ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-10 / 46. szám

elgondoltam, hogy egy vasárnapi levélben bebi­zonyítom, miszerint a mi oroszlánaink nem Ko­máromból jöttek, mint hittük, mert ott oroszlán nem is akart megszökni más, mint Klapkáé, de mint fentebb látjuk, annak sem sikerült. Igaz ugyan, hogy ezzel nem nagyon nyugtatom meg a közvéleményt, de hát mégis több uri vadász megy ki a hivatalos hajtóvadászatokra. Ugy gondoltam, hogy a vasárnapi levélben felhivom a miniszter figyelmét, miszerint ha pusztán arra a tudósításra, hogy Krammer párkányi mészáros birkáit valami vad széttépte, hivatalos körvadászatot rendel; mennyivel indokoltabb volna Esztergom­ban is egyet tartani, mert köztudomású, hogy itt évek óta az utcán kóborol valami fenevad, amely oly sok kárt tett már a város türelmes birkáiban, —- óh pardon! birkatürelmű lakóiban. Mert lám, ép ugy mint a párkányi bestiát, ezt sem tudják miféle fajta. Az egyik azt mondja .sakál, a másik kuvasznak tartja, de legvalószínűbb, hogy veszett hiéna. Mert hisz ennél sem lehet megállapítani, hogy honnan jött? milyen állat­seregletböl szökött meg ? A párkányi fenevada­kat még senki sem látta, de itt ebben a tekin­tetben szavahihető, nem vadász emberek is állít­ják, hogy igen kószál közöttünk, s lábnyomait pedig én is láttam. A párkányit gipszlenyomat­ban őrzik a szolgabiróságnál, (üthetik bottal) de a mi veszedelmes ragadozónk talpnyomaiból mindég csak a legfrissebbeket viszik be. Mon­dom ; magam is láttam. Határozott macskafajra mutatnak, éles körmei is vannak, melylyel hihe­tőleg más konc hiján a holtakat kaparja ki. Erre volt eset. Csodálom, hogy még nincs meg gipszlenyomatban. Ha nekem volna gipszem, én lenyomnám, de mint szegény újságíró legföljebb kefelenyomatot tudnék csinálni róla. Szóval, kedves Redaktor ur, gondolatban olyan szépen megcsináltam a vasárnapi levele­met, és ezért vonatra ültem, hogy hazajöjjek. A kávépörkölő vonaton a tatai menyasszony jutott eszembe, s ezzel szépen elaludtam Álmomban Zeke ur jelent meg előttem, a kéziratok inquizi­tora és sokat jelentöleg tartotta felém az »Esz­tergom«-ot, melyből a »Vasarnapi level« rovat hiányzott. Képzelheti kedves Szerkesztőm a hely­zetemet. Körülbelül ugy éreztem magam, mint aki vacsora után rögtön lefekszik. Szerencsémre a kalauz hangosabban kiáltott odakint: Lábatlan ! Erre felébredtem, a vizió tova tünt, s én álmos szemekkel néztem, mint siet szapora lépésekkel két lábatlani atyafi az induló vonat után. Elérték. Innen már nem mertem elaludni és eltö­kélt szándékom volt a vasárnapi levelet még ma megírni. Hazaértem és szomorúan tapasztaltam, hogy a rideg legénylakás ezúttal hideg is, mert nem vártak haza. Mindazonáltal hozzáfogtam az írás­hoz. Fáztam. Először az ágytakaróból plédet rögtönöztem, azután az ibercigeremet húztam magamra, végül az asztalra ejtettem a tollat. Meggémberedett a kezem. Bocsánat kedves szer­kesztő ur, de nem irhatok vasárnapi levelet. Ipse. HIREK. *A Bibornok Hercegprímást 10 éves jubi­leuma alkalmából a főváros is üdvözölte. A tör­vényhatósági bizottság október 30-án tartott köz­gyűlésén egyhangúlag elfogadták Polónyi Géza és társai erre vonatkozó indítványát. — F. hó 7-én Markus József főpolgármester vezetése alatt 30 tagu küldöttség ment a primási palotába s a polgármester szép szavak kíséretében adta át a jegyzőkönyvi kivonatot O Eminentiájának, ki szívből jövö szavakkal köszönte meg az üdvözlést és különös örömének adott kifejezést azon szívé­lyes magatartás fölött, melyet 10 éves primássága alatt a főváros részéről minden ügyben tapasztalt. * Adományozás. Maszlaghy Ferenc praela­tus-kanonok a budapesti Lazaristák számára 200 koronát, a Pázmány-egyesület céljaira pedig 100 koronát adományozott. * Sz. Imre napja a tanítóképzőben. Az idei sz. Imre ünnep örökké emlékezetes marad a tanítóképző évkönyveiben. Az intézet igazgatójá­nak s tanári karának felkérésére dr. Kohl Medárd püspök tartotta az ünnepi sz. misét, melynél dr. Klinda Teofil kanonok, dr. Nemes Antal apát, Némethy Lajos esperes, Berg