ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-04-14 / 16. szám
! lenség magvait. Ilyen körülmények között tehát nem lesz-e majd csoda, hogyha a plébános, sőt az egyházhatóság is e meghasonlásnak elejét venni akarván, nem egy izben inkább enged a népnek és ekként több esetben incorrect katholikusok fognak ezen a nép által nagyrabecsült tisztességre kerülni ? Igaz ugyan, hogy a szabályzat szerint az mindenkor elmozditható, de ki fogja mégis megmondhatni, hogy nem fog-e az a népnél uj áldástalan viszályokra adni alkalmat és nem fogja-e az az esetleg elmozdított templomatyát újra azzá megválasztani ? Eddig is voltak emiatt bajok, de mivel a népnek jogilag ehhez semmi szava sem volt, csak szórványosan fordultak ilyenek elö, ha azonban megtudja azt, hogy neki is van e tekintetben egy kis jog adva, e tapasztalat szerint: »Nyujtsd az ujjad, elveszi a kezed«, mindig a saját akaratát fogja akarni érvényesíteni és a lelkész, miként a kántoroknál is sajnosán tapasztalható, a különben üdvös befolyását még a templomatyára is el fogja veszíteni és az sok üdvös dologban a plébánossal akárhányszor ellenkezésbe fog jutni. Mondja meg már rnpst ezekután bárki is, hogy ilyen körülmények között nem fog-e az egyház szellemi vagyona nem egy izben hátrányt szenvedni ?! Az anyagi vagyon ügye pedig semmivel sem fog előbbre vitetni. Elég baj az is, hogy iskolaszékekkel kell bíbelődnünk, ne tetézzék tehát azt, mikor annak ki általi gyakorlása teljesen az egyháztól függ, a templomatya választásának ilynemű káros módozatával is. A kegyuraknak ez ügyben való megkérdezésére, a mint fentebb emlitém, volna még ugyan valami jogcim, de az is, tekintve azt, hogy ez sem volt eddig gyakorlatban, és hogy abban legyen, általuk nem is kívántatott, söt hogy abban ne legyen, az egyház szellemének, amint azt a liberae collationis beneficiumok mellett való lehető állásfoglalása is engedi következtetni, jobban megfelel, mikor az egyébként a kánonjogban nincs sehol előírva és praktikus haszna sincs, szintén mellőzendő volna és a legjobb volna, még pedig mielőbb, mielőtt a kegyurak és a nép e rendelkezéshez hozzászoktattatnának, e szabályzatot oda módosítani, hogy a templomgondnok megválasztása tisztán a plébános joga, ki azt a kerületi esperes véleményezése mellett az egyházi főhatósághoz három évre való megerősítés végett felterjeszteni tartozik. Egy plébános. Vasárnapi levél. — Egyenes vagy görbe. — Süstere bum! Egy rakéta pattant el a legutóbbi városi közgyűlésen a Lörinc-utca szabályozásának kérdésében. Támadt erre nagy riadalom a városatyák között, jóllehet ez a bomba csak sóval volt töltve, mitől a seb nem veszedelmes ugyan, de roppant izgató és nyugtalanító. A kérdés ismeretes. Maradjon-e a Lőrinc utca a mai formájában, vagy épittessék-e egy-két ház az útvonalon keresztben, a szabályozási vonalnak megfelelöleg ? Az ideális gondolkozással megáldott városatyák meg levének e kérdésben löve. Valóságos riadás támadt a nyugodt kedélyű álom szövök körében is, mert hát szó a mi szó, de senki sem veszi szívesen, ha a sors lekaparja szárnyaló lelkének eszményét, amit a jövő vásznára a saját lelkének színeivel festett. Sokan pedig már biztos hittel paktumot kötöttek a jövendővel, hogy szines ábrándjaikat egykor majd sajni értékben beváltja. Papiroson megvsn az már : a XXV. századbeli Esztergom képe. Szabályos utcák, három emeletes bérházakkal, légvasútállomások a földalatt. . . Számra nézve 21 a magyar Esztergomban, ki a város jövő képét pingálja, nem törődve egykét századdal, minek ? — hisz még nincs kitűzve a világ végezetnek napja, ki tudja még milyen messze van ez a dátum. Figyelmen kivül hagyják ezek a városatyák a város érdekeit, félreteszik jobbik esztétikai érzetüket és derékszöggel, cirkálómmal iparkodnak egy-két századdal előbbre tolni a várost — papiroson. A tanács javaslata mindenesetre igen fontos, azonban ha annak jó oldalát ki-ki a maga gondolkozásmódja szerint kritizálja, minden vélemény egy akaratra lyukad ki hamarosan, és kizár minden