ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-13 / 3. szám

Minden cél elérésére a mai korban két dolog szükséges, melyek nélkülözésével, vagy egyiket a másiktól külön szakítva, legalább a mai korban, nincs siker. Ez a két mozgató erö az akarat és a pénz. Az akaratot, a kör szellemi életét, mint láttuk a két elhangzott beszédben, jó kezek vezetik, most jön tehát a pénz, ez a nehéz probléma, a kör anyagi helyzete, a haladás kerekének sokszor kiszáradó kenőcse. Ezt a nagy problémát, a számok összevisszaságában kavargó egyik letérőt, Perényi Árpád, a kör jeles pénztárosa oldotta még, hosszú számsorozatokban, tételekben mutatva be az egyesület vagyonát. A sok-sok numerus helyett csak a végét áruljuk el. Az évi összes bevétel 6787 korona 48 fill.; a kiadás ugyanannyi. »Maradvány nincs, de deficit sincs« mondta a nagy munkát végzett pénztáros, és elhallgatta azt, hogy milyen fáradságba kerül az ellen a halált lehelő szörny ellen védekezni, aminek a neve magyarul: túlkiadás. Elismeréssel honorálja minden tag a kör pénztárosának fáradhatlan törekvését, mivel elősegíti a kör anyagi erejét. Következett ezután Fekete Györgynek, a kör könyvtárosának kimutatásos jelentése, melyből megtudhatjuk, hogy : Ajándékozás utján 338 kötettel és füzettel gyarapodott könyvtárunk; a pénzbeli adomány összege pedig 293 korona. Ebből készíttetett a könyvtárbizottság két szekrényt, 86 kötet könyvet vásárolt és több munkát beköttetett. Ha ehhez hozzáveszszük azt az 530 koronát, melyet a kör hírlapokra, folyóiratokra fordított: tekintélyesnek mondható az az összeg, melyet az elmúlt évben művelődési célokra költött. A közgyűlés osztatlan bizalommal ajándékozta a könyvtárnok üdvös működését. És most a tisztviselő kar és a választmány lemondása és újbóli megválasztásánál igen kedves jelenet játszódott le a kör tagjai és elnöke között. Ugyanis formálisan Mattyasóvszky is lemondott és mig az új elnököt megválasztják, Marosi József korelnököt kérte fel a közgyűlés vezetésére. Alig kelt fel a közszeretetben álló elnök helyéről, már is újra mint elnököt éljenezték, úgy, hogy az elnöki széket a korelnök nem is érintette, már a bizalom és szeretet meleg kitörése újra Mattyasóvszkyt helyezte beléje, ki megköszönve ez újbóli kitüntetést, arra kérte a tagokat, hogy összetartva, a közös cél szemelött tartásával támogassák öt az elnöki tisztséggel járó nehéz munkájában, mert a kör felvirágozása nem csak elnökének, de minden egyes tagjának erejét igénybe veszi, ha ezen téren nincs össze tartás, kétes a siker is. A tisztikar és választmány a következőleg alakult meg az elnök jelölése és a tagok rendesen lefolyt szavazása után: Elnök: Mattyasóvszky Lajos. Alelnök: dr. Walter Gyula. Titkár: dr. Bárdos Rémig. Il-od titkára: Oberth Ágoston. Ügyész: Magurányi József. Pénztáros: Perényi Árpád. Háznagy: Horváth Gál István. Könyvtáros : Fekete György. Helyettes háznagy : Récsei Antal. Helyettes titkár : Szilárd Béla. Helyettes könyvtáros: Litsaer Sándor. Választmányi tagok: dr. Andor György, Boltizár József, Brutsy Gyula, Brutsy János, dr. Csernoch János, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, Frey Ferenc, dr. Gedeon Kálmán. Grósz Ferenc, Guzsvenitz Vilmos, Hollósi Rupert, dr- Horváth Ferenc, Kersch Ferenc, Koksa Kálmán, Kollár Károly, Magos Sándor, Marosi József, Maszlaghy Ferenc, Mattyasóvszky Kálmán, Miklóssy József, Panghy Özséb, Paulovits Géza, Reviczky Gábor idősb, Rózsa Vitái, Sinka Ferenc idősb, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Vaszary László, Vimmer Imre. Póttagok: dr. Roszival István, Büttner Róbert, Perger Lajos, Nagy Antal. Indítványok nem terjesztettek be, s igy a közgyűlés rátért az újságok elárverezésének tárgyára. Hamarosan börze-teremmé alakult át a közgyűlés terme, és ki-ki szenvedélyes hazardirozással licitált kedves lapjára, ha valaki el akarta előle kaparitani. Minden ami elkelt, jó áron kelt, és mikor vége volt a mulatság számba menő árverezésnek, a közgyűlés feloszlott és asztalhoz ült, hol kedélyes társas vacsora