er Márk cerimoniarius, Eitner Elemér succentor és több növ. pap segéd­keztek. Evangelium után dr. Trikál József hitta­nár mondotta el szép ünnepi beszédét, meghatóan és lelkesítőén tárva fel azon elveket, melyeket az ifjúság sz. Imre szellemében megvalósíthat. A nagy hatást keltő beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni. A kitüntetés, melyben dr. Kohl Me­dárd püspök részesítette az intézetet, úgy a ta­nári kar, mint az ifjúság előtt feledhetetlen emlé­ket hagyott, s ennek adott kifejezést Guzsvenitz Vilmos igazgató, midön a tanártestület nevében Q Méltóságának köszönetét kifejezte. A tanító­képző ifjúságának hálás érzelmeit egy négy tagú küldöttség élén Rigó Béla IV. éves, az ifjúsági kör elnöke tolmácsolta az ünnepélyt vezető püs­pöknél. * Szent beszéd. Mondotta dr. Walter Gyula praelatus-kanonok a sz. Benedek-rend hazánkban történt megtelepedésének kilencszázados évfor­dulóján. — Egy ivre terjedő, csinos kiállítású füzet ez, mely a mély gondolkodású kanonok beszédét tartalmazza. Szerény kis füzet, de amely kis füzet egy kötetre menő munkát rejteget, szerző nagy ismeretéről tesz tanúságot és olvasva lélekemelő, kedves, szines, szóval mindenben olyan, mint az ö beszédei lenni szoktak. Ez év nov. 3-án mondotta el dr. Walter Gyula ezt a 'remek szónoklatot a sz. Ferencrendiek templo­mában, és láttuk, hogy a város szine java meg­hallgatta a beszédet, és az ajándékul kapott nyomtatott füzetet emlékként őrzi meg sokáig, mert hisz ez a tanulságos kis mü, azzal a sok igaz­sággal, melyet tartalmaz, helyet foglalhat bármely könyvtárban, vagy keresztény úri-ház asztalán. * Csillaghullás. A hadsereg rendeleti köz­lönyében a 26. háziezred és a 76. gyalogezredre vonatkozólag a következő előléptetések foglal­tatnak: A legfelsőbb megelégedés tudtuladása nemes Póka Dezső 76. ezredbeli százados részére ; a vezérkarhoz lett beosztva: Fried Rudolf 76. ezredbeli főhadnagy. Stanic György 26. ezredbeli őrnagy alezredes lett. Bosoricz Antal 6. ezredbeli kapitány őrnagy lett és áthelyeztetett a 26. ez­redhez. Bergmayer Rudolf 12. ezredbeli főhadnagy kapitány lett és áthelyeztetett a 76. ezredhez, Kirschinger József és Keller Ernő 26. ezredbeli főhadnagyok kapitányok lettek, az előbbi áthe­lyeztetett a 2. ezredhez. Kräutner Adalbert vezér­kari főhadnagyot beosztották a 76. ezredhez kapitánynyá. Schlich Ernő és Friedrich Viktor hadnagyok a 76. ezrednél főhadnagyok lettek, Skutta Leó, Oberkamp Rudolf és Rosenberg Róbert 26. ezredbeli hadnagyok főhadnagyok lettek. Herzmánszky Károly, Jekeli Frigyes, Lex Móric, Foite Rómán, Teller Károly, Szécsiszigeti Thaly Károly, Vrkljan György és Witte Rudolf 26. ezredbeli tiszthelyettesek hadnagyok lettek, Finek Antal, Biberforti Umlauf József, Schuszter Ottó, lovag Ungeivitter Ágoston és nagysághi Saághy­Ruszek Aurel 76. ezredbeli tiszthelyettesek had­nagyokká lettek. Ismerőseink közül előléptettek : Virtsologi Rupprecht Henrik honvéd ezredes a 81. honvédgyalog dandár parancsnokává mint vezér­őrnagy, Roth József volt 76. ezredbeli alezredes a vezérkarnál mint az instruktori gyakorlatok osztályának irodafőnöke vezérkari ezredessé. Kornhaber Adolf honvédörnagy — alezredessé. farallyai Sándor vártüzérföhadnagy Castelnuo­voból az 5. ezredtől — áthelyeztetett Komá­romba a 6. ezredhez, — Wiplinger József lovag II. oszt. huszárkapitány I. osztályú kapitánynyá lett előléptetve. * Ünnepi beszéd jelent meg diszes füzetben, dr. Csernoch János praelatus-kanonok szónoklata, melyet a magyar sz. Benedek-rend kilencszázados jubileuma alkalmából mondott Esztergomban, f. évi november hó 5-én. A beszéd tárgya: A sz. Benedek-rend érdemei a keresztény művelődés terjesztése körül. A tételt sz. Imre, az ifjúság védszentje ünnepére alkalmazva, alapos tudással és eszmegazdagon tárgyalja. Épületes benyomást tesz azon iránya által, hogy az emberek és földi intézményeik magasztalása fölé emelkedve ter­mészetfölötti szempontból fejti ki a rend műkö­dését a katholikus vallás terjesztése érdekében. Ezért a hatás buzdító úgy a rend