ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-01 / 1. szám

teszi, az csak előmozdítja azt a legnagyobb viszásságot, a mely a breviárium körül itt-ott csakugyan tapasztalható: a hanyagságot, a kötelességmulasztást. Hogy ezen kivül még miféle viszás állapotokat talált a Magyar Állam, cikkeiből nem tudtuk kiolvasni. Ne akarjon a Magyar Állam minden áron a papság tolmácsa lenni püspökeinél. A papságnak püspökénél nincs szüksége közvetítőre és a Magyar Állam egy-két cikkírója még nem a papság. Egy kath. politikai napilapnak egészen más hivatása van, mint szorosan vett theologiai kérdések és a papság belső fegyelmi ügyeinek feszegetése. Hagyjon ezeknek békét a Magyar Áll am. Az egyház védelmére, a kath. öntudat emelésére válasszon más eszközöket, akkor ismét együtt leszünk ! A XX. század feladata. Szilveszter-estéjén megszólalnak a harangok, hogy hirdessék a XIX. század letűnését. Temetésre fognak-e hivni vagy feltámadásra? Szomorú, lehangoló lesz-e a századvégi harangszó, vagy felemelő, reményre keltő ? Minő érzelemmel áll meg az emberiség, a gondolkozó elme a századok eme váltóján; hála, öröm, félelem, vagy remény fogja-e betölteni a sziveket ? Ezek a kérdések merülnek fel lelkünkben a századvégi harangzúgás hallatára. Kétségen felül mindenki örül a letűnő század nagyszerű vívmányainak. Tisztelet a tudománynak, mely a természet erőit mind jobban az emberiség szolgálatába hajtja, örülünk a bámulatos haladásnak, melyet a század a technika, a kultúra terén felmutat, s mi által az élet oly eleven és változatos lett. örülünk, hogy az emberi szabadság, egyenlőség elvei, a kereszténység ez édes gyümölcsei, a társadalmi, az alkotmányos életben mind jobban hódítanak s kifejlődnek. Szóval örülünk, hogy nagyot haladtunk a tudományban, a kultúrában és a természet kihasználásának módjaiban, de haladtunk-e boldogságban ? Karöltve jár-e a haladással az emberiség erkölcsi nemesülése ? Hiszen az igazi haladás az eszményibb gondolkozásban s az érzelmek mélységében s nemességében áll. S vájjon igazságot és szeretetet tükröz-e vissza a századvégi élet ? Oh a haladás szekere után milliók nyomora, az elszegényedés, az inség, az erkölcsi züllés kiáltoznak, de az halad tovább, sokszor épen a kiáltozok tetemein keresztül. Ez a jelen képe. Intenziv a gazdasági élet s nincs jólét, a gazdaosztály tönkre megy. Nagyszerű a közlekedés, kitűnő a kereskedelem s az iparos-osztály pang és panaszkodik, a munkások ezrei meg épen kenyér nélkül vannak. Emelkedik a kultúra, a műveltség hódit, az erkölcsi érzék meg eltompul %s a keresztény morál nap-nap után pusztul. Minden haladás mellett is az egyén törpül, a nagy jellemek száma fogy. Honnan ez ? Onnan, hogy a modern világ Krisztus nélkül akart boldogulni, Krisztus nélkül akart haladni. Nem számolt azzal a, világtörténelmi ténynyel, hogy Krisztus a világ tengelye, mely körül a századok forognak. Mielőtt Krisztus a világra jött, a beléje vetett remény éltetett, miután pedig a világra jöve megváltott, Krisztus »az élet, az út, az igazság.« A ki benne maradt s belőle élt — nemzetek vagy egyesek egyaránt — éltek, haladtak, tökéletesedtek; a ki pedig Reá, mint szegletkőre nem épített, az abba beleütközött s őket összetörte. Erről tanúskodik a XIX. század története is s ez a tapasztalás vitte vissza az embereket Krisztushoz. Mert ki nem látja, hogy a század, mely Istentől elfordulva kezdődött, Krisztusnak vitt hódolattal végződik. S e tény reményt kelt a jövő iránt. A beborult égen, a sötét és terhes felhők között már cikkázik a reményt nyújtó villámsugár, s legyen bármekkora a vihar, a vész ki fog derülni. Fel-feltünik már a kereszt fénye s mi ma a remény jele, holnap a győzelemé lesz. Gondoljunk vissza a századok elejére. Menynyivel válságosabb volt akkor a kereszténység, az egyház helyzete. Napóleon porig alázta a pápaságot, mely ma az erkölcsi tekintély fényében tündöklik, Napoleon trónja pedig a porba hullott. A materializmus, pantheizmus hódítottak, virágzottak, ma hervadóban vannak. Igaz. hogy manap talán több a gyakorlati atheista, de ez még ama tanok gyümölcse. Ez előbb-utóbb lehull, elrothad. Az anarchismus, kommunismus sem egyéb, mint istentagadó filozófia, a liberális elvek életbe való átvitele. A bankókat egyszerűen aprópénzre váltották. Jogos tehát a remény, hogy az erkölcsi fellendülés, a hitélet megelevenedése ez irányban is jótékony hatással lesz. A keresztény elveknek pedig a nemzet-gazdasági és politikai életben való érvényesülése a társadalom nyomorát is fogja enyhíteni. Lesz kenyér, munka, jólét és erkölcs. Ez a föladat vár a XX. századra. Mindez persze lassan történik; az örök igazságok lassú járásuak, tán ép azért, mert örök érvényűek. Emberöltök kellenek, mig a hullám mélyéből a csúcsra jutnak. íme tehát a századvégi harangszó, bár midőn a XIX. század temetésére hív, mégis feltámadásra szólit, hangja biztató. Zsongásából az vehető ki, hogy a XX. század a keresztény szocializmus százada lesz, s hogy a technikai haladás századát nagyobb jólétet s az erkölcsi megújhodást méhében rejtő század váltja fel. Adja Isten, hogy ugy legyen 1 Túri. — A nagymartom képviselőválasztás eredményét ugyancsak kihasználják a néppárt elleni hangulat csinálására. Pedig ott semmi meglepő nem történt, amint most utólag bebizonyítható. Mindennek oka a néppárt szervezetlensége volt, ami egy keletkező pártnál könnyen megesik. Első hiba — a nagymartoniak bevallása szerint is — Asbóth jelölése volt, kinek politikai múltjából mindenki tudhatta, hogy a néppárt elveit is meg fogja tagadni. És valóban Asbóth magatartása a választók érzületét nagyon megzavarta, melyet tisztázni a legerélyesebb munkával is alig lehetett aztán. Megzavarodtak, sót eltántorodtak a vezető férfiak is, kiket most már elszédíteni nem volt nehéz az ellenséges hatalomnak. Megbomlott az egyetértés és ezzel elveszett minden. Nevezetes e kerületben a radikálisok térhódítása. — Kasics Péter híveinek óriási része a liberálisok, kiválóan a protestánsok közül került ki. — A radikalizmus tehát a néppártnak tulaj donképen nem ártott. A néppárt hívei inkább Dégen táborához csatlakoztak, ki sohasem kapott volna 1108 szavazatot, ha a néppárt jó szervezettséggel kellő időben hozzá lát a munkához. A nagymartom választás jó intő példa a többi kerületekre nézve. / Vasárnapi levél. — B. u. é. k. — Jó ismerősöm e négy betü. Eljött megint csak, hogy miután egy esztendeig nem jutottam az eszébe, most biztosítson valakinek a vonzalmáról, jóindulatáról; vagy talán azért örvendhetek a szerencsének, hogy az én barátságomat biztosítsa a jövőben mások részére. Mindegy! Ha a vonzalom vagy tiszteletadás, máskor tán nem nyilvánulhat, ám bújjék belé e négy betűbe, igy is elfogadom; viszont a jóindulatkeresés sem jöhet korábban, mint az évnek első reggelén. Aztán meg ez a négy betü, ha karton lapra irják, lehet összekötő kapocs az ellentétek között, kik ha egész évben marták is egymást, újév napján mégis kielégíti őket egymással egy-két pillanatra, meggyözödtetvén, hogy érdemesitik egymást e négy betü leírásának fáradságára. Ámde, hogy ezen négy betü miért avat engem jámbor embert, a kor beteges szokásainak mártírjává; és miért lehet e négy