ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-28 / 13. szám

meghalt 1, összesen 107. 1897. évre rendes tagnak maradt 100. Az egyesületnek 38 szakmabeli tagja volt, ezek közül: csizmadia 33, szabó 29, cipész 20, fodrász 13, kékfestő 12, asztalos 8, fazekas és kályhás 7. nyomdász 7, szijgyártó 7, géplakatos •6, kéményseprő 5, mázoló 5, kovács 5, takács 4, lakatos 4, fűszerkereskedő 4, bádogos 4, könyvkötő 3, fényező 3, bognár 3, mézesbábos 3, cukrász 2, pék 2, kőműves 2, szűcs 2, ács 2, órás 1, kefekötő 1, késes 1, hentes 1, vaskereskedő 1. nyerges 1, esztergályos 1, szappanos 1, szobafestő I, kalapos 1, kárpitos 1, üveges 1, összesen 207. E jelentés felolvasása után maga és a tiszti kar nevében dr. Csernoch János elnök lemondott s hivatalukat a közgyűlés rendelkezésére bocsájtotta. Dr. Anhäupel György másodelnök erre meleg szavakban köszönte meg az elnök és tisztikar nemes irányú önzetlen fáradozását s indítványára a tisztikíirt újból egyhangúlag megválasztotta a közgyűlés, a két, lemondásukhoz ragaszkodó Velebni János és Stell Lajos dékánok kivételével, a kiknek helyébe azután a közgyűlés Major Istvánt és Vargha Bertalant választotta meg szavazattöbbséggel. A megválasztott tisztikar következő : Elnök •dr. Csernoch János, m. elnök dr. Anhäupel György, alelnök Wanitsek Rezső, titkár Hollósy Károly, pénztáros IUnke József, ellenőr Szekeres Gábor, háznagy Peltzmann László, I. dékán Major István, II. dékán Vargha Bertalan, könyvtárnokok Szablár Ferenc, Markó Kálmán. Dr. Csernoch János és Wanitsek Rezső ékes szavakban köszönték meg a közgyűlés egyhangú bizalmát s a tagokhoz hatásos atyai szellemű intelmet s buzdítást intéztek. A választmány az elnök indítványára következő tagokból alakíttatott meg: Dóczy Ferenc, Draxler Alajos, Magyary László, Krechnyák Ferenc, Dudás Ödön. Dukáth Kálmán, Sághy József, Milakóvszky István, Draxler Ferenc, Iványi Géza, Szimhart Károly, Hollósy Ferenc, Balogh Ambrus, Rothnágel László, Sztahovits Jenő, Stancsits Gyula, Vavrovits Ferenc, Velebni János, Valásek János. Vándor Károly, Szőke Antal, Fábián István, Toldi János, Kohári Károly, Reményi Ferenc, Stell Lajos, Havas Lajos, Krajniker Ferenc, Muzslai János, Kövessi Gergely, 'fringe' György, Bernvaller János. Póttagok: Prommer István. Szmretyka Mihály, Hudák Ferenc, Csemniczki Pál. A közgyűlés tárgysorozata ezen aktussal kimerittetvén, dr. Csernoch János elnök indítványára a közgyűlés még a következő, az egylet ügyeit melegen felkaroló urakat tiszteletbeli tagjául megválasztotta, névszerint: dr. Walter Gyula kanonokot, dr. Kohl Medárd primási magántitkárt, dr. Metzker József budapest-józsefvárosi s. lelkészt, (az egylet volt elnökét), Brückner Ferencet, a bécsi Deiler-cég üzleti képviselőjét s Magyary László nagyiparost. A lelkes hangulatban folyó közgyűléshez ezután dr. Anhäupel György intézett hatásos beszédet, hivatásukra, az egyesület felkarolására, s pályájuk szeretetére intve a tagokat, akik az elnököket megéljenezve. 5 óra után szétoszlottak s ezzel a közgyűlés véget ért. Jakabunk mint főkortes. — Eredeti tudósítás. — Éljen a provízió ! Ez Jakabunk legújabb jelszava. Különben tessék elhinni, s talán az olvasóközönség el is hiszi, hogy Jakabunk egy univerzál zseni, mindenre alkalmas, mindenre képes, a szó nemesebb értelmében véve a dolgot. Legújabban, hogy a miniszter kinevezte az »országos borvizsgáló bizottsagot«, Jakabunk is bekerült rokonainak pártfogása és szakképzettsége alapján. Lett belőle »orszagos borvizsgáló bizottsági biztos«, aki mint ilyen sorra vizsgálhatja a gyanús pincéket, vagyis hivatalosan kinevezett borkostoló lett belőle, s mi hiszszük, hogy a beléje helyezett reményeknek meg fog felelni, mert annyi tény, hogy képes a bort egész nap kóstolni, anélkül, bogy ez borismerő képességét gyöngítené, amiről I a legutóbbi budapest-erzsébetvárosi képviselőválasztás alkalmával az összes pártok meggyőződtek. Ami a választásra vonatkozó elveit illeti, ő is azt vallja, amit az egyszerű esztergomi földműves választó polgár, aki szent Márk napján tartott buzaszentelési ájtatosság alkalmával ekképen fohászkodik: »Uram Istenkém, adj egy kis jó termést, vagy ha ezt nem adod, úgy legalább egy kis alkotmányos követválasztást.« Jakabunk szerint a képviselőválasztás fölér a legjobb termésű esztendővel, sőt ő, aki nem a talmud hive, hanem a »Szabad Izrael* tagja, mert a sonkát csak úgy falja, mindig csak a bibliára hivatkozik, s a követválasztást »biblias hét kövér esztendődnek nevezi. Mióta visszatért az erzsébetvárosi tisztességes mandátum ügyében vivott ütközetből, uj ruhát is vett, szép kalikó mellényt és nadrágot, melyekhez most, a szent böjti időben leszállított áron jutott. Kérésünkre leírta Jakabunk az egész választási aktust, s tudósítása így hangzik : »Kedves Szerkesztő Ur! Bölcsen tudja ön, hogy az alkotmányos mozgalmak vezetése körül mily bokros tapasztalataim vannak. Midőn jó barátom, Brezlicska Karcsi, aki összemorzsolja az egész kormánypártot, mandátumáról lemondott, erzsébetvárosi komái újból jelölték képviselőnek a kilátásba helyezett provízió fejében. Mint minden mozgalom, úgy ez is a dobutcából indult ki, mert hát itt központosul Budapestnek összes intelligenciája. Erzsébetvárosi kerület választó polgárainak azon része, mely még soha provízióban nem részesült, hallani sem akart brezlicskai Morzsányi Karcsiról. Mivel pedig Bánffy úrtól hivatalos jelöltet nem kaptak, Ganszmágen sógoromtól kaptam levelet, melyben tudatta velem, hogy engem szeretnének képviselőjelöltnek felléptetni, mert más alkalmas egyént fogni nem sikerült. Az igaz, hogy gyönyörűen hangzott volna ez: * Éljen Kükürücbaum Jakab szeretett képviselő-jelöltjünk«, de mivel eddig nem sikerült más proviziós ügyet lebonyolítanom, mint a Szüszschmalz Márkusét, kit Schwajfbügel Baruch pofon vágott, nem rendelkeztem elegendő alkotmányos költséggel, s igy az egész szép terv csütörtököt mondott. Időközben megtudtam, hogy valami Braun lépett fel, ennek megörültem, mert gondoltam, hogy ez legalább von ünser Lajt. (iichtsmajszer komám, egész Spitzer és Kohn rokonságom azonban nem hagyott nyugtot, azt irták, a család becsületének megmentéséről van szó, jöjjek legalább kortesnek. Erzsébetvárosban kétféle jognál fogva van szavazatom. Ősi jogon, mert öregatyám már 1848 előtt volt választó polgár, ugyanott a dobutcában volt egy gazdag berendezésű zálogháza, aztán meg az értelmiség alapján, e címen t. i. az összes Kükürücbaumok bírnak választói joggal. Folyó hó 20-án érkeztem Pestre, anélkül, hogy valakit erről tudósítottam volna. Meglepetést akartam szerezni a pártoknak, ha egyszerre betoppanok. A kortes-tanyákat ügy nagyjából ismertem. Lesz az hatás, gondoltam én, ha egyszerre megjelenek és szónokolni kezdek. Azt tudtam, hogy Morzsányinak sok a komája, de hát azok bizonyára keresztények, mert nálunk nem kell koma, már a leányok miatt sem. A fiuknál pedig nem komára, hanem sakterlébenre van szükség. Belépek este 7 órakor az Elite-kávéházba. Óriási gyülekezet, csupa választó polgárok, akik az emancipáció óta birják a szavazati jogot. Amint meglátnak, a jelenlévő 35 Kohn, 60 Léwy, 15 Weidenblüh, a sok Feigenwürc, Jakobsohn, Mendlsohn, Schwiegersohn és Sohn elkezd kiabálni, »halljuk a Jakabot!« Ezek nem komák, gondolom én, és bizton az ünser Braunra szavaznak. Én elkezdek szavalni, beszélni és szidom a províziót. Egyszerre óriási lárma keletkezik s hallom, amint kiáltják, »le az árulóval, rúgj átok«, a végét nem hallottam, de midőn az utca közepén találtam magamat, j gondoltam, bizonyára azt a szócskát tették hozzá, hogy »ki«. Hát látott szerkesztő úr, már ilyen komáj kat, ki hitte volna, hogy Morzsányinak csupa '• zsidó komája van? De hát én sem estem fejem I lágyára, ezentűl óvatosabb leszek. Amint a Metropol kávéház előtt elhaladok, hallok nagy lármát, benézek. Hát itt is van választói értekezlet, olyanforma mint Esztergomban j is szokott lenni. Ismeretlen emberek mind, de az orruk nem oly szép klasszikus mint az enyém, bizonynyal keresztények. Ezek lesznek Morzsányinak a r. kath. anyakönyvekben hitelesen bevezetett komái, az előbbiek csak olyan proviziós komák lehettek. Fölismertem azonnal a helyzetet és szót kértem. Fölállok egy székre és dicsőíteni kezdem a províziót meg a borravalót. Alighogy befejeztem az első mondatot, óriási lárma keletkezik: »abcug, le vele«, kiabálnak torkuk szakadtából. Adtak egy kis províziót a hátamra, s úgy jártam mint Kachenesz Lojkesz vigéo barátom, ki házalásai alkalmával élelmessége miatt röpülni tanult, még pedig úgy. hogy először repül ő kifelé, aztán a kofferje. Még egy harmadrendű kávéházban is voltam. Tizennyolcan valának együtt. Éppen olvasták a névsort. Az elnök volt Goldner Dolli, azután hallom Krurnberger Pinkász, Dudelstein Móric, Vopatril. Zatocsií, Vokourka, Brzohled, Zaplatyil stb. tisztes mesterek neveit. Áhítattal kezdték hallgatni Goldner Dolfi szavait. Azt hittem, hogy valami áhítatos anabaptista gyülekezet. Megszólalok én is. Kezdem mondőkámat. »Áhítatos szent gyülekezet, nagyrabecsült preszbyterium«, tovább nem beszélhettem, mert már akkor annyi áldás esett reám, hogy az orvos bátran kiállíthatna számomra egy vizűm repertumot. Tudja szerkesztő úr, kik voltak ezek? Goldner szocialistái. No, köszönöm szépen ezt a bizalmat. Le is vetettem az inkognitómat és egyenesen Karcsi barátunkhoz, a szeretett képviselő-jelölthöz, mentem. Karcsi szívesen fogadott s pártjához csatlakoztam, már csak azért is, mert megtudtam, hogy Braun keresztény. Hallott szerkesztő úr ilyet ? Braun és nem a mienk, pedig mertem volna megesküdni, hogy legalább is Barna Izidorunk testvére. Ami pártunk fényesen győzött. A sok provízió meg borravaló csak ugy hullott. És tudja szerkesztő úr, hogy Morzsányi minek köszönheti egyedül mandátumát ? Egy ügyes kortes-fogásnak, egy sikerült plakátnak, melyet midőn megláttak a választó polgárok, százával szaladtak Morzsányira szavazni. És tudja, mi volt azon a plakáton ? Semmi egyéb, mint ez: »Tisztelt választó polgárok ! Becses tudomástokra hozzuk, hogy délután 3 óra 12 perckor szeretett képviselő-jelöltünkre, Morzsányi Károlyra, leszavazott Kükürücbaum Jakab. hírek. * A hercegprímás adománya. A biboros hercegprímás Ő Eminenciájának a tanügy iránt való ujabb bőkezűségéről értesíthetjük olvasóinkat. Ugyanis folyó hó 25-én értesült Süttő község Ő Eminenciája ama nagyszerű adományáról, hogy a süttői róm. kath. iskola céljára egy 1600 •-öles telket a Fő-úton a rajta levő épülettel együtt oda ajándékozott. Az ajándékozási okmány Ö Eminenciája sajátkezű aláírásával s a vallás- és közoktatási miniszter jóváhagyásával láttatott el és igy a telek jelenleg a süttői róm. kath. iskola tulajdonát képezi. * A főegyházmegye személyzetéből. Pulij man András radosnai esperes-plébános krakováni plébánosnak kineveztetett. — Nagy Géza honti pereszlényi adminisztrátor megkapta ugyanezen I javadalmat.