ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-29 / 40. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. szeptember 29. 40. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETIL AP\ Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Tévedések vígjátéka. Esztergom, szeptember 28. Igy nevezem a mult vasárnap eseményeit, Apponyi és Beöthy beszámoló illetve programmbeszédjeit. Pedig a jászberényi és kassai előadást bátran nevezhetnök a tévedések szomorujátékának is. De nem mi tehetünk róla, hogy ebben a szomorujátékban annyi a komikus elem. Nem mi vagyunk az okai, hogy a politikai élet színpadán annyi furcsaságot látunk. A liberális oldalon első sorban. Ott minden valósággal tótágast áll. Csak igy történhetett meg, hogy Beöthy, mint maga mondta, a nemzeti párt utolsó mohikánja s tegyük még hozzá, hogy az a Beöthy, aki különben elég liberális, oly lesújtó kritikát gyakorolt néhai vezére mostani politikája fölött. Elitélte a »fuzionalis mismást« csakúgy, mint azt a politikát, melyet a fúzió óta folytatnak. Egyenesen kimondta Beöthy, hogy a lefolyt három év óta nem egyszer éppen forditottja történt annak, amit a néhai nemzeti párt kivánt. A kvóta ügyben csakúgy, mint egyéb szerződéseknél. Nyiltan kimondta Beöthy s joggal mondhatta ki, hogy rendszerváltozás nem történt. Söt Beöthy igazmondása, egyenes lelküsége tovább ment. Nemcsak a vezér felett tört pálcát, hanem a néhai nemzeti párt legaktívabb politikusa felett is. Mert egyrészt konstalálta, hogy Horánszky a tettre termett politikus, még most sem miniszter, még mindig csak miniszterjelölt, másrészt megmegrótta, hogy Szepsiben, abban a »miniszAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szent áldozás után. Jézusomnak lelke szállj meg, Szenteld föl hajlékodat, Hogy ma tested — lelkem étke — Hozza rám áldásodat. Ertem ontott drága véred ömledezze át szivem, Szent erével oldalodnak Mosd ki bűntől mindenem. Szenvedésben kínhalálod Bátorítja szivemet. Jézus ! tőled elszakadni Ne hagyj többé engemet. Meg ne vesd siránkozásom, Bünveszélyben légy velem, Eletemnek végpihentét Áldva néked szentelem. Hivj magadhoz, angyalidhoz Megnyitott egedbe fel, Hol magasztos érzetében Áld örökre e kebel. Sujánszky. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. terialis« beszédben a politikai morálról egy árva szót sem szólott. Már most kérdezzük, nem a tévedések vigjátéka-e ez, midön a néhai nemzeti párt triumvirátusa ily képet mutat? Mindegyik azt állítja magáról, hogy elveiből egy szemernyit sem adott fel s mégis most homlokegyenest ellenkező állásponton állnak. Eddig egyforma szerepet játszottak. S a közönség lelkesülve s egyformán tapsolt a nagy szónoknak csakúgy, mint a nagy politikusnak és a nagy kritikusnak. S most mit lát? Azt, hogy a nagy szónok Jászberényben a kritikus ellen szónokol. A politikus Szepsiben politikusán hallgat. A kritikus pedig Kassán lesújtó Ítéletet mond a szónok felett, a politikus felett egyaránt. Hát bizony ez az állapot a néző publikum előtt elég nevetséges, de még inkább szánalomra méltó. Sajnálkozva kell látni az országnak, ennek a nagy néző közönségnek, hogy legjobb emberei, a haza kétségen felül jeles és tiszteletre méltó fiai, mint beszélnek egymás ellen. S beszélnek akárhányszor ugy, hogy csak a néző közönség éles látása veszi észre, hogy minden szavuk egy-egy villámcsapás a másik álláspontjára és politikájára. Hisz Apponyi Jászberényben Beöthy nevét nem emiitette, söt még akkor nem is említhette. De egész beszéde még sem volt egyéb, mint hadakozás a fúzió ellenzői, kicsinylöi ellen. Minden szava finom, de halálos törszurás akart lenni a Beöthy álláspontján állókra. De mi nem csodálkozunk a helyzetnek e különös, s ép e miatt komikus mivoltán. Az elegancia mestere. Irta: Fieber Henrik. Sienkievicznek sokat emlegetett regényében, a Quo Vadis-ban, van egy remekül megfestett alak : Petronius. Ezt a szellemes, vidám világfit Sienkievicz »