tagjaira, mint növendékeire. A hallgatóság jól első érzéssel magasztalta a szónokot és a beszéd igy nyom­tatásban is tanulságos és becses olvasmányul szolgál. * Tanügyi hirek. Bernáth Nándor babin­dáli, Pasteka Lajos apaji és Unger Richárd elecki kántortanítók; Engelhardt Gyula naszvadi osztály­tanító, Polacsek Gizella nagybresztováni és Schu­rina Jolán sághi osztálytanitónök ezen állásukban véglegesen; Turek Antal pásztói kántortanító, Gottmann Vilma muzslai és Pivinger Kornélia nagyjáci osztálytanitónök pedig ezen állásukban ideiglenesen erősíttettek meg. Brückler Gyula bácsai kántortanító fötanitóvá neveztetett ki. A nagyluci tanitói fizetés kiegészítésére engedé­lyezett évi 666 kor. államsegély folyó évi októ­ber hó 6-án 68920. szám a. kelt miniszteri rendelettel Pauer Józsa ottani tanítónő részére utaltatott át. * Az esztergomi Oltáregyesület minden évben gyász-istentiszteletet szokott tartani el­hunyt tagjaiért. A f. évben november hó 12-én, kedden, lesz a gyászmise fél 9 órakor a vizi­városi zárda templomában. * A sz. Benedek-rend ünnepe. E helyütt kedves és felemelő ünneplésről emlékezünk meg, amelyet a helybeli róm. kath. bencés fögymna­sium a jubiláris évforduló alkalmára f. hó 5-én rendezett. Ezt megelőzőleg három napon át a sz. Ferenc-rendi templomban hálaadó Istentiszteletek és Utániak tartattak, amelyeken székes fökápta­lanunk nagyérdemű tagjai miséztek. Legkiemel­kedőbb volt ezen szentelt napok közül a keddi, amikor Boltizár József püspök, ált. érseki hely­nök Te Deumot pontifikált és ugyancsak e nap­nak délutánja, amikor az intézet ifjúsága ünnepi előadással fejezte be a nagyjelentőségű napot. Ezt megelőzőleg, délben, ebéd volt a rendház­ban, amelyen Boltizár József püspök, Horváth Béla főispán, a székes fökáptalan tagjai közül dr. Csernoch János, Maszlaghy Ferenc, Schlick Ist­ván, Graeffel János és dr. Walter Gyula prelátus­kanonokok, Andrássy János alispán, B. Szabó Mi­hály főjegyző, Kollár Károly polgármester-he­lyettes, dr. Földváry István főügyész, Niedermann József rendőrkapitány, Magos Sándor kir. táblai biró, Reusz József és lovag Kaan János pénzinté­zeti igazgatók, Waller Károly m. kir. póstafel­ügyelö, Ballentovics János és Hartmann Gusztáv ezredesek, dr. Fehér Gyula belvárosi plébános és a rendtagok voltak jelen. Az első tósztot Hollósi Rupert igazgató mondotta XIII. Leo pápára és a ki­rályra, a másodikat szintén ö mondotta Boltizár József püspökre és a székesfökáptalan azon tag­jaira, akik az ünnepi istentiszteleteken fungáltak. Boltizár püspök Vaszary Kolos hercegprímásra mondott szép pohárbeszédet; ez után Horváth Béla főispán a sz. Benedek-rend érdemeit fűzte szép koszorúba. Kollár Károly polgármester-he­lyettes a város nevében emelt poharat a sz. Benedek-rendre, kifejezésre juttatván a város háláját a helybeli rendház culturális, áldásos tevékenységeért. Számtalan pohárbeszéd hang­zott még el s a társaság a legjobb hangulatban érkezett el amaz időponthoz, amikor az ifjúság ünnepi előadása kezdetét vette. Az ünnepi elő­adás a fögymnasium dísztermében tartatott meg a déli vendégek s a város előkelő közönségének nagyszámú részvétele mellett. Az előadás Tánczos Vendelnek, az intézet legkitűnőbb VIII. osztályú tanulójának «Ünnepi dal»-ával, amelyet Schedl Arnulf tanár zenésített meg, vette kezdetét. Elő­adta az ifjúsági énekkar szépen, szabatosan. Ez után szintén a fentebbi szerzőtől Magurányi Jó­zsef VI. oszt. tanuló szavalt el ügyesen egy hazafias szellemben megirt prologot. A programm harmadik pontja látványos képekből állott. Havadi Barnabás, a rendnek Pannonhalmán levő tehet­séges, fiatal tagja dramatizált költeménye volt ez, hasonló a kereszténység 900 éves jubileumán előadott darabhoz, s ebben sz. Benedek fiainak hazánkba történt bejövetele, első lépései három felvonásban vannak megörökítve. Sz. Istvánt Vis­nyovszky VIII. oszt. tanuló személyesítette igen ügyesen, átérezvén szerepét ugy, hogy valóban övé volt az ünnepi előadás legsikerültebb alaki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom