ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-14 / 29. szám

gyűltek össze, hol eltelve a látottak emlékétől, Nagy László egy szellemes pohárköszöntőben adott kifejezést a helybeli kollégák szeretetteljes fogadásáért, kalauzolásáért, s mindazon szellemi és kartársi élvezetért, melyet ittlétük alatt jól esett tapasztalniok. Viszont Guzsvenitz Vilmos igazgató emelkedett hangulatú válaszban mutatott rá azon tényezőkre, melyek a tanárságot összekötik, s az állami és felekezeti tanitóképző tanárok testvériségére, együttmunkálására ürítette poharát. Ebéd után a társaság ismét a várba ment fel, meg akarva hallgatni Kersch vesperáját; megtekintették még a kriptát, a sz. István kápolnát, s gyönyörködtek a vízvezeték mögötti szép kilátásban. Uzsonnára a Miller-féle kioszkba jöttek össze, honnan az 5 órai bécsi hajóval, szívélyes búcsúzás után Budapestre tértek. A kirándulásban részt vett tanárok: Nagy László Budapest, Elekes Lajos Temesvár, Németh Sándor Budapest, Felméri Albert Kolosvár, Lengyel József Szathmár, Slajcho Mihály Eperjes, Nágel Sándor Bajza, Bátori József Mármaros-Sziget, Újvári Miklós Székelykeresztur, Kovács Béla Kolosvár, Bossier Béla Temesvár, Béllé László Székelykeresztur, Irsa Béla Mármaros-Sziget és Krammer József polg. isk. igazgató Kismarton. * Lapunknak nem egy olvasóját érdekelni fogja a »Vaterland« f. é. jun. 4-iki 180. számában közzétett eme hire, a melyet egyelőre minden kommentár nélkül ismertetünk. »A kath. egyház iránti gyűlölettől duzzadó bielitzi »evang. Kirchenzeitung für Oesterreich«-ban egy idő óta feltűnő nagy hirdetéseket tesz közzé a Rieger testvérek jägendorfi orgonacég, melyben a »Los von Rom« híveinek az újonnan építendő protestáns templomok számára szükséges orgonák szállítása iránt »kivaltsagos kedvezmenyeket« ajánlanak fel. Talán elegendő lesz a nevezett cégnek «zen figyelmeztetés is, hogy belássa, miszerint nem járja, hogy ez idö szerint még e cég is felajánlja közreműködő szolgálatait ily prot. imaházak építése és berendezésének létesítésére. Ha a Rieger testvérek mégis nem hagynák abba hirdetéseiket, melyekkel szent hitünk elleneinek és nyilt támadóinak segédkezüket nyújtják imaházaik berendezésére: úgy kell, hogy fontolóra vegyék a r. kath. plébániák, vájjon helyén való-e, hogy nevezett orgonacéget ezentúl is megbízzák az orgonák építésével és szállításával. A ki ezen sorokat irja, maga nem orgonaépitö, de oly valaki, aki elég gyakran meggyőződött arról, hogy más belföldi mesterek is képesek legalább ép oly jó orgonákat készíteni, mint a Rieger testvérek. Egy lelkész, aki jártas az orgona épitésben.

