ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-08 / 37. szám

megrontották és tönkretették a függetlenségi politika hitelét. A függetlenségi eszme fénye elhomályosult. Hivatatlan kezekbe került, s a hűtlen sáfárok hitvány árucikké tették. Szomorúan kell látniok az Ugronistáknak s mindazoknak, kiknek a függetlenségi politika az ideáljuk, hogy ez meggyöngült. De ez a keserű tapasztalat ne visszalépésre késztesse Ugront, hanem további munkára. Az igazi függetlenségi politika nem halhat meg, az elvbarátokra mindig számithat, de csak addig, mig keresztény marad. A független Magyarországot »Maria ország«-nak nevezték ! Szóljon tehát bár a lélekharang búsan és mélán, minket ez ne hangoljon le. Zsongása remény nyel tölt. A jobb jövö hangjai vehetők ki belőle. A liberalizmus felett húzzák, a bűnben született BánfTy-parlamentet temetik. Az újszülött egészségesebb gyermeke lesz a nemzetnek. Tári. Vasárnapi levél. — Tűzoltó parádé. — Ugyan ki ne ismerné már azokat a sikerült és kevésbbé sikerült vicceket, melyeket tűzoltó generálisokra alkalmaztak, mióta szent Flórián azon gondolatra jött, hogy megvesse alapját a tűzoltó-intézményeknek. Némely vidéki városban, de kivált ott, ahol katonaság nincs, most is nagy szerepet játszik még a »Tűzoltó század.« Nincs valamire való ünn~*' 'i'Jgy meg ne ragyogtassák fényes egyenruhájukat és az elsÖ helyet *d ne foglalja a város polgármestere jobbján aL ezüstös sisaku főparancsnok. Igen érdekesen hangzik azon nem épen hihetetlen verzió is, hogy midőn az első országos tűzoltó-kongresszust tartották Pesten, ép akkor járt ott a török nagykövet is. A jámbor müzlim egész oda lett, midön a fényes egyenruhákat meglátta, melyekhez foghatót az ö keleti tarkasághoz szokott szeme nem látott soha. Haza menve, császárjának elmondta a látottakat, mire az elhatározta, hogy testörségét tűzoltókból szervezi, s nyomban meghívta föbasának Széchenyi Ödön grófot. Széchenyi felállította a tüzoltó-ármádiát és mieinkhez hasonló egyenruhát csináltatott nekik. Nagyszerű egy tetve mondjam : Hallja ! Magával táncolom az első csárdást. A táncesték előtt a mama rendesen ilyen roszkedvü. Ez már olyan mama-praktika s azért van, hogy ha mégis kikönyörgöm a táncot, a nagyteremben kellő szigorral léphessen fel, ha már haza akar menni. Ez úttal is simogattam a kezét és könyörögtem, de sajnos, most csakugyan migrénje volt s már a vacsorát is berendelte. A fürdő szállodák szobaleányainak mintaképe, midön a vacsoránkat behozta, fontoskodó ábrázattal mondta el, miszerint délután uj vendég érkezett a szállodába. Egy gróf! Valami gróf Csenovszky. A mama rám nézett, én a mamára és mindketten alig vártuk, hogy kihúzza a lábát a szemfüles Juci. A mama nem szólt ezután semmit, de láttam az arcán, mint várja, hogy újból kérleljem, mire ő aztán engedékenyebb lesz. Én bennem azonban, midön láttam a mama engedékenységét, felülkerekedett a büszkeség és vártam, hogy a mama pengesse az eszmét, s kérlelés nélkül magától szánja el magát a gardirozásra. Én ezt igy találtam helyesnek, mert határozottan én voltam előnyben. A grófot hogy megismertük, az én érdemem volt s nem a mamáé, s hogy Siófokra is eljött nagy katholikus létére, ez sem az ő szemeinek müve. Igaz ugyan, hogy elgondolkoztam azon is, vájjon a gróf nemcsapat volt, a szultán nap-nap után disz-szemlét rendelt magának, s Széchenyi egyik kitüntetést a másik után kapta. A testőrséget tűzoltóság váltotta fel, s igen jó dolguk volt nekik, mig egy sajnálatos körülmény nem rontá le nimbusukat. Ugyanis a szultánnak hódolói jöttek a messze Ázsiából. A küldöttség gazdag ajándékot hozott, s ezért a szultán nagy pompával akarta őket fogadni. Maga mögé állitatta a tűzoltókat. A nagy fogadó terembe bocsáttatván a küldöttség, a vezető zavarba jött, nem tudta a sok fényes alak közül, melyik a török császár, s végre is egy címzetes tűzoltó alparancsok ölébe tette a hozott kincset. E csintalan verzió szerint a császár olyan ruhát csináltatott a tűzoltóknak, mint amilyet ö viselt; maga pedig egyenkint elviselte a sok uniformist, de azóta nem tévesztik össze a tűzoltókkal. Ebben a történetben ugyan mi sem igen hiszünk, de tény, hogy most már Törökországban nem olyan díszesek a tűzoltók, tehát mégis kellett valaminek lenni a dologban. Minálunk Esztergomban ma van a tűzoltó parádé. Fényesnek ígérkezik és majd meglátják kedves olvasóim, hogy mennyi tűzoltó van Esztergomban. Mert csak a parádé alkalmával állapitható meg teljes számuk, s nem a tüzeseteknél. Előre tudom, hogy a Magyar Király szük lesz ennek a seregnek befogadására, mikor is a bankettre riasztó kürt felhangzik. Az ujonan épült tűzoltó-telep igazán modern, és minden tekintetben kifogástalanul álló építmény. A viz-kérdés praktikus módozatokkal van megfejtve. Az óriási víztartályba a vizet egy három lóerejü benzin-motor hajtja, s ha a város összes iajtjai szakadatlanul hordják belőle a vizet, akkor sem meríthető ki teljesen, mert a gép sokkal több vizet emel a tartályba, mint amenynyit a négy karvastagságú csővön át kibocsátanak. Temérdek pénzébe került ez a városnak, de ez már halaszthatlan volt. Tűzeseteink voltak legkárosabb bizonyítékai tűzoltóságunk készületlenségének, és annak, hogy az oltószerek a város területén öt felé voltak osztva. Most már van »Tüzörsegünk«, ma pedig tűzoltó parádénk, most tehát senki sem veheti rossz néven, ha várakozással tekintünk tűzoltóink működése elé. Heredián. e polgáriházasságot, magyarabbul: vagyonátruházást forgat a fejében s e végből jött Siófokra, hol Budapestnek Lipótváros nevü szépei értékkiállitást rendeznek magukból. Mindegy ! Én mégis rátartóbb lehettem, mert az én utaimba ime grófok kerülnek, mig a mama, saját szavai szerint, a szomszéd vármegyébe járt bálozni annak idején, hogy a szegény joggyakornok papát hálójába keríthesse. A mama szinte ideges lett midőn látta, hogy én nem említem az estélyt. O is volt annyira konok, mint én, tudta hogy megalázná magát, ha most ő ajánlaná, hogy menjük le. Vacsorához ültünk. Egyetlen szót nem szóltunk a grófról, csak az ételt tiszteltük tőlünk telhetően. Láttam a mamán, hogy nehezére esik megállnia, hogy ne szóljon. Hogyisne, hisz ő neki jobban érdekében áll, hogy férjhez adjon. A nyitott ablakon behallatszott a sok hallgató nóta és szinte szívfacsaró volt elgondolni, hogy ez táncalá való darabokra válik a vacsora után. Ez az este gyötrelmeink tengere volt. Midőn lefeküdtünk, könny gördült ki a szememből, de láttam, hogy a mama is könnyezik. Hanem azért kibírtuk mind a ketten: nem adtuk meg magunkat. Reggeli sétánkban már hallottunk egyetmást az uj grófról. A mama a járókelők ellesett szótöredékeiből tudni vélte, hogy az egész fürdő Politikai mozgalmak. Ütött már az órája a végeigyöngülésben szenvedő parlamenti életnek. Szeptember 9-én, hétfőn szétmennek a modern apostolok, hogy hirdessék a nép között az üdvös politikát; »szent meggyözödesükön« alapuló és privát érdekköreiket is érintő elveiket. A jövő hét tehát Esztergom megyére nézve is fontos tesz, mert kezdődhetik a politikai élet nyilt kialakulása; és nem suttogó öreg nénik csinálják a jelöltek mellett a hangulatot, hanem kortesek, igazi kortesek, kik nyíltan szállnak sikra jelöltjük érdekében és ha van ellenpárt, majd iparkodnak, hogy véres fővel megfutamítsák. A megye szabadelvű megye lesz, ha minden úgy történik, mint azt odafent, a kormány intézői szeretnék. Mind a három kerületnek biztos szabadelvű jelöltje van. Biztosak ök a szabadelvüségben, de hogy mind a hárman biztosak volnának a megválasztásukban is, azt alig hisszük. Kiváltképen bizonytalan a dorogi kerület jelöltjének sorsa, mert itt a rosszul megválasztott hang, és a mozgósított politikai fullajtárok működése émelygövé tette Szaczelláry egyéni politikájának az izét. A dorogi kerület választó közönsége jó érzésű, eléggé nyilt, és egyszerű egyenességgel gondolkozó nép, melynek imponálni, egészséges eszmékkel, vagy kiváló tehetségekkei lehet. Szaczelláry nem választotta meg jól a módot, melylyel e józan néphez közeledett, s igy ha ellenjelöltje lesz, amit pedig bizonyosan jósolunk — könnyen megeshetik, hogy mandátum helyett diszpolgárságot kap azért a sok 100 — 100 koronás alapítványokért, mit a dorogi kerület medvebőr-mandátumára előlegezett. Látszik a jelöltön, hogy nem ismerős a helyi viszonyokkal. Politikai szócső hijján repedt fazekat tart kezében és ezen át szól a választók szivéhez. A messziről jött, s politikában járatlan embert minden tette elárulja. Hadat szerez, zsoldosokat fogad és harcot kezd fél évvel előtte a komoly küzdelemnek — egy nem létező ellenség ellen, a néppárt ellen, üt, vág; és észre se veszi, hogy zsoldosainak mit sem veszíthető alakjai a levegőbe vagdalóznak, mert amit ö elé festenek, az egy nem létező mumus, s ez ellen legkönnyebb harcolni, mert hisz az nem üt vissza. És azért kétséges a jelölt megválasztása, mert hadviselésére nem talál méltó ellenfelet. Egy párt sem áll ki illetéktelen hajszának, és érdekszövetséget kötött számbavehetetlenségeknek, hanem csinálja a politikáját csendben és ha kell arról az oldalról üt Szaczelláry úr érzékeny eszményképeire, ahonnan nem védik foglalkozásszerűen és privát csorba fegyvereikkel harcoló zsoldosai. A függetlenségi pártban is szemet vetettek a »régi« kerületekre, de söt Ugronisták lesznek, kik kacérkodni fognak amazokkal. A függetlenségi Kossuth-párt hivatalos jea grófról beszél. És tényleg nagy feltűnést csinált az a Csenovszky, mert a »mi nepünk« ugyancsak sokat foglalkozott a nevével. A mamának örült a lelke, midőn egy »nagyságának« oda mondhatta, hogy minekünk a gróf már régi ismerősünk. Délben aztán találkoztunk vele a korzón. Ép olyan elegáns volt s nagyon szívélyesen köszönt. A mama megszólította. — Nini gróf! Hát maga itt van ? — Igen, mondta előkelően, egy kicsit szétnézek ezen a vidéken is. Nyomban hozzánk szegődött és kérte a mamát, hogy gardírozza őt s minél több ismerősének mutassa be. A mamának sem kellett több, nyakra-főre ismertette a grófot s estére már ugy beszéltek róla, mint az én udvarlómról, ki utánunk jött katholikus gróf létére Siófokra. Csenovszky igen szellemes társalgó volt s kitűnően értett a fürt és a vallomás közti balanszirozáshoz. Sokszor már azt hittem, hogy meg kéri a kezemet, ha minden reményekre jogosító szavait le nem rontja egy pajzán megjegyzéssel. De észrevettem én grófomon, hogy nem csak én velem foglalkozik, hanem mindazokkal, kik külsejük után vagyonosaknak látszottak. Különösen sokat forgolódott később egy gabona kereskedő még elég fiatal, de rettenetesen elhízott felesége körül, ki akár fürödni ment, akár sétálni, óriási