ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-17 / 47. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. november 17. 47. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér, Többszöri közlésnél árkedvezmény. A néppárt felirata. Esztergom, november 16. Ha vannak még őszinte s igazságszerető politikusok, kik a néppárt ellen szórt vádaknak a néppárt öt éves dicső parlamenti múltja dacára is hitelt adnak, azoknak a néppárt feliratát melegen figyelmükbe ajánljuk. Igaz, hogy akik a tetteket látva sem akartak vagy tudtak tisztán látni, azok a betűknek tán még kevesebb hitelt fognak adni, de mégis ismételten felhívjuk a néppárt feliratára figyelmüket, mert a néppárt felirata ezt kiválóan megérdemli. Méltó eddigi működéséhez, méltó belé helyezett reményünkhöz. Felirata, mint ellenzéki párté, természetesen nem lehetett egyszerű visszhangja a trónbeszédnek. Eleve is tudhattuk, hogy nem Falk silány feliratának jobb kiadása lesz. De a felirat nemcsak ezért méltó a figyelemre, hogy a trónbeszéddel s a Falk szerkesztette többségi felirattal szemben az ország valódi képét adja, hanem főleg azért, hogy bátran és öntudatosan mutat rá sok oly teendőre, melyek az ország jóléte érdekében szükségesek, melyek azonban a kormány feliratából hiányoznak. Tartalmassága nem abban áll, hogy a kormány feliratában száz-számra menő s a j övöben megvalósitandó teendőket még megduplázza, hanem abban, hogy a kormány által félelemből, politikából, meg érdekből elhallgatottakat is megjelöli. Nem a javaslatok számával, hanem azok korszerűségével tűnik ki. Igazán nehéz volna még csak összehasonlítást is tenni a két felirat között. Mert mi hasonlatosság van egy statisztikai adat, egy árjegyzék, meg egy szónoki vagy eszmékben gazdag mü között? A néppárt feliratában lélek van. Magyar és keresztény szellem szólal meg abban. Nemes erkölcsi érzékkel, igaz magyar gondolkozással s egyéniséggel van az megirva. Nem hizeleg fölfelé, de nem biztat lefelé sem. Nem izgat, de mégis bátorít. Szinte szomorú, komoly, de a remény még sem hiányzik belőle. Praktikus, de amellett ideális. Megjelöli az irányt általában, de kidolgozza a részleteket is. Megmondja világosan és bátran Ö Felségének, hogy alapos irányváltozásra van szükség az állam politikájában, közkormányzatában, ha a hazát meg akarjuk tartani. S az irányt, az alapot meg is jelöli. »Allami szuverenitásunk — úgymond a felirat —- azon az alapon nyugszik, és azon szellemből táplálkozik, mely első királyunk sz. István törvényeiből és intézményeiből örökül maradt reánk.« S ebben a sz. István alkotta államban nemcsak a keresztény szellemre mutat rá, nem egyedül annak keresztény volta benne az ideál, hanem szuverén, önálló volta is. Azért mondja, hogy »Magyarország mint alkotmányos monarchia keletkezett, s csak ezen az alapon, mint királyság állhat fönn, s tarthatja meg önálló államiságát, nemzeti egységét, intézményes szabadságait." Kell-e ennél hazafiasabb, alkotmányosabb felfogás és gondolkozás? Szeretettel kérdem, nem pirulnak-e azok, kik a néppártot még mindig, ha alkotmányellenes pártnak tán nem is, de valami túlságosan alkotmányosnak se tartották ? Hová törpül minden efféle gáncs s igazságtalan ítélet ilyen határozott szavak hallatára ? Söt a néppárt tovább megy. Amire a nagy hazafiaknak kikiáltatott Széli és társai nem mertek vállalkozni, arra is bátorságot vesz az »udvari politikát« űző néppárt. A katonai nevelés körül s a magyar ezredeknél a tisztikarnak törvényeink értelmében lehetőleg magyar honpolgárokkal való kiegészítésénél a magyar államiság jogos igényeinek az uj véderö-törvényben figyelembe vételét követeli. Ime, hozzányúlt a katonai kérdések nebántsvirágához is, mert a néppárt nem fél, nem hunyászkodik, hanem jár az igazságos egyenesség útján. Nem igér vámközösséget se, mert a két kormány intézkedéseinek eredményei ismeretlenek. A néppárt pedig csak olyan szerződésekbe mehet bele Ausztriával, csak úgy mint a kereskedelmi szerződéseknél Németországgal, a melyekben mezőgazdaságunk és iparunk védelmet talál s lendületet nyer. Valóban politikai okosság volt a néppárt részéről, hogy hivatalosan is nyitott kérdéssel vallja a vámterület önálló vagy közös voltát. Megmutatta ezzel is, hogy a kérdéseket nem formák, vagy Széli módjára formulák szerint mérlegeli s oldja meg, hanem a dolog lényegére, a kérdés méhébe tekint. Előtte a gazdasági, társadalmi szempontok s érdekek a mérvadók. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Őszi hangulatok. i. .Szomorú már, puszta a táj, Elhagyta a dalos madár, -— Vándor útján vájj' ki viraszt ? A jó Isten tudja csak azt . . . Nyár virági elhervadtak, Krysantheum szirmainak Mit susog most a bús haraszt ? A jó Isten tudja csak azt . , . Lehulott a fák levele, Szomorúak lettünk vele. Megérjük-e az új tavaszt ? A jó Isten tudja csak azt . . . Zalánffy Gueisha. II. Valamit oly titkon Szívszorongva sejtek, Hervadó virágnak, Hulló leveleknek. •— Amint leperegnek — Könnyeket is ejtek . Mi ez a sejtelem, Mi e titkos álom ? Talán a szerelmem, Talán a halálom. Lyza. III. Elfutnak az évek, megnőnek áz árnyak ! Vágyak és remények gyorsan tovaszállnak. Nagy néha ha támad egy-egy a szivemben • Ószi napsugárként az is tovaröppen. Mint néha a koldus, bár semmije nincsen, Légvárakat épit rég elveszett kincsen : Visszaszáll a lelkem, visszaszáll a múltba, S tavaszi napfényben meg-megfürdik újra. Feldobog a szivem szerelemnek álmán, — Észre sem veszem, hogy csalóka szivárvány. Kiholt vágyaimnak ismét szárnya támad, S fürge sihederként kergetem az árnyat. Daltól hangzik újra az erdő, a róna, Kinyitja virágát előttem a rózsa. Azt súgja a szivem : tépd le hamar tépd le ! Az a szőke kis lány csókot ád majd érte ! Az a szőke kis lány — — hol van az már régen ! Azt a rózsaszálat le dehogy is tépem ! Az az édes álom nem az enyim már ma : Régi tavaszomnak őszi hideg árnya! Kihalnak a vágyak, tűnnek a remények! Csalóka szivárvány, mit értök cserélek. Odafenn az égen őszi felhők szállnak . . . Elfutnak az évek, megnőnek az árnyak ! Borsos István. IV. Kelletlen, bús őszi idők járnak, Elmúlt dísze, éke a határnak. A hullámzó búzatenger helyén Feltört hantok bóbiskolnak henyén. Lombos erdő, virág és madárdal, Enyhe szellő édes illatárral: Mindezekből immár semmi sincsen, S nem válthatjuk vissza semmi kincsen. A nap szerelmetes huga : a föld, Kimerülten, halálos ágyra dőlt. Percenként fogy, hanyatlik ereje, S kiszárad tápláló dús kebele. Millió virágból szőtt ruháján Végig nyargal, végig zúg az orkán Nem hagy rajta egyetlen levélkét, S megdermeszti mezítelen testét. Arca, — akár a nagybeteg arca, — Látszik rajt' a végvonaglás harca, S elborul a napnak szemsugára, Ha letekint haldokló húgára. Felhőkből ölt magára gyászruhát, S úgy siratja becézett kis húgát. — Hiába volt hűség és szerelem, — A halál előtt nincs, nincs kegyelem. Galamb-búgás helyett vihar süvölt, — Mintha fájdalmában nyögne a föld, — S a köny, amit lesír reá az ég, Rátapad, mint halálos verejték. Haldoklik az emberiség anyja, Lelkem a fájdalom átnyilalja. Mulandóság ! nyögi hatalmadat Minden, mi volt és lesz az ég alatt ! Ács Ferenc.