ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-13 / 3. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. januáríl3. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Miért gazdag a zsidó és koldus a magyar! Esztergom, január 12. (Dr. P.)' Ez a cim megdöbbentő világossággal s lovagias nyíltsággal tűzi ki a kérdést, s igy van ez jól, mert a jó kérdés első kelléke az, hogy világos legyen. Mások nem igy szokták e kérdést föltenni

; hanem merkantilizmust, forgó tökét, tisztességtelen versenyt, kozmopolita pénzt s más efféléket emlegetnek, melyek finomabban hangzanak, de végre is álarcos, himes-hámos kifejezések. A tudományhoz sem illik a lárva s a »szép maszk« mögött is kiérzik az érdekeltek, hogy kinek bőréről van itt szó s végre sem lesznek nagyon hálások a kíméletért. A kifogástalanul világos kérdésre egy szerecsen-mesével felelek, mely feketékről és fehérekről beszél s teljesen ránk illik, ha a feketék alatt a magyart — a tönkrement emberről a német úgyis azt mondja, hogy »schwarz« lett — s a fehérek alatt a zsidót értjük. A mese pedig igy hangzik : Teremtett az Isten feketéket és fehéreket s hogy sem neki, sem egymásnak szemrehányást ne tehessenek, rájuk bizta sorsuknak megválasztását. E végett letett a földre egy kobakot, melléje pedig egy lepecsételt tekercset. Előbb a feketék választottak; ama reményben nyúltak a kobak után, hogy abban megtalálják mindazt, amire szükségük lehet, így maradt a fehéreknek a pecsétes papírtekercs. Találtak pedig a feketék a kobakZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ólom szürke . .. Ólomszürke a láthatár, Hóvirágos minden, Sivító szél dermesztni jár . . . Mi hat most meg engem ? A zúzmarás fa tetején Sír a kicsiny madár, Dala elhalt, fázik szegény, Csupa bánat ő már. Fázom én is, reszket dalom, önzés vigyorog rám, Rejtőzzem bár, szavát hallom, Meg is dermeszt talán ? * Ne sirj madár! lesz tavaszod, Lesz illatos erdő . . . Engem minden elhagyott már, Tavasz tán nem is jö . . . Tüske. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PltOHlSZKA OT TOKÁK. ban aranyat, ezüstöt, vasat, de nem tudtak velük mit csinálni; ellenben a papírtekercs apróra elmondta, hogy mit kell csinálni az aranynyal, ezüsttel, vassal. Választás után Isten a feketéket a bokrokba szállásolta, a fehéreket pedig kivezette a nagy vízhez; azok ott a papírtekercsből megtanultak hajót építeni s megtanulták a feketéktől a vasat, ezüstöt, aranyat elcsereberélni. Szakasztott igy történt ez mi nálunk. A magyarok arany, ezüst, vas után, a birtok után nyúltak; tanyáikon, faluikon ültek; jó időkben élvezték, amit a föld bőven s nem nagy áldozatok árán hozott; a gazdasági élet titkait nem kutatták; a forgalmas, üzér szellemet semmire sem becsülték; az egyszerű, patriarkális életmód mellett a pénzgazdaság veszélyeit nem vették komolyba: igy történt, hogy az arany, ezüs elúszott s a papírtekercs titka nyilvánvaló lett, hogy a nép a modern élet színvonalán fönn nem tarthatja magát, ha gazdasági érdekeit másoknak szolgáltatja ki; s ha kiszolgáltatta, akkor dacára a kutyaböröknek, ármálisoknak, okleveleknek, címadományozásoknak, koldus lesz. Zsidó lett az úr, s a magyar koldus lett; de mikor koldus lett, pirkadni kezdett neki is. A magyar láthatja már, hogy »schwarz«, s hogy a szerecsen-mese itt már nem mese, de valóságos történet. S hála Istennek, hogy látja is, s hogy kiadta a jelszót: az uzsorának veszni, pusztulni kell, minden alakban; kiállt a küzdtérre s odakiált az atyafiaknak: ragadjuk meg erős kézzel mi magunk a mi gazdasági érdekeinket s nyissuk tágra szemünket, hogy a politikai és szociális életnek A tanitó a Mária-kongregációban. A júliusi forradalom alkalmából történt, Parisban a Nagyasszony szent temploma lángban állott. A lángkévék felcsapkodtak a magasba, tüzet fogott a torony és a kereszt alábukott. Egy ifjú ment arra. Nemes és érzelemmel teljes. Könnyes szemeit az égre emeli, szivéhez szorítja a keresztet és megesküszik, hogy azt az alábukott szent jelet a magasba visszahelyezi. És a világ látta öt küzdeni a kereszténység dicsősége mellett, szót emelt az irodalomban, szót az országos termekben, közéletben. Montalambert szavára milliók állottak fel a kereszt dicsősége mellett. Uj és uj irányok tűnnek fel az élet mezején; a szellem majd itt, majd ott zúg, és a hová hat, embereket teremt, nevel. Ki tudná megmondani, honnan jönnek azok az éltető áramok, a melyek a fagyos tél fölé a tavasz virányait varázsolják? hol van az a meleg, enyhe szellő, a mely nemsokára kicsalja a bársonyos és selymes életet? Igy vagyunk a lelki áramokkal is. Most itt mozgatják a sziveket, azután meg ott. Istennek a szivekbe helyezett vágyai, gondolatai itt élettelenek, amott pálmákat nevelnek. Mindig divat után kapkodunk a szellemben is. Nem éreztük-e már életünkben a változatosság vágyát ? Sokszor sok irányban is. Mintha megcsömörlenék az ember egy szellemben, mintha a méz megsavanyodnék szájában, uj terveket, uj eszméket, uj gondolatokat keres, kápráztatóSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. előttünk tátongó örvényét először is lássuk, s azután kézzel-lábbal kapálózva védekezzünk ellene, hogy el ne nyeljen. A mozgalom meg is indult; szövetkezetek támadnak minden téren, mint a gombák. Remélem, hogy nem lesznek gombák, s főleg hogy nem lesznek bolond-gombák. A múltkor emiitett budapesti ruha-szövetkezet szintén egy ilyen kísérlet, a szegény embernek fölruházására, melynek fejében eddig 30, 40 százalékot, véres uzsorát fizetett. E mozgalomban mindenkinek jelt kell látnia s e jelben a reménynek fölcsillanását, hogy e teljesen elzsidósodott országban van talán még erő, mely a jármot lerázza s ha összpontosítjuk törekvéseinket, a megfogyatkozott gazdasági életet lábra állítja. E mozgalom nem ideálizmusból táplálkozik. Sem faj-gyülölet, sem faj-szeretet nem dolgozik benne, hanem a legtermészetesebb önvédelem. Reakciója ez a szegénységnek a végleges elnyomás ellen. Nem a haladás nagytervü nem tője sugallja, mely megdöbbenhetne a gazdasági nyomorúság nyomában járó szellemi elsatnyulástól; nem a művelődés s a finomulás vágya sarkalja a közönséget; óh, ezek gyönge hatalmak a létért folytatott küzdelemben; a mozgató gondolat itt a kenyér; a ragyogó csillag a száz filléres korona; az elkeseredés keserű cseppjei a földre ömlő verejték, melynek gyümölcsét mások vitték el, legalább eddig. x\lagyarországon nem segíthet senki és semmi egyéb, csakis a népfölkelés az uzsora ellen; de népfölkelés nem bunkóval, nem kaszával, hanem a gazdasági erők tömörükat és csábosakat. A lelki örömöket lenyűgözi a testi örömök utáni vágy; a bensöségböl kilép az ember és elmerül az anyagi mámorban. Milyen áram rezg most az ifjúság szivén ? Ugy érzem, mintha a régiek szelleme szállna ismét vissza; mintha a máriás vitézek gondolatai vonzanák, unszolnák a fiatal lelkeket. Az ifjúság keresi az egyesülést, a közös érintkezési pontokat, de nem a bűnnek maláriás levegőjében, hanem a megtisztult világnézetben. Undorral tölti el Venus lehelete és szelíden húzódik a liliomos szent Szűz oltalma alá. * *. Szemeim szerény és egyszerű lelkeken pihennek meg. Hivatásuk nem a csillogás, kilátásaik nem az emberek bámulata. Ki nézi a hatalmas épületek alapzatát ? Kinek jut eszébe csodálni a műremekek alapköveit ? Csak azok a külső, apró szépségek, a melyek kellemes összhangba olvadnak és a szem kényes ízlését dédelgetik, kötik le figyelmünket. A tanitó ifjúság' munkája alapvető mű, a melyre épül a nemzetek szellemi élete. Kevés szem pihen rajtuk, és nem is nézik, milyen szellem sugárzik ki gondolat-világukból. Pedig mindegyikük egy-egy ér; eredetében bár kicsiny, de további érvényesülésében hatalmas folyam. Ha tiszta és nemes az ér, a folyam is az lesz; de ha mérges, az a finom méreg annyi lélekbe felszívódva, a gondolatok társulása, közlése, elsajátítása folytán milyen szellemi árrá növekedik. Ha a folyam beér a tengerbe, elvész, eltűnik benne. Ha az élet tenger, szinte minden lélek