ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-07 / 28. szám

Vidéki levelezés. Vágvidék, 1901. július 4. Tisztelt Szerkesztő ur! Mindezideig nem fogtam hozzá a levélíráshoz, mert tárgyamról, értem a szövetkezeti mozgalmat, nem tudtam semmi érdemest és érdekest összeszedni; de most hogy egy krachról hallottam, még pedig egy szövetkezetnek bukásáról, — hogy melyik az, azt nem mondom meg, — jó lesz, ha a krach okait megvilágítjuk, nehogy a kassandra-jósok jajt kiáltsanak az egész mozgalomra s óva intsék a lusta bőrükön pihenő népbarátokat. Mindenekelőtt bizonyos az, hogy a szövetkezet nem volt jól vezetve; a mi természetes is, mert a jól vezetett, jó kezekbe letett szövetkezet nem bukhatik meg. Azok a szegény fiótások nem vezettek könyveket vagy ha vezettek: igen hiányosan, hanyagul. Pedig a jó könyvelés alapja a szövetkezeteknek. Ez ád prospectust az egyes bevett árukról, a kiszabott árakról, a szövetkezet kiadásairól, szóval az egész helyzetről. Mérleget is csinálhatunk akármikor a központ nélkül is e könyvek s a raktár segítségével. S mivelhogy e könyveknek egyezniök, stimmelniök kell, az esetleges hibára is rá lehet jönni. Azután a mi szintén fontos: e könyvekből meg lehet látni azt is, hogy nagyobb ünnepek előtt mennyi szokott minden egyes áruból elfogyni, mennyit kell tehát a közeledő ünnepekre megint hozatni. Ennek a tudása sok kellemetlenséget hárit el s (mi pl. a mult évben sokat hozattunk egy lisztből, — azt hittük elfogy; igen ám, de az emberek más számút kértek inkább, s nekünk vagy 50 zsák megkeseredett. Kárunkra le kellett szállítanunk az árát, hogy elfogyjon: s hogy igy is elfogyott — azt is a nyomorúságos évnek, a hosszú télnek köszönhetjük tán. Jövőre ez ki van zárva, mert a könyvekből látható melyik liszt fogy, mely időben legjobban. Vagy kérem az élesztő — igen romlik a nyári hónapokban — a búcsú napja vagy ünnepek előtt pedig sok kell,) hogy menynyit hozassunk azt a könyvek mutatják meg: tavaly ennyi fogyott ilyenkor, ennyire körülbelül lesz szükség az idén is. Igy — e könyvek segítségével — aztán a bolt mindig jól el lehet látva árukkal s nem következhetik be az az eset, hogy néha sok van bizonyos áruból, néha meg majd semmi. A II. baj az lehetett, hogy nem tartottak jól össze a központtal. Nem tudom miért, a főbb árukat is kiskereskedőktől vették. Az igaz, azt is meg lehet tenni, de csak oly árukat, a melyeket Budapestről drágábban kapunk. Mert Pestről egyes áruk — beszámítva a szállítást —• drágábban jönnek pl. a cukor, a só, a szappan, a zsír — ezeket ott kell venni, ahol olcsóbban kapjuk, hogy igy olcsóbban is adhassuk a népnek. Ezt különben a központ is belátja, s meg is engedi a szövetkezetnek. Ilyen esetekben tehát kivételt tenni, elválni a központtól s máshol vásárolni lehet. A krachos szövetkezetnél azonban ugy látszik az volt kivételes, ha Pestről hozattak. A lisztet pl. — ezt a föcikket — mint halljuk zsidónál vették rendesen, egy olyan zsidónál, a ki más zsidótól vette, ez pedig valami malomtól. A szövetkezet tehát harmadkézből kapta s maga viszont nyegyedkézböl árulta. Persze a percentet egyik sem engedte el. Ennek mi volt a következménye ? Az, hogy a szövetkezet drágább volt mint a zsidók s a nép — nem tudom ugyan, de gondolom, mert természetes — mikor heti vásárra ment, ott vásárolt be, a szövetkezetet mellőzvén. Ha igy volt más árukkal is, akkor könnyen érthető, hogy a forgalom nem lehetett valami fényes s a szövetkezet nem virágozhatott, hanem csak lézenghetett. Persze hiba az is, hogy nincsenek vidéki központok. Budapest bizony sok vidékre nézve elesik a kéztől — néhol nincs helyben vasút, drágák a fuvarosok, nyári munka idején nehezen is kapni. Milyen jó volna, ha a közeli kisebb városokban központi raktár volna. Az eszme már meg van pendítve, úgy látszik már gyűléseztek is ez ügyben, csakhogy mint minden életre való eszme : sokáig vajúdik. Addig, a mig nem lesznek vidéki központok, még nem egy szövetkezet fog bukni! A III. baj az volt, hogy nem állt a szövetkezet élén