ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-15 / 38. szám

várhatnánk. A papság akadémikus műveltségével korántsem áll arányban irodalmi működése. A zöme beéri a legkíméletlenebb kritizálással a nélkül, hogy egy sorra valót valaha papírra vetett volna. Söt épen azért oly szigorú kritikusok, mert maguk soha nem írnak semmit. Mert ha maguk is meg-megpróbálkoznának e mesterséggel, bizonyára tapasztalnák, hogy nem is oly könnyű az s következőleg szelídebb hangon beszélnének másoknak dicséretreméltó törekvéseiről. Nevezett plébános a vorarlbergi Gaschurn községből való s Bécsbe való útjában sorra meglátogata a kath. kiadóhivatalokat. Mindenütt panaszkodtak a kath. papság indolentiája miatt. Sajnos, hogy nálunk sincs különben. Mi ennek az oka ? Talán szerénység ? Lehet, hogy ez is, de sietünk megjegyezni, hogy az ily esetekből van legkevesebb. Nem okos azonban és nem józan az ily szerénykedés! Az Üdvözítő is int, hogy ne rejtsük véka alá a világító gyertyát. Mi lett volna az egyházból, ha azok a szentatyák, kik irataikkal agyonérvelték a különféle tévtanokat, szintén a szerénykedés álláspontjára helyezkedtek volna ? A pap Krisztusnak esküdött hűseget, az ő zászlaja alá állt, hogy azt mindenképen védje ! Már pedig ezt a zászlót mostanában jobban támadják piszkos nyomdafestékkel, mérges betűvel, mintsem szóval. Kell tehát tollal is védelmére lenni! Ismételjük azonban, hogy a szerénykedök csapatját elenyészöleg kicsinynek tartjuk. A javarésze azért nem működik irodalmilag, mert nem akar. A kényelemszeretet minden magasabb érdeket háttérbe szőrit. Mert hogy irni tudjon valaki, ahhoz nem elég téntával és kalamussal birni, — az észt is kell egy kicsit törni, utánalapozni könyvekben, szorgalmasan olvasni a jelenkor, vagyis napjaink történetét, a mint a napi sajtó azt megörökíti. Azután néha apró kellemetlenségeknek is ki kell magát tenni amaz elvek, igazságok miatt, melyekért sikra szállottunk, fel is kell néha áldozni valamit az önérdekből, le kell mondani az esetleges kilátásokról s. i. t. De ők erre nem érzik magukat képeseknek, mert ama puhányok közé tartoznak, melyek minden •benyomásnak engednek, melyeknek nincsen semmi ambitiójuk. Különös érzékük és vonzalmuk van a color violaceus iránt s ezért feláldoznak minden jó elvet. Nem szeretik a csatazajt, kerülik a harcmezőt — helyette csendes visszavonultságuk várában lebzselnek és — édesen alusznak ragyogó infulákról s tündöklő aranykeresztekről álmodva. Dormiunt, dum volvitur orbis ! S azalatt az ellenséges ember bőségesen elhinti a mérgesnél mérgesebb röpiratokat, minden betűvel száz lelket mérgezve meg, minden szavával ugyanannyit kerítve hálójába. Nem tagadjuk, söt készséggel elismerjük, hogy a tollharcba azok, kik szociális téren oly szépen működnek, nem vegyülhetnek bele. Mi csak azokról szólunk, a kik sem ebben, sem abban nem vesznek részt és azért szóltunk, hogy talán sikerül őket szunnyadásukból felrázni. Mennyire késleltetik ezek a diadal kivívását, pedig mennyire siettethetnék azt! Riadó. Fölhívás. Mindenkor szerető figyelemmel kisérte a katholikus társadalom a haza reményének, az egyetemi ifjúságnak lépteit és sohasem zárta el szivét, ha annak érdekében fordultak hozzá, honnan a nemzet sorsának jobb, eszményibb és erkölcsösebb irányba való terelését várjuk. De nem elég a jóakarat a nemes törekvésekkel szemben, hanem hathatós támogatásra is van szükség, ha ez ifjúság lelkesedését ébren tartani akarjuk. Mert közismert tény, hogy az anyagi nyomor szörnyű pusztítást okoz a főiskolai ifjúság körében; számos tagja elernyed a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben, s nem egy elvesztvén ellenálló erejét, az anyagi megélhetésért feláldozza hitét, meggyőződését, s azon hazát és vallást nem ismerők táborához szegődik igy szerzett tudásával, kik a nemzet ezer éves vallás-erkölcsi alapjának lerombolásán fáradoznak. De sürgeti a katholikus társadalom segitö közbelépését azon számtalan erkölcsi veszedelem is, melynek az ifjúság — főként a fővárosban — ki van