ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-05-05 / 19. szám
mint a fancsali gyerek. Afféle gúlyásost vitt egy alapos oldalú fazékban apjának a mezőre. Az ő korgó ifjú gyomrának az volt igérve otthon a mámi által, hogy majd az ellentállhatatlan kívánalmaknak akkor lesz elég téve, ha egy óra múlva visszatér. Éhség és finom illat két oly ellenség, hogy okvetlenül csatára bonyolódnak. Az éhség győzelmével végződik az ütközet. Igy járt az én fancsali gyerekem is. Addig-addig kacérkodott az Ízletes étel illata szagló szerveivel, hogy leemelte a fedőt a sirányról, azután ízlelt, izlelt addig, mig azt vette észre, hogy apjától a harmadik dülönyi távolságra tért el. Én is addig delectáltam magamat a rég mult idők kedves emlékein— csak az öregektől hallottam emlegetni, kik a javát élvezték, nekem csak az illata jutott — hogy letértem az útról. De most hazafelé! Megválasztódik az esetleg oklevéllel biró — már a hová akad — mindenkép salonképes ifjú úr. Igényei a modern nevelés »jancsikajaval« — ilyen szerszámot édes szerkesztő Ur láthatott eleget az esztergomi boldogult hajóhíd gyáránál — keményen fel vannak emeltyüzve. Tehát először nem tetszik neki a lakás. A papé négy szobás — talán a patrónus jóvoltából, ki is festve, néki csak két szoba és csak kimeszelve ! Ajkbigygyesztés ! A faluban csak egy zsurtos zsidókorcsma van. Ott lehet kapni pálinkát, Engel-bort penészszel, »harmas« dohányt, ostornyelet, nagyon néha kocsi kenőcsöt és a böjt két utolsó hetében petroleum szagú, mult században fogott, kiaszott heringet. Ezeket a cikkeket a két fillért zsebében csörgető mezitlábos vándorló gyomra sem veszi be. A zsidó korcsmárosné pedig a Hotel Hungáriáért sem ad és főz egy keresztény embernek. Paraszt házhoz nem megy kosztra, mert ott csak »gáncát« kap, meg olyan gombócot, hogy a tápintézeti, meg juskulista korabeli, ágyú-golyószerü .hastöltelékek a Kugler készítette édes gömbölyűk képében jelennek meg lelki szemei előtt. Mit csináljon szegény tatár ?! Rá vetem a szemem a papra. A pap tisztességesen visszautasítja a kérést. Néhány forintért nem köti és nem kötheti le magát. Újra ajkbigygyesztés! Ki tehet róla ? A pap nem. Csakhogy átestem ezen a gasztronómiai dolgokon ! Azt hiszem, hogy a pap nem lehet »zuwieder«, sem szőrszálhasogató. Egy pap csak azt követeli és követelheti kántortanitójától, amit meg lehet és meg kell követelnie a templomban és iskolában. Ha most arra kérem a kántort, hogy mise alatt inter- és praeludiumként ne játszék polkákat és csárdás darabokat -— megneheztel. Ha arra kérem, hogy oly énekeket is és minél gyakrabban énekeljen, melyet a nép tud — ismét haragszomja van. Az iskolában föltétlen ur akar lenni. Nekem csak a hittani órákat hagyja. Ha némi tanácscsal bátorkodom neki szolgálni, mint kezdő embernek, kelletlenül meghallgatja és — ismét megneheztel. Ha pedig idősebb ember a k.-tanitó, akkor dünnyögve : mit tanit engem ez a gyerek pap. Ennek és sok más dolognak természetes folyománya, hogy a pap észrevéve az idegenkedést és hidegséget, eloldalit segítőtársától. A tanitó pedig mindezt félre magyarázza, talán fel sem fogja, vagy meg nem gondolja. Mily áldatlan állapot ez ! Valóságos pokoli élet ez a pap és tanitó között. A pap nem enged; mert elkeseredve és felsőbbségének tudatában, talán érzékenységében sértve, néha — egyik-másika túl megy a határon ; a modern nevelésű tánitó pedig feljebb valót, parancsolót, vagy tanácsadót nem akar ismerni. Kész a háborúság! Ki fizet érte ? A vallásos érzület, a pap, tanitó, iskola, a társadalmi élet. Egy sem győz, hanem minden és mindenki sebesülten marad az elmaradhatatlan végső küzdelemben a csatatéren. Elég sajnos, hogy igy van ez nálunk. De tapasztalásból beszélve igy van a más vallásunknál is. A felekezeti iskolák átka — általában szólva — hogy a tanitó ellenlábasa a papnak. A tanitó, különösen a fiatal generátió — mindig tisztelet a kivételeknek — a papjától jóakaratú tanácsokat, útbaigazítást nem szeret és nem akar elfogadni. Ha meg is hallgatja, ügyet sem vet reá. Pedig a képesítő — legyen az kitűnő — még nem azt jelenti, hogy minden izében kész tanítóval van dolgunk. A gyakorlat és a jó tanács, útbaigazítás készséges elfogadása, azoknak felhasználása neveli az embert azzá, amivé lennie, válnia kell. Itt eszembe jut egy györmegyei tanfelügyelőnek okos megjegyzése. Iskolalátogatás alkalmával megkérdezte az egyik osztályban a tanítótól — képesített volt — hány éve tanitó ? Hat éve tanítok, feleié. No akkor még nem tanitó. Majd ha tiz éven át a tapasztalás megtanítja önt, akkor lesz igazi tanitó. Tapasztalást pedig csak az életből és mások jó akaratú tanácsának elfogadásából és ennek ügyes felhasználásából meríthetünk. Ki lehet egy fiatal tanítónak jobb tanácsadója, mint papja ?! Ez rendesen idősebb ember, ismeri, félig-meddig kijárta az élet iskoláját, ismeri a falusi nép életét, viszonyait, szokását, erényeit, bűneit, jó és rosz tulajdonságait. Ha én fiatal kántortanító lennék, bizalommal fordulnék papomhoz. A bizalom bizalmat szül. Nem nézném papomat egy tanitógyülölő ellenségnek, hanem a szeretet emberének, kinek talán kötelessége is tanítójának jó tanácsosai szolgálni. Ha okos ember a tanitó és nem fin de siécle-t majmoló, akkor elfogadja az útbaigazítást. Ha pedig a pap rideg álláspontra helyezkedve, csak amúgy foghegyről beszél a mesterével, biz' én is ott hagynám papomat a faképnél. Lehetnek, amint hogy történnek is mindkét részről hibák. Néhol hiányzik a prudentia pastoralis, másutt a prudentia »cantoralis«. Erről a »kántortanitói okosság«-róI, illetőleg a tanítóképzői nevelésről legközelebb. Utolsónak hagytam a jegyző urat. Nem azért, mintha ö volna a triasban az utolsó, hanem azért, mert midőn cikkem közepét irtam, akkor olvastam az »Esztergom«-ban Bertalan úr utolsó magvas közleményét, a melyben a községi jegyzőről is említést teszen. Azért is ha esetleg egy jegyző ur ráakad cikkemre, tőlem ne vegye degradátiónak, hogy harmadik helyre került, hanem vessen követ B. úrra, hogy oly későn szerepeltette öt és a m. k. postára, mely az oka annak, hogy az »Esztergomot« csak akkor kézbesiti, mikor más jóravaló ember már ezt néhányszor elölről végig és végtől elejéig át- és átolvasta. Ipolyfo'démesi. HIREK. * Magas látogatás. Ö fensége József Ágost kir. herceg és felesége, Auguszta kir. hercegaszszony ápr. 29-én és 30 án Feh ér Ipoly pannonhalmi főapát látogatása céljából Pannonhalma vendégei voltak. Ez alkalommal főgymnasiumunk egyik kedvelt tanárát Wéber Jácintot a fenséges kir. hercegi pár a kis József kir. herceg nevelőjéül választotta. A fiatal szerzetes tanár nevelői állását már május hó végén elfoglalja. — Érdekes, hogy Malatin Gotthárdot is esztergomi katedrájáról szóllitották József Ágost és László királyi hercegek tanárául. * Személyi hirek. Dr. Csernoch János és Graejfél János praelatus-kanonokok négy heti tartózkodásra Karlsbádba utaztak. * Az Oltárcgyesiilet nyilvános istentiszteletét folyó hó 12-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután */ 2 7 órakor litánia van, mely előtt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig 1 j i 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor pedig sz. beszéd és litánia. * Adományozás. Dr. Csernoch János praelatus-kanonok a szakolcai kath. Kör háza javára 2000 koronát adományozott. * Főegyházmegyei hirek. Ápr. 23-án tartott fökáptalani consistoriumon az eddigi prosynodalis examínatorok újból meg választattak dr. Roszival István és dr. Halmos Ignác kivételével, kik nem óhajtottak tovább a bizottságban lenni. — Báró Gudenus Arthur, eddigi föszentszéki jegyző a fóegyházmegyéböl a seckaui egyházmegyébe távozott és helyébe ideiglenesen dr. Andor György neveztetett ki. — Sassinek (Sasvári) Linus a föegyházmegyébe fölvétetett. — Probszt