ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-08-04 / 32. szám
* Harminc ér utáni találkozás. Kemenczy Mihály héreghi plébános indítványára dr. Való Simon kanonok levélben szóllitotta föl azon még életben lévő paptársait, kik vele együtt 1871-ben lettek az esztergomi papnöveldében áldozárokká szentelve, hogy jelenjenek meg Esztergomban, azon papnöveldében, a hol harminc év előtt áldozárokká szenteltettek. Julius 30-án este felé a következők jelentek meg: Gyürky István, Való Simon, Bernkopf Alfonz, Behunek Alajos, Erhardt Viktor, Tellner Ferenc, Dotter János, Kemenczy Mihály, Szkokanek József, Bibány Olivér, ifj. Kovács József, Zlattnyánszky Ernő. A »Fürdö« vendéglőben volt estefelé a találkozás. Soknak szemében örömkönyek csillogtak a viszontlátás alkalmával, mert tényleg az iskolatársak nagyobb része harminc óv óta nem látta egymást. Julius 31-én reggel nyolc órakor három szent mise ajánltatott föl az Ur Istennek a virágokkal díszített kápolnában. Mise alatt Brühl József papnöveldéi aligazgató harmoniumon játszott. Utánna tisztelegtek Boltizár püspök, érseki helynök és Venczel praelatus és szemináriumi igazgató, valamint Blümelhuber Ferenc praelatus-kanonok, mint még életben lévő tanáruknál. A »Fürdö« vendéglőben megtartott közös ebéd alatt alig volt a megjelentek közt valaki, ki nem beszélt volna ; mindenkinek szavaiból kisugárzott az öröm és lelkesedés, mely szavukban hálát adtak az Istennek, ki kegyes volt nekik megengedni hogy ez ünnepélyt közösen, testvéri szeretettel megünnepelhették. * Halálozás. Mayer Vencelné szül. Czieger Mária, ny. cs. és kir. őrnagy özvegye július hó 30-án, életének 61. évében elhunyt. * Arádtól Szent-Pétervárig gyalog. Érdekes útra szánta el magát Vucsetics László nagykanizsai születésű egyetemi hallgató. Elhatározta, hogy a szünidő alatt gyalogosan Szent Pétervárra utazik. A napbarnított arcú, erőteljes ifjú a hét elején érkezett városunkba s a hatóságnál jelentkezvén, elmondotta, hogy Csernovitzon, Varsón és Rigán keresztül törekszik célja felé s Szent Pétervárt elérve, Konstantinápolynak veszi útját és onnan fog visszatérni. Tavaly a párisi kiállítást kereste fel gyalogszerrel. Utjának célja tapasztalatszerzés. A bátor ifjú tanári pályára készül. * Aranymise. Van föegyházmegyénknek egy papja, kinek neve a sajtó alól legföllebb akkor került ki, midön azt az újság cimszalagjára nyomták. Sohasem szeretett nyilvánosan szerepelni, soha feltűnni, soha magáról beszéltetni. 0 csendes visszavonultságában zajtalanul működött magasztos papi pályáján félszázadon át, többnyire a Vágpartján, Semptén és Sopornyán. O mondhatja, hogy e hosszú időn át más házában nem aludt, mert plébániáját 24 órára el nem hagyta soha, s kételkedem, ült-e valaha vaspályán. Soha semmifélé mulatságban, n kirándulásban, szórakozásban részt nem vett. O az életet komolyan vette, folyton s fáradhatlanul teljesítette hivatása kötelmeit s teljesiti máig is. Nem ismer semmiféle mellékfoglalkozást. Minden ideje, minden tehetsége, minden törekvése hiveié. Tévedne azonban, ki azt gondolná, hogy Hegyi Ignác sopornyai esperes-plébános csendes magányában rideg, komor, embergyűlölő vagy ilyesféle. Legkevésbé. Söt ellenkezőleg, oly nyájas, oly előzékeny, oly jóságos, hogy ez embernek alig van epéje. Szereti s becsüli öt a kerület papsága ép úgy, mint hálás hivei, s e szeretet arra sarkalta őket, hogy aranymiséjét méltókép megünnepeljék. Igen okosan kellett látni e dologhoz, mert ha szerény lélek észreveszi, hogy mellette ez alkalomból tüntetni akarnak, okvetlenül most aggkorában ráadja a fejét, s megteszi éltében az első vaspályái utazását akár Budapestig is — nagy szó — csakhogy kitérjen a földi dicsőségnek. Folyó hó 27-én a titkos tervezet szerint a szélrózsa minden irányából özönlött a tüntetők serege Sopornya felé, s meglepték az öreg urat, ki az elkerülhetlenbe belenyugodva, láthatólag meghatott szívvel fogadta első sorban a kerület papsága élén Gyürky István szelöcei esperes-plébános szívből fakadt szavait, s a kerületi papságnak igen csinos keretbe foglalt arcképét, s fogadta híveinek küldöttségét, kiknek érzelmeit Paray intéző tolmácsolta igen ékes szavakkal. A szeretetteljes válasz után, megkondultak a harangok, s tudtára adatott a jubilánsnak, hogy aranymiséjét megelőzőleg szent beszéd is lesz a hivek épülésére. Ennek hallatára rögtön odafordult a szónokhoz, s tréfás, kizáró komolysággal azzal fenyegetödzött, hogy nem engedi azt szóhoz jutni, mihelyt csak egy szóhyi dicséretet merne róla a szószéken említeni. Igy indultunk a plébániából a templomba. A tűzoltók sorfalat képeztek, előre mentek sorban a hivek, egyházi öltönyben a papság s a jubiláns. A magas, szikár jubiláns környezve a papságtól a szentélyben állva hallgatta meg a szónokot, ki az ünnepelt óhajához képest csak annak az Isten iránti hálájáról, s azon buzgóság s áldozatkészség megújításáról beszélt, melylyel egykor a felszenteltése végett püspöke elé lépett. A szent misénél az egész kerületi papság segédkezett, s a nép a szent mise alatt oly szabályosan, oly meghatón énekelt, hogyha nem is tudtuk volna mily jeles kántora van e községnek, ezen énekről bátran lehetett volna következtetni annak szak avatottságára s buzgóságára. A nyert áldás után ugyanazon rendben, amelylyel jöttek, tértek vissza a plébániára, hol a teritett asztaloknál telepedtünk le. Gazdagon volt képviselve a papság, a tanitói kar, a helyhatóság s a hivek. Az első felköszöntöt a pápára, a királyra, s a hercegprimás O Eminenciájára mondta Gyürky István esperes-plébános. A jubilánsra egy igen elmés s tartalmas pohárköszöntöt mondott Sötér Ferenc szent Adalbert-társulati tag, melyre a jubiláns elérzékenyülve válaszolt, kiemelve azon körülményt, hogy társai közül csak ö egyedül élte meg áldorzárságának 50 évi jubileumát s kész életének hanyatló erejét is kimeríteni, hogy híveinek lelkeit mindvégig gondozza s az Isten dicsőségét élte véglehelletéig előmozdítsa. Kívánjuk, hogy nemes szándéka kiviteléhez a jó Isten neki sok időt, eröt, egészséget, kitartást s kegyelmet adjon, s bőven jutalmazza meg a hosszúra nyúlt áldásos életének összes nemes fáradalmait. * Jóváhagyott szerződés. A vármegye főispánja a székesfökáptalan tulajdonát képező, sz.-tamási vásártartási és helypénzszedési jog megvétele tárgyában a várossal létrejött szerződést, miniszteri jóváhagyó záradékkal ellátva megküldötte a városi tanácsnak. * Zarándoklat Lourdesba. Augusztus hó 23-án indul el Budapestről Lourdesba az ez évi őszi zarándoklat Bécsen—Tirolon és Schweizon át. Útközben Innsbruckban, Einsiedelnben, Lyonban, Genfben és Zürichben tart a társaság hoszszabb pihenőt. Jelentkezéseket augusztus hó 5-éig fogad el Schultz Károly esperes-plébános, mint a zarándoklat lelki vezetője, Német-Márokon (Baranyamegye). * Visszahelyezett jegyző. Bucsányi Ede dömösi jegyzőt, kit tudvalevőleg a föbiró felfüggesztett, miután az ellene felhozott vádak rendeztettek, állásába visszahelyezték. * Milyen időnk lesz augusztusban ? Falb jóslása szerint a hónap első felében nagy szárazság uralkodik, csak 10—15-ére várható esö és zivatar. A hőmérséklet eleinte nagyon magas, később azonban az évszaknak megfelelő. A hó második felében az esőzések erösebbek lesznek, a hőmérséklet pedig eleinte alább száll, később megint emelkedik. * Választási mozgalom. Mult vasárnap — július 21-én—járt Kesztölcön Szacelláry liberális jelölt. Megtartotta programmbeszédét is Márkus zsidókocsmáros udvarán, amely gyújtó volt, gyújtott nem a beszéd, hanem a kiguritott hordó bor. Mert a liberális meggyőződésnek szeszhőmérője van. Zene is játszott, azt is előre felfogadták pénzért. Kortesfogása volt Szacellárynak az építendő iskola. »Engem a jó Isten — mondta — megáldott egy kis pénzzel, hát majd segitlek !« Hát nem vesztegetés-e ez?! Hanem azt már minek jellemezzük, hogy Szacelláry úr azzal mer házalni, hogy O Eminenciája a prímás jelöltje. Ha azt hangoztatja, hogy öt akarja a főispán, az alispán tegye meg, ahhoz nincs szavunk; de hogy a primás nevével korteskedjék, azt tűrni nem lehet. A plébánián ,is járt. Kár, hogy a plébános nem volt otthon, mert biztosította volna, hogy Kesztölcre kár többször eljönni, mert itt egy-két pénzért megvehető gazdán kivül más nem áll pártjára. Kesztölc t. i. büszke az ő keresztény ellenzéki nevére. Említést és dicséretet érdemel a község pártatlan jegyzője, aki minden korteskedéstöl — a törvényt követve távol áll. Éljen a néppárt. Egy választó. * Útonálló színész. Az itt időzött színészek igen nagy ellenszenvvel viseltettek a kritikusok iránt, mert a helybeli lapok nem győztek protestálni azon gúnyolódás és fitymálás miatt, melylyel Thália ezen vándor papjai illették a helyi sajtót. Tényleg a kritikus urak tulmentek hatáskörükön és olyan dolgokat irtak meg, ami teljesen a színpad titkai közé tartozik. Ezen eljárásuk azért nem ítélendő el komolyan, mert hisz mint olyan amatör kritikusok mindent a közönség érdekében tettek, de hogy a szinészek között érthető felháborodást szültek ezen tetteik, az természetes. A szinészek valósággal »spicceltek« egy élö kritikusra, s ha akármelyik kritikus mutatkozott a láthatáron jaj volt neki. Igy történhetett meg lapunk szinireferensével is — ki pedig semmi rosszat nem irt a színészekről —azon eset, hogy a mult héten éjjel, midön a Sleifertöl vacsora után hazafelé ment, egy Irsai nevü színész a Szaczlauer előtti sötét zugból eléje állt és felhívta, hogy most mondja meg, mi kifogása van ellene. A megtámadott kritikus természetes semmi kifogást nem tett a színész ellen, ki ugylátszik illetéktelen személyek által lett félre vezetve, mert ezt megelőzőleg a színházban is kifogásokat tett lapunk munkatársa ellen, pedig ez semmit róla nem irt, mit