ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-27 / 5. szám

bomlik, a mi vezérlő tekintély nélkül szűkölködik. A szabad erkölcscsel és szabad vallással pedig a tekintély nélkül amúgy is bomlásnak indult társadalmat a végső elzüllés martalékává teszi. Igaza van egy jeles irónak, midőn azt mondja, hogy a liberalizmus a modern államnak gyermeke, csakhogy e gyermek saját atyja ellen emeli karját és doronggal üti le. A letűnt század dédelgetni látta e veszedelmes gyermeket minden államban. Két század mesgyéjén állva csak aggódva nézhetünk a jövő elé. Sejtelmeink, melyeket a jelen eseményeiből merítünk, éppen nem megnyugtatók. A mult századnak vérpiros volt a hajnala; — a népek csatái festették véresre. Most a XX. század hajnalán nem folynak ugyan véres csaták, legalább itt körülöttünk nem; csatára hivó kürt szava sem hallható a vén Európában, és ime ! mégis nyugtalanság uralkodik a népek szivében és szörnyű szóharcok folynak a nemzetek tanácstermeiben azon módozatokról, melyekkel vissza lehetne varázsolni a csendet, nyugalmat, a békét és megelégedettséget a népek szivébe. A szerencsétlenek! Boldogítani akarják a népet és — kitörlik Istent a törvénykönyvekből, kivetik a feszületet az iskolákból, és arra hatalmazzák fel a serdülő ifjúságot, hogy vesse el magától a vallást egészen, mert ha pogánynak is vallja magát, nem lészen bántódása széles e hazában. És ez nem volna bűn? Oh kérem, az istentagadást, az istentelenséget még a pogányok is bűnnek tartották ! A liberalizmus tehát rosszabb a pogányságnál! Már pedig ha a hajdan oly hatalmas pogány államok is romba dőltek, mert talpkövük nem volt a tiszta erkölcs, — mit jósolhatunk akkor az Isten és erkölcs nélküli liberalizmus elveire támaszkodó államoknak? Dr. Tardos. A lelkészek községi pótadója. Minthogy többrészről panaszok merültek fel aziránt, hogy a lelkészeket legújabban egyes helyeken az I., II., III. osztályú kereseti adójuk után községi pótadóval megróják, azt hiszem, hogy kartársaimnak szolgálatot teszek akkor, ha e tárgyhoz hozzászólok. A községek rendezéséről szóló, 1871: 18. t. c. 24. §. szerint a lelkészek azon javadalmaiktól, melyeket kizárólag az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek, községi adót nem fizetnek. Eszerint tehát csak a lelkészi jövedelmeik után vannak a lelkészek községi pótadó fizetése alul felmentve és a magántermészetű vagyon és jövedelmek után, melyek sem itt, sem pedig máshol alóla kivéve nincsenek, kell azt fizetniök. Azon kérdés elbírálása tehát, hogy az I., IL, III., oszt. ker. adó után joggal vethetö-e ki a lelkészekre községi pótadó, vagy sem, azon kérdés körül fordul meg, vájjon ezen I., II. és III. oszt. ker. adók alapját lelkészi jövedelmek képezik-e, vagy pedig sem ? Csak a lelkészi jövedelmek IV. oszt. ker. adója (lásd a m. kir. Belügymin. 1884. évi 37,045 sz. határozatát) és az ugyancsak lelkészi ingatlan vagyon után (lásd a m. kir. Belügymin. 1896. évi 18,053 sz. határozatát) kivetendő községi pótadó alóli mentességre nézve levén eddig döntvényszerü határozat, ezen I., II., III. oszt. ker. adókra vonatkozólag fenti kérdésre saját véleményemként a következőket felelem. Quoad primum. Az I. oszt. ker. adó után, mely a lelkészek részéről cselédek helyett fizettetik és ezek béréből általuk le is vonható, mely tehát tulajdonkép a cselédeknek és nem a lelkészeknek az adója, kell községi pótadót fizetni. Quoad secundum. A II. oszt. ker. adó után, mely a lelkészekre, mint quasi földbirtokosokra, saját személyük és családtagjaik után, az előző évi összes egyenes állami adójuk arányában, tehát ennek alapját képező lelkészi jövedelmek alapján vettetik ki, nem kell községi pótadót fizetni.. Quoad tertium. A III. oszt. ker. adó, melyet a lelkészek rendesen csak mint haszonbérlők (pld. templomi földek bérlői) szoktak fizetni, tehát