Dénes kékkői plébános május 1-töl nyugalomba vonult. — Kollarik Gábriel modertárnai adminisztrátor Kékkőre küldetett hasonló minőségben. — Modertárnát ideiglenesen a magaslaki adminisztrátor vezeti. * Kihallgatáson. Hétfőn a budai királyi palota fogadó termének előcsarnokában két esztergomi nevezetes alak is várta, mikor hívják fel őket, hogy a király előtt tiszteleghessenek. Maszlaghy Ferenc az ösz praelatus-kanonok a nem rég kapott Ferencz József rendet, Ballentovics János ezredes pedig a 76. gyalogezred parancsnokává történt kinevezését megköszönendő voltak a Felség előtt. * Fővárosi küldöttség városunkban. A »Budai Zenekör« elnöksége és választmánya mult vasárnap tisztelgett Bogisich Mihály c. püspöknél, hogy neki, mint a Budai Zenekör volt alapító elnökének az örökös diszelnökségröl szóló okmányt átnyújtsa. A küldöttséget Konkoly-lhege Miklós, ministeri tanácsos, orsz. képviselő, az országos meteorológiai intézet igazgatója vezette. A 11 tagból álló küldöttséget a püspök d. e. 11 órakor fogadta. König Gusztáv, mint a zenekör alelnöke felolvasta az április hóban tartott közgyűlés jegyzökönyvének ama fejezetét, amelyben a közgyűlés Bogisich püspököt a fővárosból való távo_zá;ia_ után örökös diszelnökének megválasztotta. »Évkönyveink — úgymond — megőrzik méltóságod üdvös működésének emlékét és szivünkben ápoljuk a hála és osztatlan nagyra becsülésnek és tiszteletnek érzelmeit, a melyeknek hogy némi kifejezést adjunk, a közgyűlés határozatából van szerencsénk méltóságodnak első elnöki működését megörökitő díszoklevelet átnyújtani.« Ezután Konkoly-Thege elnök üdvözlő beszédében megemlékezett a püspöknek a tudomány és művészet terén kifejtett sikeres működéséről. »A fővárosi közönség — úgymond —- nem felejtheti el különösen az egyházi és világi magyar zene terén nagy eredménynyel folytatott kutatásait s habár sajnálják, hogy a fővárosból 30 éves sikeres működés után el kellett távozni kanonokká történt kinevezése alkalmából, azért fennmaradt emlékei tudományos müveiben és mind ama művészi, j konysági egyesületekben, melyekben vezérszer pet vitt.« Bogisich püspök válaszában kijelent hogy bár nehéz szívvel távozott a fővárosból, c az isteni Gondviselés akaratában megnyugodó és új otthonában is boldognak érzi magát. Na£ örömére szolgál neki az, hogy alig múlik eg egy hónap, melyben meg nem emlékeznének rc azok az egyesületek, művészeti társulatok, melyt vezetésében részt vett. — A díszoklevelet, mel; nek jelszava: Él magyar, áll Buda még! müvés kéz készítette és mondhatjuk, a szabadkézi tol rajz valóságos remeke. Azután a Bazilika kinc tárát mutatta meg a püspök vendégeinek, kik aztán 1 órakor jól ismert vendégszeretetével me. vendégelt. A küldöttség a bécsi hajóval té vissza a fővárosba. Jelenvo * Jótékonyság. Az esztergomi főkáptak az építendő kórház kápolnájának belső felszer lésére 1000 koronát, a San Marco hercegné ált; alapított budapesti »Irgalom házá«-ra pedig 40 koronát adományozott. * Május. Az ifjú erök, a virágnyitás hónapj meglehetősen incselkedve köszöntött be, de mo már határozott, kedves mosolygással tekint rán a derült égboltozat. Édes a levegő, dagasztja i emberek keblét, megnyitja a virágok kelyht és dalra készteti a poétákat. Zöld már a tá lomb borult a sziget sétányaira ís, lakást adv édes hangú kis dalnokainak a csalogánynak. Mii szépen hangzik a csalogánydal májusi, csillag( estéken; érthetővé teszi azt a hangulatot, meb ben a költök csodás szinfestéssel írják le érze meiket, és készteti az embert, hogy ez áhitatc mélaságban leboruljon az életre kelt természet* igazgató Istenséges erő előtt. * Adomány. Az esztergomi takarékpénztí a Szentháromság szoborra 200 koronát küldött város polgármesteréhez. * Aversa Esztergomban. A bécsi nunc tura titkára szerdán lerándult városunkba, hoj ős Esztergom nevezetességeit megtekintse. 11 Andor György kíséretében meglátogatta a Ba
