ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-20 / 4. szám

És sajátságos, hogy ezt sokan nem akarják vagy nem tudják helyesen értelmezve felfogni. Vagy tán nem akarják az egyházmegyei hatóságot munkahalmazzal elborítani ? Soha se méltóztassanak ezt tenni, sőt inkább mindenre nézve, a mi csak egy kis összefüggésben van az egyház érdekeivel, fel kell keresni hatóságát, mivel annak elmulasztása nemcsak jogfeladás, hanem önkénykedés is. Már pedig a hol oly szervezetről van szó, minővel a kath. egyház bir, a püspökökön kivül önkéntes hatalommal, hatáskörrel senki sem bir. És ebben van ereje az egyház szervezetének. Vagy attól tartanak, hogy az egyházi hatóság nem mindenben adja meg a kellő orvoslást ? Akkor felejtik hogy különösen bizonyos tanügyi dolgokban, minők a tanítói javadalmazások körüli kételyek és kérdések és a tanitók fegyelmi vétségeinek elbírálása, arra nézve meg vannak állapítva mindazon forumok, a hol az ilyetén dolgok megfelebbezhetők, lehetőleg kizártnak kell tekintenünk a jogorvoslásnak tévedéseit. És ha előfordulnának ily tévedések — ami emberi gyarlóságból előfordulhat — az appellata bizonyára sikerre fog vezetni. Nagy baj az nálunk katholikusoknál, hogy az ügykörünket és érdekeinket érintő törvényeket, rendelkezéseket, ős szabványokat nem olvasgasgatjuk, nem tanulmányozzuk. Ha minden lelkész, minden tanitó tisztában volna a törvényekkel, az azok végrehajtására kiadott utasításokkal, a püspöki rendszabályokkal és az időközönként megjelenő rendeletekkel, bízvást állítom, hogy a sérelmek légiói a legkisebb számra redukálódnának. Ez fokozná azután a kath. tanügy fejlesztését, feladatának közegei részéről való fontos teljesítésében. És akkor nem fordulnának elő esetek, hogy a tanitó a lelkész, a lelkész a tanitó ellen támasztott sérelmekben a kir. tanfelügyelőnél, a közigazgatási bizottságnál, vagy épen a kultuszminiszternél keressenek jogorvoslást; esetek, melyekben az iskola jellegéről vagy tulajdonosáról van szó, a midőn senki más nem lehet a jogorvoslást kereső közeg, mint a főpásztor, a kinek közvetlen gondjaira van bizva az egyház vagyona: lévén egyedül ő felelős érte Magyarországban mindaddig, mig ezen gondoskodást egy létesítendő autonómiával meg nem osztja. És ebben oly szigorú, hogy ugy mondjam orthodox az én felfogásom, hogy még azt sem helyeselhetem, a mikor az egyház jogát és tulajdonát érintő vitás ügyekben a felsőbb világi hatóságoknál szerzendö jogorvoslások iránti lépések és eljárások céljából az alsóbb egyházi közegek utasíttatnak, holott az egyházi főhatóságnak már reprezentáló erejénél fogva sem okszerű a legmagasabb védő szerepet az alantos közegre ruházni. Nem mondom azonban, hogy ne volnának esetek, a midőn a világi hatóságokkal való közvetlen érintkezés meg nem volnának engedve. Oh ígen is vannak oly dolgok, ügyek és esetek, midőn nemcsak szabad, de kötelesség is, de ezekre nézve is megvannak kellő törvényes rendelkezéseink és utasításaink, hogy meddig és mily körletben teljesíthetők, teljesitendök. Annyi azonban bizonyos, hogy mindenben és mindenkor az egyházi érdekek szemmekartása mellett, mert arra az egyház tulajdonában senki sincs feljogosítva arra nézve, hogy tetszése szerint intézkedjék és érintkezzék. Lzért emiitettem most fel a hivatalos érintkezést. Bertalan Vinee. Saison. A