ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-04-07 / 15. szám
gon kényszeriti az életben maradtakat, hogy neki, a halhatatlannak, sziveikben, emlékükben szobrot emeljenek. Azaz, hogy kényszerítené, de ide a publikum nem jön ellesni, mily édeskedves dolgokat regél e felejthetetlen zeneköltő azoknak, kik még földi viszontagságos zarándoklatukat be nem fejezték. Hogy világos legyek : Kersch az, ki talán az ö jövendő sorsára is gondolva, időről-időre ragyogtatja a Bazilikában Seyler nagy szellemét. Nagy kegyelettel nyúl Seyler müvéhez, szinte véteknek tart annak művészi felfogásától csak egy lehelletnyire is eltérni, oda állítja, minden pillanatra figyelő s a nagy gondolatokba behatolni tudó karát, s midőn megszólal a jeles kar, az ember elfojtott lélekzettel kiséri Seyler igen jámbor, rendkívül mély érzésű tiszta lelkének feltámadását. A nagypénteki Misererében oly húrokat pengetett ezen áhitatteljes költő, melyek bármely viszonyban levő földi zarándoknak tudnak olyat elzengeni, mi őt sorsával kibékítette, csüggedéstől megmentette s a jövendő jobb idők édes reményével kecsegtette. Szívig, velőig behatott az Istent szive mélyéből szerető Seyler megzenésített, szivreható imája, mi meghatottságunkban hallgattunk, csak Seyler gyermekeinek és unokáinak édesen fájó zokogása zavarta meg a csendet. A jó Seyler annak idején beavatott magas ideáiba, s e Misererét illetőleg figyelmeztetett, hogy annak minden akkordja alkalmazkodik a koronás zsoltáros magasröptű felfogásához. Feszült figyelemmel hasonlítgatom össze a zenét a szöveggel, s akkor tárul fel előttem a zeneköltő a maga nagyságában. De minek is irjak tovább e tárgyról; könnyeink ékesszólóbban beszélnek; még csak figyelmeztetem az esztergomiakat, hogy igen is vannak nagyságaik, de ök nem tudnak róluk. Ha Seyler nem egyedül az Isten dicsőségét, de a maga javát keresi, magas tudását a világi zenében érvényesiti, az operákban. Itt nagyobb és váiogatottabb a publikum, majd kiragadták volna Seylert szerénysége homályából, amint egy septettjeért egész Európa dicsérte annak idején. No de biztosra veszem, hogy Seyler ma minden tapsnál, minden szobornál többre becsüli azon koszorút, melyet Az helyezett homlokára, kinek mindvégig oly önzetlen, oly hü, oly buzgó dicséröje volt. V. R. * Boldog ünnepeket kívánunk szerétéit dolgozó társainknak és kedves olvasóinknak. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14 én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig '/ 2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Adományozás. Dr. Rajner Lajos praelatus-kanonok az Ipolysághon épülő kath. leányiskola költségeire az eddigi 400 korona adományához ujabban 2000 koronát adott. * Főispáni beiktatás. B. Szabó Mihály megyei főjegyző szerdán az uj főispánhoz Budapestre utazott, hogy megbeszélje vele az installátió részleteit. F. hó 20-án megy a küldöttség tisztelegni az uj főispánhoz, ki 26-án este érkezik székhelyére s másnap 27-én lesz a beiktatása. A tavaszi közgyűlésen már ö fog elnökölni f. hó 29-én. Az uj főispán a megye érdekeit szivén viseli, meglátszik már abból, hogy a bevonuláshoz szükséges díszruhák elkészítése miatt táviratilag rendelte magához Pelczmann László jónevü fiatal iparosunkat, a hercegprimás udvari szállítóját. * Jótékony gyűjtés. A helyben állomásozó 76. gyalogezred titszikara az épülő uj közkórház költségeihez 40 koronát gyűjtött és ez összeget rendeltetési helyére juttatta. * Nyilvános köszönet. Az esztergomi iparés kereskedelmi bank az esztergomi szent Vinceegyletnek az általa gondozott helybeli szegények részére 60 koronát, a takarékpénztár pedig 40 koronát ajándékozott, mely nemes lelkű adományokért ez uton is köszönetet mond dr, Csernoch János, a szent Vince-egylet elnöke. * Szt. László bárdja. A mult hetekben fölöttünk dühöngő szélvihar letörte a Bazilika uj sz. László szobrának bárdját. A bárd darabját a vároldalban megtalálták és újból megforrasztották. Ez úttal azonban ugy fordították, hogy a szél nem akadhat bele s igy ki van zárva az eset ismétlődése. * Eljegyzés. Bellovits Ödön, lapunk könyvnyomdájának törekvő tagja, eljegyezte Krakker Kálmán, a váci siket-néma-intézet gondnokának kedves és művelt leányát, Mariskát. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez! * A legutóbbi tanácsülésből kifolyólag a gazdasági tanácsos és a városi mérnök kiküldettek, hogy alapos vizsgálat alá vegyék azon gátakat, melyek a várost a Duna esetleges áradásával szemben hivatvák megvédeni. * Jubileum. Kovács Sándor Theodosius, az esztergomi papság közszeretetben álló tagja f. évi ápril hó 6-án érte meg fölszentelésének 50-ik évfordulóját. Számos tisztelői örömteljesen üdvözölték e szép napon, melyet elérni testi és lelki vidám erőben engedett számára az isteni Gondviselés. Részünkről is a legőszintébb jókivánatokat fejezzük ki. * Az ipartestület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a központi járás főszolgabírói hivatalának vezetőjét, Kakass László h. főszolgabírót, mint elsőfokú iparhatóságot üdvözölni fogja és köszönetet mond neki azon nemes buzgalomért, melylyel az ipar fellendítésén fáradozik. * A Szentháromság-szobor környékén javában folyik a munka s ha siker koronázza a munkások sietségét, ugy talán az ünnepekre legalább a kerítés készen lesz. A sodrony-fonatú kerítést, mely eddig kerítette a szobrot, eltávolították helyéről s kihelyezik abba a körbe, melyet a szobor körül régebben ültetett fák képeztek. A drót-kerités mögé közvetlenül élő sövény is jön, melyen belül parkírozzák már a kis kertet. * Temetés. Fischer Dezső pilismaróthi jegyzőt vasárnap temették el az esztergomi belvárosi temető kápolnájából, hol ravatala állott. A temetés nagy részvét mellett történt, ott láttuk Andrássy János kir. tan. alispánt és Hulényi Győző országgy. képviselőt is. A megyebeli jegyzők küldöttségileg, a pilismaróthi elöljáróság testületilegjelent meg a temetésen. * Az érckakas. Emiitettük volt, hogy a mi várbeli szélkakasunk egy viharos éjszakán hütelen lett hozzánk s kibontva szárnyát, a vándorló madarak kultuszát követve imeretlen helyre költözött. Egy ideig árván meredezett az égnek a várfokon a csonka karó és élénk találgatásra adott okot az idegeneknek, hogy hát miért is van ottan azon irgalmatlan lépvessző, ha nem száll reá madár. De végre megvan a kakas. Diszes, ízléses, kék-fehér rúdon ül és vigan kukorékolja a szél irányát, mert alatta a négy égtáj élénk szinü és nagy betűkkel van jelezve. Ismételjük, hogy szép és sikerült munka, mint minden, aminek alapját a primási uradalmak gazdasági tanácsosának izlése vetette meg. * Tartalékosok fegyvergyakorlata. Folyó hó Jl-étöl kezdve egész augusztus hó l-ig állandóan 3 tartalékos tiszt és 4 hadapród felváltva fog 28—28 napi fegyvergyakorlatra a helyörséghez bevonulni, kik a polgárságnál lesznek elszállásolva. * Kinevezés. Komárommegye főispánja ifj. Reviczky Gábort, vármegyénk tb. aljegyzőjét az ó-gyallai főszolgabíró mellé közigazgatási gyakornokká nevezte. * Európába a legnagyobb mennyiségű theát Kínából kapjuk, hol az idén a thea-termelés rendkívül sikerült. Esztergomban Brutsy Gyula üzlete van közvetlen összeköttetésben kinai szállítóval, azért ott megbízható áru kapható. * A városi tanács figyelmébe. A vízivárosi Uri-utcából a szent-györgymezei városrészhez vezető és karfákkal ellátott úgynevezett »Török-ut« bástyája kezd omladozni. Igen melegen ajánljuk a városi tanács figyelmébe ezen bástya mentől rövidebb idő alatti kijavítását, mert mig az egyrészről ma még kevesebb költségbe kerül, másrészt a töltést tartó régi bástya fentartása már az útnak jó karban való megtartása is kívánatossá teszi annak kiigazítását. * Általánosan elismerik ugy nálunk, mint külföldön, hogy a Mauthner-féle gazdasági és kerti magvak gyakran háromszor akkora termést adnak, mint sok másféle magvak, különösen impregnált csillagjegyü répamagjai ritkítják párjukat és össze nem tévesztendők más utánzott hasonló védjegyű, de nem impregnált répamagokkal. A Mauthner-féle magok tehát felülmúlhatatlanok és gazdáink csak helyesen cselekszenek, ha magszükségletüket mindig Mauthner-féle magokkal fedezik. * Fásitás Szentgyörgymezőn. A tavasz közeledtével a sz.