ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-28 / 18. szám

lekezet a belvárosi plébánia templomba, hol az ünnepélyes szent misét fényes segédlettel Boltizár József püspök mondotta. A mise alatt a katholikus-kör harminc tagból álló dalárdája remek egyházi énekeket adott elö, s ennek keretében Hollósy Károly városi tanitó szóló »Ave Máriát« énekelt. Mise után a díszmenet ismét gyalogosan a vármegyeházára ment, hol a főispán szobájába vonult, az alispán pedig a gyűlésteremben a nagyszámú közönség előtt megnyitotta a közgyűlést, és javasolta, hogy a közgyűlés küldjön ki egy bizottságot, mely meghívja a főispánt, hogy foglalja el az elnöki széket. Erre Földváry István v-'rosi főügyész felkérte az alispánt, hogy a szokáshoz hiven ó válassza meg a kiküldendöket. Igy aztán Heya Tivadar kir. tanácsos vezetése alatt dr. Csernoch János praelatus-kanonok, Reviczky Károly m. b. tagok, Frey Ferenc, Hulényi Győző orszggy. képviselők, Kakass László és Perényi Kálmán főbírók és Vimmer Imre polgármester vezették a diszmagyarban ragyogó és éljenző közgyűlés elnöki székéhez a főispánt. Horváth Béla szép férfias vonásai már az első pillanatban rokonszenvet szereztek neki. Megjelenése után a főjegyző felolvasta a legfelsőbb kinevezést, azután az eskümintát olvasta fel, amit a főispán csengő és érthető hangon mondott utána jobb kezét szivére téve. Az eskü elhangzása után zugó éljenzés között a főispánt a megyei tisztikar székestől magasba emelte kitörő lelkesedésében. Ezután a főispán felkelt és kellemes hangján a következő beszédet mondotta: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Szent István nagy királyunknak alkotmányt szerző, s a keresztény vallást megszilárdító dicső korszaka óta, — hazafias erényekben, úgy egyházi mint világi téren kimagasló elődeim hosszú és diszes sorozata után, — midőn Felséges Urunk legmagasabb elhatározásából, s a magas kormány bizalmából ezen, általam mindig tisztelt és nagyrabecsült vármegye főispáni székét elfoglalom; — szivem mélyéből és mély tisztelettel üdvözlöm Esztergom vármegye és Esztergom sz. kir. város közönségét, hálatelt szívvel mondva köszönetet azon szives jóindulatokért, rokonszenves érzelmek nyilvánításáért, melyekkel ily rövid idő alatt is elhalmozni kegyesek voltak. Jól tudom, hogy érdemeket,, ezen szivet és lelket emelő szívélyes fogadtatásra nem szereztem, — kegyes előlegnek tekintem azokat, melyeket meghálálni igyekezni fogok, s nem fog hiányozni bennem sohasem a jóakarat, a bármely irányból jövő szives jóindulat, őszinte szó és barátság meghálálására, nyíljék bár alkalmam a közélet mezején, vagy a magánélet terén. Azon kapocsnak, mely mától fogva minket összefűz, legfőbb, legfényesebb ékességét képezze azon őszinte szeretet és bizalom, melylyel szerencsém van ma a nagyérdemű közönséghez közelíteni, s amely őszinte szeretetet és bizalmat viszont kérem ma a vármegye minden fiától, mert az őszinte szeretet és bizalom nemes érzelmeiben találtam és találom legfőbb biztositékát és erősségét a Felséges Urunk iránti jobbágyi hűségnek, a hazafiúi lelkes ténykedésnek, a hasznos és termő munkának, a kölcsönös megérthetésnek és polgártársaink kölcsönös megbecsülésének. Az őszinte szeretet és bizalom termi meg azt a békét, mely elengedhetlen feltétele a hitéletnek, a kölcsönös megbecsülésnek, a társadalmi egymásra utaltságnak, a közgazdasági tényezők gyümölcsöző öszrehatásának, a művelődés terjedésének, szóval az Isten, Király és Haza iránti kötelmek pontos teljesítésének. Nem hiába jegyezte vezérzászlajára a békének lánglelkü apostola, mélyen tisztelt és szeretett bíboros Herceg Prímásunk a »Pax« jelszót, — a béke magában rejti a teremtő erőt, — a hasznos munkát, — s a minden téren elérendő — isteni áldást. A szeretet és bizalom az tehát, mit én a mélyen tisztelt közönségtől