jótékony hangverseny. Az »Erzsebet jótékony nöegylet« fényes sikert aratott mulatsággal kezdte meg a farsangot jan. 12-én. örömmel konstatáljuk, hogy a jótékonyság jelszava városunk intelligens elemét egy estére a maga egyetlen fogalmának foglalta le, és gyűjtötte együvé- Kedves mulatság már az is, ha szép célokért fáradunk, hát még ha a jókedv, a vidámság lép a sorompókba, hogy előbbre vigye a jó ügyet, és ha oly kedvesen csábítják az embert a jóra, mint ezen a mulatságon fogdosták el, a talán más felé gurított filléreket. A rendezőség tényleg többet tett, mint hogy elismeréssel fizethetnénk meg buzgalmáért. Köszönetet kell nyilvánítani mindenkinek, aki segített hozzá, hogy a jó szivek ilyen tüneményes módon nyílhassanak meg. A nemes propagandát ugyan elősegítette nagyban a kemény fogú tél által megteremtett általános nyomorúság. Megindította a sziveket az a sok lelket rázó rémhír, ami az egész országból felénk tornyosul. Innen magyarázható meg, hogy nem sajnálta senki a garasát; szívesen adta a mosolygó szép árus nőknek utolsó koronáját is, mert tudta, hogy azokon nagy fájdalmakat váltanak meg. Fájdalmakat, melyeket a nyomor, ez a lesújtó, gyakran meggyalázó fogalom rak az emberiségre. Mint hallottuk, a begyült összeget (a tiszta bevétel 600 koronára tehető) az egylet nem fogja tőkésíteni, mint eddig tette jövedelmeivel, hanem tekintve, hogy »kétszer ad az, ki rögtön ád«, még a télviz idején fogja kiosztani a mostani szomorú idők áldozatai között. Mert tényleg a közönséget a nyomorúságnak jelenlegi képe indította meg ennyire, hogy ily eklatáns módon adott kifejezést szánalmának. Az estélyt a 76-ik gy. ezred zenekara nyitotta meg, karnagyának Schubert Nándornak vezetése alatt. Látszott itt a karnagy preciz figyelme és tudása, melylyel a nagy kart vezette, s meghódította kényes közönségünket. Ezután jöttek a kedves számok, melyek ez estén oly édes hangulatot leheltek a közönség fölé. Legelsőnek laky Gyuláné szerepelt. A főszékesegyházi énekkar kiváló tagja minden tudását vitte magával, s kapott is érte sok tapsot, elismerést. Második jelenésében ez estén már másodmagával jött a pódiumra. Kersch főszékesegyházi karnagynak kedves Etelka leánya volt e kellemes jelenség, ki immár maga is a karnak egyik sokat igérö erőssége. Édes, behízelgő hangját, mely az első szereplés rezgő szerénységével simult Takyné már biztosabb hangjához, igazi műélvezettel bontogattuk el amattól, hogy a babaarcú kis énekesnőt teljes értékében halljuk. Valóban csak oly kiváló muzsikus apának lehet ilyen tehetséggel megáldott leánya. Mert Kersch maga is oly elragadó bravourral játszott, hogy a hallgatóság nem talált formát tetszése nyilvánításának. Öt különben is ki kell emelnünk, mint a hangverseny zeneszámainak kiváló ízlésű rendezőjét. Ezután még Büttner Róbertné zongorakisérete mellett Frey Vilmos szavalta el Váradynak Hóra cimü költeményét nagy hatás mellett, melyben mindkét szereplöt egyforma osztalék illette. Végül egy kis színdarabban gyönyörködtünk. Csupor Istvánné és Perényi Árpád adták elö az »Egy kis vihar« cimü egyfelvonásos kedves párjelenetet. A közönség igen jól mulatott az alakításokon, és tapsolt is féktelenül a művészlelkű szereplöknek. És midőn a felharsant katonazene a hangverseny végét jelezte, sok szépséges leányka kezdte meg azt a