ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-11-17 / 47. szám
érdekei szerint kész megnyirbálni s lehetőségig szűkre szorítani. Aki erről kételkedik, az nem ismeri a hatalom psychologia] át; az nem ismeri az európai szellem szabadságharcát, melyet a hatalommal a politikai és vallási szabadságért vivott, vivott elkeseredetten, vivott kegyetlenül, vivott áldozatosan s e közben vétkes és borzalmas túlzásokra ragadtatta el magát; de mégis csak jól tette, kivívta a politikai és vallási szabadságot. Nem reflektálok arra a nyomorult szerepre, melyet az egyház, az udvarképes egyház játszott széles Európában; nem reflektálok Lord Harlam kijelentésére, hogy az egyháznak nyakára kutyanyakravalót fűztek, ahol fűzhettek s adtak neki enni hűséges szolgálataiért; nem, erre nem reflektálok; hiszen ez mult idő, s hál' Istennek, hogy túlestünk rajta. De t. cikkiró ur; az állami hatalom természete nem változott; az állami hatalom most is uralkodni akar az egyházon; hiszi ezt vagy nem ? Hiszi-e, hogy hatalmát ki akarja használni s befolyását mindig s minden áron érvényesíteni? hiszi-e, hogy mindenben , politikai célok és érdekek szerint igazodik s nem az egyház javát tartja szem előtt? Nem gondolhatom, hogy e tényállást félreismeri. Már most mit csináljunk a hatalom e terjeszkedésével szemben ? »Nyugodjunk meg az apostoli fökegyúr kath. érzületében . . . nyugodjunk meg az apostoli szentszék éberségében. . .« De mikor az apostoli fökegyúr kath. érzületét a politikában utazó kormányok, ut figura docet, mindenképen befolyásolni akarják s befolyásolják is; mikor a pártérdekek az apostoli fökegyúr érzületének hozzájuk való elhajlitására mindent megtesznek: akkor a találó szó minderre ez legyen: nyugodjunk meg? Nyugodjunk meg, mikor mások nem nyugszanak! Nyugodjunk meg a fökegyúr érzületén, mely nem tart örökké, hiszen a fókegyurral együtt hal meg; nyugodjunk meg s ne biztosítsuk intézményesen a legnagyobb érdeket, hiszen a fökegyúr szubjektív érzületén nyugszik biztonságunk! Nyugodjunk meg az apostoli szentszék éberségén . „ . igen nyugodjunk meg! Lehet az apostoli szentszék éber s azért mégis ' a kormányok zsarnoki kényszerűségét ébren kényszerül elviselni; kandidációkat, diplomáciai furfangokat, rászedéseket, kíméletlenségeket ébren kényszerül elszenvedni, mert a katholikusok feje fölött Bozóky müvét azon körülmény tette kiválóan közhasznúvá és keresetté, hogy a már-már feledésnek indult régi egyházi énekek kiváló részét ültette át énekes könyvébe, jó részét adván benne a saját szerzésű és többnyire zenésített énekeinek is. Kár, hog}'" az idők folyama a Bozóky szerzetté összes egyh. énekek megállapítását lehetetlenné tette; mindazonáltal — Csongrády Lajos szölgyéni kántor-tanitó úr szives közlése nyomán — kétségtelenül Bozóky-énekeknek bizonyulnak e kötetben a »Fejer színben elrejtezett . . .« (A mai javított »Kenyer szinben . . .« c. ének) a »Jezus szerelme, mint nap fénye . . .« továbbá az »Oh nagy Isten, Méltóságod szivemben megrettent . . .« kezdetű énekek. Az akkori idők egyik sajátságos verselés-módja, az akrostichon, szintén két énekére bizonyítja a szerzőséget. Ily akrostichon-szerü énekei benne a »Bátoritója én szivemnek . . .« és »Buzgo szerelmedre, szent tiszteletedre . . .« kezdetű Mária énekek, a melyekben a versszakok kezdő sorai a Bozóky név egy-egy betűjét adják. A könyvben foglalt dallamok a régi C kulcs szerint vannak letéve, oly zenei hozzáértéssel, hogy Bozóky müve állandóan becses forrását képezi egyházi ének-iróinknak. Második, kevésbé jelentős, de korában szintén nagy elterjedésnek örvendő müve a „Jól Mennybe-meneteli, Pünkösti és a Szent-Három | ságról való énekeket foglalja magában. | Harmadik Rész. A Szeretet. | Melly a Jézus Nevéről, Magyarok Nagy Asszonyáról, más ditső 1 Szentekről és a hét köz-Napi énekekkel tellyes, melyek | hez egynéhány Zsoltárok, Litániák és a Déllesti Ájtatosságok, vagy I is Vetsernyék kaptsoltattak. | Bozóki Mihály | A Maróti Egyháznak leg-kissebb