téve, s mely intelligenciánk erkölcsi tisztaságát, s ezzel nemcsak vallásos, hanem hazafias érzését is veszélyezteti. E körülményeket tekintetbe véve mondta ki az 1900. évi katholikus nagygyűlés, hogy szükséges a főiskolai katholikus ifjúság számára internátusok alapítása, hogy ott a támogatásra szoruló ifjak ingyenes vagy kedvezményes ellátásban, s mindnyájan — ugy szegények, mint gazdagok — katholikus szellemű nevelésben, vezetésben részesüljenek. A nagygyűlés e határozatának megvalósítására alakult meg a katholikus főiskolai internátus-egyesület, mely jelen soraival a katholikus társadalomhoz fordul, hogy magasztos célját részint tagok gyűjtésével, részint adományaival előmozdítani kegyeskedjék. Tájékoztatásul közöljük az egyesület alapszabályainak megfelelő pontjait. 2. § Az egyesület célja : főiskolai hallgatók számára internátust állítani, melynek tagjai részint fizetők, részint pedig az egyesület anyagi eszközeinek megfelelöleg kedvezményes, vagy ingyenes teljes ellátásban, esetleg csak ingyenes lakásban részesülő .főiskolai hallgatók. 4 §. Az egyesület tagjai: nagy alapítók, alapítók, rendesek, tiszteletbeliek és jótevők. 5. § A ki az egyesület pénztárába fizetett adományának évi kamatjai vagy egyébként (betáblázás stb.) állandóan biztosított évi járulék által egy ifjúnak 700 koronával számított egész évi ellátásban való részesítését lehetővé teszi, »nagy-alapitó.« A nagy-alapitó oklevelet kap, alapítványa s az internátus egyik szobája az ö nevét vagy az általa megállapított nevet viseli, neve az internátus dísztermében megörökíttetik, s joga van az egyesület választmánya által eléje terjesztett három jelölt közül a segélyzendö személyét — ha másként nem intézkedett — meghatározni. Alapító tagok azon egyesek vagy testületek, kik egyszersmindenkorra legalább 50 korona alapítványt tesznek és azt vagy egyszerre, vagy egyenlő részletekben öt év alatt az egyesület pénztárába beszolgáltatják. Az alapító tagok (egyesek, testületek, egyesületek, hatóságok) külön alapító levéllel az egyesület keretében oly alapítványt is tehetnek, melynek igényeseiül meghatározott föltételekkel biró főiskolai hallgatók tekintendők. 6. §. Rendes tag az, a ki az egyesület céljait évenkint 3 koronával előmozdítja. A tagsági kötelezettség állandó és csak a választmánynál irásbelileg bejelentett lemondás által szűnik meg. A lemondás érvénye az azt követő évben kezdődik. 7. Az egyesület jótevője mindaz, a ki bármily pénzösszeggel vagy más adománynyal járul hozzá az egyesület céljaihoz. Tisztelettel kérjük első sorban a főtisztelendő papság tagjait, mint a kik leginkább kell, hogy átérezzék a katholikus szellemben nevelt intelligencia eszméjének nagy horderejét, hogy maguk részéről is támogatni kegyeskedjenek célunkat, de hiveik figyelmét is hívják fel reá. Bármily csekély adományt is a legnagyobb köszönettel fogad az egyesület, mert minden egyes fillér katholikus hitünk s magyar hazafiságunk szent ügyét szolgálja. Katholikus egyesületeink vezetői kegyeskedjenek tagjaikat adakozásra és beiratkozásra buzdítani. Kérünk továbbá mindenkit, kit a kilencszázados keresztény magyar nemzetiség eszméje lelkesít, hogy e dicső mult felélesztéséért küzdő katholikus ifjúság támogatására .egyesületünknek segítő kezet nyújtani kegyeskedjék. Isten áldása lesz jutalma a katholikus ifjúság nagylelkű támogatóinak. ifj. Zichy János gr. dr. Glattfelder Gyula elnök. a közp. papnevelő tanulmányi felügyelője, igazgató. HÍREK. * Lapunk barátjait és vidéki ismerőseinket tisztelettel kérjük, hogy a képviselöválasztási mozgalmakról értesítéseket küldeni szíveskedjenek. Csak igy felelhetünk meg annak a feladatnak, hogy a lap kölcsönös tájékozást nyújtson a vidéken előforduló érdekes eseményekről. * 6 Eminenciája, a Bibornok Hercegprimás most megjelent XIII. számú körlevelében különös gondjába ajánlja a lelkipásztoroknak a hitoktatás lelkes gondozását. Felszólítja őket, hogy azon kötelességeket, melyek úgy az iskolák vezetése, mint a hitoktatás teljesítése körül vállaikra nehezednek, szorgalommal, odaadással és lelkiismeretesen betölteni el ne mulasszák. Buzdításul felemlíti XIII. Leo pápa szavait a hitoktatásról: »A vallás igazságaiban történt alapos oktatás átalakította a világot, nemesitette és megszentelte az emberek egymáshoz való viszonyát, gyöngédebbé tette az erkölcsi érzéket és létrehozta azt a keresztény lelkületet, mely a hivő népeket erkölcseikre nézve minden más nép fölé helyezi.