ismételten kérek, hogy a békességet minden téren közös erővel előmozdíthassuk, s abban úgy az egyesnek, mint a nagy közönségnek boldogulását biztosithassuk. Ezek az érzelmek képezzék keretét mindazon kötelmek teljesítésének, melyeket törvényeink a nagyérdemű közönség, az állami, a vármegyei, városi és községi tisztviselők, nemkülönben a főispán elé szabnak. A vármegye tisztikarának és jeles vezérének az alispán urnák hazafias érzelmei s odaadó ügybuzgó munkássága; — Esztergom vármegye és Esztergom sz. k. város közönségének egy ezredéves múltban kifejtett hazafias magatartása; — személyemre pedig imént elhangzott esküm alapján is, kötelességeim lelkiismeretes teljesítésének ígérete, s azon gondolkozásom, hogy nem csak a kormány bizalmi embere vagyok, de ezen vármegye és sz. kir. város érdekeinek elömunkásaként is óhajtok cselekedni; — megadják a biztosítékot az egybevágó, hazafias és törvényszerű munkára. Végezzük tehát kötelmeinket pontosan, egybevágóan, lelkiismeretesen, mert Esztergom vármegye és Esztergom sz. kir. város nagy és dicső múltjának vagyunk letéteményesei, dicsteljes hírnevének fentartói, ápolói, kiktől egykor számonkérendik tetteinket. E nemes munkában egyesülni kell Esztergomvármegye minden hü fiának. Tiszteljük a törvényt, hogy azt mindenkivel tiszteletben tarthassuk, s tetteinkben az igazság érzete legyen azon vezérlő fonál, amely törvényeink előtt egyenlővé tesz minden embert. Tiszteljük, kinek-kinek vallási és politikai meggyőződését. A békés életet egyik téren se engedjük meg zavartatni. Erőinkhez képest legyünk támaszai és gyámolitói a szegényeknek és ugyefogyottaknak. Kövessünk el mindent, ami Esztergom vármegyére s a sz. kir. városra és a nagy közönségre hasznos és áldásos, — s akkor megfogjuk önmagunknak is szerezni méltó jutalmunkat, az utókor elismerését. Dicsőségre nem számitok, azt készséggel és örömmel fogom reá ruházni munkatársaimra, engem pedig a tudat nyugtasson meg, hogy nemesen és jól cselekedtem. Engedjenek meg azonban nekem egyet mélyen tisztelt közönség, hogy az én hontvármegyei és selmec-bélabányai barátaimat és ismerőseimet, mint közös föld szülte véreimet, akik oly szívesek voltak ide is elkísérni, továbbra is ugy szerethessem, mint eddig szerettem, mert én erre, az érzelmek egyik legszebbike : a hálaérzetnél fogva kötelezve vagyok, — akik jóakarattal, szeretettel vették körül s veszik ma is körül életem folyását s kiknek Isten után sokat, nagyon sokat köszönhetek. Az igaz baráti szeretet egységes és mélységes érzelem, hasonlóan a testvéri szeretethez, megoszolhat a testvérek között, anélkül, hogy az egyik testvér a másikkal szemben hátrányolva lenne, s anélkül, hogy a megosztott szeretet veszítene mélységéből. Ilyen szeretet fűz engem Hontvármegye és Selmec-Bélabánya sz. kir. város, — s ugyanaz a szeretet füz Esztergomvármegye közönségéhez, — s boldoggá tenne a tudat, ha ezen három törvényhatóság igaz, egységes és mélységes testvéri érzelmeinek, csekélységem lehetne az összekötő kapcsa, s szilárddá, örökké tartóvá tehetném azt, mint amint legnagyobb honi folyamunk a Duna ős időktől fogva mintegy jelképileg nem szétválasztólag, hanem mint jegyeseket egyesitóleg köti össze baráti karjaikat. Fogadják kérem ismételten a rokonszenv szives és minden irányból jövő megnyilatkozásáért hálás köszönetemet, s árassza a Mindenható áldását Felséges Királyunkra, a magyar Hazára, érzelmeinkre, munkálatainkra, s a három törvényhatóság érdemes és általam mélyen tisztelt közönségére. Még zúgott a beszéd után az éljen, mikor Komlóssy kanonok tartalmas beszédben üdvözölte és ennek elhangzása után B. Szabó Mihály főjegyző olyan szívhez szóló édes beszédet mondott, mely, ha már előbb ezen tehetségét be nem is bizonyította volna, méltán emeli őt a vármegye minden szónoka fölé. A remek beszédet