u * Nyomdánk. Ugvan szabadjon ebben a holt saisonban már egy kicsit magunkról is beszélni. Azaz hogy nem is magunkról, a tintától megcsömörlött emberekről, hanem második énünkről, a nyomdánkról. Ez a mi műhelyünk, innen röpítjük világnak a megbetüzött papirost, hogy elolvassák s azután közönyösen félredobják, hej! pedig mi de megdolgozunk vele . . . Három hatalmas gép áll a gépházban s ez egy kivételével mindig dolgozott. Két-két nekivetkőzött robosztus alak hajtotta napestig a hatalmasan ivelö kerekeket. Nehéz munka — nehéz kenyér. Szinte megszokott alakok voltak előttem, amint izmos karjaikkal a kerekeket hajtották ; és ime, mi történt a héten ? Amint az első kéziratot viszem, a két kerékhajtó János — nem tudom ugyan János-e mind a kettő, de sokkal valószínűbb, mint sem Oszkár vagy Alfonz — egy vígan pöfékelő gépecske előtt keresztbe tett karokkal és őszinte bámulattal állt, és csodák csodája, mind a három hatalmas gépezet csattogva, klatyogva ontotta magából a nyomtatott iveket. E héten rendezte be ugyanis nyomdáját a jóhirü Buzárovits-cég gázeröre. Az egész gépházat elegendő erővel látja el a három lóerejü (12 ember erő) benzin-motor, és olyan előkelő színezetet ad a nyomdának, hogy egy betévedt, különben intelligens ur igy szólt a mellettem álló gépészhez: Ugyan kérem, ön talán ért hozzá, nem rotációs masinák ezek ? Igen, — felelt áz nagy önérzettel és hirtelen sürgős dolga akadt. Azóta se mer a szemembe nézni. * Felttlfizetések. Az esztergomi kath. legényegyesület nyári mulatságán felülfizettek : Vaszary Kolos hercegprimás, eV. Csernoch János 10—10 kor. Mattyasóvszky Lajos, Magurányi József 5—5 kor. Graffel János, Müller József 4 — 4 kor. Polusin Mátyás, Számord Ignác 3 —3 kor. Guzsvenitz Vilmos 2 kor. 40 fill. Maszlaghy Ferenc 2 kor. 40 fill. Porgesz Béla, Frey Ferenc, Vimmer Imre 2—2 kor. dr. Babura László, Skoda József, Rózsa Vitái, dr. Bárdos Rémig, SchleifTer Lajos, Magyary László, Draxler Alajos, Mann Lajos, Dogosy N. Laiszky János, Martinez József 140 —1'40, Szakács József, Till Mihály, Iványi Géza, özv. Szikoráné L20—1*20, Vékony Sándor, Kiczinger József, Szimharth Károly, Machácsek Vencel, Tarr Géza, Metz Sándor, Gara Károly 1—1 kor. Vichor József, Molnár Ferenc, Bohátka, Fritz György, Dudás Ödön, Dudás Ferenc, Krechnyák Ferenc, Draxler Ferenc, özv. Süveges Edéné, Kohl N. Jedlicska Rezsó, Pátlovics Mihály,Kovács Donátné, Farkas Adolfné, Janik Jánosné, Fuksz Tamás, Véber József, Spik Ferenc, Machácsek János 80—80 fill. Pospischlné, Lud vig Wik, Fischler János, Waldvogel József 60—60 fill. Mohácsek Gyula, N. N. Rehákné, N. N., Diamant B., N. N., N. N., Vass Kálmán. Vándor Károly, Kratz Antal, Bohón János, Kaszás Károly, Kicsindi Miklós, N. N., Porgesz Mihály, Beszédes Imre, Frey János 40 —40 fill. Uhrikné, Csókás Imre, özv. Rumpfné 20—20 fillér. Fogadják a nemes szivü adakozók az egyesület hálás köszönetet. Az elnökség. * Alakuló közgyűlés. A városi uj képviselőtestület hétfőn tartotta alakuló közgyűlését Andrássy János alispán elnöklete alatt. Az új képviselők bevonultak, nem ugyan mind, de szép számmal, és megkereszteltettek. (A tűzkeresztség még ezután lesz.) Tárgya e közgyűlésnek más nem volt, s igy hamar véget ért egy az alispánnak rendezett ovációval. A bizottságok megalakítását a jövő közgyűlésre tűzték ki. * Gyászhirek. Skrábik János némethii r. kath. kántortanító hosszas szenvedés és a halotti szentségeknek ájtatos felvétele után f. évi július hó 6-án reggel 4 órakor életének 41. évében elhunyt. — Mészáros Tamás primási alkalmazott, folyó hó 8-án reggel, 60 éves korában szívszélhűdés következtében meghalt. A megboldogult több mint 30 év óta szolgált s e hosszú idö alatt becsületessége és szorgalma által felebbvalói megelégedését kiérdemelte. Béke poraikra ! * Az esztergomi közkórház. Dr. Gönczy Béla, kórházi főorvos kiadta a kórház működéséről szóló jelentését. Csupa szám az egész, de e számok az odaadás és hozzáértés dicséretét zengik. Esztergom szab. kir. város közkórházában 1900. év folyamán 885 beteg nyert ápolást, kik közül: gyógyultan távozott 504 (349 fi, 155 nő) = 56 94%, javulva távozott 229 (160 fi, 69 nő) = 25 91°/