mint nem szoros értelemben vett lelkészi jövedelem után való adó alapján, községi pótadó kivethető. Magától értetődik, hogy azon esetre, ha a lelkész semmit sem bérel, sem III. oszt. ker. adóval, sem pedig ezen alapon községi pótadóval meg nem róható. Végül megjegyzem még, hogy a községi pótadók sérelmes kivetései ellen való felebbezések első fokú elbírálása a vármegyei közigazgatási bizottságok hatásköréhez tartozik, ahova azokat a közszemlére történt kitételük tartama alatt kell benyújtani. Az esetleges sérelmes kivetések ellenében jó lesz tehát a főt. kartársaknak résen lenniök és az utolsó fórumig felebbezniök. Báró Jeszenák Gábor plébános. Vasárnapi levél. — Tévedés, vagy szerénytelenség. — Történt pedig ez az eset az uj század első esztendejének első havában, mikor Széli Kálmán vala a miniszterek elnöke, és egy füstön a belügyek kormányzatával megbízott miniszter. A t. Házban a közegészségügyről folyik a szó s feláll a belügyminiszter, hogy elmondja ott az ország szine előtt, miszerint mennyit tett a kormány a közegészségügy érdekében. És itt kitűnik, hogy ha ezt az országot akár milyen nyavalya ülné is meg, volna hol örök álomra hajtani fejét a szegény magyarnak, annyi a kórház e honban. Ám de a belügyminiszter nem beszél ám csak ugy, ö bizonyít, tényeket és helyeket hoz fel. Igy p. o. kórházat épített a kormány itt is; emitt is; ott is; amott is; közel; messze; mindenütt — és még felhoz vaktába néhány várost, ahol tudja, hogy már van kórház. Hogy honnan van? Minek ezt tudni egy belügyminiszternek, elég ha az a város tudja Az országgyűlés hallgat. Mit, ez unalmas tétel! Valami magvasabbat kérünk! Mit tudja is a t. Ház, hogy honnan van hát az a ispotály. Van, nos punktum ! És a belügyek minisztere pedig csak figyeli az elégedett ábrázatokat boldogan, de kissé rettegve. Ugy hat rá körülbelül a dicséretnek ez a hangtalan és kifejezéstelen megnyilatkozása, mint a plagizátorra a vállveregetés. Azok a felsorolt szegény városok pedig Össze néznek és mikor már jól kinézték egymás szemét, akkor kezdenek protestálni a belügyminiszter elszámolója ellen, mert hisz a kórházukat saját nyomorúságos filléreikből emelték, hát miért fogja rájuk, hogy az a kórház a kormány jóvoltából készült. És amennyiben Esztergom is benne van a listában, ahol a kórházkapott városok vannak feltüntetve, szabadjon nekünk is egy kissé megtoldani e mesét. X sugarakkal lehatolunk a föld alá, abba a négyszögletes kőtömbbe, a kórház alapkövébe, hol a pergámentre írott okmányból a kórház létesülhetését igy olvassuk ki : »Az építési költség beszerzésére irányuló mozgalom egy hangverseny rendezésével vette kezdetét, mely 1894. évi november 28-án tartatott meg s 2842 korona 86 fillér tiszta jövedelmet eredmenyezett« —• s tovább: »Az építési költség fedezésére a mai napig (1900. szept. 2.) felajánlott, részben már befolyt s a csatolt kimutatásban részletezett 185.290 korona 10 fillérnyi adomány. Ékesen mutatja a gyűjtés ezen eredménye, hogy Esztergom szab. kir. város egész nagy közönsége, élén a hercegprimás O Eminentiájával, az esztergomi takarékpénztár, a méltóságos fökáptalan, mint testület és egyes tagjai, Esztergommegye törvényhatósága, egyes nagylelkű és bőkezű adakozók, kiknek sorában előkelő helyet foglalnak el az Erzsébet jótékonyegylet buzgó hölgyei, fáradságos és eredményes gyüjtésökkel, söt a társadalomnak kevésbé vagyonos tagjai, és a városon kivül álló emberbarátok is lelkes és áldozatkész szeretettel karolták fel ezen nemes ügyet s siettek vetélkedve a szükséges összeget előteremteni. Sajnos azt összegyűjtött pénz még mindég nem elég a szükséglet teljes fedezésére, s a még hiányzó összeget az ápolási dijak terhére felveendő kölcsön utján kell majd beszerezni, minek engedélyezése jelezve és az eredménynyel biztató tárgyalás folyamatban van.