egy tekintély, a ki kordában tartotta volna az egészet. Néhol a kontraktus szerint az üzletvezető vihet a boltból annyit, amennyire szüksége van, a mi szintén nagy hiba, ha még hozzá az igazgatósági tagok vasárnapon néha-néha elmennek a szövetkezeti korcsmába inni, a nélkül hogy fizetnének, akkor aztán végleg befellegzett. Ezek aztán sarkalatos hibák, melyek kiforgatnak sarkából akármilyen szövetkezetet. Szomorú históriák ezek, melyek kellemetlenül hatnak az emberre. A vidéken ezek után alighanem szenvedni fog egy kissé a szövetkezeti eszme, s gyengülni a bizalom. En pedig 4 dolgot tanulok ebből, 1. hogy plébános nélkül nehéz a káplánnak valamibe belekezdenie, de ha belekezd 2. törődjön is vele, nézzen is utánna, különösen jó kezekbe tegye le, hogy\mikor elmegy, mások is el tudják vezetni, 3. hogy könyveket kell vezetni, s minden tekintélyét latba vetnie, hogy rendbe menjen minden, s 4. hogy oly helyen, a hol van már ker. bolt, szöv. boltot nyitni nem érdemes, kivéve ha a ker. boltos is zsidómódra nyúzza a népet. Most pedig, mielőtt még befejezném igénytelen soraimat, még egy dolgot említek meg. Elszomorító a népnek könnyelműsége s azért óva adni hitelt! rossz az év, kevés a pénz, s mégis a napszámot, a melylyel lassankint törleszthetnek tartozásukat, ruhára szánják. Zsellérasszonyok 36 koronás, selyemmel hímzett inget csináltatnak legény-fiaiknak. Nagyobb ünnepek előtt a szabók nem tudják elkészíteni az uj ruhákat, a miket folyton csináltatnak az emberek. Ilyen helyeken úgylátszik a szövetkezetek sem segítenek. Csak segítsen rajtuk valahogy az Úr Isten! Isten velünk! Vágvidéki. Kántor-kurzus Selmecbányán. Az alig megszületett magyar Cecília-egylet már a gyakorlati munkásság terére lépett. Nem várt erélylyel nyúlt bele a magyar egyházi zene darázsfészkébe, hogy azt a magyar hallgatóig és csárdásig sülyedt zűrzavarából visszasegítse az egyházias zene és ének normájára. Kántorkurzust, egyház-zenei póttanfolyamot rendezett Selmecbányán, az elsőt Magyarországon, melyet nem várt sikere miatt az ily kurzusok beláthatlan sora fog követni minden nyáron Magyarországnak más és más kiváló pontján, s mely a Ceciliaegylet valóságos vándorgyűlésévé fog kinőni. Személyes meghívót csak az Esztergom-egyházmegyei kántor-tanitók kaptak, de a hírlapok révén megvolt híva minden kántor-tanitó. Igy összeverődtek Selmecbányán Nyitra, Bars, Hontmegyéböl, söt a Bakonyból és Trencséből is kántorok, összesen mintegy 40-en. S a mai szociális világba beleülő parcimoniával volt a tanfolyam rendezve, úgy, hogy a résztvevőknek alig került 3—4 forintjába. Szállást a vendégszerető selmeci polgárok adtak ingyen, ellátást a Hungária-szálloda napi 80 krajcárért; az útiköltséget pedig a templom pénztár volt utalva jó belátása szerint megtéríteni. Alig találunk Magyarországon Selmechez hasonló vendégszerető várost, mely idegeneknak ingyen lakást adjon, de van elég üres szeminárium, konviktus stb. nyár idején. Julius 1-én volt az ismerkedési estély, a tanfolyam tartott négy napon át. A rövid időből azonban egy perc sem veszett kárba. Reggeltől estig be voltunk fogva. Az exerciciumok kérlelhetetlen szigorával következett előadás előadás után reggel 8—10-ig, 7,11—

V«l-ig, délután 7,3—

»fcJWg, 5 —7-ig. Épületes volt látni, mily mohósággal füleltek és jegyezgettek még elaggott kántorok is az előadások alatt; mennyit tudnának most, ha annak idején kevésbé mostoha tanításban részesülnek. Ebéd után és este sétával s a látnivalók megtekintésével töltötte ki a megmaradt időközöket a kis társaság. Az új bányászati-, erdészeti akadémia, a régiségtár, levéltár stb. megtekintésére mind gondja volt a kurzus rendezőségének. Söt csütörtök délután formális vakációt kaptunk a kálvária s a bányák megtekintésére. Három kitűnő tanárt küldött a Cecilia-egylet a kurzus vezetésére : dr. Kovács Sándor temesvári theologiai tanárt, Kersch Ferencet, az esztergomi bazilika karnagyát és Glatt Ignácot, a pécsi székesegyház karnagyát. Nagy hálára kötelezte a hallgatóságot e három kiváló cecilianus; nyilvánult is a hála több izben zajos ovációk alakjában, melyek az előadásokat félbeszakiták. A fürge kis Kovács doctor az egyházi liturgiát adta elö kimerítő tárgyilagossággal, élénk előadással s temesvári humorral fűszerezve. Az alapos esztergomi karnagy a magasabb összhangzattanból magyarázta a legszükségesebb részt: a szólamvezetést, a hármas hangzatok és azok megfordításait, oly pratikus rövid szabályokba foglalva, melyet alig talál az ember a nyomtatott összhangzattanokba. »Midön a basszus terzet vagy sextet ugrik, a többi szólamokban kettő közös egy lép.