Szolgája és kántora által | Muzsika-Kótákra I alkalmaztatott. | Vátzonn. | Nyomtattatott Maramarossi Gottlieb Antal betűivel és költségivnl | 1799 | el rendelkezik a kormány mindennel a mi katholikus ! Rómában nem ugy gondolkoznak. Rómában azt a szép szót, mit a cikkiró ur nagy lelki megnyugvással ir le, hogy »Dei miseratione et apostolicae Sedis gratia« nem mondogatják keserű fohászok nélkül. S hogy senki se vádoljon tiszteletlenséggel s célzatossággal, kijelentem, hogy Franciaországra gondolok, ahol a katholikusok megnyughatnak az apostoli szentszék éberségében, de abból hasznuk nem lesz s az apostoli szentszék érzi legjobban, hogy az absolut hatalmú kormányokkal szemben, melyeknek nem kell félni semmiféle erőteljes akciótól, csak De Mun gróf akadémikus beszédeit kell végig hallgatniok, ki van szolgáltatva teljesen a hatalomnak. No hát nyugodjatok meg ! Hallottam Rómában egy hires embertől, hogy a francia kormány a legártatlanabb, tehát a legrosszabb papokat szokta fölterjeszteni püspökségekre s szellemdus antithesissel folytatta, hogy a szentszék a legrosszabbak közül a legjobbakat választja ki! • O gonosz francia kormány! hát nem »Dei miseratione et apostolicae sedis gratia« neveztetnek ki püspökeid? Hogy-ne, hogy-ne ? ereszből nincs baj, hanem abban, hogy az apostolicae sedis gratia csikorog, mikor a kormány kandidátusait rostálja. Mily jó volna meg nem nyugodni sem a változó kath. érzületén a fökegyurnak, — sem a presszionált éberségén a szentszéknek, hanem dolgozni az egyház fölszabadításán s tűrhetetlen állapotokat nem tűrni. Segíteni kell a jót s nem megnyugvással nézni küzködéseit s a segítség ez idő szerint a kath. autonómia lesz. S ez jobb lesz mint a kormány sugallata, akárki mit beszél; jobb már csak az elvi szempont miatt is, hogy mi intézkedünk a mi dolgainkban s a mi befolyásunk érvényesül a kormány kimaradhatlan befolyása mellett is. Ha pedig nem dolgozunk s nem tömörülünk s nem szervezkedünk, akkor tényleg bizó megnyugvás helyett meghunyászkodásra és szégyenitó szolgaságra ébredhetünk; adja Isten, hogy ne ébredjünk, de a dolgok folyását s más országok példáját véve föl, méltán mondhatom, hogy nagy kötelességmulasztásnak öntudatára ébredhetünk abban az esetben, ha majd erőszakosabb kormányok más gyöngébb fökegyúr kath. érzületét befolyásolni s az éber szentszékre akaratukat ráoktromeghalásra serkentő magyar egyházi énekes könyv", a melyet Vácon és Nagyváradon nyomatott 1806-ban. 8 ) Használhatóságát az a körülmény emelte, hogy e mü az első magyar kiadású halotti és búcsúztató énekes könyv, a melyben a nép körében eleddig használatos, »régi, igen hosszú énekek, kevesebb versekbe foglalva adatnak elö.« A mai fejlettebb igényuyel és ízléssel nézve e müvet, a benne foglalt versezetek legnagyobb része elavult, naivságoknak tűnik fel, de a korhoz mérten, e versek dicséretes tulajdonai, hogy menten minden cikornyától, a nép értelméhez és vallásos érzületéhez szépen simuló, tősgyökeres, zamatos magyarsággal vannak megírva; másrészt Bozóky érdeme, hogy e könyvével a halotti szertartások körül máig is használatos s több százados múltra visszatekintő egyházi halotti népénekeink nagy részét megmentette az enyészettől. — E könyve különben kétféle kiadásban látott napvilágot: a nagyobb (4.-rét, 100 1.) alakú, kottás, — mintegy vezérkönyvül, — a kántorok használatára, a kisebb (8.-rét, 141 1.) alakú a nép számára, kotta nélkül. Följegyzésre méltó, hogy 2 ) Teljes cimlapja: »Jól meghalásra | serkentő magyar | egyházi Énekes Könyv, | mellyben foglaltatnak | a halotti szent misékre, öregek és | kisdedek temetésére rendelt, ugy nem kü | lönben a négy végső dolgokra való uj és ' régi váloga | tott énekek, szent Dávid királyi prófétának pe | nitentzia-tartó hét zsoltáraival együtt. | Végtére pedig | az holtak emlékezetére rendelt napra való ve | tsernye és a temetésnek szertartása | deák nyelven. | Mellyet irt | Bozóky Mihály | Az Anyaszentegyház tagjainak legkisebb Szolgája j Maróthon. Zsolt