u Ebben pedig a kormány áldozata csak abban nyilatkozik, hogy nagylelkűen .megengedte ennek az anyagilag rombadőlt városnak, hogy a mi még a 215 368 korona 62 fillérből, mint az építési költségből hiányzik, azt vegye kölcsön és törleszsze a szintén kétes ápolási költségekből. Csak ennyit tett a kormány Esztergom város közegészségügyének, ezzel pedig nem lehet garral dicsekedni. Egy fillért sem adott, s a meglevő 185.290 korona 10 fillérből 100.000-et a hercegprimás, 40,000 a takarékpénztár adott, a többit pedig úgy koldulták és egyesek nagyobb adakozásából gyűlt egybe. Ime konkrét adatokkal szolgáltunk arra nézve, hogy a belügyminiszter kijelentése tévedésen alapul, mert szerénytelenségnek egyenesen nem minősíthetjük. Ezzel a kijelentésével azonban elismerte a kormány, hogy neki is kellett volna adni valamit. Hogy szánt ö is valamit kórházakra, de sajnos ezen szánalom valami érthetlen tévedés folytán máshová szánkázott. Hogy hová, azt nem tudjuk, de a belügyminiszter bizonynyal keresni fogja s talán meg is találja. Lyza. HÍREK. * Mély tisztelettel vettük Ö Eminenciájának f. évi I. és II. sz. körleveleit, melyekben a jubileumi év kiterjesztését hirdető pápai körlevél közöltetik és Kohl Medárd samosatai címre fölszentelt püspök szentelési okmánya. A prosynodalis vizsgák napjai: május hó 7., 8. és szeptember 24., 25. — Személyi hírek a következők: Báró Horeczky Ferenc korcolai címzetes püspök lett, Majer Imre és Ernszt Sándor pápai kamarások. Plébánosok lettek: Rákóczy József Alsó-Récsényben, lyúkos János Püspökiben, Vendég András Szebelében, Lovecsek Antal Nagykereskényben. Administrátorok : Pápay Gyula Ekelen, Minárik József Dejtén. Vida János pracfectus a bécsi Theresianumban. — Káplánnak küldetett: Rozmanith Kázmér Diószegre, Vozák Ferenc Ottóvölgyre. Kottasch Rudolf a praemontrei rendből a föegyházmegyébe vétetett. * Személyi hir. Dr Kohl Medárd felszentelt püspök folyó hó 23-án Esztergomba jött látogatásokat végezni, és több helyütt a kitüntetése alkalmából jövő gratulációkat személyesen köszönte meg. Szombaton délben visszatért Budapestre. * Adakozások a magyar lazaristák budapesti templomára. A magyar lazaristáknak Budapesten építendő templomára és házára — mint értesülünk — az esztergomi Fökáptalan 2000 koronát adományozott. Ugyanezen célra adott Pellet József c. püspök s esztergomi praelatuskanonok 500 koronát, Graeffel János praelatuskanonok korábbi adományain kivül most 2000 koronát, dr. Csernoch János praelatus-kanonok korábbi adományain kivül 400 koronát, Venczell Antal praelatus-kanonok, szemináriumi rektor szintén ujabban 300 koronát, dr. Rajnér Lajos praelatus-kanonok 200 koronát, Schlick István praelatus-kanonok pedig 100 koronát adott a nevezett célra. * Simor János néhai hercegprimás halálának évfordulója alkalmából holnap, hétfőn reggel 9 órakor a föszékesegyházban ünnepélyes gyászistentisztelet lesz. * Dr. Kohl Medárd első püspöki miséje. Mint jeleztük, dr. Kohl Medárd vasárnap délelőtt tartotta első püspöki szent miséjét. A teljes karszemélyzet az »Ecce sacerdos magnus«-szai fogadta az új püspököt, s ennek hangjai mellett vonult be a templomba. A nagymisén a püspöknek Krizsán Mihály pápai kamarás, szemináriumi igazgató, Klinda Teofil esztergomi c. kanonok és dr. Nemes Antal budavári apát-plébános segédkeztek. A mise alatt az énekkar Schubert Ferencnek remek miséjét, Mozart »Ave verum«ját; Hoppe Rezső »Anima nostrá«-ját adta elő gyönyörű összhanggal. A magán szólamokat Vavrineczné, Ertl Anna, Kretschy Károly és Juhász Ferenc énekelték. Nagy és előkelő közönség hallgatta végig az új püspök első miséjét és nem egy szemlélőnek akadt meg a szeme azon az ötvös-müvészetnek remekbe készült s drágakövekkel gazdagon kirakott aranykereszten, melyet Kohl Medárd püspök viselt, s melyet a Szentatya személyesen ajándékozott neki felszentelésekor. A misét az első püspöki áldás követte, mit a jelenvoitak térdenállva fogadtak. Ezután