0

, gyógyulatlan távozott 27 (12 fi, 15 nő) = 3-05%, meghalt 73 (42 fi, 31 nő) = 8.24°/

0

, ápolás alatt maradt 52 (30 fi, 22 nő) = 5-86° 0

. Összesen 885 (593 fi, 292 nő) = 100°/

0

. Az ápolási napok száma 1900-ban 18545 volt, ebből egy betegre átlag 20-955 nap esett. Az 1900. év folyamán 46-tal több beteg ápoltatott, mint az elmúlt esztendőben. A kórház tisztikara: Igazgató-főorvos: dr. Gönczy Béla. Alorvos: dr Vándor Ödön. Gondnok: Mattyasóvszky Gyula. Ápoló személyzet: 5 irgalmas nővér a paulai sz. Vincéről nevezett szatmári rendházból. I férfi ápoló. 1 nő ápoló. * A kulisszák mögül. Pénteken történt a »Burok haboruja« cimü vérengző dráma előadása alatt. Ügyelő : (A drámai hősnőhöz) Nagysád vegye tudomásul, hogy büntetés végett felírtam, egy jeleneten elmosolyodott. Hősnő: Na s aztán? Miért nem irja fel a közönséget is, hisz az minden jeleneten kacagott. Ügyelő : (a nézőtérre tekint a vasfüggönyön (?) levő kis lyukon.) És tényleg mind a hárman nevetnek, de hát mit csináljak velük? E párbeszéd jellemzi a drámát, irta : Deréki Antal. Kiadóhivatal: Rózsa Kálmán és neje, ezelőtt Bucsánszky Alajos Budapest, nem is tudjuk milyen utca. * A nógrádmegyei tanitók július hó 3. 4. és 5-én tartották meg évi gyűlésüket BalassaGyarmaton, a megyeház dísztermében impozáns részvétei mellett. Ez nem is volt csoda, mert a közgyűlésnek fontos tárgyai voltak. De valamennyi között kitűnt az, melyben a megyei tanitók gyermekei részére internátus felállítását határozták el. Kitűnt, hogy ez intézet felállítása módot ad arra, hogy annyira-mennyire szegényebb állású tanitók is neveltethessék gyermekeiket. Ez okból választották az internátus helyéül Losoncot, mert ott polg. leányiskola, fögymnazium és tanítóképző is is van. — A már működésben levő önsegélyezési Szövetkezet működése is nagy örömet okozott, mert ez az intézmény meg halálozás esetén segiti meg a hátramaradt családot abban, hogy ne kelljen fütöl-fától koldulnia. — Élénk eszmecsere folyt az olvasás uj fonomimikai módjáról, és bár alaposan megrostálták jó és rossz oldalait, a kérdés felvetőjének, Czukrász Róza tanítónőnek elismerést szavaztak buzgóságáért, szorgalmáért, a melylyel könyvét is megírta e kérdésről. — Más kevésbé érdekes tétel eldöntése után az évi gyűlést berekesztette Koháry János egyesületi elnök, salgótarjáni tanitó, ki is beszédében megköszönte a megye szives támogatását, s Pacséry Károly kir. tanfelügyelő hivatalos buzgalmát, a kit különben a gyűlés diszelnökévé is választott a megye fő- és alispánjával együtt. —• Egyébként a szokásos bankett sem maradt el, söt műkedvelői előadás is volt, a mely 412 korona jövedelmet hozott a felállítandó internátus javára. * A megyei kőfaragó ipar fellendítése. Vármegyénk kőfaragó iparát a szakminiszter figyelemmel kisérte és e hét folyamán Hlavács Kornél iparfelügyelöt küldte ki, hogy a süttöi