tévelygésszerü okoskodást. Az a 21 városatya, aki ellene szavazott a javaslatnak és az egy-két épülő házat ki akarja tolni az úttestre, szinte csak azt akarja a mit a többség : szép utcát. Az egyenes vonal barátainak vallják magukat elég malíciával és bekötött szemmel ráncigálnának egy-két házat az úttestre, hogy a most legszebb utcánk úgy nézzen ki, mint egy vén anyókának a fogsora. Uraim! Uraim! bocsánat, hogy igy nyilatkozom, de én levágnám a beláthatlan jövőbe oly merészen szálló eszméiknek szárnyát, és arra késztetném, hogy itt járjanak ezen a földön, ebben a városban, ahol a közterhek, gazdasági viszonyok ólomsulya még bénítóan nyomja a fejünket, s nem érünk rá a XXV. század képét megpingálni. Mindenesetre a 21 városatya szépíteni akarja a várost akkorra, mikor az esztergomiak mind milliomosok lesznek, vagy koldusok. Ez fölösleges. Ha oly rémgazdagok lesznek egyszer Esztergom város lakosai, hogy egy utcát palotákkal kiépítsenek, ugy lesz pénzük arra is, hogy a mit mi elmulasztottunk, helyre hozzák a saját Ízlésük szerint, ha meg koldusok lesznek, úgy elégedjenek meg azzal, hogy tűrhetően rendezett utcákat kaptak. Mert ugyan szép volna-e az, ha a Buzárovits-féle ház, a mely ép oly stílben épülne, mint a takarék bérháza, kiállana a járdára még ükunokáink idejében is, és mint az anya fiához, a túlsó oldalra kéredzkedne ? Ha esetleg jobb idők bekövetkeztében a szomszéd Kilián-féle házat is maga mellé csalogatná a Buzárovits-ház, vájjon szép volna-e, ha 2 — 3 méterre kiállanának a sorból és kétfelöl, szemben az utca irányával, puszta vakolt falaikkal a járókelők előtt állanának, mint tanulságtétele a mi esztétikai Ízlésünknek. Vessenek rám, mondják, hogy kancsal vagyok, de én csak erre a nagy hü-hóra vettem észre, hogy azon oldal kissé ferde. Belátom most, hogy ferde, de azt nem látom be, hogy miért kelljen ezt a kis hibát egy nagyobbal felcserélni. Mert azt az oldalt teljesen ki nem épitik három század alatt. Ha máshol volnánk, akkor mindenesetre én is a 21 között állnék és akkor nagy merészen azt mondanám, ha egyenes utcát akar a város, sajátítsa ki az egész vonalat, mert ha nem teszi, mi kivágjuk a 21-et, és mutyiba megvesszük azt a telekármádiát és felépítjük. Igen ám ! de szegények vagyunk ! Nagyon, olyan nagyon, mint a közmondás egere. És ugyan van-e szükségünk arra, hogy a város főutcáján kedélyes búvóhelyeket építsünk, a melyek fölött fekete táblán fehér betűk hirdessék hiába, hogy : »Ezen hely bemocskolása, valamint a szemét lerakása tilos« ? A két csúnya közül válasszuk a szebbet és maradjon az utca úgy, a hogy van, olyan vonalban és ne csúfítsa századokon át egy-két kiálló emeletes ház az útvonalat. A mostani elhajlást alig veszi észre az, a kit nem figyelmeztetnek erre, mig úgy a kiálló házak Ízléstelen figyelmeztetői lesznek az úgy is megmaradó görbeségnek, mert mint mondom, az úgy sem épül ki egészen kiszámítható időkön belül. Ha a város kedvezőbb viszonyok közt volna, helye volna a nagy ribilíiónak, de akkor ís a sarok épületeket kellene először a szabályozási vonalba hozni, azután a többit. A 21-es hazard játék, ép olyan mint a milyen hazard dolog volt az elfogadott javaslatot megfelebbezni. Szavazás utján a többség győzött, a 21 pedig mit tehet mást, mint felebbez, de hát miért nem voltak többen. Különben ez iránt ne tegyenek maguknak szemrehányást, mert a görög böicseség sem tehet róla, hogy csak 7 tudós agyába szorult. Punktum. HIREK. * Az új főispán beiktatása, mint jeleztük, folyó hó 27-én lesz. A vármegyeházán B. Szabó Mihály elnöklete alatt egy ünnep-rendezö bizottság alakult, melynek tagjai Hamar Árpád, Perényi Kálmán, Kakass László, jegyzője pedig Pisuth Kálmán. A megye és város vezetősége folyó hó 20-án 6 óra 8 perckor induló vonattal megy Budapestre, hogy tisztelegjen a főispánnál. A küldöttség tagjai Andrásy János alispán vezetése alatt a következők lesznek: B. Szabó Mihály, Mattyasóvszky Vilmos, dr. Mátray Ferenc, Perényi Kálmán, Kakass László, Hamar Árpád, Frey Ferenc, dr. Hulényi Győző, Kobek István, Komlóssy Ferenc, Vimmer Imre, Kollár Károly, dr. Földváry István, Boronkay Jenő és Heya Tivadar. A főispán már 26-án d. u. 1 j s 4: órakor érkezik a városba, s a nánai állomásnál a megyei főjegyző fogadja, mig Andrásy János alispán a megye részéről üdvözli a tisztikar élén. Ezen a napon az új főispán vizitel a megye és város értelmiségénél s másnap a beiktatás a következő programmal lesz megtartva: 1. Reggel 6 órakor katonai zene-kar ébresztője. 2. 7 órakor mozsárdörgés. 3. 8 és fél órakor a meghívott vendégeknek, a vármegyei bizottság tagjainak s tisztikarnak gyülekezése a vármegyeház tanácskozó termében. 4. 9 óra előtt 5 perccel menet gyalog a városi plébánia templomba. 5. 9 órakor ünnepélyes szent mise. 6. 10 órakor a beiktató rendkívüli közgyűlés. 8. 11 órakor a küldöttségek fogadása. 8. d. u. 2 órakor bankett a Fürdőben. (Aláírási ivek a jegyzöség tagjainál, a polgármesteri hivatalban.) 9. Este kivilágítás és a katonai zenekar takarodója. 29-én rendes tavaszi közgyűlés, melyen már az új főispán elnököl. Az ünnepi istentiszteletet Boltizár József, ált. érseki-heiynök fogja mondani fényes segédlettel, kit a rendező-bizottság felkért erre. * Utóhangok a húsvéti ünnepekről. A húsvéti ünnepek elmultak szépen, ájtatos hangulatban. A feltámadást minden plébánián külön ünnepelték nagy fénynyel és a közönség buzgólkodásával. Legnépesebbek voltak a körmenetek a föszékesegyházban és belvárosi plébánián. A belvárosi körmeneten részt vett a városi elöljáróság is testületileg. A menetet a 76. gy. ezred zenekara nyitotta meg, s a szépen kivilágított útvonalon impozáns közönség szorougott. A kath. kör. dalárdája is szépen működött nagypénteken este a belvárosi templomban és ezen fellépéssel megmutatta, hogy számottevő és igen üdvös intézménye a kör lelkes vezetőségének. * Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök VI. körlevelében az Oltáregyesületek megalakítására és azoknak a központtal való egyesítésére hivja fel újból megyéjét. Továbbá ajánlja használatra a Buzárovits-cég által kiadott Praeorator kézikönyvet, mely a délutáni istentiszteletek egységes megtartására legalkalmasabb kézikönyv, mivel a szokásos és jóváhagyott imákat, utániakat stb. a híveknek is igen előnyös módon tartalmazza. * Főegyházmegyei hirek. Káplánoknak küldettek: Jábornik Ödön Máriavölgyre, Vargyas Tivadar Karancssághra, Jarabek Antal Lédecre. —- Bonyó Pál nyűg kalocsai egyházmegyei áldozár ideiglenes hitoktatónak küldetett Budapestre. — Kolbe Rezső komáromi ügyvéd főegyházmegyei ügyésznek neveztetett. * Épületes búcsúzás. A városunkból távozó Rupprecht ezredesnek felesége, szül. Franz bárónő meghatóan vett búcsút Sión hegyétől. A Bakácskápolnai kegyoltárra gyönyörű hímzésű selyem antipendiumot helyezett el, melyet sajátkezüleg hímezett, mint fogadalmi tárgyat nagybeteg volt férje szerencsés felépülése alkalmából. Húsvét hétfőjén több rokona és jóismeröse kíséretében misét hallgatott a kegyoltár előtt férjével egyetemben. Kívánjuk, hogy e szentmise áldása kisérje a távozókat minden utaikon! * Adakozás. Koperniczky Ferenc nagyölvedi plébános. Hontvármegye szülöttje az ipolysági kórház kápolnájának felszerelésére 10, azaz tiz koronát adományozott. * A vizivárosi érseki nőnevelő-intézet növendékei hazafias ünnepélyt rendeztek április 11-én a 48-iki törvények szentesítése emlékére. Az ünnepélyt sz. mise előzte meg, a mely után a növendékek a díszterembe vonultak fel. A »Hazadnak rendületlenül« lélekemelő eléneklése után az intézet hitoktatója azon gondolatot, eszmét domborította ki, amely megszülte a nemzet újjászületését. A történelem fejlődése mutatja, hogy oly jövő felé haladunk, a melyben az egyén is eléri boldogságát, a Megváltótól hirdetett egyenlőség, testvériség, szabadság alapján. Minthogy pedig a sziveket a nők nevelik, ök vannak hivatva az önzetlen, lágy, emberies érzelmeket ápolni, sziveket nevelni, a melyekből nagy, magasztos eszmék, önzetlen elhatározások és törekvések fakadjanak. Majd Nagyfejed Gabriella
