ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-20 / 4. szám

helyezett bizalomért, s ékes és erős szónoki hév­vel mondott szavakban fejtette ki jövő működé­sét irányitó programmját. A kath. olvasókörök feladatát ecsetelő magvas szónoklat hallatára Öröm és lelkesedés ült mindvégig a közgyűlés ünnepi arculatán s végül szűnni nem akaró él­jenzés és taps zúgott fel a teremben, midőn az uj elnök, a nagy figyelemmel hallgatott prog­rammbeszédét befejezte. Ez ünnepélyes aktus után a tiszti jelenté­sek következtek. Idősb Hegedűs József pénztáros részletes jelentéséből kitűnt, hogy a kör mult évi bevétele: 1512 korona 10 fillér, kiadása: 1198 korona 7 fillér, készpénz maradványa pedig 314 korona 3 fillér volt. A kör tőkésített vagyona: 1128 korona 11 fillért tesz ki. Az egész közgyűlésre különö­sen megnyugtató hatást gyakorolt a pénztáros azon kijelentése, hogy a tagdíj hátralék csekély, s hogy a tagok legnagyobb része a nehéz viszo­nyok közepette is kötelezettségének megfelelni iparkodik. Ez annál inkább is dicséretre és fel­jegyzésre méltó, mert Szentgyörgymező az utóbbi években súlyos gazdasági csapásokat szenvedett át, s a jobb idők jelének tekintendő, hogy a kör tagjai, a súlyos gazdasági válságok közepette is, önművelődésükön munkálni, a kört anyagilag támo­gatni — hazafias kötelességüknek ismerik. Szentgyörgyi József jegyzőnek a mult év rövid történetét áttekintő jelentéséből kitűnt, hogy a kör jelenlegi tagjainak száma: 231, s hogy az emelkedés az utóbbi években örvendetes arányokban nő. Karácsonyi Béla könyvtáros jelentése a könyv­tár állapotáról szintén örvendetes meglepetésben részesité a közgyűlést, a mennyiben jelentéséből kitűnt, hogy a lefolyt évben a könyvtárt 100 tag használta, s hogy az olvasásra kivett köny­vek száma 700 volt. A könyvtár jelenleg 362 kötetet tartalmaz, s gond fordittatik arra, hogy csakis hasznos és igazán szellemi szórakozást nyújtó müvek kerüljenek megvételre. A könyv­tár az idén ajándékozás utján is lényegesen sza­porodott, amennyiben az ajándékozók száma 14 volt. A közgyűlés a jószívű adakozók iránti hálás köszönetét jegyzökönyvében is kifejezte. Ezzel a tisztikarnak és a választmánynak mult évi megbízatása letelvén, — lemondott. A közgyűlés méltányolva a tisztikarnak eddigi fáradhatatlan és ügybuzgó tevékenységét, nyomban egyhangúlag újból a mult évi tisztikart választotta meg, mely a jövő évre a következő­kép alakult meg: dr. Bábura László elnök; 01­tósy Ferenc és Haller Ferenc alelnökök; id. He­gedűs József pénztáros; Szentgyörgyi József és Vodicska István jegyzők; Karácsonyi Béla és Pol­czer József könyvtárosok; Fritz István és Paulo­vics Vince háznagyok lettek. A választmány kevés változással, szintén a tavalyi maradt. Ezzel a közgyűlés tárgysorozata ki lévén merítve, dr. Babura László elnök meleg szavak­ban, s a közgyűlés lelkes éljenzése közepette mondott köszönetet a kör érdekeit mindenkor szivén hordó és lelkesen közremunkáló diszelnök­nek, Frey Ferenc orsz. képviselőnek, s végül a közgyűlést befejezettnek nyilvánitá. Vasárnapi levél. — Fogpiszkáló és jótékonyság. — Az Erzsébet-hangverseny jótékony vásárja után egy a sokat látott ember blazírt nyugalmába burkolózó barátommal vacsorálni tértem. A pincér élőnkbe rakva az étkeket és a rendelt bort, még ezt kérdi: Borvizzel is szol­gálhatok? Az én barátom kissé habozott, végre határozott feleletet adott a pincérnek: nem kell. Már most ettünk, gyöngy étvágygyal és jólesően s még egy fél üveg borunk is maradt a vacsora után. — Ezt a kis bort még elfogyasztjuk és aztán bemegyünk. És ezzel kinyújtja magát és meglehetős hanyagul kihúz egy fogvájót, megnézi, megforgatja és élőmbe dobja. — No, nézd kérlek ezt a betyárságot! Mit fel nem használ a reklám. Megnézem a fogvájót s ezen sötétkék betűk­kel ez áll: »Igyunk bikszádi vagy sztojkai ásvány­vizet.« Hát biz ez a festék kissé egészségtelen is. — De, kérlek, jobban túlzott, mert ha ilyen lépéseket tett a reklám, valószínűleg nagyon rá­szorultak az ásványvizek. Ezt mondva az én barátom, csönget a pin­cérnek, hogy hozzon egy üveg »Bikszadit« ami bevált, de borunk mégis hamarább elfogyott, s igy még egy üveggel rendeltünk. E mellett az üveg bor mellett a blazirtság minden keserűsége kifakadt az emberemből. — Hidd el barátom, ezen a világon minden érdek és az érdek még a jótékonyságot is fel­használja reklámnak, mint az ásványvíz a fog­piszkálót. No nézd! Ez a jótékony vásár tulaj­donképen más vásár. Ezek a hölgyek elhagyják illatos boudoirjukat és ide jönnek philantrop jel­szavak mellett, hogy a bálterem vértforraló gőzé­ben rendezzenek egy vásárt. Nem azért mondom, mert három tízesemet vitték el ezek a gyönyört mosolygó kucséberek, de azért, hogy a jótékony­ság reklámjául szegődtek névleg és alapjában nekik reklám a jótékonyság. Hát kérlek nézd Pesten ! Ott valami Sacellári indítványoz kenyérbált. A lapok óriási reklámot csapnak ennek az em­bernek, s ekkor előáll egy főúri társaság és ma­gának vindikálja a reklámot azzal, hogy élére áll ennek a mozgalomnak s ma már nem emle­getik Sacellárit, ki bizonynyal duzzog, hogy országos reklámját azok, kik jobban értenek hozzá, elkaparitották. — Hm — mondtam csendben, — hidd vi­szont nekem is el, hogy a nyomorúságnak a mai korban ép oly szüksége van a reklámra, mint az ásványvíznek. A mint hogy nem ittál vón' ásványvizet, ha a fogpiszkálót nem olvasod, ugy nem adtál volna ma 60 koronát a szegényeknek, ha nem zsebel ki a mégis kellemes reklám. És soh'se nézd te a jó célnak az árnyékát. Elfogyott a borunk, kifogytunk a szóból, s újból a vásárba merültünk; elkeveredtünk. Nem beszéltem az én barátommal reggelig, mert a szép kucséberek persona gratissimájának állandó vevőjévé szegődött. Reggel a lépcsőn találkoz­tam vele. — Hová öreg ? — Nem tudom, van snapszod ? — Van. —- Akkor hozzád megyek. És mentünk. Útközben egy erÖsen X lábú koldus jön élőnkbe. Észre sem vette a cimbora. Egyszer csak épen a lakásom előtt egy szegény vak asszonyt vezet keresztül az uton egy gyö­nyörűséges gyerek-lányka. Ezt már észrevette a jó barát. — Te komám, nézd azt a gyönyörű kis békát! — Szép kis gyermek, árva; itt lakik a nagy­anyjával a szomszédban és nagyon szegények. — Szegény kis teremtés, küldjünk nekik valamit. Nálam egy posta-utalványon 6 koronát utalványozott a szegény vak asszonynak név­telenül »egy kis tüzelöre«, és a lelkemre kötötte, hogy adassam fel. Én pedig a vállára tettem a kezem. — No látod, hogy a jótékonyságnak e kor­ban reklámra van szüksége. Ez a kis gyermek, az ő csoda-szöke hajával ép oly reklám, mint azok, kik a bálban forogtak. Azzal a különbség­gel, hogy szolidabb mint azok, mert megvárja, mig jószántodból küldesz valamit a nyomorúság­nak, mig azok követelnek. ' — Ah ! most olyan konciliáns hangulatban vagyok, hát neked van igazad. De ha már ilyen fűszeres az élet: nyeljünk hozzá konyakot. Lyza. HÍREK. * Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök első püspöki szent miséjét ma vasárnap mondja a budavári Mátyás-templomban. * Az Ipolysági kórház belső berendezésé­nek költségeire Venczell Antal praelatus-kanonok negyven koronát adományozott. * Dr. Csernoch János pápai praelatus, apát-kanonok csütörtökön ebédre hivta meg az Esztergomban lelkészkedö papságot, melyen azok teljes számban jelentek meg, s a délutáni órába benyúló kedélyes összejövetelen sűrűn üdvözöl­ték a szives házigazdát, ki szinte, köszönve az iránta tanúsított ragaszkodó barátságot, rájuk mondott pohárbeszédet. * Főegyházmegyei hir. Ifj. Vida János az ékeli plébániáról leköszönt, mivel a bécsi The­resianumba felügyelővé neveztetett ki. * Helyőrségünk líj parancsnoka. Mint ér­tesülünk, helyőrségünk parancsnokságában a leg­közelebb változás áll be, a mennyiben Bupprecht Henrik ezredest a helyőrség mostani parancsno­kát Balentovics János ezredes váltja fel. Rupprecht ezred parancsnokot ez