és piszkei kőbányákat tanulmány tárgyává tegye. Az iparfelügyelö f. hó 11-én a helyettes főbíróval ki is ment a bányákba, hol igen mélyrehatóan vizsgált meg mindent s egy értekezletet tartott, melyen kifejezte a miniszter tervét, ki az esztergommegyei kőbányákkal fogja az ország iparát elárasztó idegen karszti márvány kultuszát megtörni. Gépeket állítanának be a kormány költségén és olyan finom müvü követ szállíthatnának, hogy a legkitűnőbb külföldi márványköveket túlszárnyalná, mert a megyei márvány sokkal keményebb, s eddig csak a kidolgozása miatt keresték oly hanyagul. Egy szövetséget iparkodnak létesíteni most, s ha ez létesül, úgy a terv valóra válik. * Konvenciós iparosok. A keresk. miniszter a következő közérdekű rendeletet adta ki : Az egyes uradalmaknál és gazdaságokban rendes fizetés mellett a kizárólag az uradalom vagy gazdaság részére dolgozó segédek u. n. szegödményes, konvenciós iparosok, tekintettel arra, miszerint a szerződéses viszony, a melynek alapján az ipari munkája és személyes szolgálata az egyes uradalmak és gazdaságuk céljaira le van kötve, az önálló iparűzés természetével ellenkezik, nem iparosnak, hanem az uradalom illetve gazdasági személyzet közé tartozó egyénnek, illetve cselédeknek tekintendők, s ennél fogva azok nem esnek az 1848. évi XVII. t. c. rendelkezései alá, miért is iparigazolvány, illetve iparengedély váltására nem kötelezhetők s továbbá alkalmazott segédmunkásaikat, kik azonban nem iparos segédeknek, sem pedig tanoncoknak nem tekinthetők, sem az iparhatóságnál, sem pedig a betegsegélyzö pénztárnál bejelenteni nem tartoznak, de ök maguk sem tekinthetők az 1891. évi XIV. t. c. 2. §-a értelmében biztosításra kötelezett ipari alkalmazottaknak, mivel nem iparosnál állanak alkalmazásban. Amennyiben azonban a fentemiitett egyének idegen megrendelők részére is dolgoznak, foglalkozásuk már az iparűzés jellegével bir, miért is iparigazolványt tartoznak váltani. * Tanuló felvétetik. Egy jó házból való fiú Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában tanulóul felvétetik. * A kis fészekrahló bűnhődése. Matusek János kesztölci tiz éves fiú nagy örömét lelte a madarak otthonának feldúlásában, s e célból e héten a házuk udvarán levő kútba ment le, hogy egy ott fészkelő veréb tojásait felhozza. Le is ment már jó darabra, midön lába alatt egy kő meglazult és a vizbe zuhant. A teremtés Ura úgylátszik a madarak védelmére erősebb törvényeket és rendeleteket alkalmaz, mint a belügyminiszter. * Gombamérgezés, koponyatörés. Babocsay János helybeli cipésznek albérlője vasárnap gombázott az erdőben s amit talált, hétfőn a család megette. Délután nagyon rosszul lett a család s dr. Áldori konstatálta a gombamérgezést. Az idejében alkalmazott orvosi segély elejét vette a nagyobb bajnak. A gombaszedösegéden: Zsombolyi Istvánon és az inason: Bátky Kálmánon a köz-