ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-11-03 / 45. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. november 3. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. A Biboros Hercegprimás néYünnepe és 10 éves jubileuma. A Bibornok Hercegprimás névnapját nagykegyelettel ünnepelte Esztergom. A városházán diszgyülés volt 27-én, a tanintézetek fényes örömünnepélyeket rendeztek és 30-án a Bazilikában hálaadó istentisztelet volt, melyet Maszlaghy Ferenc praelatus-kanonok tartott. A hódoló tisztelet és szeretet szavai hangzottak a kicsinyek és nagyok ajkairól és lélekemelő összhangba olvadva magasztalták jóságos szivét, nagy lelkét a Főpásztornak, kinek kegyes gondozására bizta az isteni Gondviselés az emberiség legdrágább kincseit, a vallásosság és erény ápolását. Az egyes ünnepekről szóló részletes ismertetést a következőkben közöljük : A papnevelő intézetben. Október hó 29-én d. u. 6 órakor nagyszámú előkelő közönség gyűlt össze a papnevelő intézet nagytermében, hol a Bibornok Hercegprimás fényesen diszitett arcképe előtt a növendékek ünnepelték a Főpásztor névnapját. Marczy József szívből jövö szavakkal fejezte ki növendéktársai érzelmeit: a hűséget, lelkes ragaszkodást és hálás tiszteletet Érsek-Atyjuk iránt. Zemanek Vince szépen átgondolt felolvasásban festette a reménydús ifjak tettvágyó lelkületét. Morvay László pedig lendületesen, élvezetes modorral szavalta el Cservenka Kálmán ez alkalomra irt ódáját. Az intézeti ének- és zenekar Rauvstein Antal vezetése mellett szép müvek előadása által emelte az ünnepi hangulatot. Befejezésül az intézet rectora, Venczell Antal praelatus-kanonok, az ünnep jellegét és a papnevelő intézet érzületét a következő szép beszédben fejezte ki: A fiúi tisztelettel szépen lefolyt ünnepély tanuja, hogy nemes hévtől buzdul keblünk, hogy melegebben lüktet ereinkben a vér, midön a holnapi napra gondolunk, mely fömagasságú biboros Urunk és Atyánk névünnepe, mely lelki szemeink elé állítja Öt, a már tiz év óta a Haza és a szent István királyunk legdrágább öröksége, legszentebb kincse, a Jézus hite fölött őrködő országos főpapot. Köszönöm a mélyen tisztelt vendégeink szives megjelenését, akik ide buzgólkodván, szintén tanúskodnak, hogy bennük is hangosabban, erösebben dobog a sziv azon Atya iránt, kit az egész nemzet magáénak vall és hódolva tisztel. A szikrák egyesülés által lánggá lesznek; a patakok folyamokká dagadnak, s ezt fejezi ki a jelen lelkesedésünk. A katonák ugyanegy zászló alatt hadsereget alkotnak, és mi szintén olyant azon zászló körül, melyet a fömagasságú biboros Atyánk nagynevű elődei, szent Adalberttól örökölvén, ezek kezéből O Eminenciája átvett s már tiz év óta fennen lobogtat. A sorakozásnak és egyesülésnek jelvénye ez, mely alatt győzni vagy halni kell a zászlónak és a körüle sorakozottaknak ; mert a papra nézve a kötelességérzetnek, a becsületességnek, szent és nemes becsvágynak vezércsillaga az. Ily érzület dagasztja most ez ünnepélyen kebleinket; ilyen érzülettel készüljenek a tisztelendő urak az életbe és a pályára, mely szemeik előtt lebeg, hogy az Egyháznak és a Hazának egykoron derék harcosai legyenek a szent Adalbert zászlaját lebegtető főpásztor körében. A holnapi ünnep alkalmából pedig szivünk minden dobbanása imádsággá váljék, mely a Magasságbélinek trónja, szent szine előtt meghallgattatást nyer s hozza le az áldásnak, a kegyelemnek teljét biboros Atyánkra, kinek szeretettel kegyes és jósággal ékeskedő nemes szivében az isteni békének melege, híveinek ragaszkodó szeretete és mindnyájunk őszinte és hódolatos tisztelete, öröm- és vigasztalásképen honoljanak s mint méltó és megérdemlett bérei kövessék hosszú és áldásos életét. Az erre felhangzott zúgó éljenzés tanúsította, hogy az ünneplők mindnyájan osztják a beszéd lelket emelő gondolatait. A jelenlevő Boltizár József püspök, ált. érseki helynök meghatottan válaszolt és a növendékekhez szívélyes, buzdító szavakat intézve fejezte ki a jelenlevő vendégek őszinte örömét a fényes ünnep lefolyása fölött. A tanítóképző-intézetben. A katholikus szellemben és érzületben mindinkább erősbülő tanitóképzö-intézet a biboros főpásztor magas névnapja alkalmából megragadván az áldornagy első tiz éves érseki kormányzóságának évfordulóját is, nagyobbszabású örömünnepélyt rendezett saját helyiségében. Ugy a tárgysorozat, mint az előadók arról tesznek bizonyságot, hogy az intézet önképzőköre Keményfy Kálmán tanár szakavatott és körültekintő vezetése alatt állván, oly színvonalra emelkedett, melyben a szó szoros értelmében véve versenyképessé vált e téren is. Különösen meglepő a tanulók rethorikai előadása. Igy a többek között az

