ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-06-09 / 24. szám
4 ESZXBEftOI. 1901. június 9. munkálatát, »Az olvasmány célja a népiskolában« olvasta fel, amit mindvégig osztatlan figyelemmel hallgattak, s őt jegyzőkönyvi dicséretben részesítették. Estéli András köbölkúti tanitó gyakorlati előadást tartott a nyelvtan köréből. Készültsége és sikeres előadásával szintén jegyzőkönyvi elismerést vivott kí magának. Zlattnyánszky János szt. széki ülnök 10 kor. pályadijat tűzött ki azon legjobb munkálat Írójának, aki dr. Koperniczky Ferenc n.-ölvedi plébános által feladott témát: n A néptanító feladata a társadalomban" legsikeresebben oldja meg. A dijat azonnal le is tette. Határidőül szept. 15. tüzetett ki. Stampay János köbölkúti fötanitó panaszát tárta fel a kath. kántortanítók nyugdíj sérelméről. Csak az ő esetét hozta fel példa gyanánt, de abból is szembeszökőleg feltűnik a sérelem nagysága. Pályája kezdetén, úgymond, 600 korona jogosultsággal vétetett fel az orsz. nyugdíjintézetbe s most, 15 évi működése után azt 450, mondva négyszázötven koronára lefokozták, s csak kegyelemből van 600 koronára felvéve. A mellette működő ifjú tanítóknak 800 korona jogosultságuk van, holott ő is négy osztályú tanfolyamot végzett. Igazságtalan eljárásnak tartja, hogy a kántortanítónak csak tisztán tanitói fizetését, s az el nem különíthető legtöbb járandóságnak csak felét számítják be a nyugdijalap megállapításánál ; de az államsegély kiutalványozásánál, hogy valamikép hozzá ne juthasson, a kántori fizetésnek már nagy szerepe van! A kántortanitói fizetést a munkaidőhöz képest csak részben kellett volna kántorinak, s 9 / |0 részben tanítóinak venni. A hozzászólások egymást váltották fel. Szilaveczky István szintén tárgyilagosan fejtegette a ktanitók sérelmét, s különösen hangoztatta, hogy a fötanitó a minimumon felül 200 koronával több jogosultsággal vétessék fel. Elnök indítványára bizottság alakult, melynek élére dr. Koperniczky Ferenc n.-ölvedi plébános kéretett fel. E bizottság egy általa készítendő memorandumban a sérelmeket összefoglalja, s az egyesület nevében Magyarország bíboros hercegprímása elé viszi azon kérelemmel, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszternél szószóló s közbenjáró legyen s az ügyet kegyes pártfogásába vegye. Elhatároztatott, hogy e tárgyban az összes magyarországi egyházkerületek mozgalomra serkentessenek egy szétbocsájtandó felhívás által. Bitvai Tódor bátorkeszi fötanitó Kath. szertartástan és Egyháztörténelem cimü munkán dolgozik, melyből megbirálás végett egy szakaszt bemutatott. Tetszés esetén hajlandó a munkát befejezni. A munkálat megbirálására dr. Koperniczky. Ferenc n.-ölvedi plébános kéretett fel. Juhász Béla pénztárnoki állásáról lemondott, helyébe Ujlaky Ernő bényi fötanitó választatott meg, ki a pénztárt bizottság előtt veszi át. Vidéki levél. A hegyek mögül, 1901. május 29. Tisztelt Szerkesztő Úr! Olvastam Hegyi Antalnak az »Esztergomban « közzétett levelét, amelyből azt vettem ki, hogy Csongrádon sem érik be a beszéddel, hanem tenni akarnak. Nem is kételkedtem a levélírónak tettre termettségéröl soha, hiszen a keze erös, megropogtatta már több embernek a bordáját. Ezt természetesen átvitt értelemben értem. Tehát azt mondom, hogy csak tetteket kérünk s csak tettek előtt hajlunk meg. Hogy pedig manapság mik legyenek a népföiszabaditásnak tettei, azt magyaráznom fölösleges. A nép elsorvad a gazdasági nyomorúságoktól, s nem marad lelke a hitre s a szeretetre : no hát mit akartok minden mással f nincs kenyere ; előbb azt adjátok meg neki! amennyire ismeritek jó urak, ti is csak igy bántok el jómagatokkal ; ha éhesek vagytok, még aludni sem tudtok. Hegyi Antal azonban nemcsak közönséges jó-tetteket, de nagy tetteket is emleget, melyek igaz, hogy még nincsenek meg, de meg kell tevődniök, ha sikeresen akarjuk folytatni, amit megkezdtünk. A nagy tettek alatt értem azt a keresztény pénzintézetet, mely még nincs, de melynek meg kéne lenni, s melynek révén a nagy pénzfölöslegeket a nagy urak a hitelszövetkezetek rendelkezésére bocsátanak. Tudom, hogy ez oly bozasztó gondolat azokra nézve, kiknek sok van a jóból, mint amilyen a macska érzése, mikor nem szőrmentében simogatjuk; villamosak lesznek e gondolattól a lelkek és szikrázik a szemük. Erre nézve nekem, ki itt kinn állok és szinte küzködöm a léttel, az a véleményem, hogy lassan a testtel. Hangoztatni ezt a gondolatot jó. de egyelőre többet e részben úgysem tehetünk. Kényszeríteni az uraságokat nem lehet és a zsebükbe nyúlni tilos. Söt minél többet paroláznánk erről s minél közelebb settenkednénk körülöttük, annál, jobban bezsinóroznák a szivük táját s gyanakodni kezdenének, hogy túlságosan sürgős lévén ez a pénznógatás, alighanem rosszul állnak az akciáink. En azt mondom, nem kell a rügyeket vésővel nyitogatni s a füvet nem kell fogóval húzni a földből, megteszi azt a napsugár. Éppenúgy esik meg a dolog a mi nép-fölszabaditásunk tavaszával; csak legyen napsugár s a szivek majd nyílnak, mi több, a kasszák ajtói s a zsebek redői is föltárulnak. S a napsugár nem lesz egyéb, mint a nép vezéreinek lelkesülése s fáradságot nem ismerő lángheve. Még nagyon messze állunk attól, hogy a szövetkezeti téren, a nép vezéreinek nagy többségéről szólva, valami különös kánikulás temperaturát tapasztalnánk. Roppant sok uram-bátyám s uram-öcsém még semmit sem tesz, hanem abban a stádiumban leledzik, hogy csak néz, szemlél, okoskodik, no meg fél belekapni a munkába. Az egyik oka e lelketlenségnek, hogy még oly hátramaradt firmákkal találkozunk, kik a vizözönelötti sajtó lepedőin pihennek, ahol csak nagyokat mondani, de közvetlenül s gyakorlatilag tenni meg nem tanulnak. Akik az »Alkotmanyt«, vagy »Hazánk«-ot olvassák, azokban, ha még nem is tesznek, de a lélek már mozog s csak valamely elszántabb szomszédra szorulnak, aki a dologban jártas, hogy megadja nekik is a lökést. A másik oka a tétlenségnek a gyávaság s a hozzá-nem-értés. Aki a szövetkezeteket nem ismeri, az fél tőlük; félti a kényelmét, de félti a bőrét is, melyet csőd esetén vásárra kellene vinnie. Ez aggályok ellen a legjobb orvosszer a szövetkezeteknek közelebbről való megszemlélése. Akik oly helyen laktak, ahol szövetkezet van, azok már nem anyámasszonyok; ott jártak iskolába s értenek a mesterfogásokhoz. Itt a hegymögi Nyitramegyében is van egy derék papunk, kinek vezetése alatt áll eddig is egy fő- s három fiók-üzlet, dohánytözsdével s korlátolt italméréssel, s most szövetkezeti mészárszéket létesít. Igaz, hogy körülötte még csendéletet élnek, de az ilyen példa fog, ha nem is mindjárt, legalább idővel. Ha sokan lesznek e fajtából, kik tudnak is, mernek is, akkor" a szövetkezeti ügy nagyot nyom majd az ország gazdasági mérlegén, bizalmat kelt s fizet is, s akkor bizonyára feléje folynak azok a most elzsilipelt százezrek, melyek mindig odafolynak, ahol több a profit. Különben Nyitramegye e részben a haladás s fejlődés élén áll; de tek. szerkesztő úr mondja meg már maga, hogy mit csinálnak Barsban — Hontban ? Van ott is nép ? vagy ott nincs zsidó? vagy nincs, ki szeresse a népet? De most pattogni kezdenék, amit ez alkalommal nem akarok megtenni; tehát Isten velünk. Szolgája! Sasvárvidéki. HIREK. * Űrnap. Szép idő kedvezett a katholikus világ legszebb ünnepének. Esztergomot korareggel mozsárlövések ébresztették a ragyogóan kelő ünnep napjára. Temérdek idegen rándult e napon városunkba, hogy jelen lehessen azon az impozáns körmeneten, melyet a Bazilikából Boltizár József érseki helynök vezetett a atona zenekar hangjai mellett. E körmeneten mint minden évben, ugy az idén is a hatóságok testületileg jelentek meg. A katonaság a tisztikar- és egy diszszázaddal volt képviselve. Ezrekre menő közönség járt az Urat vivő főpásztor után. * Bérma-út. Boltizár József érseki helynök pénteken tiznapi bérma-utra indult Nyitramegyébe Berger Márk primási szertartó és levéltárnok kíséretében. Őszintén kívánjuk, hogy ö méltósága e fáradtságteljes útjáról is oly friss egészséggel térjen vissza, mint a milyennel arra elindult. * A kath. tanügyi tanáes f. hó 12-én Budapesten tanácskozmányt tart, melyen tanférfiaink közül dr. Walter Gyula fötanfelügyelö, Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató és Bertalan Vince képezdei s. tanár mint tanácstagok vesznek részt. * Felhívás az esztergomi érseki tanítóképző tolt növendékeihez. O Eminenciájának, a bíboros hercegprímásnak magas kegyéből és az esztergomi szeminárium mit. Elüljáróságának bőkezűségéből teljesíthetem úgy a magam, mint volt növendékeim rég táplált hő óhajtását: a tanitók lelki-gyakorlatát. Felhívom tehát mindazon, most már az életben működő kedves tanítványaimat, kik a jövö hó 4. és 5. napján tartandó szent gyakorlatokon részt óhajtanak venni, az intézetben nyert keresztény szellemet és meggyőződést szivökben újra föléleszteni és megerősíteni óhajtják, szíveskedjenek e szándékukat velem folyó hó 30-ig közölni. Szállást és ellátást a Szeminárium vendégszeretetéből fognak nyerni. A lelkigyakorlatokat ftdo dr. Prohászka Ottokár úr fogja vezetni. A részt venni óhajtók július 3-án este 7 órára szíveskedjenek a Szemináriumban megjelenni. Esztergom, 1901. június 4. Guzsvenitz Vilmos, igazgató. * Uj doktorok. Mészáros János pozsonyi föreáliskolai hittanárt és Wiedermann Károly budapesti hitoktatót folyó hó 4-én a bécsi tudományegyetemen theologiai tudorokká avatták. *, A jubileumi búcsú. Ö Eminenciája a bibornok herceg-primás magas rendelkezéséhez képest a székváros katholikus hivei részére a jubileumi ájtatosság a következő módozatokkal tartatik meg. Junius hó 16., 23. és 30. napjain lesznek a jubileumi körmenetek. A plébániák hivei reggel 7 órára összegyülekeznek a plébániatemplomokban, ahol énekes szent misét hallgatnak. Mise után körmenetben felvonulnak a föszékesegyházba, ahol összetalálkozván közösen végzik a jubileumi imákat; a föszékesegyházból körmenetben levonulnak a vizivárosi plébániatemplomba, onnét a szigeten keresztül a szent Ferencrendiek templomába, végül a kir. városi templomba, hol a körmenet véget ér. — Az ájtatosság mind a három izben ily módon tartatik. — Esztergom, 1901. június 8. A plébánia hivatalok. * Eljegyzés. Vettük a következő értesítést: Bauer Palika és Bérezi Endre jegyesek. Esztergom, 1901. június hó. * Esküvő. Magurányi Olgának nagyfertői és ugocsaalmási Balogh Elemér vezérigazgatóval folyó hó 15-én délelőtt 11 órakor a vizivárosi zárda-templomban végbemenő esküvőjét dr. Prohászka Ottokár papneveidei tanár fogja egyházilag megáldani. Az esketés csöndben, két tanú és három kis koszorús-leányka jelenlétében történik ; vőfélyek és násznép nem lesz. A menyasszony tanuja: kisfaludi Lipthay Sándor udvari tanácsos; a vőlegényé: lovag zápori Regenhardt Ferenc, a bécsi Depositen-bank és a Magyar Egyesület elnöke. A koszorús leányok: Ottlik Tubica Brassóból, Szalkay Félike és Magurányi Didiké. A két családbeli rokonság a szentély reservált padjaiban foglal helyet. Esküvő után a menyasszony szüleinél villásreggeli lesz, mely után a fiatal pár Tirolba utazik. * Az esztergomi szent Benedek-rendi főgimnázium maturistái tegnap, június hó 8-án a Kovács-patakban jótékonycélu mulatságot rendeztek, melynek lefolyásáról jövö számunkban hozunk részletes tudósítást. * Költözködés. A Sion-hegyén a jövö héten lakást változtatnak. Schlick István 'praelatus levonul a városba lakni a Ferenc József-föuti földszintes káptalani házba. Az ö házát fönt a szemináriumi káptalani soron Komlóssy Ferenc kanonok foglalja el, s a volt Komlóssy-házba Szilányi Ferenc nagyszombati vikárius vonul be. Az uj vikárius még nincs kinevezve s eddig csak hírlapi kacsák foglalkoztak az utódnak találgatásával.
