ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-16 / 25. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. június 16. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Nézetrostálás. Esztergom, június 15. I.' (Dr. P.) Jöjjünk már egyszer tisztába az elvek, s azoknak kivihetösége iránt; döntsük el a kérdést, hogy mit akarunk? akarunk-e lenni vagy nem lenni ? Az »Esztergom« mult heti cikke rámutatott a magyar politikai életnek hangyabolyára, melyben nagy a zavar, sok a maró sav, de áldásos munkából annál kevesebb van benne. Az úgynevezett liberálisok alkusznak, ölelkeznek, kiegyeznek s ugyanakkor összevesznek, settenkednek s szétkülönböznek. Mi minden mozog már a magyar politikai életnek kerületén! Uj függetlenségi-párt

} mely alapjában minden létező függetlenségi párttól el akar térni, mert nekik nem tetszik sem Kossuth, sem Ugrón; új liberális-párt, vagyishogy a régi, liberális-párt, mely Borsod, Hont, Nógrád, Jász-Nagykún-Szolnok s Baranyamegyékben emelgeti macskabajuszos fejét s megörökiteni kívánja a BáníTy-politikát. Széli Kálmán hivei, az echt-liberálisok, kik a liberális hagyományokat maguknak foglalják le, s kiknek pártja képezi az igazi, romlatlan liberalizmusnak hites-helyét; ezek rá akarnak támaszkodni a »nagy és szabad közvéleményre «, mialatt vármegyék szakadnak ki az összecsirizelt pártegységböl, macskazenés ritmusok olvadnak bele az összetartás himnuszába s a mindennapi, kis- és nagy súrlódások elkoptatják a mérsékletnek kerékkötő láncát, úgy, hogy a pártegység szekeréből szerteszéjjel szaladnak a kerekek Ez különben az ö bajuk s nem a mienk, de van ezekben a választási szervezkedésekben jómagunknak is gondunk, dolgunk, no meg bajunk is. A mi bajunk az elveknek s az eszméknek zűrzavara, mely még egyre kisért a magyar politikai élet alakulásában. Végig nézve e beteges gyönge vajúdásokon, még mindig nélkülözzük az elveknek azt a határozottságát, mely a tojástáncot kizárja s a föllépésnek azt a gyakorlati következetességét, mely tétovázást nem tür. Nem is kell a Diogenesnek embert kereső lámpását meggyújtanunk, hogy az elvtelenségnek s a szószátyárságnak némbereibe ütközzünk. Hiszen még mindig találkoznak derűs világnézetű urak, kik a néppárt harcát fölöslegesnek tartják; találkoznak jóizü, kövér urak, kik az »omnis pinguis bonus « elv alapján a szent mérséklet hárfáját pengetik, kik rábízzák elveiket Széli Kálmán gondnokságára s imádkoznak BánlTy megtéréseért . . . Széli Kálmán aklába. Vannak, kik barátkozva békülékeny hazafiakkal, személyes tekintetekből elfelejtik az elvi ellentéteknek kérlelhetlenségét s a kvaterkázásés skizelés-közben vallott politikából nem nézik ki a kereszténységet fenyegető veszedelmet. Söt talán azt is elhiszik, hogy ki Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. kell békülnünk (mintha mi valakire haragudnánk), s be kell lépnünk a kormánypártba, hogy a jó elemeket támogassuk, s a harcot az egyház s a kereszténység ellen lehetetlenné tegyük. Nagyon méltányoljuk a társadalmi érintkezésnek müveit formáit, de ezek a müveit formák s a lojális viselkedés nem gátolnak meg abban, hogy tisztán lássunk, s hogy a barátkozástól elveinket föl ne adjuk, mert ez már nem műveltség, de butaság, nem finomság, hanem hóbort volna. Értsük meg hát egymást; értsük meg. hogy itt elvről, szükségességről, kötelezettségről van szó. A kereszténység s a liberalizmus két egymással homlokegyenest álló világnézet. Nem beszélek én ennek az X. vagy annak az Y. úrnak a liberalizmusáról, ki liberalizmus alatt szólás- és gyülekezési szabadságot, vagy politikai türelmességet, vagy pláne a pápák liberálitását vagyis bőkezűségét érti; az az ö baja, hogy a liberalizmusból ennyit ért s nem többet.. Nekünk nem üyen roszul" és hiányosan értesült uri emberekkel van dolgunk, hanem a mételylyel magával s azokkal, kik a liberalizmus alatt értik azt a modern, európai, naturalisztikus, hitetlen szellem-áramlatot, mely a kereszténységet nem ismeri el isteninek, mely az isteni tekintélyt el nem fogadja s ez alapon mondja ki a hivés, a gondolkozás, a cselekvés szabadságát, ezt a szabadságot, ezt