ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-28 / 31. szám

Most, hogy ismét szabadjegygyei ülök a színházban, eszembe jutottak ezek, és siró emlé­kezettel gondolok e lelkes időre, pedig nem oly régen volt. Most itt az alkalom, lehet kritikát irni. Deák Péter társulata olyan vidéki társulat, mely kiállja a kritikát. Csodás zsongás áll be a szivembe, ha esténkint, a napi prózai munka után hirtelen átgyúrom magam esztétikai biróvá és elgondolom, hogy most, ime most én kritikus vagyok. De Isten tudja nem tudom oly erélye­sen felfogni itt e helyzetet. Elrettentenek egyes példák. Igy a héten is megesett, hogy egyik helyi lap szini referense, mivel komolyabban fogta fel szerepét, mint a társulat tenórénekese, nem épen hizelgö megjegyzéseket kapott a szinésztől s ráadásul a vidéki sajtó igénytelen szavahi­hetőségét is aposztrofálta. Egy másik helyi kri­tikust, söt kettőt ezen kivül a szinpadon tettek nevetségessé, a mi természetes a hírrovatban és vezércikkben szült reflexiókat. Eltekintve ettől, ismerem a vidéki sziné­szek gondolkozását, s kerülni óhajtván mindent, mi diszharmóniát kelt a vidéki sajtó és vidéki színészet között, nem irok kritikát, azaz hogy — és ezt lapom érdekében teszem — nem irom meg a nem jót, hanem azt saját belső müvelé­semre odaállítom a produkált jó és szép mellé, hogy ez utóbbi az ellentét mellett még nagyobb lelkesedésre ragadjon. Ha őszintén, tartózkodás nélkül dicsérem meg valamelyiket a szinészek közül, ezt egyszerű mosolylyal nyugtázzák, de ha hibáikat irom meg, a sértett önérzet, ami vi­déki színészeinknél jobban ki van fejlődve mint a fővárosban élőkben, rettenetes véleményt mond felőlem. Részemről nem kívánom lapomat az e téren való orgánumnak elismertetni, sem annak szavahihetőségét értékén felül becsültetni, de ki­jelentem, hogy Deák Péter társulata bir azon kel­lékkel, hogy egy müveit városban megállja a helyét. Hogy tagjai néha kedvetlenek, s ilyen­kor alakitásuk, játékuk elmosódik, no ez még nem róható fel hibának, mert bizony, a szí­nész is kenyérkeresetből művész, és nem mindig élheti bele magát a neki adott szerepbe, de sokszor a vidéki színészt más gondolatok foglal­koztatják, talán anyagiak, a mi miatt az eszme­köre elvonódik szerepétől. Hogy Deák Péter megállja a helyét, mutatja az, hogy régen nem voltak Esztergomban oly telt színházak, mint nála. Egyik vonzó erejét képezi a társulatnak a primadonája Pálfi Nina. Végtelen kedves szubrett, édes hangú, kellemes megjelenésű, gyönyörű iskolával biró vonzerő. A másik ereje, úgy irom ereje, mert az, Markovits Margit. Gyönyörű drámai talentumában az érzelem minden árnyalata vib­rál, ragyog, kápráztat. A műértő ember méltán megállhat e leány előtt, s nézheti benne a nagyok fejlődését, a művész önálló akaraterején alapuló individualitás emelkedését, neki a vidék azt hisz­szük csak iskola, s pazar tudással fog kiemel­kedni egyszer ez iskolapadokból. Itt Esztergom­ban elismerésére kevés alkalom nyilt. A direktor látván e városi hangadó elemeknek az operettek iránt viseltetett előszeretetét, drámát nem tett a műsorra. Pedig vannak itt is, mint egyik króni­kámban említem, olyan emberek, akik az igazi művészetet is szeretnék látni, melyben a tudás vezet, nem a hatást hajhászó kosztüm szerep. Beszéltem a társulat főrendezőjével id. Ságival; ez Markoyicsot a társalgási színjátékra tartja terem­tettnek. En mindenütt a művészetet látom, csal­hatatlan próbáim vannak a megítéléséhez — s igy csak jobban tudom becsülni e tehetséget. Esztergomi szereplése e. leánynak tüneményesen rövid. Ha a fővárosi színházban észlelnék ilyen — nem mondom mellőzést — térelvonást, bátran merészkednék kulissza titkokért, gyönge intriká­kért, egy expedíciót indítani a színfalak mögé. Söt ha princípiumom nem volna, hogy nézetönállóságom tekintetéből, színésztől nem kérek ilyen esetben tanácsot, talán meginterjúvolnám az igazgatót. Eme