-györgy-mezei, úgynevezett Hütt partot 500 drb. vadgesztenyefával fogják beültetni és ugyancsak befásitják a bástya alatti tér egy részét és egy-két szélesebb utcáját a városrésznek. Az utcákat eperfákkal szegélyezik, mivel egyúttal a már egyszer fellendült, de ismét elhanyagolt selyemhernyó termesztést gondolják életre kelteni. A szt.-györgymezei temető utait és árkait hárs- és rezgőnyárfával fogják kiültetni. A faszükségletet az erdöbirtokosság teljesen ingyen szolgáltatja a közcélra. A belváros erdeiből ugy sem kap Sz.-Györgymezö egy faágat sem. * A vámbódé. A Lörinc-utca torkolata előtt egy szürke faházikó áll, ez a kövezetvám szedők bódéja és ezt a bódét most a Mária-Valéria hídhoz szállítják, mert az ott tervezett vámbódét nem építik fel. Ez 3000 koronába kerülne és ilyen költségbe nem verheti, magát a város, inkább odaviteti a fabódét. * Jegyzőválasztás. Pilismaróul és Süttő községekben a megüresedett állásokra legközelebb meg lesznek tartva a pályázatok. Mint legilletékesebb helyről értesülünk, mindkét helyen komoly és megbízható pályázók jelöltetnek. * Csempeség a városi erdőben. A városi erdő ez idei termésének leltározása alkalmával Horváth Mihály és latus János, mint kiküldött ellenőrző bizottsági tagok a »Hamvaskö« fölötti vágásban nagy csempeség nyomára jöttek. A szentléleki favágók segítségével ugyanis többféle szálfát találtak elrejtve és ágakkal betakarva, a melyekből lopva már Kesztölcre is szállítottak. Amint a bizottság által megejtett nyomozás kiderítette, a szálfa esetben a vágásban alkalmazott erdövédek vannak erősen terhelve. Az esetről a városgazda és a bizottsági tagok jegyzökönyvet vettek föl s az elrejtve talált szálfákat fölmérték. A lopott fa elszállítását tanuk igazolják, ezek ott voltak, amikor a fát elszállították, söt annak felrakásában segédkeztek is. A polgármester ez ügyben szigorú vizsgálatot tart, mely után a dolog a büntető bírósághoz kerül. * Nagyhét Komáromban. Hatalmas keresztény " tüntetéssé nőtték ki magukat a nagyhéten az eddigi komáromi »kath. esték.« Egy kis fiók Oberammergau lett e szent napok alatt Komárom, midőn Mhüller Henrik F. fuldai kanonok passiójátékát adták elö virágvasárnap, nagykedden és szerdán Komárom intelligens műkedvelői. Valláskülönbség nélkül tódultak az előadásokra, s a kik talán csak kíváncsiságból mentek oda, a függöny felemelkedése után csakhamar áhítatos bámulattal élvezték végig a megható oratóriumot. Ime, mily helyes nemcsak szóval, de valóságban is bemutatni, mit tett értünk Krisztus ! — Az előadott passiójáték, mint emiitettük, Müller fuldai kanonok remek compositiója, s kiválóságának egyik titka épen az, hogy classicus volta mellett a laikus is élvezettel hallgathatja. S ime most Aachen, Berlin, Drezda, Essen, Hága, London, München, Salzburg, Bécs után édes hazánkban először Komáromban élveztük. Tán mosolyt csal e hir némely kétkedő ajakra, ámde aki hallott már a komáromi »rendezösegröl«, a komáromi »kath. énekkarrol«, a komáromi »dilettansokrol«, az örömmel sietett oda épülni, sirni és imádkozni. A rendezőség (maradjunk csak az általánosító elnevezéseknél) áldozatkészsége, fáradtságot nem ismerő tevékenysége, műértő izlése megtalálta e passiójátékban a teret — a Molecz karnagy vezetése alatt álló kath. énekkarnak. E müveit képzettségű karra rá merték bízni az operai tehetségeket igénylő zeneremeket, s nem csak nem csalódtak, de még ók is meglepetve konstatálták a precíz, s a darab fenségének igazán megfelelő hatalmas előadásban az erők jelességét. Legjobban bizonyítja azonban mindezt a közönség viselkedése. Vegyes publikum ily szent csendben, a mely még a felvonás-közökben is tartott, azt hiszem, leghívebb mértéke annak, hogy a szereplök kezében a fenséges nem vált nevetségessé. — Az élőképekről szólva, újra