CL Az én Napjaim mint az árnyék el hajlottak: és én mint a szé | na meg-száradtam. | Vátzon és Nagyváradon, | Nyomtattatott Maramarossi Gottlieb Antal betűivel és költségivei | 1806. | jálni tudják. Akkor majd a puha megnyugvásnak dunnái, melyekkel a fökegyurak hagyományos kegyelete vetett ágyat a katholikusoknak, kiszakadnak, a tollút szétviszi a szenvedélyek szele s mi majd a vasléceken, tulajdonképen a vaslécek közt találjuk magunkat, s elfogjuk mondhatni : haj, akkor megnyugodtunk, mikor nyugalmunkat intézményesen kellett volna biztosítani a szabadságokat korlátozó és elnyomó hatalommal szemben; akkor megnyugodtunk s nem tettünk semmit; most már nyugodhatunk: Dormite jam et requiescite, aludjatok már és pihenjetek; ilyen békében legkeserűbb a kinos kényszerűség. Tehát ne nyugodjunk meg sem a Fökegyúr kath. érzületében, sem az apostoli szentszék éberségében, hanem segítsük a kath. érzületet s az apostoli éberséget diadalra. A buzgó katholikusokról legközelebb ! Vasárnapi levél. — A táncpróbáről. — Kedves Redaktor ur! — Csütörtökön este szokatlan dolgok történtek velem. Képzelje kérem bál után este 10 óra előtt hazajöttem, és — tavaszi verseket kezdtem faragni. Tudom, hitetlenül rázza a fejét, mert nem akarja elhinni, hogy én a bálok ősalakja este 10 órakor ott hagyjam a bált; s az én kiégett szivemben tavaszi sejtelmek keringjenek most, a sárga, lombhullató őszi napokon, daru költözésnek idején. Pedig ugy van, s egy kis magyarázattal meg is lehet érteni. Legelsöbben megjegyzem, hogy tulaj donképen a bál hagyott el engem, mert 10 óra után üres volt a terem, s igy kénytelen voltam távozni, másodszor pedig a pusztító őszi világot azért felejtettem el, mert mig a bálterembe voltam, ibolya, gyöngyvirág illat lopódzott a szivembe, s a rügyfakadás bájos zöld színében fürödtem. Szóval, tavasz volt ott kérem, tavasz; prózai nyelven »táncpróba.« Képzelje el kedves Redaktor ur azt a nagytermet tele ébredező lányszivekkel, kiskorú bálkirálynökkel, kik a bálterem gőzét oly kéjes gyönyörrel szívják még piciny kebleikbe, mint mi a csempészett panajetti cigaretta füstjét. Valami mesés boldogság járta át a kis lányok szivét, hogy ott a csillárok alatt foroghattak a zene ütemeire, lejtettek azokkal a rithmikus mozdulatokkal, melyekre őket Thurzó Geröné a »mütanc« és »testtartászattan« tanárnője tanította. i » ez utóbbi könyv napjainkig több kiadást ért meg. (Legutóbbi kiadása 1885-ben jelent meg.) De nemcsak e felsorolt müvek képezik Bozóky hasznos munkásságának gyümölcsét; műveltségének és nyelvismeretének szép bizonyítékát képezik szépirodalmi müvei is, minők: 1. Faon és Hersze Lafontaine után; 2. Téli rege Wielandtól. 3. Az estének természetrajza. (Észt. és Vidéke, 1893. 93. sz.) Azonkívül egy hosszabb költeménye és egyházi költeményei kéziratban maradtak hátra. (Sajnos, hogy hátrahagyott könyvtárát s kéziratainak nagy részét a 60-as években P.-Maróthon dult tűzvész fölemésztette.) Bozóky — mint müvei is bizonyítják — szép készültséggel, kitünö nyelvismerettel, nagy zenei hozzáértéssel és költői vénával volt megáldva, aki az esztergommegyei Kicsind községben született 1755-ben, egyszerű, de nemes famíliából. Kiképeztetését Esztergomban nyerte. Mint pilis-maróthi kántor-tanitó, 1773-ban megnősült, nőül vévén nemes Paulovics Veronát, kivel 56 évig élt boldog »parossagban«. Mint tanitó, — az akkoriban sok helyen divó szokás szerint — az iskolás gyermekeket saját lakásán oktatta, miglen életének utolsó éveiben, ereje hanyatlását érezvén, a tanítóságról lemondott, s mint nótárius halt meg 1829. május hó 16-án, két héttel utóbb követvén felesége elhunytát. Két leánya és három figyermeke maradt. (Két fia szép társadalmi állást foglalt el a közéletben, mig Péter fia gazdálkodó maradt a szülői háznál. Magas, szikár alakján a kék posztóból készült magyar ruha, latinul tudása, a zongora-művészetben való nagy jártassága és értelmessége mindazon körökben, hol megfordult, érdeklődést keltettek.) (Vége köv.)