n ünnepi beszéd, melyet Bigó Béla növendék, és- O Főmagasságának a koronázási jubileumi beszéde, melyet Bartal Alajos növendék mondott el szabad előadásban, meglepően érdekes és vonzó volt. Érzéssel és lendülettel szavalta el Drozdy Gyula Hugó Viktornak a »Lelkiismeret« cimű költeményét. Szép, érces mély hangja oly hízelgőén széppé tette a nagyszabású költemény drámaiasságát. Szépen monologizált Czvik István is Bársony »Mundi Gom« röptelenjeivel. Ami pedig a zenei számokat illeti, szó sincs róla, hogy a növendékek ne biztosan és tisztán játszanának. Ifjúsági zenekara jó erőkből áll. Csak az volna kívánatos, hogy oly szakavatottság mellett, minővel Mócsy László szaktanár rendelkezik és akinek méltó segitö társa volna az ismert zeneköltő tanár Vágvölgyi Béla, úgy alkalomadtán a nyilvánosság előtt is produkáltatnák növendékeiket fülbemászó zenéjükkel. Mert hogy e téren az intézet unikum, az beigazolt tapasztalatok után mondva tény és igazság. Érdeme pedig Mócsy László tanáré. Az ünnepélyt végezetül az igazgató alábbi buzdító beszéde fejezte be: Kedves Növendékek ! Mielőtt e kiválóan sikerült ünnepély hatása alatt szétoszlanánk, szükségesnek tartom a mai nap jelentőségét néhány szóval kiemelni, mert igazán nagy napja van ma az esztergomi egyházmegyének, nagy ünnepe az érseki tanítóképzőnek. Tiz esztendeje, hogy boldogemlékü Simor halálával megárvult egyházmegye Vaszary Kolos hercegprímásban egy jóságos szívű főpásztort, ez az intézet pedig áldozatkész, gondos atyát nyert. Midön azért az érseki tanítóképző tanári kara és ifjúsága a mai napon Magyarország biboros hercegprímásának magas névnapját ünnepelve, elhelyezi zárókövét egy nagy eseményekben gazdag évtizednek, nem pusztán a köteles tisztelet és hódolat adóját rójja le a magyar egyház feje és egy fényes nemzeti méltóság hordozója előtt, hanem a mi legbecsesebb: az ifjúi sziv mély hálájával viszonozza egy jó atya szerető gondosságát. A hála az ifjúi sziv virága. Fakadását elnyomni, virágzását akadályozni bün volna, de sokkal inkább azoknál, a kiknek göröngyös életpályájukon vigasztalóbb jutalmok ugy sem lesz más, mint az ártatlan gyermeki sziv szerető hálája. Ünnepeljünk hát K. N.! Hisz az a férfiú, kinek tiszteletére szivök ma e kedves ünnepély sikerében megnyilatkozott, példányképe minden magyar tanítónak. Ifjúságát, élete alkotó erejét évek hosszú sorozatán keresztül az igazság hirdetésében és a hazaszeretet dicsőítésében gyümölcsöztette és most midön a becsülettel megfutott pálya töviseit a legnagyobb egyházi méltóság bibora díszíti, bizonnyára nagyobb örömmel és megelégedéssel tölti el lelkét a nemzetének tett szolgálat jóleső tudata, mint a rá ruházott magas méltóság fénye. A fénynek árnya, a méltóságnak terhe van és az irigyelt állás igen gyakran hord töviskoronát; de az a munka, a melynek útját a lélek nemesedése és a nemzeti művelődés haladása jelöli, előbb-utóbb a hála és elismerés koszorúját fonja homlokára kicsinynek és nagynak egyaránt. Midön tehát ezen intézet kegyes fentartóját ünneplik kedves Növendékek, ne pusztán a magas méltóságát tekintsék benne, hanem munkás életét vegyék példányképül, mert nagy feladatok várnak Önökre is. Hivatva lesznek lerakni és megszilárdítani azokat az alapokat, a melyeken egy tiszta erkölcsű, vallásos nép, egy hatalmas és boldog keresztény Magyarország fog emelkedni. És meglehet, hogy ezen munkájokat elismerés, jutalom és az anyagi javakra való kilátás minden reménye nélkül kell majd teljesiteniök. De ne féljenek és ne csüggedjenek! Nem maradnak jutalom nélkül. A lelkiismeret nyugalma és munkájok gyümölcse lesz jutalmok. És ez a legszebb! Mást ne is várjanak, mert a mihez az ember nem a saját ereje, hanem mások kegye által jut, sem valódi örömöt nem okoz, sem a léleknek értéket nem kölcsönöz. Ezt a gondolatot szeretném, kedves Növendékek, ezen alkalommal szivökbe vésni. Mélyen át kell önöknek érezniök, hogy ker. egyházunk és magyar hazánk jólétén önzetlenül munkálkodni lesz életfeladatuk. Azt akarom tehát, hogy müködésökkel a nemzeti érzék bajnokai és a keresztény meggyőződés hitvallói legyenek, hogy a nemzeti lét és a ker. hit nagy érdekeit ne a napszámoslélek alacsonyságával, hanem a hősi önfeláldozás lelkesedésével szolgálják. Azt óhaj-' torn, hogy ennek az intézetnek minden egyes növendéke az élet mezején olyan szerepet töltsön be az egyház mellett, mint hajdan az evangélisták az apostolok mellett. Keresztény tanitó, ki az egyház jobb keze, segitö társa abban a küzdelemben, melyet a hitében megingott, reményében elgyengült és a szeretetben megfogyatkozott társadalom megmentése érdekében kifejt — ez a mostani idők szükséglete. Legyenek meggyőződve K. N.! hogy a