a szörny-szabadságot keresztelték el liberalizmusnak. Ha valaki azt mondja, hogy ö nem ily liberális, hanem más milyen, annak azt tanácsoljuk, hogy ne szolgálja az eszmezavart s ne vegyen föl nevet, mely megveti azt, amit az ilyen jóhiszemű úri ember tisztel s amely tagadja azt, amit az ilyen elmaradt értesültségü honfi tesz. Mert ha tényleg a politikai türelmességnek s a modern államélet intézményeinek, például a sajtószabadságnak, a szólás- és gyülekezési szabadságnak hivei is liberálisoknak mondják magukat s frontot csinálnak ellenünk, mintha mi e szabadságokat el akarnók törülni: az ilyen fölfogást nemcsak sajnálnók, de kötelességünk minden követ megmozgatni s minden fölvilágosítást megadni, hogy a jóhiszeműségből báránybunda ne legyen, melyet farkasok húznak magukra, hogy jóhiszemű ellenfeleinket s minket is szétszaggassanak. Nem tehetek róla, de lépten-nyomon ez eszmezavarba ütközöm. A liberalizmus mindenféle kiadásban kóvályog a világban; e szép névvel, melyen az újkor vívmányainak parfümje van elöntve, kérkedik minden irányzat ; e névtől kábul el az újkor gyermeke, mint az ópiumtól a chinai ember a bricskán, s a gebulyától a hal a vizben; ahol e név mámora elömlik, ott lehanyatlanak a karok, lekonyulnak a fejek, megcsuklanak a térdek, s egy fejvesztett hódolat foglalja el a sziveket : ezek mind koruknak gyermekei, a szaSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. badságnak védői és élvezői akarnak lenni, tehát ök liberálisok. íme ez a szép szónak hatalma s a gondatlanságnak végzete. De uramfia, ha valamikor, hát most már kiábrándulhattunk volna a szavak kultuszából, mikor a szavak látszólagossága alatt mérget szivárogtatnak a népnek ereibe s a szép szavaknak hamis cégére alatt meghamisítják intézményeinket, megmérgezik társadalmunk, iskoláink, törvényhozásunk szellemét? Ezt a pusztítást, romlást, mételyt akarják-e azok a jóindulatú, magukat liberálisoknak nevező, s az egyházzal rokonszenvező urak! De ha nem ezt akarják, mit árulnak egy gyékényen a liberalizmussal? Ha a hitet akarják, mit nevezik magukat liberálisoknak, mikor a liberalizmus a hitetlenségnek szabadsága? ha a kereszténységet föntartani kívánják, mit hívják magukat liberálisoknak, mikor a liberalizmus a kereszténységnek jellemző vonását, az isteni eredetet s törvényeinek isteni kötelezését tagadja ? Félre az álarccal! Vagy ök dobják el maguktól e nevet, vagy azokkal, kik az elvi liberalizmusnak hivei, dobassák el; ezt az utóbbit nem tehetik meg, tehát tegyék meg jómaguk azt, hogy álnévvel ne takaródzanak s ne segítsék a kereszténységnek halálos elleneit. Akinek a liberalizmusról nem ez a nézete, arról elismerem, hogy van nézete, de tagadom, hogy ez a nézet megfeleljen a valóságnak. Aki azt mondja, hogy a liberalizmus máshol rosz lehet, de nálunk nem lesz ilyen, mert mi kitörjük a kígyónak méregfogait s nem veszszük át a nyugati radikalizmust a maga nyerseségében, annak kereken kijelentem, hogy nem ismeri a modern kulturéletet, s nincs tisztában az eszmék áramlatával s nem tudja azt sem, hogy a liberalizmus honnan vette magát. A liberalizmus a hitetlen tudomány fattyúja, melynek fejébe nyomták a mult század forradalmaiban a frigiai sipkát, s mikor a forradalmak elültek, frakkot és cilindert adtak rá, s megtették alkotmányos miniszternek. A liberalizmus nem fog addig leszereltetni, mig a tudomány az Istenhez vissza nem tér, ami ez idö szerint egyhamar még nem várható. Azért uralkodik s pusztít a liberális szellem köztünk, azért emeli föl a fejét, mert érzi a háta mögött a katedrák tekintélyét, de ugyanezért lehetetlenséget emleget az a nagyképű, de jószivü állítás is, hogy nálunk a liberalizmus nem lesz veszedelmes, mert mi kitörjük a méreg fogait. Azt, uraim, önök nem tehetik, legkevésbé akkor, ha félreértett, szép szavakkal a hátát védik s terjeszkedésének a fogalmak megzavarása által s tétovázó viseletük által szolgálnak. Addig mig a tudomány meg nem fordul, a liberalizmusnak csak az ütheti ki a méregfogát, aki a hitnek, a kereszténységnek zászlaját magasra tartja s alkotmányos jogainak gyakorlata által sáncot, gátat emel