elvhüség mellett szem előtt tartom ama múltkori kijelentésemet, hogy a vidéki színészet tna már némileg magánosok anyagi érdekeit elö­nozditó vállalat, mit úgy igazgatnak, ahogy az ;öbb hasznot hajt, nem a hogy a művészet aemesebb fajának, a drámának élvezete sze­detné. Ez Deáknak nem bűne, csak a mi közön­ségünk nagyobb részéhez való alkalmazkodása. Vlég egy-kettőt Markovicsról : »A bor« elö­idásában sokan voltak, látták mit domborított ci ez a leány, nem kell itt dicséretet zengenünk. \z utolsó kép valami kimondhatlan mű-élvezetet íyújtott és sejtette velem azt a kitörést, amire :z a tehetség képes volna egy szivböl játszott izerepre. Sokan észrevették a nézőtéren, hogy a zinésznö sírt, igazán könyezett szerepében. Ez, még a kezdő színésznők azon tiszteletet gerjesztő gyöngédsége, mely elárulja lelkesedését a művé­szet iránt, és festi érzelmeinek mélységét. A jövö héten lesz a jutalom-játéka, az utolsó szini-napok egyikén, mikor, az még nincs hirdetve, de akik benfentesebbek, azt hiszem tudják már. Hire jár még, hogy Porzsoltné Lukács Juliska is fog vendég­szerepelni, szóval az utolsó szini napok még moz­galmasak lesznek. —ly — za. Irodalom és művészet. Brázovay Kálmán „A kereszt" cimü röp­irata második kiadásban fog megjelenni. Hogy ez szükségesnek látszik, örvendetes bizonyítéka a keresztény érzület erősségének. — Gúnyosan mondogatták a liberálisok, hogy muló szalmatüz az ifjúság mozgalma. De az a fölháborodás olyan mélységes indokokból eredt, hogy maradandó eredményeket kell okoznia. — Egyik kiváló har­cosa e küzdelemnek Brázovay Kálmán végzett joghallgató, ki az emiitett könyvet a keresztény közönség tájékozására irta. Midön most előfize­tésre hivja fel az érdeklődőket, melegen kérjük a pártfogást. Az első kiadásnál szép látvány volt az, hogy a nemes mozgalmakat rögtön megértő keresztény hölgyek voltak kiválóan lel­kes terjesztői az előfizetők gyűjtésével. Ne von­ják meg pártfogásukat most sem ! Egy példány ára 50 fillér. Az előfizetés a szerző cimére kül­dendő : Brázovay Kálmánhoz, Demsus, u. p. Hát­szeg. (Hunyad m.) ErtesitŐ. A nagyszombati érseki fögymna­sium és a vele kapcsolatos kir. érseki konviktus Értesítőjét az 1900—1901. tanévről közli Kőhalmi József igazgató és kormányzó. A terjedelmes füzet olyan évkönyvnek mondható, melyben ki­merítő és minden részletre kiterjedő ismertetését látjuk az esztergomi egyházmegye ezen nagy­szabású és kiváló tanintézetének. Bevezető érte­kezés gyanánt Hudyma Emil tanár egy igen szép dolgozatot közöl a virágok és rovarok köl­csönösségének titkairól. A tudomány, költészet és vallás magasztos összhangban szólal meg ebben, hogy megértesse a teremtés fönséget és Istenhez emelje szivünket, lelkünket. Szerencsé­sek azok az ifjak, kik ilyen nemes gondolkozású tanárok ajkairól szerzik a tudást, mert ez nem fogja szellemüket csődbe juttatni, hanem boldo­gító megelégedést teremt a lélekben és képessé teszi őket, hogy a természet örökszép benyo­másait megértsék. Mindenkinek ajánljuk elolva­sásra e gyönyörködtető sorokat. Az értesítő többi közleményei is arról győznek meg, hogy e nagy tanintézetben minden tényező megvan arra, hogy az ifjúságnak tudományos képzését, helyes irányú nevelését a lehető legtökéleteseb­ben előmozdítsa és dicsőségére váljék az ott olyan nagy buzgalommal és önfeláldozással mű­ködő kiváló tanerőknek. Szent-Margitsziget hajdan és most. Ismer­tetés Osváth Gyulától. Budafok, 1901. 