betü örve alatt különben fizetett embereknek a zsebembe nyulniok, hogy borravaló cimén az utolsó garasomtól megfosszanak, ezt igazán nem értem. Nem értem, miért adhat ez a négy betü, vagy hát az alapfogalma jogcímet arra, hogy megbecsült emberek eme a kor felfogásához való alkalmazkodásomat kereseti forrásukká, és következetesen baksisaimat jövedelmükké tegyék ? Fizetem rendesen a szabót, a susztert, a divatárust, a kéményseprőt, a házmestert, a borbélyt, a specerájost, az újságot, a vendéglőst és még számosakat direkt és indirekt, sőt alkalmazottaikat egész évben borravalózom, és mindezek dacára, minden évben eljönnek e jó emberek és egy kis kartonra irva elhozzák nekem e négy betűt, hogy én könyökig nyúlkálhassak a zsebemben. Ok ezt valami természetesnek tartják és nyugodt lelkiismerettel rakják zsebre, a még sokszor kévéseit baksist; anélkül, hogy más jogcímük lenne hozzá, minthogy pontosan teljesitik máskülönben is megfizetett szolgálataikat. Ám ők oly egyszerűnek tartják a baksis-kultuszt, mint amilyen jövedelmező nekik. Elvisznek vagy 20—30 emberhez ilyen négybetűs kártyát és 1—2 koronájával bevesznek 30—40 koronát. De én aki igy apródonként 30—40 koronát kiszórok, én bizony sajnálom ezt és kérdem, hogy miért adtam én ennyi pénzt ? Kérdem, miért adok én a kávéházi aranyláncos pincéreknek évente — napjában kétszer 6 fillért számítva — 40 koronát meghaladó baksist, holott oly régen gusztálom már a kirakatban azt az ezüst láncot, mint vágyaim netovábbját ... és mindezek dacára miért fogok én még sok pénzt igy kiszórni. Miért ? Mert úszom az árral, az emberek gondolkozásával. Oh mert olyan édes egy könnyen szerzett garas, mint a mily hizlaló az érdemeinket túlszárnyaló, túlbecsülő elismerés. Mert ez is ép oly baksis, mint amit azzal a négy betűvel csalnak ki a zsebünkből. Hiába, keleti nép vagyunk, szeretjük ha nagyoknak, uraknak látszunk és kéjes dölyffel dobjuk az előttünk hajlongónak utolsó pénzünket, hogy az frakkban bókolhasson rongyos kabátunknak. Lyza. HÍREK. * Mélyen tisztelt olvasóinknak és munkatársainknál* boldog újévet kívánunk. * Főegyházmegyei hirek. Szebelébi plébánosnak az esztergomi fökáptalan Vendégh Endre bars-thaszári káplánt választotta. — A malackai alesperesi kerület dr, Prohászka Ottokárt tiszteletbeli tagjává választotta és egy művészies kivitelű okmányban most erről értesítette. * Egyliázi zene a bazilikában. Dec. 31-én este: Haller: Tantum ergo. V. sz. Führer: Litánia. Griesbacher: Te Deum. Éjféli mise alatt: Filke: Missa in D. Mitterer: Viderunt. Mitterer : Tui sunt coeli. Ett: Veni sancte. Haller: Tantum ergo IV.*«'sz. Újév napján: Kersch: Tantum ergo. Seyler: Missa jubiláris 21. sz. nagy zenekarral. OrtWein: Viderunt. Witt: Tui sunt coeli. * A vízivárosi zárda templomában Szilveszter éjjelén énekes nagy-^mise lesz, újév napján pedig d. e. 9 órakor csendes mise. A buzgó hivek figyelmébe ajánljuk. * Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök tizenötödik számú körlevelét mély tisztelettel vettük és mint mindenkit érdeklöket, megszívlelésre ajánljuk befejező sorait: A körlevelemhez mellékelt folyóiratokat — mint olvasásra és terjesztésre kiválóan alkalmasokat — tdő papságom figyelmébe melegen ajánlom, s egyúttal mint az előző években, ugy most is szeretettel felhívom, hassanak oda, hogy jóakaratú híveik is csak olyan lapokra és folyóiratokra fizessenek elő, mélyek határozottan és kétségtelenül keresztény katholikus szelleműek. * Az esztergomi papnevelő magyar egyházirodalmi iskolája Magyarország legnagyobb költőjének, Vörösmarty Mihálynak születése száz