arbiter elegantiarum« — elegancia mesterének nevezte el. Nincs benne semmi morális alap, tartalom; szilárd, megdönthetetlen elveket nem ismer, de kitünö érzéke van, melynél fogva még ennek a pogány, élvsóvár rómainak is visszatetszik a rút, az erőszakos, a kirivó. Ezen érzékével Nérót kezében tartja, kormányozza; Nero pedig mindig lemond kedvelt terveiről, ha Petronius Ízléstelennek találja. Ennek a gerinctelen, kedves rómainak egyetlen elve van: a mi szép, az erkölcsös; mivel pedig soha Ízléstelen dolgot nem követ el, azért ő erkölcsösnek tartja magát. Bizonyos, hogy ez a legmesszebb menő engedmény a morális terén. De azért mégis becsülni tudom az elegancia ezen mesterét, mert ha belső tartalma nincs is, legalább nem sérti durván más embernek Ízlését és érzékét. Ma, midön mindenki sima modort kivan, midön a tulfinomult modernség minden ízléstelen dologhoz glacé kesztyűvel óhajt nyúlni; midön elvek feladását követelik csak azért, hogy az elv-nélküliek, vagy más véleményüek finom érzék-csápjait kellemetlenül ne érintsük: méltán elvárhatnék, hogy a modern elegancia lovagok tisztult és finomult Ízlésüknél fogva gondosan takargassák lelki sivárságukat és romlott, erkölcstelen nézeteiket vásárra ne vigyék. Ezzel nem Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Mi igy láttuk már mindezt a fúzió születésénél. Mi akkor nagy tévedésnek tartottuk Apponyi lépését. Tévedésnek mondom, mert politikai múltja a gyanúsítást nem engedi meg. Már tudtuk akkor, hogy ennek a tévedésnek sok komikumát fogjuk még megérni. Csakhogy ebben a komikumban sem akkor, sem most gyönyörködni nem tudtunk s nem is akartunk. Nem, mert itt a játékon az ország jóléte, a nép boldogsága van koczkára téve. Már most csak az a kérdés, okul-e az ország a három éves mult után ? Lesz-e a tévedések e vígjátékának is valami erkölcsi haszna? Mert a komikumban is van tanitó elem. A vígjátéknak is megvan a maga erkölcsi hatása. Ha több nem, óvakodunk ama hibáktól, melyek a komikumot szülték. Fog-e az ország óvakodni attól a liberalizmustól, mely oly embereket is elnyelt s lenyűgözött, mint Apponyi és Horánszky? Be fogja-e látni, hogy manap csak az ellenzék padjain ülhet az, aki dolgozni akar a politikai élet javításán ? A színpadi világítás ne vakítson el. A dekoráció ne téveszszen meg. A tévedések játéka folyik ottan. Hol vigan, hol szomorúan. Beöthynek igaza volt, hogy a politika színpadai sem akarnak morálról beszélni. Igaza volt, hogy ott stréberség és bizantinizmus émelyitöleg működik. De egyben nem volt igaza Beöthynek. Abban, hogy a nemzeti párt okozta ürt eddig senki sem tudta betölteni, hogy uj pártra van szükség. De milyenre ? Beöthy szerint okvetetlenül 67-esre. Olyanra, mely a törazt óhajtjuk, hogy erényhősökként szerepeljenek; hanem ha valakiben már nincs annyi lélek és akaraterő, hogy érzés és gondolat világától távoltartson mindent, a mi beszennyez, legalább ne tegye kirakatba és alkalmatlankodjék olyanoknak, a kik trivialitásokban gyönyörködni nem akarnak és ne oltsák be főleg az ifjúságba --az erkölcstelenségnek azon finom mérgét, mely vészes gyorsasággal pusztítja el annak ideális gondolkozását és sokszor testi jólétét is. Ilyen Ízléstelenségekre akadunk Zivuska Jenő »A becsületbiro« cimü ujabban nagyon felkapott szomorujátékában is. A Budapesti Hirlap Álfája is megjegyzi, hogy lehet a mübŐl ízléstelenségeket idézni, de tovább nem foglalkozik ezekkel, pedig érdemes a szerzőt figyelmeztetni, hogy orfeumi hangok nem a nemzeti színház szalon színpadára valók. ízléstelenségeit két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok, a melyek a vallást és különösen a kath. egyházat és tanát gúnyolják, a másodikba azok, a melyeket az érzékiség sugalmazott. A szerelmes Bálint bánatát következőleg aposztrofálja: No ! már az szent igaz, Hogy a szerelmes epedő baján Még a mennybéli szentek is mulatnak. Brigitta szépségét csak igy tudja kellően lefesteni: Szegény fiu, ha kéjes termetét, A szép bokák felett ringó ruhát Megláthatod! — Ily szépségektől a Szentek megbódulnának s martyrok Ledobnák tövis koszorújukat.