110 lap. Ára 2 korona. Szerző lakása: Budapest, I. Gel­lérthegy-utca 15. — A Margitsziget egyesek jámbor remeteségéből számosak mulató helyévé lett. A főváros örül neki, mint féltékenyen őrzött kincsnek. Mi sem"haragszunk reá, ha a nép javá­ról van szó. A világ élvezeteit csak akkor szid­juk, ha az embert titokban nyomorítják, vagy a gondolatot száműzik; ha a népet »könnyü« el­müvé teszik. Jelen könyvecske arra szolgál, hogy a le-utazó közönség érzéki gyönyöréhez gondola­tokat adjon kiséröül. Gondolatokat a múltból, gondolatokat a jelenből. Hogy az ember ne csak lásson, hanem tudjon is; hogy a legműveltebbnek látszó élvezete is »emberi« legyen. Rövidesen, újkori könnyü mondatokban megismerteti velünk a sziget emlékeit a kelta, római és a népvándor­lási korokból; itt-ott személyes tanulmányozásnak is adva jelét. — A magyar időkből származó hat kolostorra vonatkozólag Pest vármegye egyik hivatalos iratában, 1727-böl, ez áll: » ... miféle épületek lehettek e romok, azt a falak maradvá­nyaiból meghatározni nem lehet. Az sem tudatik, kik voltak hajdan e sziget lakosai.« A III. fejezet most már meg tudja mondani. Szerző, bár tár­gyilagos, történelmi stílussal, néha, néha mégis átcsillámló kegyelettel szól boldog Margitról. Kár, hogy a középkort ismertető fejezetek közé a »kertészet«-röl szólót iktatta be; vagy tán nem akart unalmassá válni ? Hasonló nemű szívessége meglátszik a történeti részben is, mert a szerze­tesrendek ismertetését kezdetüktől fogva adja, röviden, velősen. — Az utolsó három fejezet a a fürdővel s a gyakorlati fontos tudnivalókkal foglalkozik. Jó lett volna a könyvet kisebb alakba adni ki, mert jelen formájában okvetlenül otthon kell azt elolvasni. Ajánljuk a Pestre utazó kö­zönségnek házi készületre. A megrendelők ezúttal jólelkű, szorgalmas iróembert pártolhatnak. A plébános urak figyelmét felhívjuk Sem­mer Imre karmelita áldozár által kiadott 3 kis könyvre, melyek egyes kiáltó szükségnek tesznek eleget. Az első könyvecske cime: Szerzetes kate­kizmus, vagyis oktatás a szerzetes állapotáról. Fordítása ez egy a Vatikán nyomdájából kikerült müvecskének és célja az, hogy hazánkban a szer­zetes élet föllendüljön. A nép tudatlansága és elfogultsága az ok, hogy oly kevesen lépnek nálunk a szerzetesi és szerzetesnöi pályára. A lelkipásztorok feladata e bajt orvosolni és e kis könyv arra ád útbaigazítást, hogy miként kell oktatni a népet ebben a tekintetben. — A másik könyv cime: Katholikus sekrestyés, vagyis: mit kell tudni, hogy az istentiszteleti szertartások illendően betarthatók legyenek? A cim elmondja a tartalmat és alkalmas kézikönyv a sekrestyés számára, hogy abból kitanulja teendőit. Nagy kényelem a plébános számára, kit fölment a sok magyarázgatástól és igen hasznos abból a szem­pontból, hogy értelmes sekrestyést nevel, ki a szertartásokat ismeri, érti és azért a legalkalma­sabb segítségére van a lelkésznek. A füzet ára kötve 1 korona. — A harmadik könyv: „A kis oltárszolga, vagyis fölvilágositások, hogyan kell az oltárnál szolgálni.« — Alapos kitanitást tartal­maz a ministráns gyermekek számára nemcsak a sz. mise, de az összes istentisztelet, ünnepek, kör­menetek stb. alkalmával, hol gyermekek segéd­keznek. A szép és épületes oltárszolgálatot aki szivén hordja, az nagy segítséget lel e könyvecs­kében. Ára kötve 50 fillér. Megrendelhetők Győr­ben, a karmeliták szerzetházában. Szerkesztőségi Telefon. Túri. A terv igen hasznos, kérem a megvalósítást, ha esetleg megszakítással is. — Parthaon. Szép is, jó is, de név­telen. A szerkesztőnek tudni kell a beküldő igazi nevét. — Honti. Elkésve érkezett a jelen számra. Legközelebb jön. — Kapisztráfl. Minden óhaja szerint lesz. Számos üdvözlet ! Felelős szerkesztő: Dr. CSAJKA ERNŐ. Középkorú, intelligens, magányos uri nő, ki úgy a bel-, mint a külgazdaság kezelésé­ben jártas, jól főz, mint házvezetőnő, vagy mint kulcsárnő állást keres. Cím a kiadó­hivatalban. Raktár: Schwach Sándor csemege-kereskedőnél Esztergomban. Eladó urasági ház, Magas rangú főpapnak meg­felelő gyönyörű szép urasági ház fővárosi kényelemmel, teljes és ízléses bebútorozással, szép konyha-felszereléssel, vízvezetékkel pincére épitve; kőfallal bekerített gyümölcsös kerttel eladó Tatán. Ára 30000 forint. Azonnal átvehető. Cim: Müller, Tata, Esterházy-utca 134. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom