ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-28 / 31. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. július 28. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Autonómia és parlament. Esztergom, július 27. A képviselő-választások ideje közeledvén, sokan már most törik rajta a fejőket, miféle kérdéseket vigyenek választóik elé. E kérdések között nem a legutolsó a katholikus autonómiának évek óta vajúdó ügye. Sokan hangoztatják, hogy az autonómiát is föl kell venni a választási programmba. Ha a kath. autonómia alatt mindnyájan ugyanazt értenék, vagy pedig az állam közegei által eddig gyakorolt jogoknak oly fiiérvü átutalását a katholikus autonómiára, a mi a katholikusok jogos igényeinek megfelelne, magunk sem mondanók, hogy a választási programmok keretébe föl ne vétessék. De általában nem igy áll a dolog. Magán az autonómiai kongresszuson láttuk, hogy ott az autonómiának fogalma és tartalma a pártok szerint alakult. Nem lehet ugyan mondani, hogy ott szorosan a politikai elvek szerint alakultak volna a pártok, de azt sem lehet tagadni, hogy igen sok autonómiai képviselőnek fogalma az autonómiáról nagyon is összefüggött a politikai életben vallott elveivel. A főispánok vagy liberális párti képviselők azt az autonómiát tartották jónak és elegendőnek, amelyet a kormány annak tartott. Hogy pedig a kormány minő autonómiát akar, azt láttuk a köztudomásra jutott Wlassicsféle memorandumból, a 12-es és utóbb a 27-es bizottsággal folytatott tárgyalásokból. Ily emberek szájában a választók előtt hangoztatott autonómia csak veszedelem. Olyan az, mint mikor mellüket verik és hangoztatAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A bűnbánat órájában. Fa vagyok én, nem erdei, Nem is kerti, csak útszéli, Melynek lombját villám tépte S elkorhadtak a gyökéri. Ily fa vagyok, a mióta Gyönyört űztem zabolátlan; S elfordultam Jézus ! Tőled, Utaidon meg nem jártam. Ily fa vagyok. Elfonnyadt sziv. örömöm nincs, csak szenvedek ... Mostanra haj! misem maradt, Csak tört lélek, fájó sebek. Ily fa vagyok — nem tagadom — Tépett, korhadt, gyümölcstelen. Megbüntettél Uram Jézus! Büntetésed most viselem. Viselem a büntetésed Görnyedt háttal, roskadt térddel; Irgalmadban bizom mégis

; S imádkozom nappal-éjjel: Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÍSZKA OTTOKÁR. ják, hogy ök is jó katholikusok. Csak hangzatos frázis a katholikus választók félrevezetésére. A választók azt hihetik, hogy ök valóban akarják a katholikus autonómiát, ök pedig csak annak torzképét akarják, mert nem akarnak egyebet annál, amit a kormány akar, ennek autonómiája pedig a semminél is kevesebb, vagy legalább nem több a névnél. Az autonómia a képviselőjelölt programmjában annyit ér, amennyit ö maga. Itt nem a programmba foglalt igéret, hanem csakis az illetőnek személye a garancia. Ha liberális és tagja a liberális pártnak, autonómiája sem terjed tul, a liberális párt által kontemplált autonómián, ennek autonómiája pedig az, a mi a kormányé. Ha pedig nyilvános működése a katholikus érdekek szol gálatában áll, akkor meglehet benne bizni s föltételezhető, hogy a parlamentben is szószólója lenne a katholikusok igényeinek. Egyébként kétséget nem szenved, hogy a katholikus autonómiának sorsa is, mint minden egyházpolitikai kérdésé, a parlamentben dől el. A parlamenti többségből alakult kormány nem szállhat sikra más autonómiáért, mint a minőnek támogatását neki pártja biztositja. Hiába szidjuk Wlassicsot, hogy ilyen meg amolyan autonómiát akar csak engedélyezni. Ez nem töle függ. Megvagyunk győződve, hogy ha olyan automonia mellett exponálná magát, a minőt mi kívánunk és a minőhöz jogunk van, a liberális-párt egy napig sem tűrné meg a miniszteri bársonyszékben. Nem a miniszter jó vagy rossz akaratán múlik a mi kívánságaink teljesítése, hanem a párton, melyre támaszkodik és amely öt abban a pillanatSokan voltak, a kiknek Te Bűneiket elengedted . . . Engedd el az enyémet is Erdemeért keresztednek . . . Mutasd meg nagy hatalmadat, Te, ki Ur vagy földön, égen! Szivem-lelkem teremtsd ujjá, Hogy egyedül érted égjen. Elismerem bűnös voltom, De megtisztít a bűnbánat. Öntsd ezt belém s boldog leszek Itt a földön, ott Te nálad. Jeszenei. Pajkos szivek. A bálterem vérforraló gőzében ismerték meg egymást: az örökké mosolygó poéta, a ki verseivel sok szívben gyújtott lángot, de melegét egyiknek sem érezé; és az örökké vig Mócika, a ki sok szivet borított sötét csalódásba, de fájdalmukat szintén nem érezte. És mind a kettő az első csárdásnál ezt gondolta magában: Vigyázz magadra! . . . Vigyáztak is. Megértették egymást; érezte az a két pajkos sziv, hogy párjára talált. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ban elejti, amelyben a párt elveivel és nézeteivel ellenkező dologra vállalkozik. Ha maga Zichy Nándor gróf, az ö kipróbált katholikus hűségével és elveivel ülne jelenleg a kultuszminiszteri székben, az sem adhatna nekünk többet az ö személyes jóakaratánál. Mi következik tehát ebből? Az, hogy ha akarjuk kívánságainkat érvényesíteni, egy erös parlamenti párttal kell bírnunk, amely óhajainknak a parlamentben súlyt kölcsönöz és érvényt képes szerezni. Nem szükséges e célból, hogy többségünk legyen, mert ez a mostani körülmények között nem is lehetséges. A választói kerületeknek Tisza Kálmán által a protestantizmus érdekeinek történt megfelelő kikerekitése, a katholikus választóknak még a Széli aera alatt is, különösen egyes felvidéki megyékben történt kiirtása, továbbá a katholikus intelligenciának példátlan közönyössége és sok helyen ellenséges magatartása, ez idöszerint lehetetlenné teszik. Tekintélyes pártot azonban mindig összehozhatunk, de nem ölbe tett kezekkel, hanem folytonos, kitartó buzgó munkálkodással. Autonómiánk sorsa ott fog eldőlni a parlamentben. Hiába mondanók, hogy az ügy oda nem is tartozik; mert tényleg mégis a parlament gyakorol legnagyobb befolyást e kérdésnek elintézésére. Ha van egy párt, amely számánál és erkölcsi súlyánál fogva képes a kormányt kényszeríteni arra, hogy a katholikusoknak kívánságait figyelembe vegye és biztosítsa, akkor elérjük célunkat, máskép azonban nem. Az a beszéd, mely szerint iparkodnunk kell, hogy lehetőleg minden párton legyenek az Hazug volt minden mozdulatuk, hazug minden szavuk, mert nem beszéltek szerelemről. Kerülték ezt a thémát, pedig a leány bogár szemeiben már elveszett a barna poéta kék szemevilága. A mamák, a lorgnettos mamák, már suttogtak is róluk a szünet alatt: »Kozmasak, bizony kozmásak.« Mikor a szuppé-csárdást járták, a poétának egyszerre szilaj kedve kerekedett. Elkiáltotta magát: — Csak szívesen! És megforgatta hölgyét könnyen, szédületesen, azután igy szólt: — Baba nagysám! ... —• ne flirteljünk . . . no nézzen rám ... no mondja : szeretlek . . . Mócika pedig gyönyörű fejét a keblére hajtotta, aztán hirtelen dacosan felkapta: — Nem mondom ! Erre a barna fiu ajkába harapott és tüntetően félrenézett a tánc alatt; Mócika meg nézte öt átszellemülten, addig mig az véletlenül apró kis lábára nem lépett, akkor mondta érzékenyen, szerelmesen: — Köszönöm . . .