bizonyítanak korábbi lapszámaink. Ez esetet különben az országos szinészegyesületnek bejelentette. * Érdekes felszámítás. Donath Alajos pilismaróthi kereskedőt feljelentette a csendőrség, hogy üzletét vasárnap délelőtt nyitva tartotta. A főszolgabíró előtt hétfőn tárgyalták ezt a feljelentést, mely alkalommal Donath igazolta, hogy öbélyegárus is és ezért tartotta nyitva az üzletét.. A főszolgabíró erre a munkaszünetröl szóló törvény áthágása miatt ellene megindított eljárást beszüntette. A jegyzökönyvet már épen le akarták zárni, midön Donath előállt és kérte a főbírót, hogy neki idömulasztásért 3000 korona napidíjat állapítson meg, mert ö vegyész s akadémiai tag s ennyi veszteséget szenvedett, amiért befáradt a főszolgabíróhoz. A főszolgabíró természetesen elutasította a kérelmet, dacára annak, hogy Donath erősen állította, hogy öt felszámításának jogos voltára Eötvös Károly és Friedmann hírneves ügyvédek figyelmeztették. Azt hisszük, hogy a szegény ember, ki egyszerű szatócs és a vegyészeti tudományt a pálinkamérés terén szerezte, valószínűleg beteg. * Törvényhatósági utak fásítása. A selyemtenyésztési felügyelőség a jövö tavaszra 50000 drb. szederfát ajánlott fel az útszéli árkok befásitása céljából, mely mennyiség — a vármegye alispánjának rendelkezéséhez képest — a doroghkirvai, a nyergesujfalu-bajnai és esztergom-zsámbéki közutakon kiültetett fák hiányainakvpótlására lesz fordítandó. A fák kiültetésével járó költségek a vármegye útadó alapját terhelik. * Meghalt az operáció alatt. A helybeli közkórházban a napokban operálták Burány János nyomdász tanoncot, kinek nyakán egy hatalmas daganat nőtt. A szerencsétlen fiú nem birta el az operáció fájdalmait, s meghalt. * Hőség. Óriási hőség uralkodik napok óta. Középeurópában, s a fővárosban már áldozatai is vannak s ki tudja, az amerikai gyilkos hőség nem-e vándorol át a tengereken hozzánk is. Esztergomban is van egy áldozat már, egy 26. ezredbeli katona, ki a nagy melegben tett gyakorlat alkalmával napszúrást szenvedett. * Éjjeli gyakorlat. A 76-ik gyalogezred az elmúlt héten tekintettel a nagy hőségre, éjjeli gyakorlatokat tartott, mit most egy hadügyministeri rendelet szerint mindaddig folytatnak, mig a nagy melegség meg nem szűnik. * Öngyilkosság. Sugár Béla dorogi vasúti pálya-felvigyázó a vasúti síneken Leányvár közelében szíven lőtte magát, öngyilkosságának oka eddig ismeretlen. * Keresztszentelés Nyergesujfalun. Julius 21-én szentelte meg a hivek tömeges jelenlétében a nyergesuj falusi határban emelt új keresztet Hajts János plébános. A szentelés után a plébános remek, eszmedús szt. beszédet mondott, mely számos hivöt könnyezésre indított. * Hajó összeütközés. Az »Iris« hajó a mult hó 20-án éjjel Süttö község közelében egy kavicsos hajóval össszeütközött. Az utasok között nagy rémület támadt, szerencsé :e azonban a hajón semmi baj nem történt. Az összeütközést az okozta, hogy a kavicsos hajón nem volt jelzö-lámpa. Az »Iris« rendben folytatta útját Bécs felé. * Majdnem baleset. Mindenkit érhet baleset, tehát a héten egy ismert fiatal embert sem került ki. Ugyanis egy a városi pecér által megtűrt veszett kutya megharapta, de szerencsére a dühödt állat fogai oly erőtlenek már* hogy sebet nem ejtettek.