várta a hosszú közgyűlésben kimerülteket. Igen szép hangulatban fejezték be az estét a körben megjelentek. A vacsora alatt az elnök pohárköszöntőt mondott a kör tagjaira; viszont dr. Csernoch János pápai praelatus, kanonok a tisztviselőket üdvözölte pohárral kezében. Aztán folyt a kedélyes est egész az éjféli órákig, mikor végre haza felé szállingóztak a jelenvoltak. —11— — Kongnia-vaj adások. Végre tudunk valamit a vonalozáson és rovatozáson fölül, tudniillik azt tudjuk, hogy hol — merre akadozik a kogruarendezésnek zátonyos, jégzajlásos folyama. A görögökben van a hiba. A latin szertartású kath. papság fölsegélyezésére kellene valami 500,000 korona, de a görög szertartású papságnak kongruájára, vagyis illedelmes eltartására kellene 1.840,000 korona, még pedig évenkint. No ettől a püspöki kar végleg eliszonyodott s megmondta, ezt nem tehetjük; annál kevésbé tehetjük, mert a görög kath. plébániákat egyre szaporítják, minden csip-csup faluban plébániát állítanak, éppen nem a hívek lelki szükségletének, hanem az elhelyezendő papi családoknak kedvéért. Ezt a rendszert folytatni, de kivált fizetni nem lehet. Nem győzné pénzzel sem az egyház, sem az állam. A görög kath. kongruára tehát okvetlenül az államnak kell vállalkoznia s valamint a nem-katholikusok kongruája az ö nyakába szakadt, úgy kell még ezt a terhet is elvállalnia. Vájjon szerencsés kibontakozás-e ez az anyagi nyomorúság kötelékeiből s nem kellene-e az egyháznak minden erőfeszítéssel a terhet magára vennie, de azt alkalmas intézkedések által lehetőleg leszállítani, arról ugyancsak lehet disputálni. Véleményünk szerint az államnak kath. részről való minden megterheltetése ujabb érv, még pedig nyomós és kapós érv az egyházi vagyon szekularizációja mellett! Mit — azt mondják majd balról s jobbról is legalább 300-an, — az egyháznak nagy vagyona van s az állam még fizessen neki; az nem járja. A magyar egyház még angol . . . betegségben szenved. Vasárnapi levél. — Saison. •— Egy negyedórával ezelőtt még ott álltam a lámpa-csillár alatt. Hátam mögött sok mindenféle úr, előttem egy kavargó rózsalánc, lázas félálomba szenderitett a bálterem gőze s valami csodálatos erő megbénított. Öntudatlanul kisérte sóvárgó tekintetem a körbe, a végtelenség jegyébe suhanó tarka párokat, s a cipők ütemszerü csihogása, egy-egy kitörni vágyó, de elfojtott kacaj, majd valami tétetett farizeusi sóhajtás; mind együvé olvadtak, és olyan chaosszerüen fogták meg a lelkemet egy gondolatnak. Egy gondolatnak, amit rám erőszakolt minden arc, amelyre réveteg tekintetem esett; egy víziónak, mely akaratomat, ellenvetésemet lenyűgözte, tudtomra adva, hogy én most, tulajdonképen mulatok. És nem is tudom miért nem ragadt reám a sok szinü jókedvnek egyetlen árnyalata sem, mikor ott mindenki olyan édes szavú hímporát lehelte a vigalomnak. Végig néztem a környezetemen. Itt az urak feketébe, mint valami sötét sejtelemnek előrevetett árnyai. Az arcuk is oly tévelygést, oly öntudatosságot árult el, mint a milyent az enyém is'mutatott bizonynyal. Minegyiknek a szemöldje között, az ajkai körül futó keserű mosolyában láttam a kételkedés és önbizalom tusáját. Mintha mondta volna a sok görnyedt alak: Mi volnánk a teremtés urai, mi, kik itt ácsorgunk? Mi mozgatjuk a földet, akik tehetetlenek vagyunk arra, hogy egy lánymosolygással szemben bók nélkül megálljunk ? És szemben a leányok ! Mindenik a saját lelkének színébe öltözve, a saját ízlését árulva ül a sáfárkodó mamák mellet, s irigyen nézi vetélytársnöjét, ki jobban tud megjelenésével hatni, és a ki előtt jobban hajolnak meg a fekete árnyak. Oh! mert amennyi öröm van abban, hogy egy ily renegát fekete alakot meghódítanak, ugyanannyi fájdalom az, ha egy másik sikerét látják. Mert a cél az, hogy megtévelyitsék a férfiakat. Hogy fehér vállaikat, karcsú tagjukat árulják annak a félelmetes nemnek, amelyiktől várhatják minden álmaik teljesülését. Egyik nem a másik ellen; és mindegyik külön, saját maga ellen. Szóval egy harc, egy vásár ez, a melyben a sziv, de legtöbb esetben