ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-04-07 / 15. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. április 7. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Lesz-e nekünk föltámadásunk? Esztergom, április 6. (Dr. P.) Ezt kérdik egyesek, milliók, nemzetek; ezt azok, kik az élet delelő hevé­ben állnak, s azok is, kik felé az esteledés­nek s az enyészetnek hosszú árnyékai járnak; ezt kérdik népek, melyek érzik hogy élnek, s nemzetek, melyeket meglegyint a hanyatlás sejtelme ; ezt puhatolják, kik sírköveken ül­nek, s azok is, kik dicsőségük diadalivének köveit faragják ; ezt kérdik temetésen épp­úgy, mint keresztelőkor : lesz-e nekünk föl­támadásunk ? Ez a különös kérdés, melyet félig vágy, az örökélet vágya sugal, félig aggodalom, a pusztulásnak kísértete vet föl, ott ül az élet, a dicsőség, az erő homlokán, s nincs kéz, mely azt onnan letörülje ; nincs derű, mely azt eloszlassa ; a legédesebb mosoly alatt is meglátszik e furcsa gondnak barázdája. S e tenger-vágygyal s ez örvényes ag­gálylyal szemben áll a dicsőséges Krisztus, a szellem és élet megtestesülése ; siron és sirkövön tul, fizikai léten s az élet mesgyéin túl int felénk ragyogó alakja; ez az első­szülöttje a teljes, a halhatatlan életnek. Tágra nyilt szemmel függ ez alakon az emberiség, s elragadtatva és megbűvölve az élet e pom­pájától járnak nyomában a vértanuk, a hősök, az áldozatkész lelkek milliói; mindazok, kik élni, mindig élni, s ha meghalnak is, akkor is föltámadni akarnak. A föltámadás vágyával, az örök élet hitével van telve ég és föld; ez az Isten Z „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fohász. Ha az élet rögös útján Tövis sérti lábam, Ha reményim fellegvárát Romba dőlni láttam : Ha a sátán támadása Megkettőzte mérgét S jól irányzott nyílvesszői Lelkem összevérzék: Könnyes szemem fölemelem A magas keresztre : Én Istenem őrző szemed Én rólam se f vedd le ! Ozoray István. Az én imakönyvem. Nem tudósok irták, Nem emberész müve; Nincs is arany-bársony Diszkötésbe kötve. Csak amolyan régi, Félredobott munka, Melynek eredetjét A jó Isten tudja. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. lelke, mely átvonul a teremtésen. A föltáma­dást jelképezi a természet, mely uj életre ser­ken a tavaszban; jelképezi az ember, mely meg­újítja ifjúságát mint a sas az erkölcsi föléledés kiindulásaiban ; jelképezi a nemzet, mely tespe­déséböl uj virágzásra jut, s az emberiség, mely az örök eszméknek folyton Golgotbákat rögtönöz, hogy dicsőséges föltámadásukat is megülhesse. Föltámadás van síron innen, síron túl, mindenütt ott, hol halál és haldok­lás jár, hol bűn és szenvedély sírokat ásnak, s a kufár önzés az enyészetből is üzletet csinál s a temetők mellett sír-kö-raktárakat állit föl. De minden föltámadásnak két föltétele van, mely ha nincs meg, a föltámadásnak hajnala nem hasad ránk soha. Akár a síron innen, akár a síron túl végbemenő föltáma­dásról legyen szó; akár az erkölcsi élet, akár a fizikai világ föltámadásait tartsuk szem előtt: mindig igaz marad, hogy csak az tá­mad töl, ami él. Csodálatos ellentmondásnak látszik ez állítás, de mégis ugy van: föltá­madni csak az támadhat föl, ami él. Föltámad a növény, mely elhervadt le­velében, de él gyökerében ; föltámad az em­ber, ki elhervad testében, de él lelkében ; föltámad az erkölcsi halott, ki elhervad érzé­kiségében, de él a nemesről, jóról vallott meggyőződésében; föltámad a nemzet, melyet elfonyasztott az érzéketlenség, elhervasztott a belső romlás, de a mely még él erkölcsi erejének mélyre eresztett gyökereiben, él nagylelkű s romlatlan fiainak kiválasztott­jaiban. Szegény szülőimtől Ez az örökségem, A leggazdagabb vagyok A föld kerekségén. Áldom a szivüket Szivem szerelmével, Áldja meg az Isten Mind a két kezével! Ez az én vagyonom, Egyedüli kincsem. Ilyen hü barátom Nem volt, nem lesz, nincsen. Ha sirok, vigasztal, örömömet osztja. Benne van megírva A boldogság utja. Ez az élet könyve ! Megtanít szeretni, Hitem és reményem Élteti, növeli. Minden vele töltött Pillanatom drága, • Földi életemnek Édes menyországa. Nem adriám e könyvet Semmi földi árért; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Tehát lélek, szellem, hit, romlatlanság, erkölcsi erő kell a föltámadáshoz ; »szellem és éleU, ez a föltámadás titka ; mert halál­ból csak halál lesz, s az életnek magva az élet. Lesz-e nekünk föltámadásunk? erre a kérdésre már felelhetünk ; lesz, ha izzik ben­nünk az örök élet szikrája, melynek mele­gétől kiserken a remény pálmája. A nemzetnek föltámadása is ez úton jár. Föltámadása az örök élet hitéhez s az arkölcsi szeplötelenség életerejéhez van kötve. Száz és ezer sebből vérzik ; lecsapolták vé­rét ; a szegénység Lázárjává tették beván­dorlóit hatalmaskodók ; ráfogják, hogy ma­gának köszönje sorsát, mert a létért való küzdelemben szellemileg alsóbbrendíínek bi­zonyodott, akire a szolgaság s a szegénység vár, s a gazdasági tönkben egy oly sirkövet hengerítettek rá, mely alatt biztos enyészet lakik. Lesz-e ebből a sírból is föltámadás ? Van-e hatalom, mely ezt a sirkövet is lehen­geriteni képes ? Népem, csak erkölcsi megújhodás se­gíthet rajtad; ha találsz magadban erőt a hitre, szigorú, erkölcsi életre, lemondásra, takarékosságra, áldozatra : akkor föltámadsz, különben hazád csak sírgödör, címered csak függetlenségednek alkotmányos álarca, mely mögött mások élvezik nemzeti létednek örö­meit, s nemzeti munkádnak gyümölcseit; zászlód egy átlyukasztott szemfödö, melynek hasadékain át résztvevő lelkek tehetetlenül nézik vonaglásodat. Másodszor a föltámadáshoz Golgotha kell; Nem adnám a világ összes könyvtáráért. El nem rabolhatja Semmi erő tőlem ; Ha kell, érte ontom Utolsó csepp vérem. Vágytok imádkozni Belőle ? Jöjjetek ! Nem irigylem én ezt, Megosztom veletek. Minden szava gyémánt, Megértitek könnyen . . . Ott függ a keresztfán Az én imakönyvem ! Simon M. Péter. Gr i Z i. Szanaszét hányt mindent. Kabátját egy zsölye hátára dobta, kalapját az asztalra, muffja a sző­nyegre gurult, mig összegyűrt keztyüje a széken hevert. O maga meg ott zokogott, keserű, lélek­ből fakadt zokogással a sófán végig terülve, mint akit valami nagy, jóvá nem tehető szenvedés ért. Majd pihent. De pár pillanat múlva újra előfogta a görcsös zokogás, s meg-megrázta testét, hogy megint kissé szüneteljen a keserű bánat e kétség­beesett kitörése. S aki igy zokog, aki igy tartózkodás nélkül engedi át magát a fájdalomnak, az Telepesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom