ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-28 / 18. szám

ispán. Most, midőn a tetszésvihar lecsendesült, Vimmer Imre polgármester mondta el Esztergom város nevében lendületes beszédét, melyben ' a várost a főispán meleg szeretetébe és gondjaiba ajánlja, majd Perényi Kálmán párkányi föbiró mondta el poéta-szivböl fakadt beszédét: Igen tisztelt közgy ülés ! Mikor egy csendes alkonyon bús ősz borul a tájra: A vándor fecske messze száll, szebb, déli tartományba. De még elébb a ház felett, amelyben fészkét rakta, Búsan csicseregve összegyűl, s búcsúz' kicsinyje-nagyja! . . . Aztán, ha mindent üdvözölt halk, lassan sírdogálva: Felhőbe, szélbe elvegyül sebes picinyke szárnya. .... A ház gazdája búsan tekint az üresen hagyott fészekre, s mintha a fészekben maradt ür a szivébe férkeznék, — nehéz sóhaj íakad fel onnan! . . . . S még a távozó fecske madarat is elkíséri az utolsó »Isten hozzád« s a fehér kendő búcsúzó lebbenése ! Hát az édes anyának mit kell éreznie, mikor legkedvesebb fia szakad el szivétől, az a fia, akin szeretetének egész melegével csüngött ? ! A válás pillanatában nem kell-e feléledniök az édes emlékek egész légiójának, attól a pillanattól kezdve, a midőn a himes gyermek-öltöny lehullott, hogy a daliává erősödött férfi vegye megizmosult kezébe a kormányt, s az jelelje meg, az egyengesse az utat, melyen az édes anyának haladnia kell, hogy a merre lép, kő ne üsse, tövis ne sértse, hanem inkább puha pázsit őrizze nyomdokát ?! S az emlékek életre kelt légiói nehéz faltörökkel döngetik azt az erősséget, a szivet, a melyet nem ezredéves sziklákból összehordott bástyafalak védenek, hanem az öserönek legerőteljesebb eleme a férfi akarat! A férfi akarat, a mely lehetővé tette, hogy azok, a kik vérző szívvel tekintenek lealkonyodó napjuk bucsúsugárai felé : mosolygó ajkakkal jöjjenek a jószomszédhoz ünnepelni a verőfényes hajnal hasadását. Nemes Hontvármegye és Selmecbánya város közönségének küldöttei, kedves barátaink és atyánkfiai, tihozzátok fordulok s Esztergom vármegye törvényhatósága nevében titeket üdvözöllek. S amikor ezt tenni szerencsés lehetek, Hontvármegye oszlopos alakjának a közelmúltban elhangzott nyilatkozatára hivatkozom, amely kinyilatkoztatás igy szólt: Hontvármegyének egyik ékköve volt, ezt most Esztergomnak adja. Igen, ti a ti ékköveteket nekünk adtátok és azt hozzánk féltő gondossággal el is hoztátok, hogy itt minekünk új foglalatba helyezzétek. De féltő aggálytok, szeretetteljes gondotok lecsitulhat! Látjátok és hirül adhatjátok küldőiteknek, bogy az átadott ékkövet szeretettel helyeztük első helyünkre, s hogy a foglalat itt is oly egyetértéssel, oly szorosan fog hozzá simulni, mint eddig tinálatok. örömmel üdvözlünk hát benneteket, szeretettel nyújtjuk felétek testvéri jobbunkat, s egy szívből egy lélekből kiáltjuk, hogy nemes Hontvármegye és Selmecbánya város közönsége éljen ! Ezen beszéd után a főispán két kinevezést adott a közgyűlésnek tudtára. A beteg Thuránszky Lajos megyei aljegyzőnek és FLáhn Rezsőnek t. b. főjegyzőkké történt kinevezését. A közgyűlés ezzel véget ért és a főispán szobájába vonult, hol a küldöttségek tisztelgését sorrendben fogadta. * D. u. 2 órakor kezdődött a bankett Jónás Pali bandája mellett a következő jól megválogatott magyaros ételekből álló sorrendben: Zöldségleves Hideghal tatárlével Vesepecsenye és pácolt nyelv burgonyakásával Almás és túrós lepény Csibepecsenye fejessalátával Fagyasztott. — Gyümölcs. — Sajt. — Fekete kávé. Borok : Neszmélyi fehér Egri vörös Pezsgő: Törley Talisman. Az első pohárköszöntöt a főispán mondotta a királyra, majd Perényi Kálmán a főispánra ilyenképen: Uraim ! Mikor a csendes nyári éjszakának utolsó csillagát haloványra festi a hajnal derengése, a mely bíborával körültüzi az égnek sötétkék boltozatát : a szunnyadó természet megrendül! A szellő végigsóhajt a völgy ölén, az erdők fái kibontogatják lombjaikat, a lombok dalosai felrázzák puha tollaikat. S megcsendül a hajnali harangszó ! . . . Szóval, az egész természet arra készül, hogy az emelkedő napot a kellő ünnepélyességgel üdvözölje ! Uj hajnal hasadása ragyogja be azt az ormokat, a melyek tövében az első, szent király bölcsője ringott hajdanán. S a mint fényével aranycsipkéket sző az elaggott ormok rideg homlokára, sugarainak visszfénye oda verődik ünneplő sziveinkre, s a bizalom és szeretet fényével ragyogja át azokat! Méltóságos Főispán Ur ! Bizalommal és szeretettel ünnepeljük ma Méltóságodat, akit a királyi kegy a legősibb vármegye élére állított! • •. • Ugy mondják : »Örök törvények szerint, de vakon működnek a természet erői, s működésük eredménye mindig valamely munka : alkotás vagy rombolás !« Az örök törvények vaskövetkezetességgel érvényesülnek, s azok meg nem változtathatók. De a vakon működő erőket az emberi akarat megfékezheti, s öntudatosságával, erélyével, majd tapintatával a romboló erőket áz alkotás terére késztetheti. S a ki erre képes, az az »igazi férfiú !« Méltóságod eddigi működésének szintere nem esik távol tőlünk, s igy alkalmunk volt megtanulni, hogy eddigi működésével, erejével, s kiválóan tapintatával az »igazi ferfi« nevet méltán kiérdemelte. Tudjuk tehát, hogy vármegyénk kormánya oly kezekbe került, amelyek ezt a kormányt férfiassággal és bölcsességgel fogják vezetni. S épp ezért üdvözöljük Méltóságodat e napon őszinte bizalommal, igaz szeretettel, kérvén egyúttal, hogy fogadjon minket is szivébe ! . . . Esztergom vármegye törvényhatósága nevében emelem fel ezt a poharat, s kívánom, hogy miként e bornak gyöngyei az ég felé törnek, ugy emelkedjék az eszményiség magaslatára az a viszony, a melyre ma Méltóságod vármegyéjével lépett; s hogy ezen eszményi szeretetteljes viszonyban Méltóságod, a haza és vármegyénk javára, hozzátartozóinak, tisztelőinek és barátainak végnélküli örömére igen sokáig éljen ! (Hosszantartó éljenzés.) Földváry István dr. városi főügyész a főispánt köszöntötte fel Esztergom város közönsége nevében, Vargyas Endre a kormányt, Frey Ferenc a hercegprímást, Andrássy alispán pedig Boltizár püspököt. A legvidámabb hangulatban a késő délutáni órákig volt együtt a közel 300 főnyi lakomázó. * Este 8 órakor kigyúltak az ablakok és fényárban úszott az egész város. A várhegyről nézve kölönösen impozáns látványt nyújtott Esztergom. Olyan volt, mintha millió és millió szentjános bogár szállott volna a völgybe és villogna, szelid fényt szórna a setét estébe. A katona zenekar fel-fel hangzó akkordjai nagyszerű képet nyújtott és kedélyt szült a szemlélő lelkében. A fényvilágnak mintegy magja volt a városház megvilágított homlokzata és azon az »Eljen H. B.« lángfelirás. A megyeház homlokzata a megye színeiben (kék-fehér) úszott; az egész homlokzat ilyen szinü kis lámpákkal volt tele, s az erkély fölött itt is hatalmas H. B. betűk égtek. Szépen volt kivilágítva a katholikus kör és számos magánház röktönzött díszletekkel iparkodott az ünnep keretébe illeszkedni. A fáklyás menet x

/

4 9 órakor indult el a katona zenekarral a vármegye háza elé, hol a midőn az erkélyen feltűnt a főispán alakja, zugó éljen harsogott fel, s lecsillapultával Kakass föbiró, mint a menet vezetője, diszmagyarban a következő beszédet intézte a főispánhoz: Méltóságos Főispán ur ! Minden római házban megvolt a Poenatesek és Laáresek tiszteletére, emelt oltár, a rómaiak házi istenei voltak ezek s oltárán állandóan égett a tüz, a mely jelképezte a ház népének összetartozandóságát, tulajdonképen pedig a szeretetet, mely a házat benépesítő családnak tagjait mindennél szorosabban összefűzi s összetartja főkép akkor, midőn a házi tűzhely melege adja az acélositó erőt az élet küzdelmeinek kibirásához, avagy pedig midőn a küzdelmekben fáradt egyén a tűzhelynek, a szeretetnek melegénél óhajtja magát kipihenni. Os magyar elődeink tüzet gyújtottak ak kor, midőn istenüknek áldoztak, és az áldozati oltá lobogó tüze is az otthonért, az állandó hazáéi epedő nemzet szivéből sugárzó melegnek szim boluma, mert áldoztak az oltáron szeretettel gondolat iránt, hogy a nemzet nagy családja nak küzdelmei eredményesek legyenek és a si kert a győzelem utáni nyugalom, pihenés a csa ládtagok, az otthon megédesitöi között kövesse Tüzet gyújtottunk ma mi is nemes Esz tergom vármegyének és Esztergom városánál* közönsége, és szivünk melegének, szeretetünl lángjának ápolásához hívjuk a családfőnket Méltóságodat is. Meggyújtottuk az áldozat oltárán is a tüzet oltárra helyezzük ez ösvármegye és város lakóinak mindama kincsét, a bizalmat, hűséget, odaadását, mely elpusztulni nem fog, de nemesítve ke rül ki a tűzből, ha Méltóságod velünk együtt ál dozva a szeretet lángjának élesztésében velün. lesz. Ünnepeljük ma Méltóságodat, — szeretettel vártuk és azzal akarjuk tartani magunk között. Évszázad viharait szenvedte a vármegy mindig hűen királyához és mindég készen arra hogy otthonát, házi oltárát és féltett kincsei férfiasan, erővel, küzdelemmel megóvja. Méltóságod a mi családfőnk; szeretettel tud juk annak, és nagyon kérjük, méltóztassék ezer háznak népét atyai gondoskodásával összetartva, bennünket támogatni. Áldozati oltárunk már most közös, közöí a kötelesség is, hogy Istenünknek a legjobbal mutassuk be, a mi tehetségünktől telik; és ha keressük azt, hogy mi a legbecsesebb áldozat én ugy gondolom, nem volna az más, mint ha Í mi most már közösen érző szivünket ajánlva fel mely egymásba forrva ezen ünneplő vármegye nek és városnak legbecsesebb kincsét képezi é; mely az ünnep melegéből csak tisztulva maradn; meg nekünk, a magyarok Istenének áldását kér jük Méltóságodra és reánk, akik úgyis mint eleink úgyis mint a szerető atya gyermekei küzdünk de megtérünk az otthon édes ölébe, és ott vár juk a pihenést, a vigasztalást és biztató szót jövő küzködésének elbírásához. Ugy hiszem, hogy e fellobbanó világító tüz, é rokonszenves, meleg érzelmeink biztosítása mellet csatlakozni fog mindenki ama óhajtásomhoz, hog a Mindenható sokáig tartsa részünkre föispánun kat, méltóságos Horváth Béla urat! A beszédet viharos éljenzés kisérte s ezz< véget ért az ünnepségek nagy sora, és a közör ség ezrével hullámzott a kivilágított utcakor Később a főispán kocsira ült az alispánnal é bejárta a fényárban uszo főbb útvonalakat, s aztá pihenni tért. Ma vasárnap látogatásokat fogad, holnap hétfőn a tavaszi közgyűlésen elnököl. Rip. i\ HIREK. * Adományozás. Blümelhuber Ferenc d praelatus-kanonok a magyarországi iskolatestvért javára két növendék neveltetési alapjául 20,0C korona összeget helyezett az esztergomi fökár talán gondozásába. * Főegyházmegyei hir. Weber János vo veszprémmegyei áldozár a föegyházmegyébe ío vétetett. * Sz. Adalbert ünnepe. A Bazilikában mu vasárnap volt a védőszent ünnepe, melyre a f< káptalan összes tagjai megjelentek. A sz. mis< Boltizár József püspök mondta. A szónoklatc Keményfy K. Dániel tartotta, emelkedett hangi lattal beszélve a hatalom kezeléséről. Nyomt; tásban is megjelent diszes kiállításban és a sze zönél kapható. Hétfőn volt a szokásos káptalai értekezlet, melyben a különböző megbízások < hivatalok szétosztása történik. Délben pedig ő. szokás szerint a nagyprépost Sujánszky Ant. asztalánál diszebédre jöttek össze a fökáptala tagjai és az ünnepi szónok. * Baleset. Dr. Rajner Lajos praelatus-kanonok nult szombaton a gymnásiumi ünnepélyről hazamenet a Stromf-féle építkezésnél megbotlott és a kövezetre esett. A közeli dohánytözsdéből nyomban segítségére siettek a főpapnak, kinek komolyabb baja nem történt, mindazonáltal kocsit hozatta - és haza vitették. A kanonok