« * Személyi hirek. Boltizár József püspök, ált. érseki helynök Selmecbányára utazott, hol ma a kálvária jubileumának ünnepélyét fogja vezetni. — Kittenberger István praelatus-kanonok jövö vasárnap Udvarnokra megy, az ottani kálvária-kápolnát megszentelendő. * Dr. Csernoch János praelatus, közéletünk ismert jelese néppárti programmal képviselőnek van jelölve a szakolcai kerületben. Dr. Csernoch megválasztása szülővárosa részéről több mint bizonyos. Mint értesülünk legközelebb a kerületbe megy, hogy programmbeszédét megtartsa. * Főegyházmegyei személyi változások. Döme Mór nádszeghi plébános az Adelbertinum tagjává lett. Michalek János radossóci, Ralbovszky András nagyszelezsényi plébános lett. A nádszeghi plébánia vezetésével Méhes Károly, a szomolánkaival Medien Titusz bízatott meg. Az ujonan szervezett »Krisztinavárosi svábhegyi kitett káplán« állásra König Gusztáv pápai káplán neveztetett ki. — Segédlelkészi minőségben küldettek : Lukács József Budapest-Krisztinavárosba, Hófer Jenő Budapest-Vízivárosba, Berényi István Bars-Thaszárra, Rudroff Béla Vágujhelyre, Csulák Cyrill Lajos Vedrödre, Valkovics József Komáromba, Reviczky Aladár Lévára, Juriga Nándor Tótmegyerre, Novinszky Gusztáv O. M. Cap. Dunaszentpálra, Zuber Gábor ujmisés Szölgyénbe1 arány István Rimócra, Schnitzler Sándor ujmisés Pozsony-Belvárosba, Nagy Lajos ujmisés Dunaszerdahelyre. — Hitoktatóknak küldettek Budapestre: Gáspáry Gyula, Hegedűs János, Homola István, Petrásek Ágoston, Nagy falusi Lajos, Aubermann Miklós és Molnár László, Komáromba: Kerekes Béla. — B

assay Theodor nevelői minőségben ad tempus elbocsájtátott. * Egy diszmít. A magyar irodalom és könyvészet ismét gazdagabb lett egy feltűnő szép művel. Gróf Széchényi Miklós dr. megírta és kiadta a sz. György vértanúról nevezett Jaáki Apátság történetét. Az erre vonatkozó adatok, események világos irálylyal és könnyen áttekinthető sorrendben vonulnak föl és teljes képet nyújtanak az apátság múltjáról és jelenéről. A könyv alakja nagy folians és csontpapirra nyomva a nyomdaipar legmagasabb színvonalán áll. A Stephaneum intézetben készült és a jelenlegi nyomdászat remekének mondható. Nagy fénynyomatú illustratiók állítják szemeink elé a jaáki templom mübecsét s e tekintetben is a magyarországi műtörténelem egy értékes részlete e könyv, melylyel gróf Széchenyi Miklós nevét megörökítette. * A tűzoltó szertár felavatása. Mint mult heti számunkban jeleztük, a tűzoltó szertár felavatása megtörtént. Az ünnepség csendes misével kezdődött, melyet dr. Fehér Gyula, a kegyúri templom plébánosa tartott a vármegye és város képviselőinek és nagyszámú közönség jelenlétében. A misén a párkányi tűzoltók élükön Ivanits Gyula parancsnokukkal szintén megjelentek. A kóruson a polgári egyesület dalárdája adott elö szebbnél-szebb egyházi énekeket, majd Hollósy Károly városi tanitó Szentirmaitól egy remek Ave Máriát énekelt. Mise végeztével megindult a menet az uj tüzoltótelep felé. Elöl ment a város plébánosa teljes egyházi ornátusban, utána Andrássy János, B. Szabó Mihály, Frey Ferenc, Hollósy Rupert, Vimmer Immre, Niedermann József, Thuránszky Lajos, Hoffmann Ferenc és mások a város és megye vezetőségéből. Az épület beszentelése és megáldása után Vimmer Imre polgármester szép beszédben adta át az épületet a tűzoltó testületnek, melynek nevében Dóczy Ferenc tűzoltó főparancsnok köszönetet mondott a városi tanácsnak és a képviselő testületnek az épület létrehozásáért. A beszédek végeztével a főparancsnok útmutatása mellett megtekintették a telep berendelését. Délben 1 órakor a »Magyar Király«-ban disz-