyunk-e mi massa pigra, mely egy századdal utána kullog a világ menetének ? Kár, hogy nincsenek statisztikai adataim. De rendkívül érdekes volna egy statisztikai kimutatás arról, hogy mennyi egyházi pénzt kezeltek a takarékpénztárak az utolsó ötven év óta, mennyit nyertek rajta, szóval mennyi vándorolt a mi tehetetlenségünk folytán ellenségeink zsebébe. Ha ugy ötven évvel ezelőtt akadtak volna oly egyházi férfiak, akiknek lett volna annyi sociálpolitikai érzékük, mint volt annak a két olasz barátnak, vagy ha legalább ugy harmincnegyven évvel ezelőtt áldomások helyett megismertük volna a Raiffeisen-féle elméleteket és elveket, ugy ma az ország minden vármegyéjében állhatna 5—6 ker. takarék- és hitelszövetség, mely világiak vezetése s az egyház ellenőrzése s felügyelete mellett az egyház tökéit a nép javára, hasznára és támogatására kezelhette volna és a fönmaradt egy fél percentnyi százalékból a kultúra és humanizmus részére palotákat és templomokat emelhetett volna. Keresztény politikát akarunk és hangoztatunk. Pénz nélkül pedig nincs politika. A kié a töke, azé az ország. Keresztény töke, keresztény pénz van bőviben, de hát ki tehet róla, hogy az zsákban van ? HIREK. Dr. Csernoch és a riporter. A városunkban oly népszerű praelatus Budapesten is csak oly szerényen elvegyül az utca népe közé, mint Esztergomban. Megjelenése senkiben sem sejteti, hogy ö az a képviselő, a kitől a liberális ellenfelek joggal tartanak. A képviselőházban is alig ismerte öt a t. »tuloldal« felszólalása előtt. Látták öt addig, de közönyösen mentek el mellette. Egy pap; mindenesetre néppárti, tehát nem érdeklődtek kiléte felöl, csak a liberális lapok riporterei jártak a nyomában. Ezek t. i. kifürkészték, hogy kicsoda. Ez a néppárt esze, — súgtak össze és idegesen lestek egy elejtett szót a főpaptól, hogy valami érdekeset Írjanak róla. Végre! Csernoch a buffébe ment és ott evett. Talán szólt is valamit ismerőseinek, mert a riporterek már megírták róla, s főkép a Pesti Hírlapé, hogy tótos akcentussal beszél, hogy bablevest evett, benne főtt jó sertéslábakkal, és Ivánkáról azt mondta: Mir bántja olyan nagyon a néppártocskát ? Ez politikai esemény, ha olyan ember teszi, mint Csernoch, hát meg is kellett nekik irni, és továbbá következtetni, hogy az új képviselő fogja éreztetni meg ireztetni oroszlánkörmeit a t. túloldallal. Ezért a Pesti Hirlap úgylátszik állandóan egy riportert küld utána, ki aztán ellesi minden mozdulatát. Ez elvégre is kifizetődik, mert mindent érdekkel olvasnak a kazár sajtó olvasói, a mi a néppártiakat «letargyalja». Az igaz, hogy néha mi is. S hogy a riporter lelkiismeretes, mutatja a következő eset: Dr. Csernoch beszédére mi is leránditottuk riporterünket, ki, hogy el ne tévedjen a politikai labirintusban, egyik pesti kollégájától kalauzoltatta magát. Midön a karzatra felmenet bepillantanak a folyósóra, a pesti kolléga megszólal: — Tulajdonképen nekem kellene magyarázgatnom, de mégis én kérdek tőled valamit. — Nos? — Ki az a pap, aki egy papírlapot tart a kezében ? Ugy áll ott, mintha róla festették volna szt. Lukács evangélista összes portréit ! — Az Csernoch praelatus; és az, a ki mögötte áll ? — Az a Pesti Hirlap riportere. És csakugyan ! Másnap már olvasható volt a referáda. Klió. * Adomány. Ismét arról a jóságos szívről kell megemlékeznünk, mely nagy nevet juttatott eszünkbe, s e nagy név viselőjének nemes lelkét tárja elénk. Simor Terézia úrhölgy, a boldogult hercegprímásnak nővére e hó 21-én 20.000 koronát adott a lazaristák Pesten építendő templomára. Az áldás, mely a jószivü úrnőt kiséri, ismét nagyobb, ismét több ima száll érte az egek Urához. * Főegyházmegyei hirek. Plébánosnak neveztettek: Simkó Károly Tótmegyere, Pokorny István Deméndre, Knöpfler Pál Kékkőre, Bernkopf Károly Nádszeg-Kössére, Donoval János Szomolánkára; — administratorok: ifj. Méhes Károly Pusztafödémesen, Csögley Kálmán Nagymodrón; — subsidiariusok : Szmutny Rudolf (piarista) Dévényujfalun, Skvarenina Antal Kisapáthiban; — káplánok: Nemecskay László Sasvárott, Jezsó János Mária-Nostrán, Bolváry Peregrin Ákos Udvardon ; — hitoktató: Szabó Imre Budapesten. * Az esztergomi papnevelő magyar egyházirodalmi iskolája égi pártfogójának, szent Imrének tiszteletére f. é. nov. hó 24-én d. u. 3 / 4 6 órakor diszgyülést rendezett, melynek tárgysorozata volt: 1. Induló. Blon F.-töl. Előadta az intézeti zenekar. 2. Ünnepi beszéd. Mondta Morvay L. IV. é. h. h. 3. Ima szt. Imréhez. Egyh. ének. Előadta az intézeti énekkar. 4. Szt. Imre halálára (költ.). Szavalta Jurka József II. é. h. h. 5. Fülemile dal. Lányi E.-tól. Fuvola solo, vonós quintett kísérettel. 6. Az áldozat. Irta és felolvasta Folba János III. é. h. h. 7. Őseink emléke. Huber K.-töl. Előadta az intéz, ének- és zenekar. 8. Ébredés szava. Oda. Irta: Búzás I. IV. é. h. h. Szavalta Nádler J. III. é. h. h. 9. Induló. Steinertöl. Előadta az intézeti zenekar. Az ének- és zenekar vezetője Rauvstein Antal IV. é. h. h. volt. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 8-án tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 1 f s l, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Az űj főorvos. A főispán a sokat vitatott főorvosi kérdésben döntött, amennyiben Seyler Emil nyug. ezredorvost nevezte ki ezen előkelő megyei hivatalra. Az új főorvos különben esztergom-megyei családból származik. Seyler oklevelét a külföldi egyetemeken szerezte s jogi absolutoriummal is bir. A kinevezés híre egyszerre szétrobbantotta a különféle kombinációk seregét. * Frey Ferenc — nagyapa. Esztergom sz. kir. város országgyűlési képviselője immár nagyapa. E héten történt az örvendetes családi esemény, hogy a képviselő' leánya gróf Sternberg Józsefné egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. Általános az öröm mindkét családban, mert hogy stílszerűek legyünk, a fiatal gróf és mamája a körülményekhez képest kitűnően érzik magukat.