jótékony kis vásárt, melyen senki sem sajnálta mosolygásukért tui honorálni a vásárolt árut. Kucséberek voltak: Fáy Rózsíka és Hajas Olga. Trafikosok: Magos Mariska és Szecskay Margit. Hamar Ilonka virágot árult, mig minekünk újságíróknak a legérdekesebb alak, a rikkancs: Nedeczky Erzsike volt. Ez a nagyműveltségű kedves leány bámulatos ügyesen tudta a lapjait eladni, olyannyira, hogy már is kapott a helyi lapoktól ajánlatokat, s bizony talán csak egyedül ö volna képes az esztergomi hírlapirodalmat fellendíteni. Folyt az alku s hangos kavargásba nyüzsgött a bálterem közönsége. Kedélyes kis vásár volt, s hogy meglegyen a teljes vásári képe, biztos tudomásunk szerint, dugáruként egy-két sziv is elkelt. De hogy kik voltak az eladók és kik a vevők, nem sikerült megtudnunk, mert ezt az árut a csempész Ámor oly ügyesen vitte vásárra, hogy a legélesebb szemű mama-fináncok sem vették észre. Mindazonáltal a kis vásár 269 koronát hozott be. Jelenvoltak: Asszonyok: Burány Ernőné, Büttner Róbertné, Csupor Istvánné, özv. Csukás Lászlóné, Draxler Alajo-mé, Etter Gyuláné, Frey Ferencné, dr. Földváry Istvánné, Geiger Ferencné, dr, Gönczy Béláné, Gerenday Józsefné, Hamar Árpádné, ifj. Heischmann Ferencné, Havas Vincéné, Hajas Simonné, dr. Horácsek Gyuláné, Kerschbaummayer Károlyné, Koksa Kálmánná, Kersch Ferencné, özv. Liteykovics Jánosné, Leimdörfer Nánclorné, Leitgeb Jánosné, özv. Laczkőné, Magos Sándorné, Mattyasóvszky Kálmánná, Meszes Ferencné (Farnád), Meszéna Kálmánná, Marosi Józsefné, özv. Mészáros Károlyné, Nagy Pálné Niedermann Jánosné, Niedermann Károlyné, Nedeczky Miklósné, Osváth Andorne, Poquet Mirzám, Rupprech Henrikné, Rácséi Antalné, Rudolf Istvánné, Reviczky Gáborné, Spanraft Józsefné, özv. Schimacher Miksáné, Szecskay Kornélné, Szecskay Antalné, Szalkay Józsefné, gr. Sternberg Józsefné (Budapest), Schönbeck Mihályné, özv. Szkalkáné, Taki Gyuláné, özv. Tillmann Károlyné, Usztanek Antalné, Wayand Jánosné, Vaszary Lászlóné, Szilva Györgyné, dr. Vándor Ödönné, özv. Tölgyessy Lászlóné, Zalába Józsefné. Leányok'- Csukass Etelka és Erzsike, Fekete Erzsike, Fáy Rózsiké, Geiger Ilonka, Hamar Ilonka, Gyurányi Ilona, Havas Margit és Sárika, Hajas Olga és Naca, Kersch Etúska, Litzkovics Malvin, Leimdörfer Aranka, Haha Janka, Latzkó Vilma, Magos Mariska, Mattyasóvszky Olga és Margit, Nagy Erzsike, Nedeczky Erzsike, Pecsner Margit, Pókja Irén, (N.-Olved) Spanraft Bertike, Szvoboda Kornélia, Szecskay Margit, Szecskay Valika, Szalkay Margit, gr. Sternberg Alice (Insbruck) Schönbeck Juszta, Usztanek Margit, Wimmer Ilonka (Csétn) Tölgyessy Ilonka, Zalába Ilonka és Emma. A katholikus legényegyesület mulatsága. Január 13. Az idei farsangban is mint mindég, a kath. legény egyesület is rendezett egy nagyobb szabású mulatságot a »Fürdő« vendéglő nagytermében. A legényegyesületi mulatságok rendesen igen kedélyesek szoktak lenni; ettől a régi formulától az idei sem tért el semmiben, s azok kik nem vettek részt az eleven, kedves estélyen, csak sajnálhatják. Mint mult számunkban megírtuk, szinielöadással kezdték a mulatást. Pry Pál-t adta elö az egyesületi tagokból kikerült műkedvelő gárda s mondhatni, ritka szép eredményt produkált. A nőszereplők Oriskó Gizella, Mihalusz Anna, Mahacsek Mariska és Rehák Erzsi, egytől egyig kiválóan játszottak s dicséretet