alkalommal dandárnokká léptetik elő. * Népszátalálás. Megejtetvén a nagy munka, összegezés alá kerültek a biztosok által beszol­gáltatott számláló ivek s eddig már a következő eredmények jutottak tudomásunkra : Esztergom szab. kir. belváros: 1890. évben: 9350; 1900. évben 10,373, — Szenttamás: 1890. évben 2542; 1900. évben 2562, — Szentgyörgymező: 1890. évben : 2670; 1900. évben 3058, — Víziváros: 1890. évben : 1185; 1900. évben 1691. Összesen: 1890. évben: 15.747; 1900. évben: 17.062. A szaporodás te­hát 1315 lélek. A befejezett népszámlálás adatai közül természetszerűleg különösen érdekli váro­sunkat a szinte összeépített Párkány községé. E község lakossága 1890-ben 2417 lélek volt, mig ma 2803, vagyis a szaporodás 386 lélek, a mi százalékban kifejezve 15 , 97°/ 0­n ak felel meg. Ezzel szemben városunk lakosságának emelkedése csak 8'35 0 /o-°t tesz ki. Amig pedig az átlagos lélekszám Párkányban egy házra 6­48, nálunk 1115-—9.15 között variál. Hatalmas a létszám­emelkedés Dorogh községben. Itt 1880-ban 1162, 1890-ben 1362 volt a létszám, amig az uj nép­számlálás szerint 1963. Vagyis amig a lakosság 1880-tól 90-ig kétszáz fővel szaporodott, a leg­utóbbi tiz év alatt 631-el, két évtized alatt 831-el. Ha ezekhez hozzávesszük a családhoz tartozókat, akik a népszámlálás alatt távol voltak s akik száma 85, akkor a község lakosságának száma 2048. Köbölkúton 1983 lélek, szaporodás: 100. Gyiván 212, szaporodás: 21 lélek. Sárkányban 406, szaporodás 26 lélek. A központi járásban még nem történt- meg az összegezés, legközelebb azonban, ha az már megtörtént, azt is közzé­tesszük. * A szent Erzsébet jótékony egyletnek hangversenye, miként halljuk, anyagilag is jól sikerült. Látszik ebből, hogy nagyközönségünk érzékkel bír a jótékony célok iránt és sokan, a kik személyesen jelen nem lehettek, fölülfizeté­seikkel emelték a jó célra szánt jövedelmet. Csak azt sajnáljuk, hogy a legényegyletnek szintén jó célra tartott sziníelöadása mindjárt másnapra esett s igy sokan elmaradtak. Azt is sajnálnók, ha igaz volna, hogy a szent Erzsébet-egylet ve­zetősége a hangversenynek tiszta jövedelmét a takarékpénztárba helyezte volna. Azt hiszszük, hogy az adakozó közönség nem azért adta a pénzt, hogy az a takarékpénztárba helyeztessék, hanem hogy ebben a nagy hidegben és nyomo­rúságban a szegényeknek rögtöni segély nyujtas­sék. Nem jó volna ennélfogva, ha ez a pénz egészen novemberig a takarékban heverne, ki kell azt mielőbb osztani, hisz azért adatott. * Hymen. Kálmán Ferenc, a budapesti Ganz­gyár tisztviselője, Kálmán Károly országgyűlési képviselő fivére jegyet váltott Paitly Ágost városi fogyasztási adópénztáros szép leányával Jankával. * A kisdedóvó közgyűlése. Érdekes képet mutatott mult vasárnap a városi kisdedóvónak nagyterme. Az intézet iránt érdeklődő jótevők tartották meg rendes évi tanácskozásukat. Átte­kintvén a tisztes társaságon, feltűnt itt is első tekintetre, hogy a végletek mindenütt érintkez­nek, mert a kisdedóvó-gyülésen átlag csupa őszbecsavarodott, tisztes fejet láttunk. Az elnöki szék mellett öblös karosszékben városunk Nesz­tora, az agg Meszéna J. foglalt helyet, ki 93 évével, de az ügy iránt lelkesülő ifjú szivével fényesen kimutatja, hogy bár korra nézve messze áll a gyermekektől, lélek szerint nem szűnt meg atyai jóbarátjuk lenni; a többi tisztes korú úrról inkább hallgatok, mert némelyikük talán nem szívesen veszi az effajta dicséretet. Az elnök, Venczell Antal, praelatus-kanonok mélyen átér­zett beszéddel nyitotta meg az ülést, melynek minden gondolatát nem vizenyős humanizmus, hanem izzó keresztény szeretet hordozta. Ezután a szokásos tárgysorozatot intézték el. * A főbírói hivatalból. A központi főszol­gabíró mellé egy fogalmazói állás szerveztetett s erre Palkovics László közig, gyakornok küldetett ki az alispán által, mig az ö helyét Vargyas Jenő foglalja el a jegyzői hivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom