ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-29 / 40. szám

1901. szeptember 29. ESZTERGOM. 5 tást raknának a gyomrára. Orvosai azonban a hideg umslágot ajánlják és ezt, azt hisszük, választói készséggel fogják neki megszerezni, sőt talán egy kis »zuhanyt« is rögtönöznek neki, mert csak most jöttek rá — mióta nem képviselő, — hogy mily hasznos polgára a kerületnek, s igy mindent elfognak követni, hogy a »közeletnek« visszaszerezzék. Programmbeszédeket nem tart, úgy gondolja minek, sok beszédnek sok az alja. Annál inkább beszél Szauder. Ez a bácsi a néppártot úgy üti, mintha örökké az lett volna a foglalkozása. Ismeretlen alakok járnak vele, kik úgy beszélnek, mint például Ebeden. Itt Szauder kísérője, kit állítólag a »központ« küldött ki melléje, valóságos szauderiákat rendezett. Többek közt azt is mondta »Ne akarjunk mi a vallási dolgokon segíteni! A vallás, az erkölcs itt mellékes, csak a jólét a fő.« Ez teljesen Szau vagy Szauder programm. Nagyon rávall arra a bácsira, aki abban találja hiúságának kielégítését, hogy volt képviselőjelöltnek ismerjék. Hja, egy olyan bácsinak ez is nagy rang s különös szerencse, meg vagy 60 koma kell hozzá, hogy elnyerhesse. Szauder maga Ebeden szónoklatát azzal végzé be : »Itt hagyom nektek hiveim az apostol e szavait: ki mint vet, úgy arat.« Ezzel ugyan betette az ajtót. Nem is hittük eddig, hogy annak a bácsinak olyan alacsony szellemű horizontja van, miszerint azt hiszi, hogy ezen közmondás az ö javára szól. A köbölkúti kerület polgárai nagyon jól tudják, hogy Szauder Budapest külvárosának erkölcsi talajába nem liliom magot ültetett, tehát nem lesznek oly balgák, hogy Szaudert fogadják fel öt évre erkölcsi és politikai kertésznek. Hogy ö ott szeretne aratni, az bizonyos. A kerületben kevés leány van, aki elmenne Szander arena-uti »

elit« mulatójába pincérnönek; igy hát Szauder bácsi, nem lesz aratás, Bonitz Ferenc rokonszenves megnyerő fellépése igen jó hatással van a felvilágosodott polgárságra. Mindenütt nagy ovációkkal fogadják. Megválasztása biztosra vehető, ténykedéséről a következő tudósítás szól: Bonitz Ferenc néppárti képviselőjelölt mult vasárnap f. hó 22-én majdan emberfeletti munkát végzett, e nap négy helyen tartott programm beszédének elmondásával. Jelzett napon d. u. estefelé járt az idö, midön Bonitz Bart felé vette útját Bényről, hol midőn még programm beszédét tartotta, a bartiak nagy száma sereglett össze, hogy képviselő jelöltjüket falujokba kisérjék. A község lelkésze díszesen öltözött iskolás leánykák és több választó kíséretében, kikhez mintegy 35 lovas ifjúság csatlakozott — jött Bonitz elé Bénybe, hogy innét Bartra kisérje a népszerűvé vált jelöltet. A bényi határt elhagyva már nagyszámú bartiakkal találkoztunk, kik az országút szélein sorfalat képezve, örömrivalgással fogadták Benitz urat. Bartra érve már nagy néptömegekben láttuk a népet csoportosulni még a szomszéd falvakból, Kéty- és Szölgyénböl is, kik a legnagyobb lelkesedéssel fogadták a virággal koszorúzott kocsiról leszálló képviselő jelölt urat. A megérkezés első perceiben megható jelenet játszódott le a szemlélő előtt. A falu szép hajadon leányai fehérbe öltözve mintegy 100 koszorúval tisztelték meg Bónitzot — szép beszéddel üdvözölve őt. Lehetett látni számos anyát, ki ölében tartott gyermeke által nyújtatta át a kis virágkoszorucskákat, melyeknek mesterkétlen, művészet nélküli disze hiven tükrözi vissza a nép tiszta, érdeknélküli kegyeletét az érkező képviselő jelölt előtt, kit leghivatottabbnak tart arra, hogy majdan a törvényhozás termében is síkra szálljon a nép jogainak védelmében. Ezen előzmények után, mely a legszebb szónoklat határát felülmúlhatta, történt Bonitz bemutatása a község lelkésze által, ki a néppárt óriási lelki erővel kiküzdött vívmányait röviden ecsetelve — ünnepélyesen bizalmat szavazott a képviselő jelöltnek. A bemutatás után mondta el Bonitz e napi 4-ik programmbeszédét, fáradságot nem ismerő lelkesedéssel, úgyhogy szive buzgóságából elhangzott szavai nem tévesztik el hatásukat — mit a beszédközben gyakran felhangzó »ugy van, igaz« stb. felszóllalások hiven bizonyitnak. A lelkes, remek beszéd után betért Bonitz Székely Péter gazda házába, hogy megköszönje neki a szónoklatra készített jó helyet, melyet neki, szép uj háza előtt készített. Keresztény szövetség. (W. G.) Hogy az egyházpolitika a protestáns felekezeteknek a legtöbbet ártott, melyek pedig töle a legtöbb jót vártak, azt napnál fényesebben bizonyítják a statisztikai adatok. A protestantizmus ma nagy beteg, erőtlen. Ezt a lelkészi kar és a hivek egyaránt elismerik. Ennek további bizonyítására tehát nem kell vállalkoznunk. De kinek is köszönheti a protestantizmus elgyöngülését ?! Először saját magatartásának, másodszor a vezető korifeusoknak s harmadszor a liberális pártoknak. Azon liberális pártoknak, melyeket a protestánsoknak túlnyomó része mindig támogatott s csodálatosan még ma is támogat. Es kik voltak azok, akik a protestánsoknak legtöbbet ártó egyházpolitikai törvények ellen körömszakadtáig küzdöttek és küzdeni fognak még továbbra is! ? A kik nem nézték és nem nézik, hogy kiben tesznek azok legtöbb kárt, hanem hitüket meg nem tagadva, elvből szállottak sikra azon irányzat ellen, mely oly nagy sérelmet ejtett az egész kereszténységen. A keresztény néppárt volt az! Az egyházpolitikai küzdelmek idején a főrendiházban és most már közel öt év óta az ország házában. Kérdjük ezek után, hogy lehetséges az, hogy a protestáns felekezetek oly annyira tartózkodnak a néppárt támogatásától. Nem azt a pártot keresik fel, mely a sérelmes törvények eltörlésén fáradozik, hanem azt a pártot áraszszák el bizalmukkal, melynek vezére csak nem rég jelentette ki, hogy az egyházpolitikai intézményeket csorbítatlanul fogja továbbra is fentartani. Hát a nagy beteg télen a hegyek közé fog menni gyógyulást keresni, nem pedig a szelid, balzsamos déli éghajlat vidékére ! ? Nem csodálkozunk azon, ha azok a vezető férfiak és hivek, a kik első sorban liberálisok és csak azután keresztények, távol tartják magukat a keresztény politikától. Ezeknek csakugyan a »jó katholikusokkal« egyetemben ott van a helyük a szabadelvű pártokban. De csakugyan nagyon fájlalnók általános keresztény szempontból, ha a protestánsok között nem akadnának, a kik hitükhöz nem ragaszkodnának. Mert ne higyje senki, hogy a néppárt örül a protestantizmus bomlásának. Inkább legyen valaki hithű protestáns, mint hitetlen, felekezetnélküli individium. Azt sem csodáljuk, hogy a függésben lévő protestánsok tüskön-bokron követik liberális vezéreiket. De azt már igenis csodáljuk, hogy a független és hivő protestánsok még mindig hallgatnak azokra a gyanúsításokra és rágalmakra, melyeket már 7—8 év óta szór az álliberálizmus és annak sajtója a keresztény néppártra. E helyen már többször mutattunk rá, hogy mily mesterien érti a kozmopolita sajtó a keresztény felekezeteket egymásra uszítani, csakhogy a keresztények egyetértését meghiúsítsa. A néppárt katholikus, ultramontán, merev felekezeti, klerikális párt. Csak ezen érdekek védelmére létesült. Ha a néppárt győzedelmeskednék, akkor a protestantizmus utolsó napjait élné. Igy rágalmaznak, gyanúsítanak írásban és szóban napról-napra, mindig más alakban. De bizonyítani adósak maradnak. Százszor és ezerszer is kijelentettük, hogy a néppárt nem hirdet felekezeti politikát! Tessék a néppárt programmját újból és újból áttekinteni. Nincs abban egy sor, egy mondat, egy szó, egy betü sem, ami felekezeti kizárólagosságot jelentene. Sőt inkább a néppárt programmja a közös cselekvésre megteszi a kezdeményezést, midön azt mondja: Ezen egyetemes alapon tehát minden keresztény hivöt, a kölcsönös és egymással kiegyeztethetö érdekek megvédése végett befogad. Ez csak az elmélet a papíron, a gyakorlatban nem lesz az majd úgy, mondják azok a jó urak. Tehát báró Kaas Ivor, a hithű protestáns, a legelső magyar publicista, a ki szintén bir valamelyes ítélőképességgel, az nem tudta volna megítélni a néppárt felekezeti vagy keresztény voltát, midön ahhoz ünnepélyesen csatlakozott! ? »A dolog érdemét nézve még a néppárt sem klerikális a maga egyetemében, sem programmjánál, sem eljárásánál fogva« moidja a református Bartha Miklós, a néppárttól távol álló politikus. Az igaz, hogy a néppárt ma csak katholikusokból áll, de ez a körülmény nem jelenti egyszersmind azt, hogy ez a párt felekezeti párt. Mert az nagy külömbség, ha azt mondjuk : hogy katholikusokból áll, vagy ha azt mondjuk: hogy a néppárt katholikus. Programmjánál fogva nyitva áll az ajtó minden hivő keresztény részére. Csak a protestánsoktól függ, hogy egyedül katholikusok ne foglaljanak helyet a pártban. Azok a protestánsok, a kikben van még positiv hit, azok minden aggodalom nélkül támogatják a néppártot. Hiszen a néppárt a felekezetlenség, vagyis a hitetlenség, a vallástalanság ellen küzd, nem pedig a hivő kereszténység ellen. S felekezetnélküliség az a szabadelvű vívmány, mely romlásba viszi a protestantizmust. A néppárt öt éves parlamenti működése alatt nem cselekedett olyast, a mi csak egy cseppnyi rosszakaratot a protestánsok ellen árult volna el. Ellenkezőleg, a protestáns autonómia megvédésében elöljárt. Régente is a katholikusok szavazták meg a protestáns autonómiát. Most is hiven önmagukhoz sorompóba léptek azért. Emlékezzünk csak vissza a protestáns lelkészek kongrua-javaslatának parlamenti tárgyalására 1898. április havában. Sorban állottak fel a javaslat ellen Bethlen, Marjay és Lakatos reformátusok, Györy és Szentiványi protestánsok s négy protestáns szász képviselő. A néppárti szónokok ifj. Zichy János gróf vezetésévei csak segítettek a protestánsoknak azt az autonómiát megvédelmezni, melyet tőlük a liberalizmus elragadni készült. Lakatos Miklós ezért férfias beszédében őszinte köszönetet mondott a néppártnak, hogy a protestáns autonómia védelmére kelt. Azt mondják, hogy a néppárt egész sajtója katholikus. Ez igaz. De igy van ez Hollandiában is, a hol épp most a protestánsok egyesültek és győztek a katholikusokkal. Kuyper református lelkész, és ma már miniszterelnök, vezérlete alatt a liberalizmus és a forradalmi pártok ellen Hollandiában a protestánsoknak és katholikusoknak külön-külön sajtójuk van, de azért a legnagyobb egyetértésben szolgálják kölcsönösen a közös ügyet és érdekeket: a keresztény világnézlet és kormányzás védelmét. Ha a néppártnak protestáns tagjai volnának, akkor az ha akarna is felekezeti politikát folytatni, azt nem tehetné. Küldjenek tehát a protessok minél több hitsorsost a néppártba, az szívesen fogja őket látni, hogy tanúbizonyságot tehessen arról, miszerint ő is mennyire óhajtja a felekezeti békét, mennyire fekszik szivén a pozitív keresztényeket, tartozzanak azok bármely felekezethez, egy falankszá tömöríteni a közös ellenség: a modern, hitetlen pogány világnézlet szelleme ellen! Legyen a protestánsoknak végre erkölcsi bátorságuk beismerni, hogy az egyházpolitikai törvények megszavazásával nagy hibát követtek el, hogy tévedtek. Tévedni emberi dolog. A tévedés beismerése nem aláz meg senkit. A tévedés makacs be nem ismerése azonban szomorú időket fog még hozni a protestáns felekezetekre. A józan és hitükhöz ragaszkodó protestánsok ne hallgassanak tehát tovább azokra az izgatásokra, melyek a gyűlölség arzenáljából erednek. Nyújtsanak felebaráti jobbot a néppártnak, az nem fog bizalmukkal visszaélni, mint a liberalizmus. A protestánsok és katholikusok között politikai szövetségnek be kell következnie. Erről meg vagyunk győződve. Az események sokat bizonyítanak, de még többet fognak bizonyítani, talán már a közel jövőben. Befogják bizonyítani az összes hithű keresztények szövetségét Magyarországon az egyházpolitikai törvények revíziójára! HIREK. * Zsinati vizsgák. A folyó hó 24-én és 25-én tartott synodális vizsgálatot sikerrel letették : Brázda Antal pudmerici káplán, Druga László nagycéthényi káplán, Herolt Ármin holicsi káplán, Hromoda József krakováni káplán, Janecz József galgóci káplán, Juhász István komárom-szent-péteri káplán, Kaveggia Kálmán somorjai káplán, Moravek Boldizsár vágsellyei káplán, Pápay Ferenc budapest-terézvárosi káplán, Simkó Károly tótmegyeri h. lelkész, Szarnék Károly aranyos-maróthi káplán, Uhlárik István tölgyesi káplán, Winkler Pál lazarethi lelkész Pozsonyban. * Helyreállított Szentháromságszobor. A még emlékezetünkben levő nagy vihar által megrongált szép Szentháromságszobor ismét egészben és szépen áll. Az állásokat mielőtt eltávolították volna, a bronzdiszitéseket megaranyozzák. * Őszi rendes közgyűlés. Tudvalevőleg a vármegye törvényhatósági bizottsága azt kérelmezte a belügyminisztertől, hogy tavaszi és őszi rendes közgyűlését — főleg a gazdálkodó bizott-