« »Mikor a basszus quartot vagy quintet ugrik, egy közös kettő lép.« »Midön a basszus lép, akkor közös hang nincs, a többi szólamokban kettő lép, egy ugrik, de mindig ellenirányban.« A gregoriánus énekből Glatt Ignác adott oktatást, a rövid idö alatt hihetetlen sokat ölelve fel az ősrégi és örökszépségü egyházi énekből. Rövid 4 nap alatt természetesen lehetetlen az egyházi ének és zene e három főágát kimerítően tárgyalni, de a kik résztvettek a kurzuson, annyi irányeszmét nyertek, sőt annyagi alapvető ismerettel gyarapodtak, hogy egy összhangzattan s egy graduale megszerzésével teljesen kiképezhetik magukat az egyházi zenében és énekben. A résztvevők közül bizonyára egyik sem bánta meg, hogy eljött. S ha a hazatértek hirét viszik a sok hasznos és kellemes óráknak, melyet Selmecen töltöttek, akkor a jövö évi kántorkurzusra nem 50-en, hanem 150-en fognak jelentkezni. HÍREK. * Tisztelettel kérjük m. t. előfizetőinket, hogy előfizetésüket megujitani kegyeskedjenek. Kiváltkép figyelmeztetjük erre legdrágább előfizetőinket kik t. i. még a mult évre tartoznak. Hogy miért legdrágábbak ők nekünk, azt nem a sziv érzelme, hanem a kamatszámítás árulja el. * Személyi hirek. Sajánszky Antal c. püspök és nagyprépost Trencsén-Teplicbe készül. — Pellet József c. püspök Franzensbadba utazott. — Schlick István praelatus-kanonok hétfőn több heti kúrára Karlsbadba utazik. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 7a 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Konkurzus. Kedden, július 2-án, folyt le az esztergomi érseki papnevelő-intézetben a papi pályára jelentkező ifjak felvétele, miután már előző napon az orvosi vizsgálatot szerencsésen kiáltották egy-kettő kivételével. Hogy az ifjúságban él #

a szeretet Krisztus szent egyháza iránt, mutatja a jelentkezők száma: 121. Közülük a szemináriumba felvétetett 59. És pedig a theologia első évére: 10. Neveik: Alleram Gyula, Harza Lajos, Hévey Gyula, Jankó István, Knapp Nándor, Molnár Antal, Petrás Lajos, Siebert Gyula, Zsák János. A gymnázium VII. osztályára felvétetett: 12. Neveik: BHeszner Ágoston, Böröndy Ödön, Fábry István, Geönczöl Gyula, Gróf István, Haller Jakab, Obert Sándor, Szili Vince, Tichy Gyula, Torna Imre, Várady Béla. A VI. osztályra felvétetett: 12. Neveik: Ágotái Ede, Cseh János, Gregus János, Gruber Károly, Harsányi Lajos, Hugyecz Vendel, Jakubek István, Németh Imre, Pálinkás József, Pólya József, Szoják Rezső, Vásony Aurél. Az V. osztályra felvett a bizottság 25-öt, kik közül az esztergomi szemináriumban marad 19, a pozsonyi Emericanumba megy: 6. Az előbbiek nevei : Angyal Sándor, Chrenkó József, Daigner István, Faul János, Horváth Ferenc, Houzvicska Tivadar, Molnár Győző, Honsberger Ferenc, CsótóNagy István, Németh István, Pahola Lajos, Pomikhál László, Pusch Ödön, Reichenbach Béla, Scheili Ferenc, Seelhófer Róbert, Szászy József, Szegh Oszkár, Tiefenthaler József. Az Emericanumba felvettek nevei : Drahos János, Uhlár Vilmos, Gunda Jenő, Csárszky József, Trinkel Kálmán, Fekete Mihály. * Orgonaszentelés a vizivárosi zárdatemplomban. Mult kedden szentelte be dr. Kohl Medárd püspök a zárda-templom új orgonáját. A szertartás reggeli 7*8-kor vette kezdetét dr. Walter Gyulának nagy szónoki hévvel s lendülettel előadott ékesszavú beszédével, mire a püspök beszentelte az új orgonát s utána szent misét mondott, mely alatt az intézet jól ismert énekkara kedvesnél-kedvesebb énekdarabokat