érdemlő iparkodással oldották meg szerepeiket. Spick Ferenc kitűnő alakításához gratulálunk, úgyszintén Krajniker Ferenc, Markó Kálmán és Martinecz József, az általuk adott szerepekben mind rászolgáltak a közönség elismerésére, ami minden felvonás végén kitörő tapsban nyilvánult. Az előadást igen szép közönség nézte végig s az első sorokban nem egy, városunk közéletében előkelő állást elfoglaló személyiséget láttunk. Hozzátesszük, hogy az előtte való napon tartott jótékony hangverseny kissé konkurált az iparos ifjúság ezen mulatságával, ami azonban nem gátolta a jó kedvű fiatalokat, hogy az előadás után hajnalig ne áldozzanak animójuknak. —y —a. A kath. kör — mint értesülünk — az idei farsangon két mulatságot rendez. Egy nagyobb táncvigalmat jan. 26-án, a »Fürdö«-ben, s egy farsangzáró házi estélyt február 16-án saját helyiségeiben. Az esztergomi helyőrség tisztikara 1901. évi január hó 24-én, február hó 5-én és 16-án a »Fürdő«-szálloda nagytermében tánccal egybekötött hangversenyt rendez. Kezdete este 8 órakor. Az esztergomi kereskedő ifjúság önképző egyesülete a »Fürdő«-szálló termeiben 1901. évi január hó 20-án este fél 8 órakor a könyvtáralap javára felolvasással, hangversenynyel és szavalattal egybekötött zártkörű táncestélyt rendez a következő műsorral: 1. F'elolvasás, tartja főt. Kovács Vídor fögimn. tanár. 2. Margarethe, Erik Mayer Helmundtól, énekli Táky Gyula, a főszékesegyházi énekkar tagja. 3. Két levélke. Monológ, előadja Mezey Mancika úrhölgy. 4. A virágnak megtiltani nem lehet . . . Székelytől, zongorán játsza Dankó Sarolta úrhölgy, a budapesti zeneakadémia V. éves hallgatója. 5. A leánynak szeme kék . . , Gumbertől, énekli Csukass Etelka úrhölgy; zongorán kiséri Dankó Sarolta úrhölgy. 6. Szökevény. Irta : Temérdek. Szavalja Frey Vilmos egyetemi hallgató. 7. Csak álom volt . . , Titó Mastey-töl, énekli Taky Gyuláné úrhölgy, a főszékesegyházi énekkar tagja. 8. Fecskék . . . Mignontól. Duett. Énekli a Táky-pár. Belépő díj: személy-jegy 2 korona, család-jegy 5 korona. Felülfizetések köszönettel, fogadtatnak s hirlapilag nyugtattatnak. Az esztergom-bajnai kath. legényegylet könyvtára javára január 20-án műkedvelő színielőadást rendez. Szinre kerül: Inkognito, irta Ney K. fordította Pokorny, bohózat 2 felvonásban. Személyek : Kerekházy, polgármester —• Nóvák János, Kölaky vizsgálóbíró — Tóth Lajos e. r. t. Sebessy mérnök — Sterk Dezső e, r. t., Szájas ügynök — Szabó József e. r. t, Lábatlan, vendéglős »a vörös ökörhöz« — Horváth Vilmos e» r. t., Ujjasy, a könyvvezető — Vakker Károly e. r. t., Bodros, borbély — Frei Móric e. r. t. Salamon, a hajdú — Kicsindy József e. r. t., János, szolga — Izsó Illés e. r. t. Kezdete esti 5 órakor. Irodalom és művészet. T. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk a „Religio-Vallás" c. kath. egyházi és irodalmi folyóiratot, mely a jelen évvel 60-ik évfolyamába lépett. Magyarország legidősebb lapja. Nesztora nemcsak a kath. lapoknak, de a magyar időszaki sajtó összes élő termékeinek. Előfizethetni a szerkesztőségnél VI., Bajza-utca 14. sz., egész évre 20 korona, félévre 10 korona, negyedévre 5 korona. Kivételesen int. elvállalása fejében is kapható. Hol meg van engedve, a pleb. könyvtár számára a templom pénztárából is járatható. 5 uj előfizetőt gyűjtő tiszteletpéldányt kap.