közöljük a következőkben: Amikor Méltóságod királyunk O Felségének legmagasabb kegyelméből, szép tehetségeinek működési körét e mai nappal Esztergomvármegyébe helyezi át, nemcsak más földrajzi területre lép, de egészen elütő viszonyokat és körülményeket lesz alkalma megismerni, mint amilyenek a Garamon túl vannak. Ott is magyarok laknak, itt is; ott is szeretik a Hazát, itt is ! A sok nehéz csatát látott esztergomi vár romjai csak annyi vágyat, szenvedélyt, küzdelmet, szeretetet és gyűlöletet látnak, ha lefelé tekintenek, mintha átpillantanak a drégelyi romok irányába. És mégis, mintha a Dunának Dévénytől Nándorig futó habjai, a párkányi és az esztergomi partok levegőjét valami láthatatlan atomokkal töltenék meg! Mintha a vándor, ki már Kövesd fölött látja az esztergomi érsekek főtemplomának hatalmas kupoláját, Hunt Pázmán földjéről egy másik világba lépne ! Ez a másik világ, a magyar szent korona testének ez a kicsi darabja : Esztergomvármegye, amelynek területét Méltóságod kétszer huszonnégy óra alatt megismerheti, de az itt dobogó szivek szeretetre gyújtásához nagy idő kell, erös kitartás és nagy melegség. Mindazok után, amiket Méltóságod általán tisztelt személyéről a mi kedves honti barátaink és atyánkfiaitól hallottunk, joggal hiszszük, hogy Méltóságod e nagy időt kivárni, ezen erös kitartást kifejteni és fenkölt szivében ezt a nagy melegséget átérezni képes. S ha — mint reméljük — valóban megvan Méltóságod szivében új vármegyéje iránt az a melegség, melyből az önzetlen szeretet fakad, úgy itt vagyunk mi, e vármegye tisztikara, hogy miként a gyújtó-lencse, e fényteljes és áldásos melegség sugarait felfogjuk s átbocsássuk mindazok fogékony szivébe, kiknek sorsát az Isten rendeléséből Esztergomvármegye intézi. Ez ösi tanácskozó-terem falain láthatja Méltóságod azoknak a kiváló elődeinek az arcképeit, akiknek nevét, nemcsak vármegyénk jegyzökönyvei, de Hazánk története is büszkeséggel emlegeti. A négy királyt koronázott Szécsi Dénes ; a Hunyadiak barátja s az igazságos Mátyás nevelője Zrednai Vitéz János; a gyenge Ulászló idejében Magyarország koronázatlan királya: Bakács Tamás; az egykori református család erősen katholikus virága s korának egyik legnagyobb szónoka: Pázmán Péter, a convictus nobilium, a nagyszombati egyetem s a pazmaneum alapitója; a nagyszivü Lósy Imre ; a török járom alatt elpusztult falvak újra építője Széchenyi György; a nagy királyunk Mária Terézia és nemzetünk által édes atyjaként szeretett gróf Eszterházy Imre; az egyház törvényeinek vaskezü őre s végrehajtója: Szálai gróf Barkóczy Ferenc és ki tudná mind felsorolni őket, kik mindnyájan méltók egy nemzet kegyeletére, s tetteiket, melyek valamennyit messze kiemelték kortársaik tömegéből ? Forgáchcsal a nagy eszéről s törhetlen akaratáról nevezetes nagypréposttal végződik e hatalmas alakok beláthatlan sora, "*kik Istent és Hazánkat a pásztorbottal szolgálták. Az utánna következő Majláth György gróf kedves emlékét, mindazok szivéből, kik öt személyesen ismerték csak a halál fogja kitörülni. Pedig öt is Hontvármegye adta nekünk, mint Méltóságodat ! Kruplanicz szép tehetségeivel, meleg szivével, s lekötelező nyájasságával a mi sorainkból lépett a főispáni székbe. Legyen áldott az emlékezete ! Az ő helyét foglalja most el Méltóságod, mint árpádházi királyaink óta a harmadik a vármegye főispánjai között, ki nem papi talárban, de oldalán a karddal lépett közénk. Ez elődök nemes példái vezessék Méltóságodat a helyes úton vármegyénk boldogitásának magasztos célja felé ! Mi, a vármegye tisztikara, minden habozás és melléktekintetek nélkül ajánljuk föl szolgálatainkat Méltóságodnak mindazokban, amelyek e cél eléréséhez nélkülözhetetlenek. Éltesse az Isten Méltóságodat! Ismét a tomboló lelkesedés, a szónokot többet üdvözlik, ezek között elsőnek maga a fő-