a lélek a portéka. Az a mosoly tehát nem a jó kedv, nem a számítás nélküli múlatás alakja, hanem tükörben készült póz, amelylyel azt a megtört, életcél nélküli frakkos alakot megfogják. Hát én ezért nem éreztem magam jól e kavargó tömegben, mert ez a herce-hanca nem más, mint egy üzemgombolyitó börze! És láttam, hogy mindenki az én fejem szerint szeretne gondolkozni, hogy mindenkinek ott nyüzsög valami a lelkiismeretébe, mikor kimondja, hogy: r mulatók. És ilyen ám e kornak minden mulatsága. Az én blazirtságom a tömegé is; az ép úgy küzd ellene, mint magam, még akkor is, ha bevallja, hogy nem érdekli semmi már e világon. Mélységes megvetéssel nézzük azokat, a kik még igazán adóznak a jó kedvnek. Mi már abból kinőttünk, mondjuk, és mindenki szellemtörpe, tapasztalatlan, aki jó kedvét egy nagy terembe viszi, ahol ezer szem látja, ezer tévelygő botránkozik rajta; és ezer mezítelen lánykar nyúl feléje, hogy mámorába belefojtsa. De hát mindég ilyen volt a bál légköre? — mindég ily hamis szín lengett a bálok fölött ? Nem hiszem, mert még a fogalma is kiveszett volna a bálnak, ha ily kedélyben született volna. Mert meg fog halni a bál. Elérkezik az idő, hogy szomorodott szívvel jelentjük, miszerint bál már nincs, hanem van helyette egy födött helyiségben tartott vásár, ahol kényünk-kedvünk szerint kufárkodhatunk. Igy lesz ez, ha a bálok mai értelmén nem változtatnak. Hej ! hallottam én bálokról. Megye-bál, városi bál, — hol vannak ezek. S hol vannak azon jó idők, mikor minden farsangon volt egy jótékony bál, hogy azok is, a kiknek sem anyagi osztály, sem a jó kedvhez szükséges testi épség nem adatott, részesültek boldogító meleg levesben. Pedig a régi báloknak talán nem volt az összes jövedelmük annyi, mint a mennyit kizsebel ma egy báli flirt. Oil te szegény jótékonyság ! Inkább téged vennének a bálrendezés céljának s nem a múlatás hazug jelszavában a pénzpazarlást. Mennyivel inkább üdvös volna ez, és kellemesen ható a bálozóknak. No például ha 10 év óta minden farsangban rendeztünk volna egy bált a »korhaz alap« javára, hány ezer korona gyűlt volna egybe ? Hányszor mondhatnók azt, hogy adtunk, a helyett hogy hazug mosolylyal mondjuk: mulattunk. Csak hogy ám a jótékony báloknak is van egy visszariasztó szaga a társadalom orra előtt; t. i. oda mindenki feltolhatja magát, mert a jótékonyságra szánt mulatást nem lehet visszautasítani. És engem is ragad ezen téves értelem-lavina, mert én is, aki e sorokat irom, potya-jegygyel járom a jótékony bálokat, és a más hamis jelszavakkal összesöpört, szemfényvesztő szintableauk árnyát az én fekete frakkom is sötétíti; — de az anya neveli gyermekét, én pedig már ebben a korban születtem. Lyza. HÍREK. * A helyőrségből. Pistyánszky Károly főhadnagy és Wavrik Ferenc hadnagy háziezredünk Bécsben fekvő törzséhez helyeztettek át. Helyüket Werspyck Frigyes főhadnagy és Kaltschmiedt Pál hadnagy foglalják el háziezredünk helyben állomásozó zászlóalja 12-ik századánál. — A 76-ik gyalogezrednél az év folyamán az a változás fog beállani, hogy a Buduában állomásozó 2-ik zászlóalj városunkba jön, mig az 1-sö zászlóalj innen Komáromba megy. * Hymen. Lécfalvi Bodor Károly, a helybeli államépitészeti hivatalban működő kir. mérnök eljegyezte varasdi Horváth István és neje Szeöke Eulalia leányát Bellát, Szent-Endrén. * A katholikus legényegylet szinielőadása. A katholikus legényegylet mai szinielöadását külön is ajánljuk a közönség szives figyelmébe. Előadásra kerül Pry Pál, a. világ irodalomnak egyik legsikerültebb vígjátéka Csiky Gergely remek fordításában. A szerepek igen jól vannak kiosztva és miként a próbák mutatták, a szereplök derekasan fognak megfelelni feladatuknak. A ki jól és olcsón akar szórakozni, el ne mulassza a legényegyletnek e szinielöadását. Magának élvezetes estét szerez, a legényegylet célját is előmozdítja, a haszon ugyanis a házépítési költségek fedezésére fordittatik. Az előadás a »Fürdö«-vendéglö nagytermében tartatik meg s pont 7 órakor kezdődik. Az előadás után táncmulatság is lesz.