ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-06-02 / 23. szám
iák a homályos, az idők folyásával egyre szür:ülö és sötétbülö világnak, amit mi földi hitű mberek egyszerűen »feledés«-nek nevezünk. Eddig szól a história, söt még eddig sincs, íert az ridegebb, s nincs annyi cikornyával jellemezve a jeles, de én ezt a mesét, mely örökké j marad, alkalmazni szeretném, mert nagy haonlatot látok én néhai Don Juan Ponce de Leon s egy most is élő régi politikus között, ki szeeplésével most épen a mesének azon részébe itott, a hol el van mondva, hogy Don Juan 'once de Leont a javasasszony vezeti a biztos ton. Az éles-eszü és mindenható javasasszony nbizalommal kezdte meg a munkát, s ismert 'ábaasszony praktikával majd-majd kiviszi amit kar; s ki tudja, talán még mielőtt a kakas ármat szól, ismét pontos szögekre lesz akasztva z erkölcsi súlyú szent meggyőződés. Hja, ja! * * * Utólagosan megjegyzem, hogy ez a mese 'aló igaz, s hitelét akár Tisza Kálmánnal, akár . fiával, akár pedig Széli Kálmánnal merném azonyittatni. Ipse. Néhány szó a kath. pénzekről. Az »Esztergom« 20. számában »Alföldi lerél« cimen megjelent közlemény fökeltvén figyelnemet, néhány eszme fogamzott meg bennem, i melyek a katholikus pénzek hovaforditásának is ezzel a katholikus vagyon megmentésének kérdését tán egy rövid lépéssel előbbre segíthetik. * A pénz ugyan magában véve nemzetközi, és valláskülönbséget nem ismerő, de azok, a kikíek kezében van, a kik forgatják, nem birnak ugyanazokkal a tulajdonságokkal, a mint az náunk, különösen a nagyobb pénzintézeteknél látlató. Minden számottevő intézetünk vezéremberei a. i. mind egy bizonyos felekezethez tartoznak, vagy zsidók, vagy tágabb értelemben vett evangélikusok; de katholikusok mindenütt vagy ijeszmén csekély számban, vagy egyáltalában nem ;alálhatók az ily urak közt; holott ha a statisz:ikát tekintjük, a zsidóság nagy mozgótökéje dacára úgy a mozgó, mint a fekvő töke legnagyobbrészt ezideig még a katholikusok kezében /an. Hogy meddig lesz ez igy, azt nem tudhatiuk, de igy nem maradhat, mert ha a viszonyokat mi katholikusok még idejében meg nem változtatjuk, a többiek mindinkább tért foglalnak, s utoljára nem lesz más hátra, mint a koldustarisznya s a vándorbot. Szolgáljanak ezek alapul a következőknek, a melyekben a mostani állapotnak legalább" részben való megszüntetésére teszek néhány szerény ajánlatot. 1. Szükséges volna egy előkelő pénzintézet alapítása a fővárosban, a melynek részvényeit főkép a katholikus főurak s tekintélyes katholikus üzletemberek kezében szeretnők tudni, a kiknek befolyása érezhetővé válnék azután az igazgatóság megalakulásánál s igy az egész intézet szellemének megnyilatkozásánál is. 2. Célja volna a katholikus pénzeknek, a melyek mostanság a zsidó és református vezetésű intézeteknél vannak elhelyezve, kezelése. 3. A kezelés módjában is meg kellene nyilatkozni a katholicitásnak, a mennyiben a katholikusoktól benyújtott váltók volnának előnyben részesitendök másoktól benyújtott hasonló bonitású váltókkal szembe. 4. A részvénytöke gyümölcsöző kamatoztatása végett célszerű lenne az intézet megizmosodása után az ország tekintélyesebb városaiban iókintézeteket felállítani, melyek a katholikus írdekeket szintén előmozdítanák. 5. Szép eredmény volna elérhető nagy iparvállalatoknak az ország különböző pontjain való .lapitása által, a melyek az egész országban hir atva volnának a katholikus érdekek előmozdiására, a mennyiben az igazgatóság s a hivatalnoki kar összeállításánál szintén tekintetbe veendő volna a vallás. 6. Nagy hasznot hajthatna az intézetnek és ettől a magyar katholikusságnak a már meglevő és jó eredménynyel működő magánvállalatok részvénytársasággá való esetleges átalakításánál a részvények nagy részét megszerezni s ily módon is érvényesülni. E néhány-pont, mely távolról sem akarja az egész kérdést kimeríteni, addig is megfontolás tárgyát teheti, mig bővebb kifejtésre alkalom nyilik. Egy tapasztalt üzletember. Pünkösdi vallomások. Amikor az egyház a Szentlélek ünnepét üli, az igazság Lelkének ünnnepét, meg-megszólal némely szívben egy igaz hang és vallomásra készteti az ajkat. A hazugság sötét káoszában, melyben az emberiség leledzik, fel-felcsillan a tiszta igazság, a hitetlenség korában, melyben élünk, hallani néha-néha tiszteletreméltó hitvallást is. Amikor lábbal tipornak mindent, a mi szent, önkénytelenül is meg-megeresztenek egy némaságával is hangosan kiáltó apológiát a Szentség és a szentségek mellett. Akik gúnyt űznek a gyónásból, maguk is meggyónnak néha ! Az igazság isteni ereje ez, mely fel-feltör a keblekből, mert nem tud meghalni. Hiszen a gerazenus ördöngösök is tettek vallomást Krisztus istenségéről ! A »B. H.« pünkösdi számában olvastunk egy kis költeményt Szabolcska Mihály tollából. Szép önvallomás az egész társadalom nevében ! »Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, Szivünk sötét, fehér az ^rcánk, Kétkedés a kenyerünk . . .« És ez a mindennapi kenyér bizony nem elégíti ki a lelket. Felnyög tehát, mert a hitetlenség feldúlja nyugalmát, megrabolja békéjétől. Eszeveszetten kapkod ide-oda, boldogságot keres, de nem Istennél, hanem a világnál és nem talál boldogságra. Hisz szegény a világ, nem tehet boldoggá senkit sem ! Javai mind mulandók, fogyatékosak, s e réven a legnagyobb öröm is magában hordja már a fájdalom csiráját. »Megeszi lelkünket az élet, Mi hév, nagy önzésünk eléget Szentlélek Istenünk !« Ugy van ! az önzés leperzseli boldogságunk szép hajtásait. Némelyek a rangban, tekintélyben, mások a gyönyörben, élvezetben és »sötét lesz a szivük, fehér az orcajuk«, mert bűn rágódik azon, csalódás ül ki erre! Adjon bár a világ mindent, mi szépet, remeket, pompásat eddig csak előteremtett, emeljen bár a tekintély a jólét, a hatalom ragyogó polcaira, nyomjon bár markodba diadalkoszorúzta kardot, világot hóditót, vagy aranyos jogart, világot kormányzót, övezze bár homlokodat a dicsőség hervadatlan borostyánjaival, — vezessen bár eléd egy megszámlálhatatlan embertömeget, mely porba hullva előtted, a megadás félénk hangján tördeli az »Ave Caesar! morituri te salutant«, hirdessék létedet évezredeknek elpusztíthatatlan trofeumok, söt tolja bár félre a triposzon ülö Pythia a jövőnek sürü fátyolát s lásson ott számodra még szebbet, mint a jelenben, mind ez mit ér, ha az a kis hústömeg, melynek sziv a neve, egyre azt zakatolja: boldog még sem vagyok, s ha a lelkiismeret követelő hangon lép fel, érvényt akarván szerezni jogának, hogy nyugodt legyen ! Mit ér, mit ér mind az ez egyetlen szó helyett: boldogság ! De a »sötét« szivek hol és hogyan találják meg ezt ? örvényekben botorkálnak és nem ismerik a Szentlélek világosságát ? Elhaladnak templomok mellett, de nem gondolnak Istenre ! »Allunk, alig »nézvén« az égre, Elünk, alig tudván mi végre, Szentlélek Istenünk !« Nézik, bámulják e kőből emelt intő-jeleket, de nem fogadják be sivár szivükbe azt az isteni tant, mely szentelt falaink közt el-elhangzik. Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, Uj evangéliumot se hozz ránk, A régi is új minekünk! Ez tehát a bajnak oka! Boldogtalan az emberiség, mert nem ismeri az evangéliumot! Nem ismeri pedig, mert nem akarják ismerni ! Mindenki maga csinál magának vallást s megfeledkezik arról, hogy ez Isten jogaiba ütközik. A hitújítás a legdurvább felségsértés volt Isten ellen, hogyan is részesülhetne hát szivet-lelket boldogító áldásaiban ? S az állam is, midőn törvényhozásával ellentétbe helyezi magát az Istennel, önmaga zárja el maga elöl a boldogulás csatornáját. Feszülettörésekkel nem lehet egy államot boldogítani ! S ha egy miniszter egy szentség kiküszöbölésével, egy másik pedig bizonyos »más legkör« terjesztésével vél kötelezettségének eleget tenni, úgy tudják meg, hogy esküszegést követnek el, midőn ily úton száműzik a lelkekből a Krisztus evangéliumát, mely nélkül nincs és nem is képzelhető boldogság ! Vissza kell térnünk az evangélium hamisítatlan igazságaihoz, s nem lesznek többé »sötétek« a szivek, s tudni fogjuk »mi végre élünk.« Oszlatná bár el a Szentlélek a kétkedés sötét felhőjét, mely a lelkekre borul, de a végzetes tévedését is, mely a miniszteri bársonyszékeket állandóan beburkolva tartja, hogy nem keresztletörésekkel, sem más légkör terjesztésével, hanem a Krisztusi elvek érvényesítésével boldogítsák a hont. Végezetül csak elismeréssel tartozunk Szabolcska őszinteségének, melylyel a lelkek sivárságát pünkösdi versében ecsetelte. Dr. Tardos. Nyilvános nyugtázás. Az Oltáregyleti kiállítás befejezése után közöljük a következő értesítést: Midőn az oltáregylet elnöksége nyilvános köszönetet mond a szegény templomok számára küldött szép egyházi ruhákért, egyúttal a legnagyobb elismerésének ad kifejezést azok célszerűsége felett. A nemes szivü adakozók és az adományok a következők : Bauer Adél: 1 drb humeralet, 1 drb corporalet, 1 drb kehelyfedöt, 1 drb purificatoriumot, 1 drb mosdót Bleszl Ferencné : 1 drb kalotaszegies oltárteritöt csipkével, 1 drb antipendiumot. özv. Csernák Béláné : 6 drb purificatoriumot. Ellinger Ödön családja : 1 drb széles, karingre való csipkét. Frey Ferencné: 1 drb mise-inget, 2 drb kar-inget a ministráló fiúk számára. Özv. Goldschmidt Franciska:' 1 pár chinai ezüstből készült gyertyatartót, 1 drb tömjénenezót, 1 drb tömjéntartót kanállal, 2 drb chinai ezüstből készült tálcát, 2 pár csiszolt ampolnát. Hadra Ferencné : 6 drb purificatoriumot, 1 drb kehelyfedöt, 1 drb corporalet. Hainzl Terézia: 1 drb humeralet, 1 drb corporalet, 1 drb kehelyfedöt, 2 drb purificatoriumot, 2 mosdót. Hajas Gabriella: 1 drb antipendiumot. Br. Jeszenák Paula : 1 drb kehelyköpenykét, 1 drb stólát. Király Angela: 1 drb csengetyü-húzót. Özv. Klabacska Vincéné : 1 drb horgolt csipkéből készült oltárteritöt, 3 drb humeralet, 3 drb corporalet, 3 drb kehelyfedöt, 3 drb purificatoriumot, 3 drb mosdót. Laczkó Pálné: 1 drb kehelyköpenykét, aranyhímzéssel. Magos Sándorné : 2 drb kötött szekrényteritőt, 12 drb purificatoriumot. Magurányi Józsefné : 1 drb oltárteritöt, 12 drb purificatoriumot. Mattyasóvszky Margit: 1 drb oltárteritöt, horgolt csipkével. Mattyasóvszky Marianna: 2 drb karinget a szolgálattevő fiúk számára. Mattyasóvszky Olga: 1 drb oltárteritöt horgolt csipkével. Mattyasóvszky Szvéda Mária: 2 drb oltárteritöt vert csipkével, 6 drb purificatoriumot, 6 drb kehelyfedöt, 6 drb corporalet. Marosi Fiby Gizella : 1 drb oltár teritöt széles csipkével, 3 drb humeralet, 3 drb corporalet, 3 drb kehelyfedöt, 6 drb purificatoriumot, 3 drb mosdót, 3 drb stólavédőt. Maszlaghy Ferenc kanonok 21 drb kemény papírra felvont Jézus Szive imádságot. Mészáros Károlyné: 2 drb karinget a szolgálattevő fiúk részére, 3 drb corporalet, 6 drb purificatoriumot, 6 drb mosdót. Nagy Róza: 1 drb mise-inget, 2 drb humeralet, 2 drb kehelyfedöt. Oltáregyesületi tagok együttes adománya: 1 drb vecsernye-palást, 1 drb velum, 1 drb lila, 2 drb piros, 2 drb fehér misemondó-ruha. Pfalcz Józsefné : 2 drb oltárteritöt keskeny csipkével.
